A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A tettesség és részesség tana - A sorsjegycsoportok alakitása büntetőjogi szempontból

H6 A JOG. alatt felvett 240 négyszögöl területű ingatlant 15 nap alatt fel­peres birtokába bocsássa és felperesnek ugyanannyi idő alatt évi 2 frt 19 kr. elvont hasznot az 1889. évi május 25-töl a birtok kibocsájtásaig számítva megfizessen stb. Indokok: A szentandrási 25. sz. tjkvben 1249/$ hrsz. alatt felvett ingatlan felperes telekkönyvi tulajdona, de alperes birtokában vau. A tagosítás! térképen az 1219/íZ és \2i9/i> hrsz. alatt felvett ingatlanoknak megfelelő terület 920. térképi szám alatt osztat­lanul egy darabban van ugyan kitüntetve, de a tagositási birtok­könyv 63 és 149. folyó számai alalt levő bejegyzések szerint ebből a 920. térképi sz. alatt levő területből 920/tf sz. a. 240 négyszögöl K. Dávidnak, felperes jogelődjének, 920. sz. a. pedig 9130 négyszögöl N. Józsefnek osztatott ki, a mely utóbbi részlet a szentandrási 183. sz. tjkvbeu 1249/tf hrsz. a. vétetett fel és B. 1. alatt levő bejegyzés szerint örökösödés utján N. Annára szállt, a kitől azt a B. 4. és 5. sz. a. levő bejegyzés szerint az alperes és neje vették meg, a 240 négyszögöl részlet pedig a szentandrási 25. sz. tjkvben 12A9/& hrsz. alatt felperes tulajdonául jegyeztetett be. Ezek szerint alperes és neje a kereseti részletet N. Annától jogszerűen meg nem vehették, mert az N. Anna tulajdona nem volt, de téves az elsőbiróságnak az az indoka is, hogy az 1249/$ hrsz. részlet a tjkvnek a tagosítás következtében történt átalakí­tásakor helytelenül vezettetett a 25. sz. tjkvbe, mert az átalakítás a birtokkönyvnek megfelelően történt és az átalakított tjkvek hitelesítése alkalmával az ellen panasz nem emeltetett. Minthogy a tkvi tulajdonost a birtok is megilleti és mint­hogy alperes birtoka védelmezése olyan jogcímet, a mely őt a birtok megtartására feljogosítaná, fel nem hozott, ezeknél fogva az elsőbiróság ítéletét megváltoztatni, alperest a birtok kibocsáj­tására és tekintettel arra, hogy a kereset indítás időpontjától birtoklásának jóhiszeműségével nem védekezhetik, a szakértők véleményével megállapított elvont haszonnak megfizetésére köte­lezni kellett stb. A m. kir. Curia (1892. május 30. 3492/P sz.): A másod­biróság Ítélete megváltoztatik és az első biróság Ítélete hagyatik helyben stb. Indokok: A másodbiróság ítéletének indokainál fogva alperessel szemben bebizonyitottnak veendő ugyan, hogy a kereseti ingatlan felperesnek a tulajdona, következőleg annak a birtoka is felperest illeti, mégis elutasítandó volt felperes keresetével, mert el is tekintve attól, hogy a nem- is szakértő mérnök közbejöttével megejtett szemle alapján kellő pontossággal meg nem határoz­ható, hogy a kereseti ingatlan mely része és mily kiterjedésben foglaltatik alperes és nejének szomszédos birtokába, a tagositási térkép és a tanúvallomások egybevetéséből kitűnik, hogy a kereseti 1249/$ és a szomszédos 1249/a hrsz. birtokrészlet N. József birtokába jutott az 1868—1870. években eszközölt tagositási eljárás alkalmával s hogy azt felperes, illetve jogelőde sohasem birta, következőleg, hogy a kereseti részlet, illetve annak az 1249/tf hrsz. birtokrészlethez csatolt része alperes és neje birtokába akkor jutott, midőn ezek az 1249/0 hrsz. ingatlant N. József örökösétől megvették, e szerint pedig birtokban lévőnek alperes neje is lévén tekintendő, ennek perben állása nélkül felperes javára kedvező Ítélet annál kevésbé hozható, mert a jelen per által a két szom­szédos birtok közti határvonalnak a megállapítása is céloz­tatik stb. Ha a váltó köztörvény utján pereltetik be, a váltóköretelés fennállásának és valóságának bizonyítása még az esetben is fel­perest illeti, ha alperes a váltó aláírását nem is yonta kétségbe. A munkácsi kir. járásbíróság: (1891. október 15-én 1,280.) B. Salamon felperesnek V. Hermann alperes ellen 61 frt 75 kr. s jár. iránti perében következőleg ítélt: Ha felperes leteszi a főesküt arra, hogy alperes neki a B. alatti okiratra a kereseti 61 frt 75 krral tartozik, azon esetre köteles lesz 61 frt 75 krt s jár. felperesnek megfizetni. Az eskü le nem tétele esetén felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: Alperes beismerte, hogy a B. alatti okiratot főrészeiben maga irta és irta alá, miért is a kereseti követelés fenn nem állása által felajánlott és felperes által elfogadott fő esküt az Ítélet rendelkezése szerinti szövegezésben felperesnek megitélni és annak le vagy le nem tételétől a per kimenetelét függővé tenni kellett stb. A kassai kir. ítélő tábla: (1891. december 1-én 4,983.) az első biróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével el­utasítja stb. Indokok: Az 1868 : LIV. t.-c. 170. §. értelmében, ha a váltótörvényszék illetősége alá nem tartozó valamely váltó köz­törvény utján pereltetik be, az ilyen váltón alapuló követelés való­sága és fennállása ellen tett kifogással szemben a hitelezőt terheli a követelés fennállásának, illetve annak a bizonyítása, hogy az adós a váltóban kitett értéket megkapta. Minthogy pedig fefperes alperes tagadásával szemben erre vonatkozóan semmiféle bizo­nyítékot nem szolgáltatott és az alperes által feltételesen ajánlott esküvel való bizonyítás — a bizonyítási teher alperest nem ter­helvén — nem alkalmazható; felperes igazolatlan keresetével feltétlenül elutasítandó volt. A ra. kir. Curia: (1893. márcz. 28-án 6,934.) A kir. ítélő tábla ítélete helybenhagyatik. Indokok: Helyben kellett hagyni a másodbíróságnak ítéletét indokainál fogva és azért, mert ha a váltó köztörvény utján pereltetik be, felperes azon esetben is tartozik a követelés fennállását, alperes tagadása folytán bizonyítani, ha alperes a váltó aláírását nem is vonta kétségbe. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Vételi ügyletnél az elállónak nem szerződésszerű teljesítése miatt a vevő, a vétel tárgyát képező árúnak megszerzését, a fede­zeti vételt nem köteles a teljesítési helyen eszközölni, hanem az árút azon a helyen is megszerezheti, a hová az árú neki megkül­dendő lett volna, t. i. a rendeltetési helyen. A budapesti V. ker. kir. járásbíróság: Alperes köteles a kereseti 149 frt 50 kr. tőkét, s jár. megfizetni. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét; hogy ő al­perestől 20 bál lucernát vett olyképp, hogy alperes azt neki 1890. január havában Saárra fogja szállítani. Felperes alperesnek a szállításra több ízben halasztást adott, mig végré az Sj alatti sürgöny szerint felperes ama sürgönyére, hogy mísutt feded szükségletét és a különbözet iránt beperli, ha azonnal nem szál­lít, alperes igennel válaszolt és így az utólagos teljesítést meg­ígérte. Alperes ujolag nem szállitván, felperes ismét felszólította őt, mire a K) alatti sürgönyben alperes kijelentette, hogy csak az esetre szállít, ha felperes a késedelemből semminemű kár­igényeket nem támaszt, és miután felperes erre azt válaszolta hogy kárigényétől eláll, ha holnap szállít, alperes 1890. március 20-án kelt Li alatti sürgönyében azt válaszolta: »Beleegyezem holnap szállítok.« Alperes azonban újólag nem tevén eleget köte­lességének, felperes 1890. március utolsó napjaiban Saáron fede­zeti vételt eszközölt, mi által az A^—E) alatti számlák, valamint a kihallgatott P. Frigyes és W. Alajos tanuk vallomása sze­rint 149 frt 50 kr. kárt szenvedett, a miről alperest a kereske­delmi törvény 353. §-a értelmében értesítette is. Ezen kárt al­peres neki a kereskedelmi törvény 35'5. §-a értelmében megtérí­teni köteles. Alperes ezzel szemben azon kifogással élt, hogy felperes a megállapodás értelmében a szállítás előtt 3 havi lejáratú váltót lett volna köteles alperesnek a vételár fedezésére beküldeni; miután azonban ezen kifogása a H), J), K), L) és M) alattiakkal megcáfoltatik, a kifogás az erre kinált főeskü mellőzésével figye­lembe nem vétetett. Kifogásolja továbbá alperes a fedezeti vételt, mert felperes azt nem a teljesítési határidőben eszközölte. Miután azonban alperes becsatolt leveleiből és sürgönyeiből kitűnik, hogy alperes köteles lett volna a lucernát Saárra küldeni, alperes pedig a kötlevelet fel nem mutatta, s igy a prts. 155. §-a értel­mében beigazoltnak tekinti a biróság azt, hogy teljesítési helyül Saár volt kikötve; miután nem fix ügyletről lévén szó, a fede­zeti vétel csak az utólagos teljesítésre rendelt határidő 1890. március 20-ika után volt eszközölhető és felperes ennélfogva nem elkésetten eszközölte a fedezeti vételt; miután alperes nem igazolta, hogy felperes 1890. március végén Saáron olcsóbban is vásárolhatott volna lucernát, mindezeknél fogva alperes e kifogásai figyelembe vehetők nem voltak és alperes a kereske­delmi törvény 353. §-a értelmében a szerződés teljesítésének el­mulasztása által okozott kár megfizetésében marasztalandó volt. (1891. január 21-én, 6,920. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság ítéletét meg­változtatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes által becsatolt levelekkel és sürgö­nyökkel alperes tagadása ellenében nincs bizonyítva az, hogy felek közt a teljesítési helyre nézve megállapodás történt s hogy teljesítési helyül felperes lakása — Saár — volt kikötve, mert ezekből csak az tűnik ki, hogy alperes az árú szállítását (Ver laden) ismételten ígérte, de nem az, hogy teljesítési helyül Saár volt volna kikötve, vagy hogy ezt alperes teljesítési helyül el­ismerte, s annak megállapítására, hogy a megrendelő jegyben teljesítési helyül állítólag Saár lett volna kikötve, az nem szol­gálhat, hogy alperes a megrendelő jegyet be nem mutatta, mert ezt teuni a felperes javára nem volt köteles. Ennélfogva, és miután a fenforgó ügylet természetéből és céljából sem követ­keztethető az, hogy teljesítési helyül Saár volna tekintendő, a kereskedelmi törvény 322. §-a értelmében teljesítési helyül al­peres mint kötelezett fél telepének helye, tehát Budapest lévén tekintendő, Budapesten pedig a teljesítés idején a budapesti áru- és értéktőzsdének az iratoknál fekvő átirata szerint a fede­zeti vétel a szerződési vételárnál alacsonyabb áron lévén eszkö­zölhető, a felperes által Saáron a szerződési vételárnál magasabb áron eszközölt fedezeti vétel alperes rovására történtnek nem tekinthető: felperes a vételből folyólag származtatott kárának megtérítésére tehát nem kötelezhető. (1891. október 21-én, 1,051 váltószám.) A m. kir. Curia: A másodbiróság Ítéletének a per főtár­gyára vonatkozó része helybenhagyatik. Indokok: Habár alperesnek, kit az elsőbiróság által ide vonatkozólag kifejtett ténybeli okoknál fogva a kir. Curia is szerződésszegőnek tekint, azon irányban emelt kifogása, mintha

Next

/
Oldalképek
Tartalom