A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A tettesség és részesség tana - A sorsjegycsoportok alakitása büntetőjogi szempontból

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 37. számához. Budapest, 1893. szeptember hó 10-én. Köztörvényi ügyekben. A község az elöljáróság tagjainak csak oly lényeiért és rendelkezéseiért tehető perjogilag felelőssé, a melyeket azok hivatalos minőségük ben és a község érdekében tettek, vagy a melyeknek következményei tényleg a község használatára fordíttattak. A nezsideri kir. jrbság (1893. jan. 18. 233. p. sz.: Gulik László ügyvéd által képviselt Sz. Jáuos felperesnek, Pamper Imre tiszti ügyész által képviselt Alsó-Illnitz község alperes ellen 92 frt 11 kr. és jár. iránt indított sommás perében a következőleg itélt: Alperes köteleztetik a kereseti 92 frt 11 krt, ennek a per indításától, 1891. évi febr. 5-től járó 6°/o kamatait felperesnek megfizetni, stb. Indokok: Alperes tagadása ellenében felperes kihallgatott tanúinak vallomásával beigazolta, hogy az ételek és italok a községi elöljáróság rendeletére lettek a község részére kiszolgáltatva, összeszámolás után a községi elöljáróság az ezekért felszámított összeget elfogadta, a követelést elismerte; ennélfogva alperes a kereset értelmében marasztalandó volt. Az uzsoratörvényre és a községi pénztári kezelés és számvitel módját megállapító 23,354/86. számú belügyminiszteri rendeletre vonatkozó alperes figyelembe vehető nem volt, mert az uzsoratörvénynek célja az, hogy az alsóbb fóldmíves- és iparos-osztályokat a korcsmai hitelezés utján való kizsarolástól megóvja, a felperesi követelés pedig annak keretébe nem vonható, mert a hivatkozott rendeletben a pénztári kezelés módja lévén meghatározva, az ezen rendelettel netán ellenkező intézkedés harmadik személyek kárára nem szolgálhat, mert a községet, mint erkölcsi testülelet, harmadik személyekkel szemben a községi elöljáróság képviseli, illetve személyesiti s igy az ezen képviselő által megrendelt teljesítések- és szolgálmányokért a kiszolgáltatónak az erkölcsi testület felelős ; ha ezen erkölcsi testületnek a képviselője a megrendelés, illetve az elszámolás körül a fennálló törvényeknek és rendeleteknek nem felel meg, ez a teljesítőnek kárára nem válhatik, mert midőn a teljesitő a megrendelésnek megfelelően járt el, nem tudhatta, hogy a megrendelő jogos hatáskörén túlterjeszkedett. A tanuk vallomása ellen tett azon alperesi kifogás, hogy mint községi elöljárók saját tényükben forognak, figyelembe azért nem volt veendő, mert a község és bíróságok előtt nem az elöljáróság, hanem az előljáró, vagyis a biró képviseli, a községnek harmadik személyekkel való viszonyai és ügyleteiről pedig legilletékesebb tudomással az elöljáróság birhat, stb. A győri kir. ítélő tábla (1893. mára 2. 1,042. p. sz.): Az elsőbirÓ8ág ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Az 1886. évi XXII. t.-c-nek a községi háztartásról szóló IX. fejezetéből, jelesül annak 123 —128. §-aiból folyólag a községi elöljáróság a község terhére csak a megyehatóság által tudomásul vett, illetőleg jóváhagyott költségelőirányzat keretén belül köthet terhes szerződéseket, következőkép a község az elöljáróság által csinált vagy egyébként elvállalt adósságaik közül csak azokért tehető jogilag felelőssé, a melyekre nézve a megfelelő ellenszolgáltatás, mint kiadási tétel, a költségelőirányzatba fel volt véve. Felperes az 1893. évi jan. 18-án tartott tárgyalásnál beismerte, hogy az alperesi község 1890. évi költségelőirányzatában a községi építkezésnél alkalmazott munkásoknak étellel és itallal való eilátása, a minek fejében felperes a kereseti összegből 90 frt 85 krt követelésbe vett, elő nem fordul, azt pedig, hogy ez a költekezés részét tenné-e a költségelőirányzatban általánosságban felvett építkezési költségnek, nem is állította. Ebből folyólag felperes a kérdéses 90 frt 85 krt alperes községtől nem követelheti s igy az arra irányuló keresetével már ebből az okból is elutasítandó, de egyébként annak azért sem volna hely adható, mert G. Ferenc tanú vallomása szerint azon ételekből és italokból, a többi tanuk vallomása szerint pedig azon italokból, a melyeknek árát a kérdéses kereseti összeg teszi, az elöljáróság tagjai is fogyasztottak, a fent idézett tárgyalási jegyzőkönyv szerint pedig maga felperes sem képes megjelölni külön az építkezési munkások s külön az elöljáróság tagjai által fogyasztott mennyiséget; ebből folyólag pedig, minthogy felperes az elöljáróság tagjai által fogyasztott mennyiség árát alperes községtől akkor sem követelhetné, ha azt a munkások részére tett költekezésért a felelősség terhelné is, a felperest ez esetben megillető követelés összege megállapítható nem volna. A Sz. János bor ára fejében keresetbe vett 1 frt 26 krra nézve felperes alperesnek tagadásával szemben nem bizonyítván be azt, hogy annak a bornak kiszolgáltatása alperest terhelte volna, felperes keresetének erre irányuló részével szintén elutasítandó volt. A m. kir. Curia, (1893. jul. 19. 5,105. p. sz.): A kir. ítélő tábla Ítélete helybenhagyatik, stb. Indokok: Habár az a körülmény, hogy a felperes által a községi építkezések alkalmából kiszolgáltatott ételek és italok ára fejében követelésbe vett összeg a községi költségelőirányzatba felvéve nem volt, a felperes követelésének elutasítására indokul nem szolgálhat is, mivel a költségelőirányzat tételei csak az elöljáróságra nézve kötelezők és azoknak meg nem tartása csak az elöljáróság tagjainak felelősségre vonására ad a községnek jogot, de harmadik személyek jogaira befolyással nem bir; helyben kellett hagyni a másodbiróság elutasító Ítéletét azért, mert a község az elöljáróság tagjainak csak oly tényeiért és rendelkezéseiért tehetk felelőssé, a melyeket azok hivatalos minőségükben és a község érdekében tettek, vagy a melyeknek következményei tényleg a község hasznára fordíttattak, felperes pedig azt, hogy a községi elöljáróság tagjai az általa kiszolgáltatott étel- és italnemííeket hivatalos minőségükben rendelték meg, vagy hogy ezeknek a kiszolgáltatásából a község, mint testület, hasznot húzott volna, mivel sem bizonyította. Ingatlan kiadása iránt indított perben az alperes birtoktársának perbe állása nélkül az ingatlan kiadását kérő felperes javára kedvező ítélet nem hozható, legkevésbbé akkor, ha a két szomszédos birtok kfizti határvonalnak a megállapítása is céloztatik. A zalaegerszegi kir. törvényszék (1891. február 14. 4034/P. sz ): Ruzsics Károly ügyvéd által képviselt N. Katalin felperesnek, Nagy Farkas ügyvéd által képviselt T. János alperes ellen a szentandrási 25. sz. tjkv.-ben 1249/6. hrsz. alatt felvett ingatlan kiadása és jár. iránt indított rendes perében következő Ítéletet hozott: Felperes keresetével elutasittatik stb. Indokok: A bírói szemlét előzőleg s részben az eljárás folyamán hivatalból betekintett tagositási birtokkönyvekből és térképekből megállapítható volt az, mikép a 920. tagrészletszámú komiszberki vét N. József kellénki birtokilletőségébe lett küzdve az, ugyanakkor hivatalból betekintett telekkönyvek és telekkönyvi vázrajz alapján pedig megállapítható volt, mikép a 920. tagrészletszámú birtoknak az 1249/rt és 1249/^ telekkönyvi részletek felelnek meg, azon körülmény azonban, hogy mikép és minő címen lett tagosításkor egy birtoktestben kiadott rét az átalakítás folytán mégis kettészakasztva és az 1249/d részlet felperes telekkönyvi birtokállományához irva, azt sem a tagositási, sem az átalakítási iratokból kideríteni nem lehetett. Tekintve már most, hogy a helyszíni felméréskor tényleg 10809/io négyszögöl térmennyiségünek talált, azonban a szemle eredménye szerint 1153 négyszögölünek elfogadható 920 tagositási komiszberki rét N. József kellénki birtokilletőségébe kiadottnak bizonyult, s hogy kétségtelen az, mikép N. Katalin férj. K. Dávidné felperest ebből semmi sem illette, mert a 999. tag. 1329. tel. részletszámú 396 négyszögöl komiszberki rét sokkal lejebb fekszik s a 920. részletnek kiegészítő részét nem képezheti; tekintve, hogy alperes birtok elődje, N. Anna, S. Józsefné N. József kellénkének örököse, s hogy a szentandrási 183. sz. tjkvben 1—9. s. sz. alatti régi birtok s az átalakítás folytán keletkezett s a 11. s. sz. alatt felvett 1249. részlet is az 1041/P. 875. sz. birói átadó végzés alapján reászállott, következve alperes érdekében bebizonyult, hogy felperest az átalakítás folytán birtokához jegyzett 1249/^. részlet nem illette meg, tekintve, hogy felperes birtokban sohasem volt sőt a másik félnek hosszú, 20 éves birtoklását tűrve meg sem kísérletté az átalakításkor nyert tulajdonjogát birtokba vétellel érvényesíteni, tekintve, hogy felperes nem mutatta ki, mikép az átalakítási szabályrendelet 7. §-ának b) pontja szerinti szerzés avagy az e) és f) pontjai alatt emiitett osztály címén jutott az 1249/^ részlethez, pedig ennek igazolása a tagositási alap munkálattal szemben szükséges lett volna, mindezeknél fogva a szentandrási 25. sz. tjkvben 15. s. sz. 1249/Ó r. sz. alatti telekkönyvi bejegyzést tévesnek tekinteni, s mivel az id. rend. 27. §-ának második bekezdésében foglaltak szerint a téves bejegyzésből származó igények az eredeti tulajdonos ellen érvényesíthetők : felperes telekkönyvi jogát alaptalannak, következve jogilag nem létezőnek kimondani és őt az alperesi kifogás folytán a birtokba bocsájtás iránti keresetével elutasítani kellett stb. A kiigazítás megrendelhető nem volt, mert viszonkereset támasztva nem lett. A mérnök szakértői szemlének pótlása szükségesnek azért nem találtatott, mert a jelzett adatok birói szemlével is kiderithetők voltak és az a felek hozzájárulásával történt s mert a mérnöki szemle sem tudna több eredményre vezetni stb. A győri kir. ítélő tábla (1891. dec. 28. 5492/P. sz.): az elsőbjróság ítéletét megváltoztatja s alperest végrehajtás terhével arra kötelezi, hogy a szentandrási 25. sz. tjkvben 1249/£ hrsz.