A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 37. szám - A birói zár megsértése - Az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslat. Vége

260 A JOG. pedig ezen a röviden vázolt történeti fejlődésen végig pillantunk, igazat fogunk adni bizonynyal azoknak,10) a kik azt mondják, hogy az általánosan kötelező polgári házasságnak behozatala által az egyházi megáldás vissza lépett, illetőleg vissza fog lépni hajdan elfoglalt helyzetébe. Ezt a látszólagos kitérést czélszerű volt megtenni mindenekelőtt azért, hogy reá mutathassak arra a nagy ellenmondásra, a mely egyfelől a között a kétségbe nem vonható elv között, hogy a házasság megkötése az arra lépő felek akaratmegegyezésében birja alapját, másfelől azoknak a nézete között észlelhető, a kik a házasságot — tehát az ember akarata folytán létrejött köteléket — általában felbonthatlannak tudják tartani. Távolról se akarom ezzel azt állítani, a mit teljes igazsággal czáfol meg Bar L ,n) hogy ebből az következnék, miszerint a házasság felbontása, az elválhatásra irányuló jog egy szerződéses jog volna. Ez — elis nerem — feltétlenül ellenkeznék a házasság czéljával és természetável, de épen igy el kell ismerni az ezekkel eMenkező voltát annak is, ha a törvény egy, már alapjában felbomlott házasságot, a felek akarata ellenére, kényszerrel fentartani óhajtana. A birói zár megsértése. (Néhány szó a btkv. 359. § ának értelmezéséhez.) Irta : HAVAS JENŐ, pécsváradi kir. aljárásbiró. Naponkint tapasztaljuk, hogy a btkv. 359. §-ában megállapított büntetendő cselekményre, vagyis a bíróság vagy más hatóság által zár alá vett dolog tulajdonosa által elkövetett sikkasztásra vonatkozólag még ma is ingadozik a judicatura az iránt, vájjon a végrehajtást szenvedő, kinél a tárgyak lefoglalva és szoros zár alkalmazása nélkül meghagyva lettek, a btkv. 359. §-a értelmében büntetendő-e abban az esetben is, ha a végrehajtást szenvedő azt a követelést, mely miatt a tárgyak nála birói zár alá véve leltek, ezen tárgyaknak, vagy azok közül némelyeknek elidegenitése miatt megindított bűnvádi eljárásnak folyamán, de az érdemleges végtárgyalás és Ítélethozatal előtt teljesen kifizette és ezt a körülményt a hitelező kijelentvén, a további eljárás beszüntetését kérelmezi ? A btkv. 359. §-ában megállapított büntetendő cselekmény hivatalból lévén üldözendő, kérdés, vájjon a végrehajtást szenvedő ezen most elmondottak dacára is és miért büntetendő ? E kérdés eldöntésénél sem a btkv. szavai, sem az anyaggyüjtemény, de még a külföldi törvényhozás sem nyújtanak határozott támpontot, sőt ez utóbbiak tekintetében azt látjuk, hogy a hivatkozott 359. §-ban megjelölt büntetendő cselekményt ugyanazzal a jogosultsággal vonhatta volna a törvényhozás a csalás és ez által a magánvádra üldözendő cselekmények rovatába, mint a melylyel ezt sikkasztásnak nyilvánította. Nézetünk szerint a felvetett kérdés helyes megoldásánál a következő momentumok jöhetnek figyelembe. Maga a sikkasztás idegen, ingó dolgot tételez fel, a miből kétségtelen, hogy a midőn a törvényhozó a btkv. 359. §-ában megállapitott büntetendő cselekményt sikkasztásnak nyilvánította, ezt azzal az intentióval tette, hogy azok a tárgyak, melyek zár alá vétettek, a zár alá vétel pillanatától kezdve már ne tekintessenek a végrehajtást szenvedett tulajdonaiként, hanem mintegy a hitelező — végrehajtató — tulajdonaiként, melyeknek értékéből követelését kielégítheti. Ámde a zár alá vett tárgyak csak addig maradnak a zár jogi hatálya alatt, mig fennáll ama követelési jog, melynek biztosítása végett a zálogjog, mint járulékos természetű, külsőleg látható módon, a tárgyak zár alá vétele állal, formailag nyilvánult Érvényesen fennálló követelési és zálogjog nélkül, jogszerűen és érvényesen fennálló birói vagy hatósági zárt képzelni nem lehet. A követelési és vele együtt a zálogjog azonban ipso facto megszűuik abban a pillanatban, melyben a véo-rehajtást szenvedett a végrehajtatót kielégítette és ezen jogokkal együtt megszűnik annak a birói zárnak hatálya is, mely a végrehajtató követelésének zálogjogát volt hivatva anyagilag érvényesíthetni, mert egy nem létező követelésnek nem lehet zálogjoga sem. Megszűnik pedig a zálogjog és a birói zár jogi hatálya a nélkül, hogy a bíróság a lefoglalt tárgyakat kifejezetten a zár alól feloldaná, mert ezt sem törvény, sem rendelet elő nem írja, de erre a hatóságnak igen gyakran alkalma sincs, mert a végrehajtási iratok, mint olyanok, melyekben a további eljárás — a hatóság előtt ismeretlen okokból — bizonyos időn belül szorgalmazva nem lett, egyszerűen és a további szorgalmazásig irattatba jutnak. Nem-e volna tehát a most előadottak után legalább is tűiszigorúnak mondható az a felfogás, hogy a végrehajtást szenvedett, dacára a követelés kielégítésének és dacára annak, hogy a hitelező már el is felejtette, miszerint a végrehajtást szenvedett neki valaha tartozott, büntetőjogilag még tovább is felelős maradjon ! De meddig tartson ez a felelősség ? Ki szabja meg ennek határait? , Avagy talán azért lenne a végrehajtást szenvedett a zár alá vett tárgyaknak elidegenitése miatt, de e cikk első pontjában jelzett körülmények között büntetendő, mert e cselekménye által megsértette a hatóságnak tekintélyét, melyet ez a tárgyaknak zár alá°vétele által nyilvánított? Nézetünk szerint ez sem helyes álláspont, mert eltekintve attól, hogy miután ^ mindegyik hatóságnak tekintélye hivatalos szempontból egyenlő és ez ^egyenlően megsértetik — ha ez általában megsértésnek tekinthető — akármily csekély értékű tárgyak idegenittessenek el, viszásság nélkül nem sanctionálható, hogy ha a végrehajtást szenvedő 100 frton alóli értékű tárgyakat sikkaszt el, akkor enyhébben büntetendő, mintha ugyanezt 100 frton felüli érték erejéig teszi: nem fogadhatjuk el ezt az álláspontot már csak azért sem, mert a hatóságnak egyébként mindenki által és mindenkor tiszteletben tartandó tekintélye csak jogtalan cselekmény által sérthető meg; minthogy azonban, mint fentebb mondottuk, a végrehajtást szenvedett az által, hogy a végréhajtató követelés kielégítette, a zár alá vett tárgyak felett való rendelkezési jogát teljes mértékben visszanyerte, mely okból a végrehajtást szenvedőnek az a cselekménye, hogy a tárgyakra nézve szabad rendelkezési jogát érvényesítette, már csak azért sem mondható jogtalannak, mert a hatóság tekintélyét a végrehajtató érdekében csak azért nyilvánította, hogy ez által ennek, a követelés behajtásához az általa jogszerűen igényelhető jogsegélyt nyújtsa és e tekintély jogi hatálya csak addig tart, mig a végrehajtatónak erre nézve jogos igénye van, de mihelyt ide vonatkozó jogcíme — a követelés kielégítése által — megszűnt, a hatóság tekintélyére többé a speciális esetben sem szüksége, sem jogcíme nincs, miért is a hatóságnak tekintélyének további nyilvánítására oka sincs. Ha mindezekhez még hozzá veszszük azt, hogy a nagymélt. m. kir. Curia már több esetben kimondotta, hogy az a végrehajtást szenvedő, ki a zár alá vett tárgyaknak vételárát a hitelezőnek kielégitésére fordítja, sikkasztás miatt nem büntethető : akkor rézetünk szerint jogosultnak és a törvényhozó intentiójának megfelelőbbnek mondható a btkv. 359. § ának oly értelmű magyarázata, hogy az a végrehajtást szenvedő, ki a bíróság vagy hatóság által zár alá vett tárgyakat, vagy azok némelyikét elidegeníti, azonban a végrehajtató követelését a büntető eljárás folyamán és az érdemleges Ítélet hozatala előtt teljesen kielégítette, sikkasztás miatt nem büntethető. 10) S o h m R. : Trauung und Verlobung. Weimar, 1876. 12<t. 1. Friedberg E. : Geschichte der Civilehe. Berlin, 1887. 5. 1. u) Lehrbuch des iDternationalen Privát- und Strafrechts Stuttgart 1892. 78. LJM ' Az örökösödési eljárást szabályozó törvényjavaslat. Irta : ZIMÁNYI ALAJOS, budapesti kir. közjegyző. • ^< (Vége.) Ezen 71. §-nak négy első bekezdése helyes és meghagyható, de az utolsó bekezdés helyett megfelelőbb a következő szövegezés abból az okból, mert nemcsak a hagyatéki kimutatás, hanem a díjfelszámítás is a gyámhatósági jóváhagyás után készíthető el és ezeket a kir. közjegyző az iratokkal együtt ahhoz a járásbírósághoz tartozik bemutatni, a honnau a megbízást vette. Ezen 71. §. utolsó bekezdése tehát helyesebb volna következő szöveggel. 71. §. (utolsó bekezdés.) A gyámhatóság az egyezség jóváhagyásának kérdésében határoz és az iratokat e határozattal kiegészítve, az eljáró kir. közjegyzőnek visszaküldi. 76. §-hoz. A 76. §. akkép rendelkezik, hogy az átadó végzésnek jogerejűvé váltát annak foganatosítása előtt minden körülmény közt be kell várni. Habár ez az óvatosság némely esetben kívánatos, de mivel ez az intézkedés az eljárás befejezését felette késlelteti : az eljárás gyorsítása szempontjából az átadó végzés jogerejűvé váltának bevárását oly esetekben el kellene ejteni, midőn csak leszármazók vagy felmenők az örökösök, kiknek kizárólagos öröklési joga és aránya kétségtelen és köztük e részben vitás kérdés fel nem merült és midőn ugyan ők a tárgyalási jegyzőkönyvben az osztályegyezséget mindnyájan feltétlenül aláírták. Ily esetben egészen felesleges az átadó végzés jogerejüvé váltát bevárni, hogy ha az átadás változatlanul az egyezség értelmében rendeltetik el és minden aláirt félnek kézbesittetik. A 76. §. tehát egészen meghagyható ugyan, de szükséges volna utána egy bekezdő pontot hozzátoldani következő szövegezéssel : 76. §. (egy új utolsó bekezdés.) Oly esetekben, midőn csak leszármazók vagy felmenők az örökösök, kiknek kizárólagos öröklési joga és aránya kétségtelen és köztük e részben vitás kérdés fel nem merült és midőn ezek az osztályegyezséget a tárgyalási jegyzőkönyvben feltétlenül mindnyájan aláirtak: az átadó végzés jogerejűvé váltának bevárása nélkül az illetők részére való kézbesítéssel egyidejűleg azonnal átteendő a telekkönyvi hatósághoz foganatosítás végett.