A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 43. szám - A házasság felbonthatósága. Befejező közlemény 8. [r.]

A JOG. 309 a nézel az előbbivel teljesen azonos elbírálás alá esik s az előbbivel közösen abban a hibában szenved, hogy közvetve a házasságot mégis felbonthatatlanná teszi.14) Vannak olyanok, a kik ott, a hol a felbontott házasságból gyermekek születtek, kiknek felnevelése felől a gondoskodás továbbra is a szülék feladatát képezi, nem tartják megengedhetőnek az új házasságra való lépést, pedig azt, hogy álláspontjukat — mint ezt tenni akarják — a gyermekek érdekével általában indokolni lehetne, határozottan kétségbe vonom. Hogy a házasság felbontásának köztekintély mellett való előfordulását és ennek kellőképen való nyilvánosságra jutását a közérdek ép ugy megköveteli, mint a házasság megkötésénél, az az elmondottak után bővebb fejtegetést és igazolást nem kiván, söt azt is készséggel elismerem, hogy ez a megkövetelt nyilvánosság a házasság felbontásánál sokakat vissza fog tartani attól, hogy alapos ok nélkül és meggondolatlanul határozzák el magukat erre a lépésre.1') Igen érdekes és eredeti Bluntschli J. G.-nak egy javaslata, a melyet hallgatással mellőzni mindenesetre mulasztás volna s a mely határozottan megérdemli azt, hogy reá figyelmet fordítsunk. A nevezett iró ugyanis azt óhajtaná,16) hogy egy j u r y alakittassék érett és általában kifogástalannak ismert férjekből, a kik a házasság becse és méltósága iránt nem kevesebb érzékkel birnak, mint az életnek viszásságai iránt. Ezekre az eljárási szabályok helyesen eszközölt megállapításával nyugodtan lehetne bízni azt a feladatot, hogy megfontolt és szabad feleletükkel oldják meg azt a kérdést: vájjon valamely házasság oly mélyen s az emberi valószínűség szerint oly orvosolhatlanul felbomlott és megtörött-e, hogy továbbra való fennállása lehetetlennek volna mondható ? Ezek az esküdtek semmi különös, előre meghatározott válási okhoz se volnának kötve, hanem a házasfelek egyikének, vagy mindkettejének megkeresésére, tisztán legjobb meggyőződésük és belátásuk szerint határoznának az eléjük terjesztett házasság felbontási ügyekben. Azonban maga Bluntschli is fontolóra vette azokat a jelentékeny nehézségeket, a melyekkel — alapjában véve — szép és helyes javaslatának gyakorlati végrehajtásánál meg kellene küzdeni és kiemeli azt, hogy ilyen esküdteket találni igen nehéz, csaknem lehetetlen volna. u) Röder K. Grundzüge des Naturrechts. Heidelberg, 1S46. 371. 1. 15) Oettingen S. Die Moralstatistik in ihrer Bedeutung íür eine Socialethik. Erlangen, 1882. 151., 168. 1. 16) »Ehe.« BIuntschli-Brater : Deutsches Staats-Wörterbuch. III. köt. Stuttgart n. Leipzig, 1858. 226. I. tehető, magában a család benső körében s melylyel az asszonyok szerelmi kalandokra csábithalók a barbárság és a civilizált raffinement e kevert légkörében. Bizonyos családi állás elleni vétségek és bűntettek is, a milyen a gyermekcsempészet és a gyermekkicserélés, typikus jelentőséget nyernek Oroszországban azon akadályok folytán, melyekkel némely osztályoknál a házasság a törvényhozás sajátságos állapotai következtében meg van nehezítve. Viszont az Egyesült-Államokban Lombroso szerint a magzatelhajtás van annyira napirenden, hogy fel sem tűnik, s már-már nem is jön delictum-számba. Orvosi specialisták és szülésznők rendszeresen űzik a reclámot újsághirdetésekben és falragaszokban a magzatelhajtást előségitő műtéteik érdekében, sőt utcákon is szabadon colportálják hirdető céduláikat »to ladies« címezve. Természetesen ez a jelenség is összefügg azzal a körülménynyel, hogy a nő Amerikában mind nagyobb részt vesz a gazdasági tőke képzésében, s ebben a szereplésében az anyaság rá nézve alkalmatlanná, a magzatelhajtás pedig társadalmi kényszerűséggé válik. Ha Lombroso azt hiszi, hogy a bűntett külső föltételei közvetlenül hatnak a bűntettek előidézésére s e szerint vannak alkalmi bűntettesek és passionatus bűntettesek, úgy ebben a született bűntettes typusának nagyhírű fölfedezője új művében nevezetes engedményeket tesz a sociologiai iskolának. Mert ha a társadalom adott életviszonyai, fejlettségi formái és a megélhetés útjai teljesen elegendők arra, hogy a delictuosus cselekmények bizonyos formáit önállólag kifejleszszék vagy elnyomják, akkor a született bűntettes, a bűntény atavismusa, úgy, a mint azt Lombroso az »Uomo delíquente«-ben kifejtette, nem bir többé jelentőséggel. De mindkét iskola szélsőséget képvisel a büntető anthropologia és criminologia terén. A bűntett sem nem oly önálló biológiai tünemény, mely keletkezésének föltételeit az öröklött szervezet anatómiai typusában birja s a társadalmi és gazdasági élet alakulásaitól független, sem nem oly resultatum, melynek viszonylagos okai tisztán a társadalom külső statikájában keresendők, hanem itt is, ott is megvannak a maga kölcsönös feltételei, melyek kiegészítik egymást. Ath. P. S. Végezetül tekintettel hazai viszonyainkra, még csupán egyet kívánok megjegyezni. Az az elv, a melyre törvényhozásunk az 1868 : LIII. t.-c. megalkotásával helyezkedett, a mikor kijelentette azt, l7j hogy »az áttértnek áttérése utáni minden cselekményei azon egyház tanai szerint itélendők meg, melybe áttért s az általa elhagyott egyház elvei reá nézve semmiben sem kötelezők«, foglal [ ugyan magában némi kibúvó ajtót annak az egyháznak a híveire nézve, a melynek tanai a házasság felbonthatatlanságát hirdetik, a mennyiben elégséges egy másik — a házasság felbontását megengedő — egyház kötelékébe lépni át, hogy a felbontásra irányuló tilalom hatálya meg legyen szüntetve. Ezt azonban helyesnek mondani semmiképen sem lehet. Nem lehet helyesnek mondani nem csupán azért, mivel az, hogy a házasságban mindenik fél a saját egyházának szabályai szerint ítéltessék meg: helytelen, mivel minden birói ítélet, mely valamely házasságra vonatkozik, szükség szerint j ítéletet foglal magában az egyik és a másik házasfélre nézve egyaránt1H) nem csupán azért, mivel teljesen elképzelhetetlen az, hogy az állami bíróságok, kiknek hatáskörébe pedig a házasság felbontásának kérdései utalandók, a házasfelek vallásának különbözősége szerint különböző elvek alapján járjanak el és Ítéljenek e felett az egyéni, társadalmi és állami élet szempontjából olyannyira fontos kérdés felett és nem csupán azért, mivel elég egy futólagos tekintetet vetni a fejtegetésem kezdetén emiitett jelenlegi állapotainkra, hogy a házas felekre vonatkozólag külön-külön hozott Ítéletek absurditását, valamint az ezekből eredő viszonyok észszerűtlen, erkölcsi és an> agi romlást eredményező s az állam tekintélyét aláásó voltát belátni képesek legyünk, hanem mindenek fölött azért, mert a vallásszabadság jogával határozottan ellentétben áll az a kényszer, a mely az ember lelkiismeretén vétetvén, azt erőszakolja ki, hogy az, a ki házasságának felbontását kívánja eszközöltetni: vallását változtassa meg s mert maguknak a felekezeteknek az érdekében kell megkövetelni azt, hogy ez a kényszer ne érvényesülhessen. Teljesen igaza van Kovács P.-nak, a ki azt mondja,19) hogy: »semmi sem ássa jobban alá a hitbuzgóságot, semmi sem rontja meg jobban a valláserkölcsi életet, mint a kitérés, a hitehagyás. Ennek lehetőleg elejét venni, a közállapotok tisztasága és rendezettsége érde; kében, nem annyira egyházi, mint elsőrendű állami érdek.« Az előadottakból pedig kétségtelenül következik az az elv, a melyet Sztehló K. olyan meggyőzően juttat kifejeI zésre2n) s a melynek kiemelésével méltóan vélem bezárhatni fejtegetéseimet, hogy t. i. »csakis a házasság teljes félbontása és a felszabadítás új házasság kötésre felel meg az emberi szabadság és erkölcsi rend követelményeinek és az által, hogy a bensőleg megtört, tarthatatlan házasságot felbontva, új, szerencsésebb házasság megkötését megengedjük, inkább elősegítjük a házassági intézmény nemes céljainak elérését, mint az elválasztott feleknek örökös coelibátusra való kárhoztatása által«. Belföld. a. Az igazságügyi tároa költségvetését tárgyalta folyó hó 16 án tartott ülésében a képviselőház pénzügyi bizottsága. (Előadó Latkóczy Imre.) A kir. Curiánál Szilágyi miniszter a javaslatba hozott \ számfeletti tanácselnöki s két számfeletti birói állás szükséges i voltát részletesen indokolván, kéri a megfelelő összeg feltételes megszavazását, azon feltétel alatt tudniillik, hogy ha az erre vonatkozólag beterjesztett törvényjavaslatot a ház elfogadja. A bizottság a miniszter előterjesztése értelmében megszavazza az előirányzatot. Ugyauily feltétel alatt megszavazza a bizottság a kir. táblák szükségleténél a javaslatba hozott tizenkét birói állás költségeit is. A kir. törvényszékeknél és járásbiróságokI nál Hegedűs felszólalására Szilágyi miniszter részletesen kifejti azon indokokat, melyek szükségessé teszik, hogy a személyi járandóságok mikéDt való felhasználása ezúttal se köttessék a személyi járandóságok azon részletezéséhez, mely a költségvetéshez csatolva van. Latkóczy előadó és Darányi megjegyzései után az előirányzat a miniszter előterjesztésének tudomásul vételével megszavaztatott. A költségvetés többi tételei is a miniszter tüzetes felvilágosításai után változatlanul megszavaztattak. 17) ld. törv. 8. §. 18) S c h e u r 1 A. : Das gemeine deutsche Eherecht. Erlangen. 1882. 26. 1. 19) A kötelező polgári házas-ágról. Kecskemét. 1S93. 10. L í0) A házassági elválás joga. Budapest, lü9Ü. 2. 1.