A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A tettesség és részesség tana - A sorsjegycsoportok alakitása büntetőjogi szempontból

A JOG. 263 Pozsony egy része, Szatmár kis része; 4. megyék, hol felmérés nem eszközöltetett: Szilágy- és valamennyi erdélyi megye. — Mérnöki helyszínelés. Az 1856-1881. évből származó kataszteri részletes felmérések munkálatai a tényleges állapotnak megfelelően mérnöki helyszínelés által kiigazitandók, e szerint Magyarországban helyszínelendő volt 2,539-7 négyszög mértföld, Horvát-Szlavónországban pedig 737-6 négyszög mértföld, összesen 3,277 3 négyszög mértföld, ebből 1883 -1892. év végéig mérnökileg helyszineltetett Magyarországon 872 7 négyszög raértföld, HorvátSzlavonországban 176-3 négyszög raértföld, összesen 1,049-0 négyszög mérföld, maradt tehát Magyarországban 1,667 0 négyszög raértföld, HorvátSzlavonországban 561-3 négyszög raértföld, e szerint mérnökileg helyszínelendő összesen 2,2283 négyszög ír.értföid A mérnöki helyszínelés a következő megyékben : 1. teljesen befejeztetett : Bács-Bodrog, Baranya, Csanád, Csongrád, Pest-Pilis-Solt-Kiskun, Fiume város és területe; 2. részben befejeztetett : Bihar, Fejér, Győr, Hajdú, Szabolcs, Somogy, Tolna, Torontál, Veszprém ; 3. még végrehajtandó : Abauj-Torna, Árva, Bars egy része, Bereg, Gömör és KisHont, Hont, jász-Nagykun Szolnok, Krassó-Szörény, Liptó, Máramaros, Mosón, Nógrád, Sáros, Sopron, Szepes, Temes, Turóc, Ugocsa, Ung, Zala, Zemplén, Zólyom, Vas. Mérnöki nyilvántartás. Ennek tárgyát képezi az 1882. évtől felmért és az 1883. évtől mérnökileg helyszínelt községekben előfordult birtokváltozásoknak műszaki úton való felvitele. Eddigelé ily mérnöki nyilvántartás eszközöltetett: PestPilis-Solt-Kiskun, Fejér, Komárom, Esztergom, Heves, Baranya, Bihar, Bács-Bodrog, Csongrádraegyék egyes községeiben, Budapest fő- és székváros területén és pedig első sorban ott, a hol a folyamatban lévő telekkönyvi betétszerkesztés azt szükségessé tette. Irodalom. A tettesség és részesség tana. Irta : Wlassics Gyula. Teljesen átdolgozott új kiadás. Ára 6 forint. Budapest, 1893. Kiadja a magyar tudományos akadémia. Szerző alapossággal, nem kevés fáradsággal készített munkáját, melyet a m. tud. akadémia az 1884-ik évben június 4-éu tartott nagygyűlésén a Sztrokay jutalomra méltatta; ugyanazon alapossággal, a nagyot haladott tudomány vívmányaival és különösen a hazai judicatuia fejlődésének és megállapításainak kritikai jellemzésével bővítette ki második kiadásában. Csaknem minden fejezetet átdolgozott; sőt számos új fejezettel is gazdagította. Ilyen az okság törvényének tana, a felbujtás, segély, társtettesség a hazai iudicaturában stb. mind megannyi alaposságot és tanulmányozást igénylő és tanusitó részek. Álláspontja a lényeges kérdésekben a régi. Határozottan és legszigorúbban a tárgyi elmélet hive, igaz harczosa. Törvényhozási szempontból ma is ugyanazokat a reformokat sürgeti, mint a mű első kiadásában. Judicaturánkat szigorú bírálat tárgyává teszi most is, de elismeréssel adózik felső bíróságainknak; tudja méltányolni kitűnő és nehéz munkájukat, melyet túlhalmozottságuk daczára is elvégeznek. Mint a tárgyi elmélet hive állítja és bizonyítja is, hogy a legfőbb bíróságnak — mely a tárgyi elméletet tette élőjoggá — iránya épen nem a túlszigor. Kimutatja, hogy az alauyi elmélet érvényesítése mellett lényegesen több lenne az elitéltek száma és lényegesen több lenne a súlyosabb büntetésre itélt. Szerző munkájából most is és mindvégig az a gond, alapos tanulmány és sokoldalú készültség tűnik ki, mely az első kiadást munkásságot méltányló jogászközönségünkkel annyira megkedveltette. Állításai egytől-egyig oly megfontoltak és okadatoltak, hogy hitünk szerint uagyszámú és szíves olvasói eme új kiadást is ép oly örömmel és pártfogással veszik, mint első alkalommal és pártfogásukkal továbbra is élesztik a derék szerző ambiciosus és fáradhatatlan munkakedvét, mely bizonyára még sok szép és nagy hiányokat pótolandó dologgal fogja háláját leróni a jogászvilággal szemben. Vegyesek. Az eperjesi ev. ker. collegium kebelében fennálló jogés államtudományi kar tanrendje az 1893—94 ik tanév első felére a következő : A) Kötelezett tantárgyak. I. Első évfolyam. Bevezetés a jog- és államtudományokba, hetenként 2 óra ; római jog hetenként 8 óra; magyar alkotmány s jogtörténet, hetenként 7 óra. II. Második évfolyam. Jogbölcselet, hetenkéüt 6 óra; magyar magánjog, hetenként 5 óra; nemzetgazdaságtan, hetenként 5 óra. III. Harmadik (jogtudományi) évfolyam. Büntetőjog, hetenként 5 óra; peres és perenkivüli eljárás, hetenként 5 óra; kereskedelmi és váltójog, hetenként 6 óra; osztrák magánjog, hetenként 6 óra. IV. N e g y e d i k (államtudományi) é v f o 1 y a m. Alkotmánytani és kormányzati politika, hetenként 5 óra; magyar közigazgatási jog, hetenként 5 óra; egyházi jog, hetenként 7 óra; magyar pénzügyi jog, hetenként 5 óra. B) Special collegiumok : A jog- és állambölcselet irodalma, hetenként 4 óra; bölcsészet történet, hetenként 4 óra; válogatott kérdések a magyar közjogból, hetenként 2 óra; a polgári házasságról, hetenként 1 óra; a vallásszabadságról, hetenként 1 óra ; válogatott kérdések a törvényszéki elmekórtanból, hetenként 1 óra. Biztosítási ügynökök. A kereskedelemügyi minister f. é. 48,965. sz. a. következő határozatot hozta: »Több biztosító társaság részéről panasz emeltetvén az iránt, hogy a folyamodó biztosító társaságoknak úgynevezett helyi ügynökei és ügynökségei, kiknek, illetve melyeknek működési köre csak arra terjed ki, hogy az illető biztosító társaságok részére biztosítási ügyleteket szereznek és közvetítenek s így minden önálló iparűzési jogkör nélkül csakis az illető biztosító társaságok megbízásából azok részére működnek, egyes iparhatóságok részéről iparigazolvány beszerzésére utasíttatnak. Miután a nevezett ügynökök önálló ipart általában nena űznek, hanem az illető biztosító társaságok megbízottai, illetve alkalmazottjai, ezek magukat külön iparigazolványnyal ellátni nem tartoznak és iparigazolvány megszerzésére nem kötelezhetők.« Az ugató tanu. A berlini büntető törvényszék karzatán a napokban élénk mozgolódás támadt, a mikor egy csalás tárgyalása alatt a teremszolga elkiáltotta magát: »Thyras tanu következik!« A megnyílt ajtón komoly lépésekben, mogorván, lekonyult fülekkel jött be egy hatalmas dogg és morogva feküdt le a tanuk elé. Meglepő megjelenésének az volt a története, hogy Spehr György kutyakereskedő annak idején gróf Keyserlinknénak ajánlotta, mint szépen fejlődött, okos, bizios és békés állatot. A grófnő látatlan" ban száz márkáért megvette. Miután néhány napig magánál tartotta, ugy találta, hogy a kutya nem szépen fejlődött példány, mert túlságos nagy a feje; nem okos, mert süketsége miatt semmiféle beszédet meg nem ért, nem is bátor, mert a szomszéd villatulajdonos arasznyi pincsije megszalasztotta és főleg: nem békés, mert minden macskát megtámad. Ezeknek a hiányosságok nak alapján visszaküldte a kutyát Spehrnek, sőt még csalással is vádolta a bíróság előtt. így került Thyras a tanuk padjára. A tárgyalás folyamán a szakértők konstatálták, hogy a doggnak csinos feje vau, nem süket, mert gazdájának leghalkabb szavát is megérti, a kis ölebtől való megfutamodása pedig nem bizonyít gyávasága mellett, mert okmányokkal be van bizonyítva, hogy kölyökkorában élete kockázásával szabadított meg egy gyermeket a Spree vizéből és végül a macskák iránt való antipátia olyan általános kutyatulajdonság, a mely hátrányára be nem számítható. A vádlottakat teljesen felmentették. Thyras emelt fővel, vidám csaholással adott elismerésének kifejezést a birák igazságosságáért. A sorsjegy csoportok alakítása büntetőjogi szempontból. A budapesti fenyítő járásbíróság: A feljelentés, mint bűnvádi eljárásra alkalmatlan az elj. szab. 2,265/880. I. M. E. sz. rendelet 45. §. b) pontja alapján félretétetik. Ezen végzés jogerőre j emelkedés után a bűnjelként bemutatott sorsjegykönyvecske kapcsán, a budapesti bankegyesület részvénytársasággal közöltetni rendeltetik. Indokok: A kir. ügyészség vádat emel nevezett részvénytársaság s annak egyik alkalmazottja ellen azért, raert ezek u. n. sorsjegy-csoportokat alakítanak alkalmi egyesülés címei alatt s a résztvevőknek részletfizetésre különféle sorsjegyeket árúsitanak el. Az alkalmi egyesülés szerződésszerű feltételeiből kétségtelenül kitűnik, hogy a vétel tárgyát értékpapírok képezik, hogy a tagok részletfizetéseket teljesítenek s így az alakilag olykép tűnik fel, mintha az alkalmi egyesülés csak arra szolgálna, hogy annak formájába a részletügylet burkoltassék el. Az a körülmény, hogy a bankházakat mily inditó ok vezeti sorsjegy-csoportok alakítására, jelesül mi annak a finánciális háttere, a dolog büntetőjogi részére nem tartozik. Tény, hogy az említett alakulás mindenben megfelel a kereskedelmi törvény 62. §-ban meghatározott »alkalmi egyesülés« lényeges ismérveinek s igy kétségtelen, hogy a bankházak egy civiljogilag megengedett s büntetőjogilag nem tiltott formában egy bizonyos cél elérése végett teljes joghatálylyal biró szerződésre léptek azokkal, kik mint tagok, az alkalmi egyesülésbe beléptek. Midőn a keresk. törv. 62. § a az alkalmi egyesülést konstatálja, abból indul ki, hogy ez a szerződési forma mindenkor megengedett s ennek ezen jogi jelentősége csak akkor szenved változást, midőn az egyesülés, mint ilyen, oly célt tűz ki megvalósítás végett, mely kriminálitást képez. Tehát a forma soha sem büntethető, ha vagy a kitűzött cél, vagy a szerződés tartalma büntetendő cselekményt foglalna magában. Igaz ugyan, hogy az 1883. XXXI. t.-c. 1. §-a meghatározza, hogy a közforgalomnak tárgyát képező értékpapírok eladása részletfizetés mellett iparszerüen, m;ly feltételekkel s mily formában történhet, ámde épen nem jelenti ki, hogy értékpapírok közforgalom tárgyává csakis ezen törvény korlátain belül válhatnak. Mindezekből látható, hogy az alkalmi egyesülések oly formában, tnint azt a bűnjelt képező könyvecske feltünteti, az 1883. évi XXXI. t.-c. 1. §-ában meghatározott részletügyletnek nem tekinthető s hogy ezen törvény formális feltételei ezen alakulatokra nem alkalmazhatók. Eltekintett a bíróság azon körülménytől, hogy jelen esetben tulajdonképen csakis a kihágás kisérletéről lehetne szó, mely a kbtkv. 26. §-a értelmében nem büntethető, de az elvi kérdés különös fontosságánál fogva, annak behatóbb megvizsgálását indokoltabbnak tartotta. — A budapesti kir. ítélő tábla: Minthogy az 1883. évi XXXI. törvénycikknek 1., 3. és 11. §§-aiban foglaltak szerint értékpapíroknak tilalmazott módon való »eladása« képezhet csak kihágást az idézett t.-c. 14. § a alapján, minthogy a fenforgó esetben a becsatolt »mintakönyv« tartalma szerint értékpapírok vagy sorsjegyeknek nem eladása céloztatik, hanem ép ellenkezőleg sorsjegyek megvásárlása céljából alakult sorsjegytársaságnak, mint alkalmi társulatnak részesévé