A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 40. szám - Salus liberorum summa lex

A Joa 287 A fenti áttekintés alapján a törvény tartalmát következőképen jellemezhetjük. A törvény intézkedést tartalmaz azon esetekre nézve, midőn az elhagyatottság oka a szülék magatartásában rejlik, de nem nyújt módot az állam közegeinek, hogy a szülőktől megvonassák a nevelési jog akkor is, ha a gyermek elhagyatott, a nélkül, hogy a szülői jogok birói megvonásának előfeltételei fenforognának. E szempontból különbség állapitható meg ezen és a németországi, az elhagyatott gyermekek kényszernevelése tárgyában hozott törvény között. Más szóval :a törvény gondoskodik a rossz szülék jó gyermekeiről, de nem egyúttal a jó szülök rossz gyermekeiről. Mert habár a második cím rendelkezései módot is nyújtanak a rossz gyermekek szülőinek arra, hogy vezetésükre nem hajló gyermekeiket nyilvános vagy magánintézetek, avagy magánszemélyeknek átadhassák, mégis ezen szük határok közt mozgó lehetőség által a tapasztalat szerinti gyakori szükség csak hiányosan nyer kielégítést. Nézetünk szerint, mely a német törvényre is hivatkozhatik, az államnak nem szabad megelégednie avval, hogy bevárja, míg a szülök rossz haj'amú gyermeküket saját kezdeményezésükből eltávolítják a szülői ház köréből, hogy az más nevelésére bizassék ; hanem kötelessége az államnak, hogy a szülék ily elhatározásának híján is gondoskodhassék a szülői nevelés helyettesítéséről. Éppen a büntetőjogi profilaxis szempontjából bír nagy fontossággal, hogy a törvényhozás ne tagadja meg az államhatalomtól az erre szükséges jogot. Ismételjük, hogy a család jogait serami esetre sem tartjuk kicsinylendőknek, ignorálhatóknak; hanem csak aunyit állítunk, hogy a szülők joga nem állhatja útját az állam bűnmegelőző kötelességének azon esetben, ha a családi nevelés elégtelennek bizonyult a gyermekek erkölcsi és jogi romlásának megakadályozására. A francia törvény ezen megfontolást nem vette kellő mértékben figyelembe, a mi az ottan uralkodó minden oly eszköztől való idegenkedésnek számitható be, mely az állami socialismussal még oly távoli rokonságban is látszik lenni. Ha az általunk elfoglalt álláspontról tekintve nem is dicsérhetjük tehát a törvényt minden megszorítás nélkül: másrészről nem tartózkodunk azon elismerés kinyilatkoztatásától, hogy intézkedéseinek túlnyomó része igenis észszerű és hogy értelmes alkalmazás mellett kétségtelenül jótékony hatásúnak is fog bizonyulni. Különösen helyeselhető, hogy a szülői jogok megvonása iránti határozathozatal a bíróságokra, nem pedig a közigazgatási hatóságokra bízatott, minthogy a törvény ezen rendelkezése oly mélyen érinti a magánjogokat, hogy felette szükségesnek mutatkozik erős biztosítékokról gondoskodni minden lehető visszaélés ellenében. Ezen biztosítékok adva vannak az által, hogy ezen kérdésben szükségszerűen birói eljárás után rendes bíróság ítélete dönt. Szükséges volt ilyen biztosíték különösen Franciaországban, melynek közigazgatási rendszere, — a közigazgatási hatóság szoros kölcsönhi tási viszonyban állván az éppen uralkodó politikai párttal, — korántsem mondható függetlennek. A törvényben található több hiány és következetlenség azon sietségből és futólagos elbánásból magyarázható ki, mely a törvényhozó testületek tanácskozásainál észlelhető volt. Eszményinek tehát a törvény nem mondható. De bizonyítékául szolgálhat mindenesetre annak, hogy Franciaországban is él a meggyőződés, hogy szükséges, miszerint az államnak a céljai elérését gátló tünetek elnyomása iránti kötelessége végre azon tényezők ellenőrzése tekintetében is nyilvánuljon, melyektől a jövő állampolgárok élete és egészsége, normális testi, szellemi és erkölcsi fejlődése függ. Irodalom. Az új sommás eljárásról, valamint a fizetési meghagyásokról szóló törvények magyarázata és az összes perrendtartási szabályok egybeállítása felső birói határozatokkal. Becses munka jelent meg a fenti címen a könyvpiacon. Szerzője dr. Ragályi Lajos ügyvéd és országgyűlési képviselő, lapunknak kitünü munkatársa, ki e könyvének kiadásával nagy szolgálatot tett a jogászvilágnak. A munka nem szorítkozik a törvény chablonszeríí magyarázatára, hanem felöleli a ministeri indokolást, az igazságügyi bizottság tárgyalásait és jelentését, valamint a képviselőháznak az anyagra vonatkozó vitáit is, melyek rendszeres alakban feldolgozvák. Es ebben rejlik a míí nagy becse, mert ez által az egész anyag áttekinthetőbbé válik s lehetséges lesz, hogy az új törvények keletkezésének története utján azok szellemébe is behatolhassunk. Melegen ajánljuk az érdekelt körök figyelmébe e munkát, mely az Athenaeum kiadásában igen díszesen jelent meg. A munka ára kötve 5 frt. Vegyesek. Közjegyzők által «a hagyatékok tárgyalásáért felszámit ható díjakról. A kir igazságügyministerium felmerült eset alkalmából kijelentette, hogy az a nézet, mely szerint a kir. közjegyzőnek hagyatéktárgyalási díjai az osztályegyezség létrehozatalának és örökösödési perek megelőzésének címén a szabályszerűnél magasabb mértékben volnának megállapíthatók, az 1886 : VII. t.-c. 33. §-ával összeegyeztethetetlen. Az 1868: LIV. t.-c. 585. §-a értelmében ugyanis, mely az 1886: VII. t.-c. 34. §-a szerint i a közjegyzőre is kötelező, az osztály egyezség létesítése a hagyaték tárgyaló közjegyzőnek rendes feladatát képezi és ezen feladatnak sikeres megoldása egymagában a rendes tárgyalási díjnál magasabb díj igénylésére vagy megállapítására indokul nem szolgálhat. (8,049/1893. I. M. sz.) Külföldi hagyatékokra vonatkozó .alaptalan híresztelések. A napi lapokban újabb időben sűrűbben járt hire annak, hogy majd Angliában, majd az angol gyarmatokon, majd másutt külföldön milliókat érő, de fel nem vett régi hagyatékok állanak hatósági vagy bankszerű kezelés alatt, a mely hagyatékok elnyerésére magyar vagy osztrák honosok mutatkoznak állítólag jogosultaknak. Hivatalos úton vett értesülés szerint ezek a híresztelések, különösen Angliát illetőleg, merőben alaptalanok, mert az illetékes külföldi hatóságoknál tett gondos nyomozások dacára sem volt megállapítható, hogy ott ilyen régi, fel nem vett hagyatékok léteznének. A felek tehát ily hagyatékok felkutatására s be nem bizonyítható igények érvényesítése végett hiába vesztegetnek időt és költséget oly híresztelések alapján, melyek legnagyobbrészt a közönség hiszékenységéböl nyerészkedni kivánó egyénektől származnak. Az ily örökségek tárgyában a hatóságokhoz intézett beadványok is teljesen céltalanok, ha azokban az állítólagos örökhagyónak neve, elhalálozási helye és ideje tüzetesen megjelölve s a folyamodónak igényjogosultsága hitelesen kimutatva nincs, mert az ily beadványt az illetékes angol hatóság figyelmen kivül hagyja és a puszta névhasonlóságot az igényjogosultság igazolására kellő adatnak nem tekinti. (31,211/1893. I. M. sz.) Fegyencek munkajutalma végrehajtás alá nem vonható. A kir. igazságügyminiszterium értesítette egyik fegyintézet igazgatóságát, hogy a fegyencek részére munkajutalom fejében járó keresmény a 2,106/1880. I. M. E. számú rendelet II. mellékletét képező fegyházi utasítás 35. §-a és az 1881 : LX. t.-c. 62. §-a szerint végrehajtás alá nem vonható. (12,024/1893. I. M. sz.) A hrassói ügyvédi kamara f. hó 23-án tartotta tisztújító közgyűlését. A választás iránt főleg a háromszéki tagok nagy mértékben érdeklődtek, érvényesíteni akarván befolyásukat, a mi azonban csak részben sikerült. A tisztikar és a választmány a nagy élénkséggel eszközölt választás eredményekép a következő : Elnök: Reich Ágoston; elnökhelyettes: Strevoiu Miklós lett két szóval, szemben dr. BánfTy Zsigmond kézdi-vásárhelyi ügyvéddel: titkár: dr. Zakariás János; pénztáros: dr. Phleps Frigyes; ügyész: Borosuyai Dániel. Választmányi tagok: Schnell Károly, dr. Vájna Gábor, Demián Simon, dr. Fejérvári Adolf, Kökösi Árpád, Harmath Lajos, Puscariu József, Jekel Gyula. Póttagok : Bartos Károly, Geréb János, Gödri János, Sorescu Octáv. A közgyűlés Popescu Viktor volt titkárnak és Demián Simon volt pénztárosnak jegyzőkönyvi köszönetet szavazott. Ötven évig ügyvéd. Szatmáron ügyvédkedése ötvenedik évfordulóját ünnepelte e héten Böszörményi Elek, a szatmármegyei ügyvédek nesztora. Az ügyvédi kamara, melynek első elnöke volt, testületileg üdvözölte őt ez alkalomból. Ott járt nála a református gymnázium s a református egyház küldöttsége is. Délben a kaszinóban lakoma volt a tiszteletére, melyben résztvettek a szomszéd városok ügyvédi karának kiküldöttei s a vármegye és a város törvényhatóságának kiválóbb tagjai. Ujfalussy főispán s Puky itélő táblai elnök távirati uton üdvözölte az ünneplő ügyvédet. Föltételes szabadságra bocsátottak tartózkodási helyének kijelöléséről. A kir. igazságügyminiszterium kijelentette, hogy a föltételes szabadságra bocsátanclók részére tartózkodásra csak oly területen fekvő hely tűzhető ki, melyen a magyar büntető törvénykönyv, valamint a büntetések végrehajtása tárgyában 1880. évi augusztus hó 9-én 2,106. I. M. sz. a. kiadott körrendelet és az ahhoz csatolt utasítások hatályban vannak, mert csak ily területen vannak a hatóságok a B T. K. 51. §-a, valamint az e tárgyban kiadott utasítás 11 — 14. §-aiban meghatározott cselekményekre jogosítva és kötelezve. (14,433/1893. I. M. sz.) Csodabogár. P. L. körjegyző ellen az eperjesi ügyvédi kamara zugirászat miatt tett feljelentést a kis-szebeni kir. járás bíróság előtt, mely vádlottat el is itélte. Ezen ítélet ellen vádlott és az ügyvédi kamara ügyésze felebbezett. A kassai kir. tábla vádlottat felmentette, mert nem látott zugirászatot fenfirogai. Érdekes és megörökitésreméltó a kir. tábla határozatának azon indokolása, melylyel a kamarai ügyész felebbezését visszautasította : A felebbezést azért kellett visszaulasitaui — igy szól az indokolás -- mert a vádbeli cselekmény, t. i. a zugirászati kihágás hivatalból üldözendő törvényszegést képezvén, ebben az esetben az eperjesi ügyvédi kamara, habár a feljelentés tőle eredt is, a büntető eljárásba beavatkozási joggal bíró sértett félnek már csak azért nem vehető, mert hogy a vádbeli cselekmény által vagyoni kárt szenvedett volna,ki nem mutatta s még kevésbé igazolta. Az elitéltek személyazonossága. Az igazságügymmiszter a következő rendeletet adta ki: Hivatalos uton értesültem arról, hogy a jogerőre emelkedett Ítéletek kihirdetése alkalmával egyes kir. törvényszékek és a kir. ügyészségek az Ítélet kihirdetésénél jelenlévő egyes tagjai a büntetés foganatba vétele végett átadandó elitéltek személyazonosságának megállapítására nem fordítanak annyi figyelmet, mint ezt a tárgy fontosságánál és az ebből támad-