A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 40. szám - Salus liberorum summa lex

286 A méröl, kik a szülők beleegyezésével vagy a nélkül nevelőintézetekben vagy magánszemélyeknél helyeztetnek el — a német jogi elnevezést használva — az elhagyatott gyermekekről. Az atyai hatalom elvesztését illetőleg a törvény megkülönbözteti annak szükségképeni elvesztését a fakultatívtól; bizonyos pontosan meghatározott esetekben az atyai hatalom elvesztésének ki kell mondatnia, mig más esetekben az illetékes biró szabad mérlegelésére van bizva, hogy megvonassék-e a nevelés joga vagy az atyai hatalom kiegészítő részét képező egyéb jog, vagy pedig meghagyassék-e ? A) Ipso jure beáll az atyai hatalom elvesztésének esete annak birtokosaira nézve : 1. ha a bünt. tvkv. 334.2 art.-a alapján Ítéltettek el. A törvény eme rendelkezése büntetést szab atyák, anyák, gyámok és más személyekre, kik a felügyeletükre bízott személyek csábítását, erkölcstelen életét okozták, vagy őket azokban pártolják ; 2. ha a gyermek személye elleni bűncselekményben mint felbujtók, tettestársak vagy bűnsegédek, vagy mint a gyermek által elkövetett bűncselekmény tettestársai vagy segédei Ítéltettek el; 3) ha két ízben mint a gyermek személye ellen intézett vétség felbujtói, tettestársai vagy bűnsegédei ítéltettek el ; 4. ha két ízben ítéltettek el kiskorúaknak kicsapongásban való pártolása vagy felbujtás miatt. Mindezen esetekben a szülőknek a polgári törvények által adott gyermekeik feletti összes jógáik megvonatnak tőlük, ellenben fenmarad kötelességük a gyermekek tartását illetőleg. B) Megvonathatik az atyai hatalom : 1. ha az atya vagy anya élethossziglani vagy határozott időtartamú kényszermunkára, vagy a bünt. tvkv. 86 — 101. art.-aiban meghatározott bűntett miatt szabadságbüntetésre ítéltettek. A hivatkozott szakaszokban az állam kül! és belbiztonsága elleni bűntettek tárgyaltatnak ; 2. ha az atya vagy anya két izben bizonyos meghatározott bűncselekmények, mint csavargás, gyermekkitétel, a családi állás meghamisítása miatt, egy izben a kicsapongásra való szokásszerű lelbujtás, vagy az iszákosság elleni törvény bizonyos rendelkezései elleni vétségek miatt ítéltettek el ; 3. ha a gyermekek valamely büntetendő cselekmény miatt vád alá helyeztettek, azonban tekintettel arra, hogy az illető cselekmény bűnös voltát felismerni nem képesek, javitó intézetnek adattak át; 4. ha az atya és anya iszákosság, köztudomású rendetlen életmód vagy rossz bánásmód folytán a gyermekek egészségét, biztonságát vagy erkölcsiségét veszélyeztetik. Ezen esetek közül a szülői hatalomnak az iszákosság miatti megvonása volt különösen az, mely a francia jogászkörökben ellenzésre talált azon okból, hogy ezen rendelkezés révén politikai célokból visszaélés volna lehetséges. Nézetünk szerint ezen lehetőséget bár nem is tartjuk egészen kizártnak oly országban, melyben a politikai pártoskódás oly kiváló szerepet játszik, elvben mindazonáltal teljesen jogosnak, sőt szükségesnek tartjuk amaz intézkedést. Az iszákosok ép oly képtelenek, mint méltatlanok a szülői hatalom gyakorlására és nem képesek az abban foglalt jogoknak célszeiü használatára; ennélfogva joga és kötelessége az államnak azokat ezen joguktól megfosztani. Ha azon előfeltételeket vizsgáljuk, melyek mellett az előzők szerint a szülői hatalom megvonásának esete beá'lhat, kitűnik, hogy a törvény elég kimeritő módon sorolta fel azon eseteket, melyekben a gyermek elhagyató! tságának oka a szülök viselkedésében rejlik (tárgyi okok) ; e tekintetben különösen gyakorlati jelentőséggel bir a legutolsó 4. alatt foglalt rendelkezés, mely tulajdonképen mint egy általános záradék fogható fel s a mely megfelelő, nem túlzottan félénk interpretatió segítségével tényleg elegendőnek bizonyuland arra, hogy az állam fellépjen mindazon szülék ellen, kik erkölcsi viseletük által magukat a szülői jogok gyakorlására méltatlanokká tették. Talán kívánatos lett volna, hogy a törvényhozó azon delictumok számát, melyeknek elkövetése miatt a szülők megfosztathatnak a gyermekeik feletti hatalmuktól, még szaporítsa, azonban a fentemiitett záradék tág conceptusa elengedhetővé tette azok szaporítását; ennek alapján lehetséges, hogy a biró valamely büntetendő cselekmény elkövetése miatt elitélt atyától megvonja az atyai hatalmat, a mennyiben az illető bűncselekmény elkövetéséből azon meggyőződésre jut, hogy a gyermekeknek erkölcsi fejlődése veszélyeztetve van. Részünkről mindenesetre nagy haladást látunk abban, hogy a törvényhozás a jogrend ellen súlyosan vétkezőt a szülői jogokra érdemtelennek nyilváníthatja és ezen haladásban kétségkívül a tisztult és fejlődött erkölcs diadala rejlik. Az igazságügyministernek egy 1889. évi szeptember 21 én kelt, az ügyészségekhez intézett körrendelete különben a törvény végrehajtásánál nagy elővigyázatot ajánl ezen hivataloknak az általánosságban megjelölt előfeltételek meghatározásánál, ajánlja továbbá, hogy panasz h'áuyában a szülék magánélete vizsgálat tárgyává ne tétessék, nehogy mintegy erkölcsi censura hozassék be a polgárok morális viselete felett. Az atyai hatalom megvonása azon járás polgári bírósága által mondatik ki, a melynek kerületébe az atya vagy anya lakhelye tartozik; előfeltétele, hogy az iránt kereset indíttatott légyen a kiskorúnak egy vagy több, vele legalább az unokatestvérek rokonsági fokán álló rokona, vagy az ügyészség által; az ezen kereset felett döntő eljárás sommás, nem nyilvános, az ítéletet azonban nyilvános ülésben kell kihirdetni. A törvény megengedi, hogy már az eljárás folyama alatt intézkedés tétessék a gyermek érdekében annak ideiglenes elhelyezése tekintetében. A határozat ellen rövid határidőhöz kötött felfolyamodás adható be. Azon esetekben, melyekben az atyai hatalom elvesztése már a törvénynél fogva beáll, a bíróság a rokonok vagy az ügyészség indítványa alapján haladék nélkül határoz a kérdés felett, hogy a gyermek érdeke követeli-e, hogy az atyai hatalom az anya által gyakoroltassék. Amennyiben a fent felsorolt elitéltetések szolgáltattak okot a hatalom megvonására, az a büntető hatóságok által is kimondható. A hatalmától megfosztott nem lehet gyám, gyámtárs, gondnok, sem családtanács tagja. Ha a hatalmától megfosztott atya új házasságra lép, a második feleség a bíróság által megbízható a második házasságból származó gyermekek feletti atyai hatalom gyakorlásával. Az első cím második fejezete a gyámság gyakorlásáról szól a szülői hatalom megvonása esetében. Ha az anya elhalt, vagy ha a hatalom gyakorlása nem ruháztatik reá, akkor a felett határoz a bíróság, hogy vájjon az általános gyámsági törvény határozmányai alapján rendelendő-e ki gyám ; a mit a bíróság célszerűnek nem tartván, a gyámság a nyilvános szegényügyi hatóság által gyakoroltatik, mely a gyermeket valamely intézetnek vagy családnak adhatja át nevelés végett; de megengedi a törvény azt is, hogy a gyermek magánszemély kérelmére annak adassék át, mely intézkedés által tulajdonkép az önkéntes gyámságnak (Intellé officieuse) egy új, a code civilben nem foglalt esete Lép érvénybe. Hogy ezen intézmény nagyobb értékűnek fog-c bizonyulni, annak megítélése tekintetében bevárandó lesz a közönség viselkedése. Annyi bizonyosnak látszik, hogy épen Franciaország az ő számos kedvező viszouyok között élő, de magtalan házaspáraival mintegy praedestinálva van arra, hogy kísérlet tétessék az iránt, hogy idegen gyermekek nevelésének elvállalása általánosittassék ; könnyen meg eshetik tehát, hogy az intézmény idővel nagy jelentőségű le.«z és hogy hozzá fog járulni ahhoz, hogy a törvény célja eléressék. Ha az atyai hatalom megvonása bűnvádi Ítélet következményekép mondatott ki, visszahelyezés csak a »rehabilitatio« beálltával kérhető ; más esetekben az illető iiélet jogerejűségétői számítandó három évi időköz utáu. Az ily kérelem teljesítése az összes körülmények sommás megvizsgálásától, továbbá a családtanács véleményezésétől van feltételezve, a követendő eljárás pedig azonos a hatalom megvonásának tárgyalására előírtakkal. A második cím, mely az oly kiskorúak védelmezéséről szól, kik akár a szülék közreműködése folytán, akár a nélkül a nyilvános szegényistápolás vagy a közjótékonysági egyletek által fentartott intézetekben, vagy magánszemélyeknél vannak elhelyezve, fontosság tekintetében az elsőnek nem áll mögötte. Az ezen cím rendelkezései által a jogba vitt ujitás rendkívül nagy jelentőségű. A legislatoricus kérdés a körül forgott, hogy ezen intézeteknek, valamint a magánosoknak megadassék annak lehetősége, hogy a gondviselésük alatt álló gyermeket annak nagykorúságáig megtarthassák s illetőleg az atya vagy anya által a gyermek kiadása iránt támasztott igényeket visszautasithassák, nehogy a nevelői tevékenység által nyert eredmény rontó behatás által ismét meghiusittassék. A törvény indokolása igen találóan emlékezik meg az e kérdésnél a törvényhozás által elsimítandó volt nehézségekről. A törvény, mint említők, mindkét lehetséges esetről gondoskodik, felkarolva először azt, midőn az atya, anya, vagy gyám ad át gyermeket nevelés végett a nyilvános szegényistápolásnak vagy egy erre jogosított jótékonysági egylet iniézetének vagy végre egy a polgári jogok teljességének birtokában levő magánszemélynek, másodszor azon esetet is, midőn a gyermeket az intézet s illetőleg magánszemély a szülék közreműködése nélkül vette át. A mi az első esetet illeti, az illetékes bíróság egyik érdekelt fél folyamodására elrendelheti, hogy a szülői jogok a szegényügyi hatóságra menjenek át és azoknak gyakorlása azon intézet vagy magánszemély által történjék, melynek gondviselésére a gyermek bízatott; ezen intézkedést a viszonyok megvizsgálásának kell megelőznie, meghallgatandó azonfelül az ügyészség is. Ha ellenben a gyermek a szülők vagy gyám közbenjárása nélkül vétetett fel, akkor az intézet vagy magánszemély köteleztetik, hogy a felvétel után három nap alatt az illetékes polgármesteri hivatalnak — Párisban az illetékes kerületi rendőri hivatalnak — jelentést tegyen ; a jelentés rövid határidőben a prefektushoz, — Párisban a rendőrségi prefektushoz — teendő át. Ha már most a gyermeket a jelentés tételétől számítandó három hónap alatt sem az atya, sem az anya s illetőleg a gyám vissza nem követelik, a bíróság a szülői jogokat egész terjedelmükben vagy csak részben azokra ruházhatja át, kik a gyermeket elvállalták. Az ezen törvény alapján magánszemélyekre vagy intézetekre bizott gyermekek az állam felügyelete alatt állanak, az államot viszont ezeu felügyeleti jogát illetőleg a prefektus képviseli; a felügyelet módja végrehajtási rendelet által nyert szabályozást. A gyermekek érdekében a prefektusnak szabadságában áll bármikor illetékes bírósági határoI zatot provokálni a célból, hogy a magánszemély helyett a nyilvános szegényistápolás bizassék meg a neveléssel. Ugyané joggal bírnak az utóbbinak közegei is. A törvény rendelkezik az államnak ezen rendszeresített gyermeknevelés költségeihez való pénzbeli hozzájárulásáról is.