A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 38. szám - Országos ügyvédgyüléseink - A kamatokról mint a keresetnek és itéletnek tárgyairól 3. [r.]

Tizenkettedik évfolyam. 38. szám. Budapest, 1893. szeptember 17. Szerkesztőség : V.. Rudolf-rakpart </. Kiadóhivatal: V., Rudolf-rakpart 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉBE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BÍRÓI, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE, Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják/f ^ Ö/Vp^ Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR / ügyvédek. f Felelős szerkesztő : Dr. STILLER MÓR Megjelen minden Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bér­mentve küldve : Negyed évre 1 fit 50 kr. Fél » 3 » — » Egész » ('* » — » Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalványnyal küldendők. vasárnap. TARTALOM : Országos ügyvédgyüléseink. Irta : dr. S t i 1 1 e r Mór. — A kama­tokról, mint a keresetnek és Ítéletnek tárgyairól. Irta: Rátvay Gyula, eperjesi kir. tvszéki aljegyző. II. — iielföld. (Országos ügyvédgyülés Szegeden.)—Ausztria és külföld. (Utánzásra méltó intézkedés. — A bécsi egyetemről.) — Sérelem. (A fiumei jogszolgáltatási állapotokhoz. írták : Pancera István, L u c i c h Kelemen és ifj. K e ö ni le y Pál kir. tvszéki birák; továbbá Stevesandt Győző, tvszéki jegyző és dr. Rákosi Imre, tvszéki aljegyző.) — Vegyesek. — Curiai és táblai érte­sítések. — Hirdetés. MKLLÉKLET: Jogesetek tára. Felsőbíróság! határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) Országos ügyvédgyüléseink. Megelégedéssel tekintünk vissza a szegedi ügyvédgyülés napjaira. Sok komoly szó hangzott el ott, mi méltán meg­figyelendő volna végre valahára az igazságügyi kormány, de maguk kartársaink által is. De ném szabad mindig és min­dent a törvényhozástól várni. Oly magas intelligenciájú tes­tület, minő a mienk, méltán megmutathatná, hogy az önkor­mányzat azon szűk keretén belül is, melyet számára a tör­vényhozás kijelölt, elég teremtő erővel bir, hogy testületi szellemet fejleszszen és megalkossa magának azon társadalmi állást, melylyel mint tényezővel számolni kénytelenek az intéző körök. Minden intézmény annyit ér, mennyi tartalmat adnak neki azok, kik az életben érvényesítésére hivatvák. És életerős­nek csak azon intézmény fog bizonyulni, melyet életerős gon­dolattal fognak kitölteniés folyton fejleszteni. A testületi ön­tevékenységet kell mindenekelőtt és első sorban serkenteni és éleszteni. Ez volna első sorban az ügyvédgyülések feladata. Ezzel nemcsak megtörik a közönyt felfelé, de ott is tevékeny­ségre kényszeritik a mérvadó erőket. A szegedi ügyvédgyülés ez irányban is a maghintő sze­repét teljesítette. Várjuk a termést. Két észrevételt azonban el nem nyomhatunk, mely az országos ügyvédgyülések eredményes működésére vonat­kozik. Az első az, hogy mi hibának tartjuk, hogy most már Budapestet választották a legközelebbi gyülhelyül. Mi szive­sebben láttuk volna, ha még több éven át a vidék kiválóbb városait jelölték volna kiegye­lőre a congressus megtartására. Nálunk egyáltalán a vidéken kell fejleszteni testületi életet, szellemet. A vidéket pedig e tekintetben elhanyagoljuk határozottan. Le kell édes­getni a főváros embereit a vidékre, hogy ott ismerjék meg a kar állapotát, annak életfeltételeit. Ott a színhelyen egészen másként tükröződnek le közvetlenül a viszonyok, más benyo­másokat nyújtanak, mint itt-ott közzétett ismertetések, panaszok, vagy más ilynemű eszközök által. A kar zöme a vidéken él, és a kar életét uraló törvények működését ott lehet valóban alap­jaikban tanulmányozni. A főváros külsőségek által absorbeálja és más irányokba tereli a tevékenységet és a congressus mű­ködésének elmélyedését ez által megakadályozza. Es végül a gyűlés helyéül választott város egész környékének ügyvédi kara bizonyos szűkebb, helyi patriotismus jótékony befolyása alatt behatóbb, odaadóbb tevékenységre serkentetik és a könnyebb hozzáférhetés folytán karunk számos kiváló vidéki elemei a küzd­térre léphetnek, melyeknek a távolabb és drágább fővárosi tartózkodás ezt megnehezíti. Ezért mi szivesebben vettük volna, ha egyelőre ezen új intézményünket, az országos ügy­védi gyűléseket, kiválóbb vidéki városainkban tartjuk meg, az ország különféle részeiben a felvidéken, alföldön, nyugaton i és keleten, Erdélyben. A másik észrevételünk a gyűlések által megválasztandó j tárgyakra vonatkozik. ' Lapunk inai száma Tartózkodnunk kellene nagy elméleti, jogi vagy állam­kérdések napirendre tűzésétől. Sőt leghelyesebbnek tartanok, ha az első időben c s«u p án és kizárólag kari és azzal szorosan összefüggő igazságszolgáltatási kér­désekre szorítkoznánk. Sokkal jobban el lehetne érni az elmélyedést e kér­désekben; bele lehetne ez által könnyebben vonni tágabb és tágabb köreit karunknak és igy az országos ügyvédgyülése­ket, mint az ország ügyvédsége közvéleményének valódi, hivatott közegének felavatni. Ez által nemcsak karunkat, de az igazságügyi kormány­zatot is megszoktatnók arra, hogy ügyvédi dolgokban az ügyvédi közvélemény szócsövének az országos ügyvédgyülést tekintsék. így emelnők azok tekintélyét befelé és kifelé, és határozatainak súlyt és hatályosságot biztosítanánk. Ezek nélkül pedig az ügyvédgyülések meddők maradnak, puszta összejövetelek társadalmi jelentőség nélkül; összejövetelek, melyeknek eleje egy kis ismerkedési dinom dánom, vége egy nagyobb búcsúztató díszebéd vagy vacsora a köteles dáridó­val és közepe egy kis eszmecsere, melyet száz vagy kétszáz összecsapódott kartárs végez. Szóval tegyük az országos ügyvédgyüléseket az ország ügyvédségének gyűlésévé, mely az ügyvédség kívánságainak tolmácsa, szószólója legyen. Ezen jelszavak alatt búcsúztatjuk a szegedi gyűlést, és ezen jelszavak alatt üdvözöljük a jövendő országos ügyvédi gyűléseket. Dr. Siiller Mór. A kamatokról, mint a keresetnek és íté­letnek tárgyairól. Irta : RÁTVAY GYULA, eperjesi kir. törvényszéki aljegyző. II. Mindenekelőtt Unger fejtegetéseire vessünk tekintetet, a ki a kérdést rendszeresen és kimerítően tárgyalja. (Syst. II. 67Ll­691. 1.) Unger a marasztaló Ítélet hatályát fejtegetve, oda coneludál, hogy a marasztaló ítélet nem szül novatiót, hanem csak egy új obligatiónak : a judicati obh'gatiónak ad létet, mely az előbbihez successoriusan lép, a minek következménye, hogy az előbb fenn­állott kezesség, zálog, továbbá az adós késedelme, mely az itélet '•lőtt beállott, a jogerős itélet után sem szűnik meg és végre »az előbb folyó kamatok, különösen a szerződési (majd az ide vonat­kozó jegyzetben Mommsenre (Beitr. III. 247.) való hivatkozással a késedelmi) kamatok — a jogerős itélet után is — változatlanul és zavartalanul folynak a tőketartozás kifizetéséig-.« Ezen jogtételt Savigny tekintélyével is támogatja, kinek tanítása szerint a jogerős itélet általában a kamatok, különösen pedig a perbeli kamatok folyására semmi befolyással nincsen: »Es bleibt alsó nunmehr — mondja Savigny — bei einem un­veranderten Fortgang der früher laufenden Zinsen, insbesondere der Processzinsen, wo solche zur Anwenduug kommen, auch nach­dem ein rechtskráftiges Urtheil ergangen ist.« (VI. köt. 412 — 413. 1.) Tételének mintegy illusztrálásául a 7. jegyzetben egy meg­jegyzés foglaltatik, mely vizsgálódásunk szempontjából legtöbb figyelmet érdemel. »Der Schuldner — mondja Unger említett jegyzetében — z. B., der aus einem zu fi0/o aufgenommenen Darlehen zur Rückzahlung des Kapitals und der Zinsen verurtheilt wird, muss diese 6 Procent auch nach rechtskráfűgen L^rtheil zur Bezahlung des Kapitals fortentrichten; das Urtheil geht denn auch dahin, Beklagte sei schuldig, das Ka­pital binnen 14 Tagén, die geschuldeten Zinsen aber von dem und dem Tag an bis zum Zahlungs­t a g, das h e i s s t bis zur Rückzahlung d e s Kapitals z u b e z a h 1 e n.« 11 oldalra terjed.

Next

/
Oldalképek
Tartalom