A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 36. szám - A szegedi országos ügyvédgyülés napirendjére kitüzött kérdésekben előterjesztendő indítványok

JOGESETEK TÁRA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog< 36. számához. Budapest, 1893. szeptember hó 3-áa. Köztörvényi ügyekben. A kibérelt épület fedélzete leégvén, a bérbeadó oly költséges ideiglenes építkezés megtételére, mint a milyen az ideiglenes fedélzet felállítása, nem kötelezhető; ily nagy mérvű építkezés már nem vonható a polg. tkv. 109G. §-ában jelzett fentartási kötelezettség keretébe, hanem alkalmazást nyerhet a ptkv. 1112, §-ának amaz intézkedése, mely szerint ilyenkor a bérleti szerződés magától felbomlik. A marosvásárhelyi kir. járásbíróság (1892. szeptember 30. 3,695/P. sz.): Blumenfeld József ügyvéd által képviselt B. Rozália felperesnek Debr. Nagy János ügyvéd által képviselt özv. A. Mi* hályné alperes ellen, épület ideiglenes fedéllel való ellátása iránt folyamatba tett sommás perében következőleg itélt: Alperes köteles a helyben nagy-szent-király-utcában G3. házszám alatt fekvő bolthelyiséget és lakást magában foglalt főépületet az eső behatolását megakadályozó fedéllel ellátni stb. Indokok: Felperes előadja, hogy a helyben, nagy-szentkirály-utcában 63. házszám alatt fekvő belső telket bérbe vette ki, f. évi augusztus 11-én az emiitett utcában dühöngött tűzvész alkalmával a főépület fedele leégett, a hátulsó raktári épület, kamara, istálló, szín és gabonás alatti pince egészen a tűz martaléka lön; a főépület fedél nélkül nem használható, mert az eső behull a bolt helyiségbe s lakásba, minthogy pedig a bérbeadó köteles a bérlemény tárgyát használható állapotban tartani, ennek teljesítése iránt köteleztetni kéri. Alperes beismeri, hogy a felperes által jelzett épületek leégtek, de még tovább megy s azt állítja, hogy a bérlet tárgya egészen megsemmisült, minélfogva a ptk. 1,112. §-ának intézkedéséhez képest a bérleti viszony megszűnt; ennélfogva nem a bérlet tárgyának használható állapotban való tartásáról, hanem a leégett épület egészen újra építéséről van szó, különben is felperes az, ki az építést akadályozza az által, hogy a biztosító társaság részére a tűzkár kifizetésére szükséges okiratot alá irni vonakodik, alperesnek pedig csak a társaságtól kapandó pénzből van reménye építtetni, másként arra módja nem levén ; kifogást tesz azon kívánság ellen, hogy az építkezésre 3 nap alatt köteleztessék s megjegyzi, hogy a városnak azon részében, hol a kérdéses telek fekszik, csak cserépfedél engedélyeztetik. A foganatositott birói szemle kétségtelenné tette, hogy a bérlemény tárgya akként, hogy a bérleti viszony csupán azért megszűnjön, meg nem semmisült, tehát a ptk. 1,112. §-ábau jelzett eset elő nem állott; a kihallgatott szakértők azt adták elő véleményükben, hogy a főépület, ha a bolthelyiségnek utca felől számított baloldali fala kijavittatik s a gerendák kiegészíttetnek, könnyű fedelet megbír, tehát az egész épülelet újra felépíteni nem szükséges. A ptk. 1,096. §-a szerint a bérbeadó köteles a bérleti viszony tartama alatt a bérleti tárgyat használható karban megtartani s bogy használhatónak a jelenlegi állapotban a főépület nem tekinthető, azt — mit különben alperes nem tagadott, sőt felperesnél nagyobb kifogást akart tenni — a birói szemle kétségtelenné tette. A bérbeadónak ezen kötelessége feltétlenül teljesitendő, tekintet nélkül arra, hogy mily módon jut az eszközökhöz, miért azon kifogás, hogy felperes hiusítja meg az építést az okirat alá nem írása által, annyival kevésbbé jöhet figyelembe, mert azon állítását, hogy ettől eltekintve módjában nem állana építeni, nem bizonyította ; azon kifogása pedig, hogy azon telken zsindely fedelet nem építhet, meg van cáfolva M.-Vásárhely sz. kir. város területén előforduló építkezésekre nézve hozott s a nmélt. belügyministerium által 1881. évi augusztus ll-én 10,101. sz. a. megerősített hatósági szabályrendelet 12. §-a által, melynek 2. bek. a) pontja azon városrészt, melyben a kérdéses épület fekszik, az 1. bekezdésben foglalt rendelkezés alól kivonja. Mindezek alapján tekintettel arra is, hogy a használható karba helyezés mellett a bérlő a lakást folytathatja, a mennyiben pedig a bolthelyiség falának a kibontásáról van szó, ez a lakszobákat nem zavarja, s különben is csak a bérlő volna jogosítva kifogást emelni azért, hogy őt a javítás zavarja, ezt pedig nem tette, alperest a kereseti kérelemhez képest elmarasztalni s a bérlemény tárgyának használható karba helyezésére, illetőleg fedél emelésére kötelezni kellett, még pedig felperes kérésétől eltérőleg 8 nap teljesítési határidő mellett, mert a szakértői véleményhez képest az abban jelzett szükséges javítások teljesitése három nap alatt nem kívánható stb. A marosvásárhelyi kir. itélő tábla (1892. november 10. 3,821/P. sz.) : Az elsőbiróság Ítéletét megváltoztatja, a felperest keresetével elutasítja stb. Indokok: A felperes által alperestől kibérelt épületes belső telken véletlen tűzvész következtében a bolt és lakásul használt főépület fedélzete is leégvén, felperes kérelme szerint alperes arra lenne kötelezendő, hogy a főépületet további használhatás végett ideiglenes fedéllel lássa el. Kérelme azonban nem volt teljesíthető, mert ugy felperes keresetéből, mint a birói szemléből felvett jegyzőkönyvből kitűnik, miszerint a kibérelt épületes belső telken az összes melléképületek egészen, a főépületnek pedig fedele és pár helyen pedig padlásgerendázata is leégett, miből önként következik, hogy az egész telek jelenlegi állapotában még csak részben sem szolgálhat bérleti célra alkalmas tárgyul, s ennélfogva az mint ilyen annyira elenyészettnek tekinthető, hogy a ptk. 1,112. §-ának amaz intézkedése, mely szerint ilyen esetben a bérleti szerződés magától felbomlik, alkalmazást nyerhet. De különben a szakértők véleményéből az is kitűnik, miszerint a főépület jelenlegi állapotában még a felperes által kivánt ideiglenes fedélzetet sem bírná el, mert hogy bár könnyű fedélzettel ellátható legyen, a szakértők szükségesnek nyilatkoztatták azt, hogy a falnak egyik fele lebontassák és újra építtessék s a padlásgerendázat helyett is részben uj tétessék, ily nagymérvű építkezés pedig már nem vonható be a felperes által idézett ptk. 1,096. §-ában jelzett fentartási kötelezettség keretébe; sőt ha felperes kívánsága szerint a ház jelenlegi állapotában ideiglenes fedélzettel ellátható is lenne, ily költséges ideiglenes építkezés megtételére csak azért, hogy a felperessel kötött bérleti viszony továbbra is fenmaradjon s ez által egyszersmind a bérlemény többi fel nem épített tárgyai nem használhatása miatt felperesnek a ptk. 1,105. §-a alapján berleengedés követelésére tér nyittassék, — a mint azt felperes a tárgyalás folyamán már előre jelezte is — alperes nem kötelezhető stb. A m. kir. Curia (1893. május 19. 1,326/P. sz.) : A marosvásárhelyi kir. ítélőtáblának fenébb idézett keletű és számú Ítélete az abban felhozott indokoknál helyben hagyatik stb. A sértett fél még hivatalból üldözendő bűncselekmény esetében is jogosult szenvedett sérelmének kártalanítása iránt a sértő féllel magánúton kiegyezni. A mohácsi kir. járásbíróság : Alperesek kötelesek a kereseti 300 frt tőkét és ennek 1891. február hó 4-től járó kamatait egyetemleg megfizetni. Indokok: Felperes a B) alatti adóslevélbeli kárkövetelés iránt indítván keresetet, azt állítja, hogy alperesek az ő Sz. F. nevű kiskorú leányát kisfaludi szőllőhegyi présházában megtámadták, nemi közösülésre ámitgatták, sőt erőszakot alkalmazva, leteperték és hosszabb időn át munkaképtelenné tették. Felperes azt állítja továbbá, hogy alperesek nevezett kiskorú nőt testi és lelki egészségében okozott sérelem és erkölcsi veszteségért kárpótlandók, önként kötelezték részére a B) alattiban foglalt önként felajánlott 300 frt fizetésére. Ezzel szemben akként adják elő alperesek a tényállást, hogy Sz. F., kivel utjokban találkoztak, mint szabad életű nő, csupa számításból sikoltozni kezdett, másnap pedig őket erőszakos nemi közösülés kísérletével gyanúsította, holott ők felperes ezen állításait alaptalan rágalomnak nyilvánítják, a B) alatti kiállítására nézve pedig határozottan azt állítják, hogy azt a községi biró folytonos üldözése folytán és a rájuk gyakorolt lelki kényszer és fenyegetések nyomása alatt látták el kézjegyükkel és ekként vállalták el a kötelezettséget. A kihallgatott G. V. és N. G. tanuk eskü alatt igazolták alperesek ezen előadása ellenében, hogy ők a B) alatti adóslevelet annak felolvasása után önként irták alá, illetve látták el kézjegyükkel és hogy alperesek maguk önként ígérték és kötelezték a 300 frtot azon kárért, melyet nevezett nő akár egészségében, akár erkölcsi tekintetben szenvedett, csakhogy ellenük panaszt ne tegyen, nevezett N. G. azt is igazolja, hogy alperesek a felperes nőn elkövetett erőszakos nemi közösülés kísérletét be is ismerték, minek következtében a fenti 300 frt egyezségileg köttetett ki, a mint ezt G. V. tanú is igazolja. Ezzel igazolva van, hogy alperesek nemcsak hogy kényszer hatása alatt nem vállalták magukra a fenti kötelezettséget, hanem ellenkezőleg saját kimondásuk szerint is, hat napon át tartván az egyezkedések, teljesen szabadon rendelkeztek, akaratuk korlátolva nem volt. A jelen esetben a kereseti követelés alapjául felhozott B) a. adóslevéllel szemben a kötelezett tartozás »turpis causa«-ból eredetinek állíttatván, alperesek által megállapítandó, vájjon azon jogcím, illetve tényalap, melyből felperes követelését származtatja, a fenti tényállás mellett megengedett-e vagy sem. A felperes által panaszolt cselekmény igaz, hogy tiltott, büntetendő, a btkv. azt rendelvén, hogy az erőszakos nemi közösülés bűntettének