A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A tettesség és részesség tana - A sorsjegycsoportok alakitása büntetőjogi szempontból

14-8 A J O <3r. Indokok: A rendőrség jelentése, a vizsgálat adatai és az eljárás eredménye szerint sértett az eset éjielén éjfél után két óra tájban ittasan távozott a korcsmából, ezen éjen át elvesztett botját másnap a rendőrség által kerestette, de megtámadtatását fel sem jelentette, a vádlott megbüntetését maga sem kívánta, ellenben P. Mátyás vádlott sértettet már másnap a rendörségnél bepanaszolta, kihallgattatásakor pedig megtépett ruháit a vizsgáló bírónak bemutatta. Eme körülmények nyomán elfogadhatlan a sértett azon állítása, hogy útját állva támadták meg, hanem vádlottaknak az eljárás adataival támogatott vallomásai nyomán az állapítandó meg, hogy a sértett ittas állapotában hazatérte helyett a vádlottak lakához tévedt el, a hol őket éjjeli nyugalmukból fellármázta s a honnét békésen távozni nem akarván, e miatt közte és B. Mátyás vádlott közt verekedés támadt. Tekintve, hogy sértettnek a vádlottak lakásánál tanúsított fellépése és magatartása jogtalan volt; tekintve, hogy sértett bokáján a szúrást e dulakodás közben valamely éles tárgyhoz való rúgás is okozhatta; ebből folyólag tekintve, hogy a vádlott kétely folytán javára eső megállapítás szerint nem szándékolt, hanem a fent kiemelt módon, véletlenségből előállott eme súlyosabb eredményért bűnvádi felelősséggel nem terhelhető: a látleletben leirt ezen és egyéb sérelemre nézve tehát tekintve, hogy B. Mátyás vádlott a miatt, hogy házjoga és személye védelmében a sértettel birokra kelt s e közben őt bántalmazta, valamint eme kölcsönös tettlegesség eredménye miatt a btk. 79. §-a szerint nem büntethető : őt a vád alól szintén fel kellett menteni. Vádlott azon cselekménye, hogy bár ivás közben felhevült állapotban magánpanaszos hegedűjére ráütött s ez által azt megrongálta, szándékos cselekményt képez s így a btk. 418. §>ába ütköző idegen vagyon rongálásának vétsége megállapítandó. A lugosi kir. törvényszék (1892. jul. 4. 2869/Bf. sz.): L. Juon bűnösnek mondatik ki a G. Szavú kárára elkövetett, a btk. 418. §-ába ütköző, idegen vagyon rongálás vétségében s ezen §. alapján egy heti fogház, mint fő-, továbbá a btk. 92. §-a alkalmazásával 5 frt az 1887. évi 8. t.-c. 1. §-ában irt célokra 15 nap s végrehajtás terhe alatt fizetendő, s behajthatlanság esetén a btk. 53. §-a alapján további egy napi fogházra átváltoztatandó, mint mellékbüntetésre Ítéltetik, — stb. Indokok: Káros, valamint tanuk S. Alexa és C. Pepi eskü alatti vallomásával bebizonyitottnak vélte a kir. törvényszék káros azon előadását, miszerint 1891. évi november 10-én károsultnak kezéből vádlott hegedűjét kezéveli ráütés által kiütötte olykép, hogy az földre esvén, eltörött, minthogy pedig ez által vádlottnak kárositási szándéka is igazoltnak tekinthető s a hegedű, mely ingó dolgot képez, tényleg megrongáltatott, vádlottat a btk. 418. §-a alapján elitélni kellett. Vádlottal szemben súlyosbitó körülmény fenn nem forogván, büntetlen előélete, a kár csekély volta s hogy táncmulatságban ivás közben, tehát felhevült kedélyállapotban követte el a tettet, mint enyhítő körülmények tekintettek, melyek vádlott szűk anyagi viszonyait figyelembe véve a 92. §. alkalmazását is indokolják stb. A temesvári kir. Ítélőtábla (1892. okt. 27. 4512/Bf. sz.): a kir. törvényszék Ítéletét megváltoztatja s vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmenti. G. Szavú magánvádlót kártérítési igényeinek érvényesítésével polgári perútra utasítja. Indokok: A btk. 418. §-ába ütköző cselekményt az követi el, ki idegen ingó dolgot szándékosan és jogtalanul megrongál vagy megsemmisít. Tekintve, hogy vádlott a terhére rótt cselekmény elkövetését tagadja, ezzel szemben a tanuk által bizonyított azzal a körülménynyel, hogy vádlott a sértett fél kezében volt hegedűre azért, mivel az az ő (vádlott) nótáját húzni nem akarta, reá ütött és ennek következtében sértett fél kezéből ki és a földre esett, s véletlenül a hegedű nyaka eltörött, bizonyítottnak venni nem lehet azt, hogy a vádlott szándéka a sértett fél hegedűjének megrongálása vagy megsemmisítésére irányult volna, a megrongálásra vagy megsemmisítésre irányzott szándékosság hiányában pedig a btk. 418. §-a alá eső vétség meg nem állapitható s igy sértett fél a vádlott által neki véletlenségből okozott kár miatt csakis polgári pc rúton szerezhet elégtételt. Ezek szerint a kir. itélő tábla vádlott ellen a btk. 418. §-ába ütköző cselekménynek elkövetését megállapíthatónak nem találta minélfogva vádlottat az ellene emelt vád és következményeinek terhe alól felmentette és sértett felet kártéritési igényeinek érvényesítésével a polgári perútra utasította. A m. kir. Curia (1893. máj. 17. 838/Bf. sz.): Miután a magánvádló és G. Szavú tanú eskü alatt azt vallották, hogy vádlott L. Juon öklével csapott maga a vádlónak hegedűjére, ú°y hogy az kezéből kiesve a földön eltörött; A. Szavú tanú ped!°látta, hogy vádlott »magánvádlónak neki ment«, mire a hegedű »rögtön a földhöz verve és eltörve volt«, tehát bizonyítva van, hogy vádlott e törékeny hangszerre szándékosan oly ütést mért] melynek következtében a hegedű eltört és igy a rongálás vádlottnak arra alkalmas szándékos cselekményének okozata volt: a kir. itélö tábla ítéletének megváltoztatásával az első bíróság Ítélete azzal a változtatással, hogy figyelembe véve a számos és nyomatékos enyhítő körülményeket, a btk. 92. §-ának általános alkalmazása mellett L. Juon fogházbüntetése, mint főbüntetés, 2 (két) napi fogházra átváltoztatandó 10 frt pénzbüntetésre szállíttatik le, úgy a mellékbüntetésként szabott pénzbüntetésre nézve is indokainál fogva hagyatik helyben. Ügyvédi rendtartási ügyekben A fél részére behajtott pénzt az ügyvéd gyümölcsöztetni nem, hanem csakis megőrizni köteles. A m. kir. Curia : A kamatok tekintetében mindkét alsóbiróság határozata akként változtatik meg, hogy panaszlott ügyvéd a kiadni kötelezett 519 frt 47 kr. után a kamatokat 1891. július hó 16-ik napjától kezdve köteles fizetni, ezzel a változtatással a kir. itélő tábla határozata helybenhagyatik. Indokok: A fél részére behajtott pénzt az ügyvéd gyümölcsöztetni nem, hanem csakis megőrizni köteles, miért is panaszlott ügyvéd ellen a panasz beadása előtti időről a kamatokat megítélni nem lehet, ennélfogva a kamat iránti kötelezettség csak a panasz beadása idejétől kezdve volt megállapítandó: mindkét alsóbiróság határozatának e részben* való megváltoztatásával azonban a kir. itélő tábla határozata felhívott és felhozott indokainál fogva helyben volt hagyandó. (1893. május 13 án, 3,826.) A m. kir. pénzügyi közigazgatási bíróság elvi jelentőségű határozatai. 1.859. Ha valamely külföldi cég a Magyarországon termelt és itt össze is tört csert kizárólag külföldön árusítja el, Magyarországon kereseti adóval meg nem róható. {1893. évi 1,180. sz.) 1.860. Titkos szerek árulásának engedélyezését kérő folyamodványok első ive 1 frtos bélyeggel látandó el. (1893. évi 1,J8I. sz.) 1.861. Ha a f öldtulajdonos saját f öldjét téglaégető által és saját erdejének fáját gözfürész által iparcikké feldolgoztatva értékesiti, eme a földadónál figyelembe nem veti haszonhajtó foglalkozása után, III. oszt. kereseti adót fizetni tartozik. (1893. évi 1,586. sz.) 1.862. Az 1890. évi XIII. t.-cikkben megállapitott bélyegés illetékmentesség nem terjed ki az állami kedvezményben részesített vállalatok által megszerzett gyári berendezésekre vonatkozólag kötött jogügyletekre. (189J. évi 3,74.3. sz.) 1.863. Ha az örökösök a hagkatéki ingatlanokat még a hagyaték beszavatolása előtt eladták és ennek folytán a tkvi átíratás a vevő nevére a hagyatékot átadó végzésben foglalt hivatalos megkeresés alapján eszközöltetett, a bejegyzési kérvényekre szabott bélyegilleték a vevőtől nem követelhető. (1893. évi 38,761. sz.) 1.864. Az ül. díjj. 21. tételéhez tartozó 1. jegyzetben foglalt ama rendelkezés, mely szerint »az illeték mérvére az a körülmény nincs befolyással, hogy a bizonyítványt két vagy több személy állította ki«, csak abban az esetben nyerhet alkal, mazást, ha a bizonyítványt kiállító személyek által ugyanazok a tények és körülmények igazoltatnak. (1893. évi 4,14.6. szám.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Hochfelder Márk e., trencséni kir. tszék, bej. okt. 7, félsz. nov. 6, csb. dr. Kéler József, tmg. dr. Hübsch Adolf. — Lnstig Lipót e., pozsonyi kir. tszék, bej. szept. 20, félsz, szept. 30, csb. dr. Marék László, tmg. dr. Neumann Gusztáv. — Weisz Leopold e., kassai kir. tszék, bej. okt. 18, félsz. okt. 28, csb. dr. Hornyai Ödön, tmg. dr. Neményi Vilmos. — Heidenfeld Jenő e., fiumei kir. tszék, bej. nov. 27, félsz, dec. 27, Lucich Kelemen, tmg. dr. Ratkovic János. — Hayback Ágost e., pozsonyi kir. tszék, bej. okt. 9, félsz. okt. 14, csb. Marék László, tmg. dr. Protics János. — [Krausz Ármin e., rózsahegyi kir. tszék, bej. nov. 15, fejsz. dec. 4, csb. Vilcsek Alfonz, tmg. Schlesinger Náthán. — Pollatsek Lidia e., szolnoki tszék, bej. okt. 14, félsz. okt. 25, csb. dr. Gosa Gyula, tmg. dr. Heller Danó. Pályazatok: A nagyszebeni kir. ügyészségnél al ügyészi áll szept. 19-ig. — A bogsáni kir. jrbságnál aljegyzői áll. okt. 13-ig. — A szilágy-csehi kir. jrbságnál a 1 j e g y z ö i áll. szept. 20-ig. — A temesvári kir. Ítélőtáblánál II. oszt. b i r ó i áll. szept. 20-ig. — A székesfehérvári kir. tszéknél aljegyzői áll. 22-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társasáe"-nál Hold-utca 7. sz.