A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A botránykoztatók

262 A JOG. A budapesti kir. közjegyzői kamara saját ügyrendje alapján hivatásához tartozónak találta az örökösödési eljárást tárgyazó törvényjavaslatra nézve mindezeket az általános és részletes észrevételeket a magas képviselőház igazságügyi bizottságának jelen emlékiratban előterjeszteni, nemcsak azért, mert hazánkban a jogrend és jogbiztosság megszilárdítására közreműködő közjegyzői intézményt további áldásos működésében fejleszteni és felvirágzását előmozditani a kamara a közjó érdekében kötelességének tartja : erre pedig az örökösödési eljárást tárgyazó törvényjavaslat alkalmat szolgáltatott; hanem még kivált azért is, mert a közjegyző az örökösödési eljárás munkakörében fontos tényező lévén és e körüli gyakorlati tapasztalatait senki ő nála közvetlenebbül meg nem szerezhetvén, honpolgári kötelességének ismeri eme tapasztalásból szerzett meggyőződését a magas törvényhozás előtt feltárni és anyagot szolgáltatni ahhoz, hogy ez a törvényjavaslat rendszeres s lehető legtökéletesehb alakban és szerkezetben emeltessék törvényerőre és hozza meg az országnak a jogrend áldásait. Meggyőződésünk az, hogy ez az áldás az itt előadott összes javaslatainknak figyelembe vétele esetén teljes leend. Minélfogva azokat elfogadtatni és alkalmaztatni kérjük. Kelt Budapesten, a budapesti kir. közjegyzői kamarának 1893. évi február hó 15. és 23-ik napján tartott üléseiből. Tokaji Nagy Lajos, kamarai elnök. Zi mányi Alajos, előadó. Belföld. A botránykoztatók. Ezen cím alatt egy az ügyvédi tisztességet mélyen érintő cikket közöl egyik kiváló napilap. A következőkben ismertetjük : (Dr.) A perrendtartás sóvárgott reformjából egy intézkedést, a minister és az országgyűlés megkérdezése, meghallgatása nélkül életbe léptetett egy pár reklám-fiskális. A reform egészen közérdekű, minthogy abban áll, hogy akár fenyítő, akár polgári, vagy épen házassági pörökben, a különböző pöriratokat immár nemcsak az illetékes itélő fórumhoz, bírósághoz, szentszékhez nyújtják be az élelmes prókátor urak, hanem egyidejűleg egy pár hírlaphoz is, nyilván a közvélemény tájékoztatása, meghódítása végett. Kétséget nem szenved, hogy az igazságszolgáltatásnak legtermészetesebb, legbecsesebb eleme, úgyszólván biztosító, ellenőrző palládiuma a nyilvánosság. A néhai Vehmgericht álarcossága mindörökre elveszítette hajdan erős varázsát. Mindaz, a mi »ő felsége a király nevében« történik, az igazságügyi felségjog minden végrehajtási cselek ménye, helyesen és jogosan kép zi a nyilvános megbeszélésnek gyakorta nagyon érdekes tárgyát. Ám az ellen mind az igazságszolgáltatás helyesen felfogott közérdekéből, mind az önző célokra fölhasznált nyilvánosság tisztességének szempontjából lehet is, szükséges is tiltakozni, a mit egy némely, méltán hírhedett ügyvédi irodák űznek: hogy t. i. zsírosabb, nagyobb hűhóval és expenznótával járó pőréiknek minden egyes fázisát, már az úgynevezett előkészítő jogi tényeket is, harsogó dobszóval a piacra hurcolják. Példa rá a Bokross-Montbach ügy s legújabban a herceg Odescalchi Artúr válópöre. Ha ennek, a nálunk eddigelé mindenesetre szokatlan eljárásnak egyik vagy másik fél megfélemlítése a célja, akkor ez a botránynyal való terrorizmus magát az igazságszolgáltatás lényegét sérti meg durván. Ha a közvélemény alarmirozása által a birói lelkiismeretre szándékoltatik illetéktelen befolyás, ez ellenkezik a birói méltósággal, függetlenséggel. Ha végezetül csak a mentől nagyobb porverés, az iroda hírének megbotránykoztatás révén való gyarapítása a be nem vallott lélektani indok: ugy ez a közerkölcs rovására űzött legsúlyosabb beszámitású visszaélés, Némi önös fiskális haszon leszámításával, mindenképen csak elévé be nem látható, magán- és közkárosodás következik belőle. Talán túlontúl nagy áldozat is volna azt kivánni a példányszámra dolgozó sajtótól, hogy az ilyen ügyvédi fogásokhoz ne nyújtson mentől nagyobb teret, ne tálalja fel a lehető legborsosabb mártásban a maga publikumának a rendelkezésére bocsátott pikáns és szenzációs »leleplezéseket«. Az ezen eljárással összekötött üzleti haszon sokkal csábítóbb, semhogy a hírlapok mai veszett, élethalálra szóló versenyének közepette a csak valamennyire könnyű, laza lelkiismeretű sajtónak egy i illanatig is haboznia lehetne annak kizsákmányolása, vagy a sajtó puritán tisztaságának önzetlen megőrzése között. A mi hiba ez ügyek körül esik, annak erkölcsi terhe túlnyomó részt a bünszerzőket nyomja. Magyarország ügyvédi kara minden időben nyomatékos jelszó gyanánt hangoztatja az »ügyvédi tisztességet.« Ha már igy, foglalkozási szak szerint csoportosítjuk azt az általános emberi kötelességet, hogy mindenki tartozik a ma°-a kenyérkeresete körében, saját ebbeli tevékenységénél tiszteletben tartani a közerkölcsiség becses közérdekeit, melyek, mint a közkertek ültetvényei a »t. c. közönség oltalmába« vannak ajánlva: bizonyára legelső sorban az ügyvéd az, a kitől már hivatásánál és magasabb intelligencziájánál fogva legelső sorban és legtermészetesebben várhatja meg a morál e védelmet. Ez a bizonyos »ügyvédi tisztesség« nemcsak a kliens bizalmának ugy szólván egyetlen biztositéka, hanem egyszersmind a jogszolgáltatásnak, mint a közerkölcs egyik fundamentumának, fő-főtámasza. A pécsi ügyvédi kamara az ügyvédrendtartás javaslata tárgyában az igazságügyministerhez intézett felterjesztéséből közöljük a következő részletet: A javaslat egyes intézkedéseire vannak ugyan módosító indítványaink, nagyban és egészben mégis a javaslat megfelel az e tárgyban m;ír oly régtől fogva nyilvánuló kívánalmaknak s törvényerőre emelése esetén áldásos hatása az ügyvédi kar tekintélye s erkölcsi súlyának emelésében bizonyára üdvösen is fogna nyilvánulni. Igen helyesen mondja az indokolás, hogy az ügyvédség összes bajait nem lehet az ügyvédi rendtartás keretében orvosolni, hanem szükséges, hogy az államélet összes nyilvánulásaiban az ügyvédi hivatás természetének megfelelő hatáskör fejlődéséhez szükséges tér is biztosittassék s hiszszük és reméljük, hogy Nagyméltóságod a reformálandó magyar igazságszolgáltatásban ezen hatáskört az ügyvédségnek biztosítani is fogja. Üdvözöljük első sorban is ezen javaslatot, mert elejtvén az újabban több oldalról hangoztatott numerus clausus elvét, az ügyvédséget az ügyvédi hivatás természetének megfelelőleg mint szabad pályát szervezi ; helyesnek kell elismernünk, hogy az ügyvédek ellen felmerülő összes panaszok elintézését az ügyvédi kamarák hatáskörébe utalja, a fegyelmi eljárást egyszerűsiti s az ügyvédi karnak a felebbviteli fokon is befolyást biztosit Célszerű újitásokat tartalmaz a javaslat azon irányban is, hogy az önkormányzati orgánumok, az ügyvédi kamarák iránti érdeklődés a kar tagjaiban ápoltassanak s igy ezek működése a kar érdekeinek előmozdítása körül hatályosabbá tétessék. Mindezen előnyök mellett azonban némely lényeges hiányra és hibára is rá kell mutatnunk, melyekben a javaslat szenved. Ilyen hiány első sorban az, hogy az ügyvédségre jogosító törvényszerű oklevél megszerzése feltételei felől semmiféle tájékozást nem nyújt, pedig az az ügyvédség szervezetének szabályozásánál éppen nem lényegtelen körülmény, hogy minő elméleti és gyakorlati képesítés mellett juthat valaki az ügyvédségre jogositó oklevél birtokába s minő befolyás jut osztályrészül az ügyvédi karnak a tervbe vett nagy államvizsgálati bizottság összeállításánál. Ha az ügyvédi, birói és ügyészi joggyakorlat egységessé tétele külön törvény alkotását teszi szükségessé, akkor va°:y ezen joggyakorlati és államvizsgálati törvényt is az új ügy-, védi rendtartással egyidejűleg kellene megalkotni, vagy addig is, mig ezen külön törvény megalkotható lesz, az ügyvédi rendtartásban kellene provideálni a joggyakorlat és a képesítő vizsgálat felől, mert a javaslat intézkedései szerint az 1874 : XXXIV. t.-c. hatályát veszti, a joggyakorlat és nagy államvizsgálat tekintetében pedig egy még megalkotandó törvényre utal s igy vagy az fog bekövetkezni, hogy ezen javaslat törvényerőre emelése esetén a joggyakorlat és vizsgálat nem lesz törvényesen szabályozva, vagy az új ügyvédi rendtartás nem léphet életbe addig, mig a joggyakorlati s államvizsgálati törvény is megalkotva nem lesz s igy a már évek hosszú során át égető szükséget képező reform foganatosítása ismét beláthatlan időkig elodáztatik. Másrészről kifogás alá esik a javaslat azért is, mert a karnak nem adja meg saját ügyeiben az önkormányzati hatáskör azon teljességét, mely szükséges ahhoz, hogy a kar erkölcsi tekintélyének megóvása, az egyes tagok s a testület jogainak megvédése az itt első sorban érdekelt ügyvédi kar kezeibe legyen letéve. E helyütt csak általánosságban említjük meg, hogy ezen javaslat is biztosítja a panaszos fél és a kamarai ügyész mellett a kir. ügyész feltétlen befolyását minden fegyelmi ügyre, a Curia vegyes tanácsában csak kormányi kinevezés utján enged helyet ügyvédeknek s a felébbvitelnél a vád képviseletét teljesen kiveszi a kar befolyása alól. Az országos kataszteri felmérés állása az 1892-ik év végéig. A magyar állam összes területe 5,640-3 négyszög mértföld = 324,579 négyszög kim. és pedig: 1. 48 magyar megye és Fiume város 3,905-7 négyszög mértföld, 2. 15 erdélyi megye 996-7 négyszög mértföld, 3. 8 horvát-szlavón megye 737-9 négyszög mértföld, összesen 71 megye és Fiutne város 5,640-3 négyszög mértföld. Ebből 1892. év végéig részletesen felméretett 47 magyar megyékből és Fiume 3,287 8 négyszög mértföld, 8 horvátszlavón megye 737 9 négyszög mértföld, összesen 4,025-7 négyszög mértföld. Marad részletesen felmérendő : magyar megyékben 617'9 négyszög mértföld, az erdélyi megyék egészen 996-7 négyszög mértföld, összesen 1,614-6 négyszög mértföld. A fentebbiek szerint a felmért terület 71-4%, a felmérendő terület pedig 28'6°/oA kataszteri részletes felmérés a következő megyékben eszközöltetett, és pedig: 1. az egész megyében Bács-Bodrog, Baranya, Békés, Bereg, Csanád, Csongrád, Esztergom, Fejér, Győr, Hajdú, Heves, Jász-Nagykun-Szolnok, Liptó, Máramaros, Mosón, PestPilis-Solt-Kis-Kun, Somogy, Sopron, Temes, Tolna, Torontál, TJgocsa, Ung, Vas, Veszprém, Zala, Zólyom, Fiume város, valamennyi horvát-szlavón megye; 2. egyes községek kivételével : Abauj-Torna, Árva, Gömör és Kis-Hort, Hont, Komárom, Nógrád, Sáros, Szepes, Zemplén, Szabolcs; 3. a megye csak részben: Arad fele része, Bars nagyobb része, Bihar nagyobb része, Borsod nagyobb része. Krassó-Szörénymegye egy része, t. i. a volt Szörénymegye, Trencsén kis része, Turóc egy része, Nyitra egy része,