A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 44. szám - A német birodalmi magánjogi codificatio 1803-ban

176 A JOÖ. megerősíti, mert a levélben arra hivatkozik, hogy bizonyítékai vannak arra nézve, miszerint az eredeti kőért 220—250 frtot akartak adni, mig a mostani csakis 140—150 frtot ér és csakis ezek előrebocsátása után hivja fel panaszost az ügy rendezésére, tehát kétségtelenül, vagy az általa megjelölt két összeg közötti különbözet, vagyis 80—100 frt megtérítését, vagy esetleg ennyivel értékesebb követ kiván. Hogy pedig vádlottnak ezen eljárása mennyire dolosus volt, kitűnik abból, hogy az eredeti követ ö maga 140 frton vette, továbbá beismerte, hogy a levél azon állítása, mintha azért 220 — 250 frtot akartak volna adni, valótlan, mert a követ senkisem akarta megvenni : beismeri továbbá azt is, hogy a követ szakértő ékszerészszel meg nem becsültette és csakis egy utazó ügynök becsülte azt 220 frtra és nem 250 frtra, mig vádlott testvére J. Bertalan szerint még 220 frt sem, hanem csakis 180—200 frtra becsülték ezt. Mindezekből kitűnik tehát az, hogy vádlott akkor, mikor a feljelentéshez »A.« alatt csatolt levelet megirta, becsületsértő és rágalmazó állításoknak hírlap utján leendő közétételével fenyegetőzött és hogy ez által magának vagyoni haszont akart szerezni, még pedig nem is jogosan megillető hasznot, hanem jogtalant, mert hiszen sokkal több értéket követelt, mint a mennyi őt még azon esetre is megillette volna, ha a kérdéses kő kicseréltetett volna. Mindezek alapján vádlott a btk. 351. §-ába ütköző zsarolás vétségében volt bűnösnek kimondandó és ezért az ítélet rendelkező részében felhívott törvényszakaszok alapján az ott meghatározott büntetéssel volt megbüntetendő, mely büntetés kimérésénél enyhítő körülményképen vétetett vádlott büntetlen előélete, továbbá az, hogy jórészben legközelebbi rokonai voltak azok, a kik bár akaratlanul ezen bűncselekményre reá vitték, mert már a családi köteléknél fogva is azok véleménye jelentékeny befolyással volt reá; végül az, hogy tőle telhetőleg rajta volt, hogy a bűncselekményét jóvátegye, ezzel szemben azonban az, hogy nemcsak a vélt jogait kívánta érvényesíteni, hanem még jogtalan hasznot is akart szerezni, annyira súlyosító körülmény, hogy a btk. 92. § a, dacára a fentebb felsorolt enyhítő körülményeknek, vele szemben alkalmazható nem volt. A budapesti kir. itélő tábla (1893. jan. 12. 2,995/93. b. sz.) következőleg ítélt: A kir. itélő tábla a kir. tszék Ítéletét megváltoztatja, J. Simon vádlottat az ellene emelt zsarolás vétségének vádja és következményei alól felmenti. Indokok: A feljelentéshez mellékelt levél nem tartalmaz a vádlott részéről azzal való fenyegetést, hogy ő a kérdéses gyűrű kövének panaszló által lett kicserélését fogja egy hirlap nyiltterében közétenni azon esetre, ha panaszló az ügyet békés úton nem rendezi. Erre irányzott szándékát tagadja is a vádlott és a mondott levél tartalma szerint valóban csakis azt adta vádlott a panaszlónak tudtára, hogy követelését a bíróság előtt bizonyítani képes és mielőtt annak érvényesitésével ügyvédét megbizná, panaszlót egy helyi lap nyiltterében az ügy békés rendezésére fogja felhívni. Ez pedig, mivel a kilátásba helyezett nyílttéri felhívás minden tényállásnak közlése, tehát rágalmazó vagy becsületsértő állitásnak közététele nélkül is megtörténhetett volna, a btk. 351. §-a szerinti zsarolás vétségének ismérveit nem tünteti fel. Minélfogva vádlottat az elsőbirósági Ítélet megváltoztatásával az ellene emelt vád alól felmenteni kellett. A m. kir. Curia (1893. okt. 11. 4,512. sz.): A kir. itélő tábla Ítéletének ama helyes megállapításán felül, mely szerint a feljelentéshez mellékelt levél nem tartalmaz a sértett felet rágalmazó vagy becsületsértő állitásnak nyomtatvány által való közzétételéveli fenyegetést, még azt is tekintve, hogy vádlottnak K. Sámuel tanú eskü alatti vallomásával támogatott állitása szerint vádlott csupán az általa, mikép utóbb kiderült, tévesen kicseréltnek hitt kőnek kicserélésére, tehát a véleménye szerint az ő tulajdonának tartott kő visszaadására szólította fel a panaszost, ez pedig a btk. 82. §-a alá eső ténybeli tévedés lévén, a btk. 351. §-ában megjelölt vagyoni haszonra irányult célzatot nem állapit meg; tekintve, hogy ily tényállás mellett a btk. 351. §-ában meghatározott zsarolás tényeleme sem található fel vádlott cselekményében ; a kir. ítélő tábla Ítélete helybenhagyatik. Sikkasztás forog fenn, ha a fuvaros a reá fuvarozás végett bizott dolgot eltulajdonítja. (E. T. K. 355. §. 1893. ápr. 27-én. 9,993/92. sz.) Ügyvédi rendtartási ügyekben Szegedi kir. ítélő tábla. (Kir. Ítélőtáblai határozattárba fölvett határozat.) ügyvédi képviselet mellett a szegén)jogon való perelhetés c>ak pártfogó figyvéddel érvényesíthető. (2. polgári határozat.) Jogkérdés. Szegénységi bizonyítvány alapján megengedhetö-e a szegényjogon való perlekedés az esetben is, ha a perI lekedőt nem a bíróságnak az 1868: LIV. törvénycikk 90. §-a alapján intézett felhívására az 1874: XXXIV. törvénycikk 27. §, 5. pontja szerint kirendelt pártfogó ügyvéd képviseli, hanem az magát maga által választott s megbízott ügyvéd által képviselteti ? Tényállás. T. Julianna felperesnek, I. Sándor alperes ellen, házassági kötelék felbontása iránt, a szegedi kir. törvényszék előtt folytatott perében a felperes a per folyamán, 1893. évi ápril hó 27-én 8,622. polg. szám alatt kérvényt nyújtott be, melyben a keresetlevélhez csatolt szegénységi bizonyítvány alapján, a szegényjogon való perlés megengedését kérte. Ebbeli kérelmét az elsőbiróság ugyanazon szám alatt elutasította, egyebek közt azért, mert folyamodót a perben általa meghatalmazott s nem pártfogó ügyvéd képviseli. Határozat. A szegedi kir. ítélőtábla 1893. évi szeptember hó 28-án 6,654. szám alatt hozott s a határozattárba felvétetni rendelt határozatában, az elsőbiróság végzésének helybenhagyásával kimondotta, hogy a szegényjogon való perlekedés ügyvédi képviselet mellett csak az esetben engedhető meg, ha a felet a bíróságnak, az 1868: LIV. törvénycikk 90. §-a alapján intézett felhívására, az 1874: XXXIV. törvénycikk 27. §. 5. pontja szerint kirendelt pártfogó ügyvéd képviseli; az esetben azonban nem, ha az magát maga által választott s megbízott ügyvéd által képviselteti; mert az 1881 : XXXVI. törvénycikk 14. §-a csak általánosságban határozza meg azt a kelléket, a melynek alapján a felek kérvényei és azoknak mellékletei bélyegmentességben részesülnek, azt a módozatot azonban, hogy ez az elv a peres ügyekben miként érvényesíttessék, az 1868: LIV törvénycikk 90. §-a határozza meg; minthogy pedig a törvénynek e szakasza szerint, a vagyontalan perlekedőket, az 1874: XXXIV. törvénycikk 27. §. 5. pontja alapján, a bíróság felhívására az ügyvédi kamara választmánya által kirendelt pártfogó ügyvédnek kell képviselni; minthogy a pártfogó ügyvéd által való képviseltetés megj engedésének nemcsak bélyegmentesség a következménye, hanem az is, hogy a perben felmerült egyéb költségek is a birói ügyv. szab. 261. §-a szerint az állampénztárból előlegeztetnek illetőleg fedeztetnek; minthogy az 1868: LIV. törvénycikk 90. §-ában foglalt rendelkezésnek az a célja, hogy a vagyontalan személyek sértett jogaik orvoslásától még az esetben se zárassanak el, a mikor az 1881 : LIX. törvénycikk 12. §-a az ügyvéd által való képviseltetést kötelezően állapítja meg, továbbá, hogy vagyontalanságukkal össze egyeztethető képviseleti díjak miatt ne zaklattassanak ; minthogy továbbá az állampénztár érdekeinek megóvása szempontjából a fenti rendelkezés a bíróságnak azt a jogát és kötelességét is magában foglalja, hogy megbírálja, hogy a beadott szegénységi bizonylat ellenére nem foroguak-e fenn oly körülméayek, melyek a szegényjogon való perlekedés megengedhetését kizárják : minthogy ezekkel szemben az a fél, a ki a törvénynek érintett rendelkezése ellenére maga választ képviselőt, ezzel minden különös megállapodás nélkül is hallgatag arra kötelezi magát, hogy megbízott ügyvédét fizetni fogja, ily kötelezettség pedig csak abban a tudatban vállalható el, ha a fél a szegénységi bizonyítvány kiadására hivatott hatóság figyelme körén kívül eső vagyonnal, vagy keresettel rendelkezik ; ezekből tehát okszerűen következik, hogy ügyvédi képviselet mellett a szegényjogon való perelhetés, csak pártfogó ügyvéddel érvényesíthető. Hitelesíttetett a szegedi királyi ítélőtábla I-ső közpolgári tanácsának 1893. évi szeptember hó 30. napján tartott ülésében. Kivonat a „Budapesti Közlönr"-ből. Csődök : Fischer Bódog e., besztercebányai tszék, bej. dec. 30, félsz. jan. 24, csb. Jávor Endre, tmg. Graber Samu. — Dnkavics Dániel e., szolnoki tszék, bej. nov. 15, félsz. dec. 2, csb. dr. Jósa Gyula, tmg. Bagossy Lajos. — Szenszki Mór e., nagy-váradi tszék, bej. nov. 22, félsz. dec. 6, csb. Jelentsik István, tmg. Kovács Béla. — Braun József és fia e.. gyulai tszék, bej. dec. 18, félsz. jan. 12, csb. Domokos László, tmg. dr. Szemző Gyula. — Braun Adolf e., gyulai tszék, bej. dec. 18, félsz. jan. 12, csb. Domokos László, tmg. dr. Szemző Gyula. - Blum Antal e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. nov. 18, félsz. dec. 19, csb. Wettstein Gyula, tmg. dr. Brüll Ignác. — Slovák és Baucr e., budapesti keresk. és váltótszék, bej. nov. 28, félsz. dec. 28, csb. dr. Baumgerten Károly, tmg. dr. Schiller Henrik. Baar Jakab e., pozsonyi tszék, bej. dec. 1, félsz. dec. 18, csb. Klaudner Gyula, tmg. dr. Kubina József. — Gusztáv A. Böhmler e., pancsovai tszék, bej. dec. 30, félsz. jan. 25, csb. dr. Toppiczer Kálmán, tmg. Tiszu Péter. — Topolánszky Ágnes e., budapesti tszék, bej. nov. 25, félsz. dec. 6, csb. Chira Elek, tmg. dr. Székely Lajos. — Hubiczky Arthur e., szatmári tszék, bej. nov. 14, félsz. nov. 27, csb. Visky Károly, tmg. Magas Menyhért. Pályázatok: A lugosi jrbságnál aljegyzői áll. nov. 18-ig. — A nagy-kanizsai jrbságnál albirói áll. nov. 4-ig. — A felső-eőri jrbságnál albirói áll. nov. 5-ig. — A zala-egerszegi tszéknél aljegyzői áll. nov. 5-ig. — A nagy-kikindai tszéknél jegyzői áll. nov. 7-ig. Nyomatott a ..Pesti kónyvnvnmda-részvénv-ta.saság"-nál Hold-utca 7. sz.