A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A tettesség és részesség tana - A sorsjegycsoportok alakitása büntetőjogi szempontból

A J a kérdésbeu forgó fedezeti vásárlás azéit sem birua reá nézve kötelező Intálylyal, mivel nem a keresk. törv. 322. §-a szerint mérvadó teljesítési helyeu, éá nem a teljesítési idő lejárta után azonnal eszközöltetett, alaptalan, mivel ellenkező világos kikötés hiányában a dolog természetéhez képest a vevő az adásvétel tárgyát képező^ árú rendeltetése helyén is eszközölhet a késedelmes eladó rovására fedezési vásárlást, mivel továbbá a per adataihoz képest a késedelmes eladó alperesnek engedélyezett teljesítési pótidő lejártától számított 8 nap alatt eszközlött fedezeti vásárlás elkésetten történtnek nem tekinthető azért, mert alperesnek módjában állott a fedezési vételár esélyeit a szerződés utólagos teljesítése által magától elhárítani, de ezen felül a budapesti árú- és értéktőzsde tanácsától beszerzett bizonyítványból kitetszőleg az itt kérdésben forgó árú napról-napra lényegesen változó árhullámzásnak kitéve nincs is, mind a mellett felperest kereseti követelésével el kellett utasítani azért : mert a tőzsdetanács felperes kérelmére beszerzett már említett bizonyítványában tanúsított napi áraknak, az A)—E) alattiak szerint felperes által állítólag fizetett, amazoknál méterroázsánként 7, 10 sőt 15 frttal is magasabb árakkal egybevetésével, figyelemmel arra is, hogy felperesnek saját előadása szerint a fuvarbér Budapestről Saárig métermázsánként nem egészen 2 frtot tesz, okszerűen az következtethető és következtetendő, hogy felperes nem olyan minőségű árút vásárolt fedezetképpen, mint a milyen minőségű a közte és alperes között létrejött szállítási szerződésnek tárgyá^ képezte, a mint az egyébiránt világosan kitűnik abból is, hogy mig felperes a keresetben csak L'O bál lucernáról egész általánosságban és a minőségnek közelebbi meghatározása nélkül beszél, s igy a kereskedelmi törvény 321. §-a szerint csak közép minőségű árúnak szállítását igényelhette volna, addig a B)—E) alattiak szerint fedezésül nem az áru nemének és minőségének közelebbi megjelölése nélkül középminőségű árút, hanem tüzetesen meghatározott származású és minőségű lucernát vásárolt, a Bj—E) alattiak szerint állítólag eszközlött fedezési vásárlások tehát ezen okoknál fogva nem tekinthetők alperes rovására eszközlötteknek, az A) szerint 1890. március 17-én állítólag eszközlött pedig azért nem, mert ez az alperesnek engedélyezett teljesítési pótidő lejárta előtt történt ; és mert felperesnek a tanuk kihallgatásának megtörténte után 1891. január 21-én megtartott utolsó tárgyalás alkalmával, és különben is csak mellékesen felhozott azon állítása, mintha alperestől elsőrendű lucernát vásárolt volna, mint a kereseti előadástól eltérő, figyelembe vehető nem volt. (1892. december 16-án, 1,515. váltószám.) Váltónak szívességből történt kiállítása. A beszterezebányai kir. törvényszék : Alperes kifogásával elutasitcatik ; az 1891. november 14. napján 1,524. szám alatt hozott sommás végzés hatályában fentartatik s alperes köteleztetik felperesnek, mint a Turócz-Szt.-Mártonban 1891. márczius 4-ik napján 500 írtról kiállított váltónak elfogadója, a kereseti 507 frt 55 kr. tőkét s annak 1891. márczius 4. napjától számítandó 6°/° kamatait 4 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni.' Indokok: Alperes a sommás végzés elleni kifogásait azon alapra fekteti ; hogy ő az A) alatti váltót elfogadói minőségben csupán felperes iránti szívességből irta alá, hogy a váltó értékét is felperes vette fel a turóczi kereskedelmi és hitelintézetnél, hogy a felvett értéket felperes ígérte megfizetni és igy felperesnek kifogásai a per folyamáD s a tanuhallgatás alkalmával bizonyítva lettek ; bizonyítva lett azonban az is, hogy felperes a váltóbeli 500 frtnyi kölcsönösszegnek felvétele végett őzv. Mittelmann Simonné megbízatásában járt el s az 500 frtot egy özv. Mittelmann Simonné által neki átadott 500 frt értékű járadék-kötvényre akarta felvenni a végett: hogy a felveendő 500 frttal kiváltassanak a dr. Mittelmann Simon által a Tátra banknál elzálogosított részvények s a részvények bemutatásával az akkor betegeskedő s utóbb a tébolydában elhalálozott dr. Mittelmann SimoD, ki azon rögeszmével birt, hogy tönkre van téve s ezen részvényei is veszendőbe mennek, megnyugtattassék, hogy csak azután távozott a pénzintézetből, mikor tudomására adatott, hogy a járadék-kötvényre nem, de egy két aláirású váltóra megkaphatja az 500 frtot. Midőn tehát felperes alperest az A) alatti váltónak aláírására felhívta s azt alperes elfogadói minőségben aláirta, alperes nem felperes, hanem saját menye, illetve a később elmebetegséghen meghalt ifj. dr. Mittelmann Simon irányában gyakorolta a szívességet, ki iránt maga felperes is csak szívességet tanúsított. Hogy pedig alperes fogadta el a váltót, bizonyítja azt, hogy neki állott inkább érdekében, hogy fia meggyógyulásához hozzájáruljon. Tekintettel pedig arra, hogy alperes kifogásaiban beismerte, hogy az 500 frttal azon részvények lettek kiváltva, melyek kiváltására a kölcsön felvétetett; tekintettel továbbá arra, hogy alperes nem is állította, miszerint a kereseti váltó alapján elvállalt kötelezettségének biztosításául felperes az 500 frtos járadék-kötvényt megtartotta volna: felperes a váltónak beváltása által szerzett visszkereseti jogát alperes ellenében el nem veszíthette : alperes kifogásait elutasítani, a sommás végzést hatályában fen tartani s alperest a kereset értelmében marasztalni kellett. (1891. június 13-án 3,225. sz.) OG. 147 A budapesti kir. itélci tábla: Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Döntő körülményt a fenforgó esetben csak az képez: való-e alperesnek az a kifogása, hogy ö a kereseti váltót felperes iránt való puszta szívességből irta alá elfogadóként ? Minthogy pedig alperes felperes tagadásával szemben kifogását éppan semmivel sem bizonyította, a mennyiben ez iránt a Friedmann Gyula és Hoffmann Ede tanukhoz intézett kérdőpontokban még csak kérdés sem intéztetett, a nevezett tanuk vallomása pedig alperes álláspontjának támogatására számba vehető adatot egyébként sem tartalmaz, a tanuk vallomásán kívül pedig egyéb bizonyítékot uem nyújtott: az elsőbiróság alperest, a ki a kereseti váltón olvasható aláírásának valódiságát kétségbe nem vonta és a kinek a váltótörvény 21. és 21. §-ában foglalt kötelezettségén a kereseti váltó létrejöttének előzményeiként előadottak mitsem változtatnak, a kereseti tőkének, a nem kifogásolt kamatnak fizetésére helyesen kötelezte. Az elsőbiróság Ítéletének a per főtárgyára vonatkozó részét tehát az itt kifejtetteknél fogva kellett helybenhagyni. (1892. május 17-én 2,950 váltószám.) A m. kir. Curia: A kir. itélő táblának Ítélete helybenhagyatik indokainál fogva azért : mert alperes arra nézve, hogy a kereseti váltót csak szívességből felperes irányában, illetőleg ennek oly kötelezettsége mellett fogadta el, hogy a váltó értékét csak felperes fogja fedezni vagy lejáratkor kifizetni, felperes tagadásával szemben mi bizonyítékot sem nyújtott; minthogy a kihallgatott két alperesi tanúnak vallomásából, a kik lényegileg csak azt vallották, hogy a kereseti váltó értékét a váltó szövegében megnevezett rendelvényestül nem alperes, hanem felperes vette fel, az emiitett vitás tény megtörténtét következtetni sem lehet. (1893. június hó 8-án, 1892. évi 1,(>2'.). váltószám.) Bűn-ügyekben. A bűncselekmény beszámithatóságát kizáró jogos védelemnek liclye van akkor is, ha a jogtalan és közvetlen megtámadás liázjoar ellen intéztetett. A szabadkai kir. törvényszók: (1892. április 11-én 3,204.) P. Mátyás vádlottat a btk. 301. §-ába ütköző súlyos testi ^sértés bűntettében bűnösnek mondja ki s ezért a btk. 302. §. alapján 9 havi börtönre itéli. B. Antal és A. József vádlottakat azonban az ellenük emelt vád alól felmenti. Indokok: A vizsgálat és a végtárgyalás adataival be van bizonyítva, hogy 1891. február 12-én éjfél után 2 óra tájban sértett fél boros állapotban V. Floris zentai korcsmáros korcsmájából a felsőhegyi szállására gyalog elindult, útközben a téglagyár körül megtámadtatott és tettleg bántalmaztatott, minek következtében a kezelő-orvos véleménye szerint 20 napon tul gyógyuló sérüléseket szenvedett. P. Mátyás beismeri, hogy az emiitett időben sértettel dulakodott és ennek folytán mindketten a földre estek, tagadja azonban, hogy sértettet megütötte vagy megszúrta volna. Minthogy sértett fél P. Mátyás személyében bántalmazóját hangjáról és beszédjéről felismerte, minthogy P. Mátyás vádlott F. Ilina és N. Jánosné előtt dicsekedett, miszerint sértettet a tégla medvéhez vágta, egyúttal vádlott oly mozdulatot tett, mivel szúrást jelzett; mindezeknél fogva bebizonyitottnak veendő azon körülmény, hogy a sértetten ejtett sérülések P. Mátyás vádlott bántalmazásából származnak; tekintve, hogy nevezett vádlott sértett testét szándékosan bántalmazta és ez által okozott sérülések ugy sértett fél és özv. V. Józsefné tanú esküvel megerősített vallomása, valamint dr. S. Antal kezelő-orvos szakértő véleménye szerint 20 napon túl gyógyultak meg, P. Mátyás vádlott a btk. 301. §-ba ütköző súlyos testi sértés bűntettében bűnösnek kimondandó s ezért a btk. 302. §. alapján az ítélet rendelkező részében megállapított szabadságvesztés büntetéssel büntetendő volt. A büntetés kimérésénél enyhítő körülményül vétetett sértett fél kihívó magaviselete és az, hogy sértett fél vádlott megbüntetését nem kívánta. Ellenben B. Antal és A. József vádlottak az ellenük emelt vád alól felmentendők voltak, mert határozott tagadásuk ellenében bizonyíték nem merült fel arra nézve, hogy sértettet az említett helyen és időben bántalmazták volna. A szegedi kir. itélő tábla: (1892. július 4-én 2,376.) a neheztelt Ítéletben felsorolt enyhítő körülmények, továbbá ezeken kívül még azok, hogy vádlott hasonló cselekményért még megbüntetve nem volt és hogy a bűnügyi adatok kétségtelenül igazolják azt, miszerint sértett megsérelmeztetésének nagyrészt maga volt az oka, oly nyomatékosoknak ismertetnek fel, hogy a büntetés kimérésénél a btk. 92. §-ának alkalmazása indokolt, ugyanazért a most felhozott törvényszakasz alkalmaztatik, ehhez képest a btk. 20. §-ára való hivatkozással a cselekmény vétségnek minősíttetik, e miatt vádlott 3 havi fogházra Ítéltetik, egyebekben a kir. törvényszék Ítélete helybenhagyatik. A ni. kir. Curia: (1893. április 7-én 9,744.) Mindkét alsóbb fokú biróság ítéletének megváltoztatásával a vád és következményeinek terhe alól P. Mátyás vádlott is felmentetik.