A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 36. szám - A szegedi országos ügyvédgyülés napirendjére kitüzött kérdésekben előterjesztendő indítványok

142 A JOG. kísérlete egyes esetekben megtorlás nélkül ne maradjon, azonban azon ismérvek, melyek e bűncselekményt hivatalból üldözendővé teszik, a fenti tényállás mellett fenn nem forognak és igy azon esetről van szó, melyben a bűnvádi eljárás megindítására csakis a sértett fél jogosított. E szerint felperesnö, a minthogy inditványozási jogával élhetett volna, ép oly joggal léphetett alperesekkel egyezségre is, mert az állam büntető érdek • a szemérem elleni bűntetteknél a család magánérdeke előtt teljesen háttérbe szorul. Azon körülmény, hogy felperesnö, mint kiskorú kötötte meg a B) alatti jogügyletet alperesekkel, ezeknek jogviszonyán mit sem változtat, mert eltekintve attól, hogy a kiskorúak maguk is köthetnek visszteher nélküli jogügyleteket, az emiitett büntető intézkedés meg külön megadja a kiskorúnak a szabad inditványozási jogot, ennek pedig kétségtelen folyománya az, hogy a sértett fél mindazon hátrányára nézve, melyeket neki más személyében, szabadságában, becsületében vagy bárminemű jogaiban okoz, maga is szabadon rendelkezhetik a nélkül, hogy ehhez gyámhatósági jóváhagyás kívántatnék, mert ily esetben a gyámhatóság is csak a sértett érdekek megóvása iránt intézkedhetnék. Tekintve már most, hogy a fenti tanuk vallomásával igazolt alperesi beismerés szerint alperesek a felperesnek okozott hát rányáuak kárpótlása fejében kötelezték a B) alattiban foglalt 300 frtot; tekintve továbbá, hogy büntetőtörvénykönyvünk intézkedésével épen nem ellenkezik, hogy tisztességes nő személyes szabadságának tettleges megtámadása, emberi méltóságának lealacsonyitása és a női szemérem durva megsértése által okozott hátrányok polgári úton kiegyenlittessenek, hogy a sértett szenvedett érdekeinek megtérítését követelhesse, a kereseti kötvén)' felperesre nézve tiltott bűnös cselekményből eredőnek nem tekinthető, sőt miután alperesek szabadon vetették magukat az akaratuk felett létesített felperesi uralom alá a jogalkotó tényt, maguk teremtették megengedett módon azon állapotot, melyhez az elvállalt kötelezettség teljesítésére irányzott jogigényt maga a jogérzet fűzi: akkor, midőn valamely alanyi jog létrejöttéhez vagyonjogi érdek nem is okvetlenül szükséges, hanem ahhoz a jogosítottnak az iránt fenforgó erkölcsi érdeke is elégséges, a jelen esetben pedig felperesi érdek a fenforgó körülmények közt nemcsak erkölcsi, hanem határozottan vagyonjogi jelentőséggel is bír közvetve ; akkor végre, midőn a kereseti szolgáltatást, mely sem jogi, sem erkölcsi törvényekkel ellenkezésben nincs, alperesek maguk határozták meg mennyiségileg is, mindezeknél fogva felperes követelesét a kereseti kérelemhez képest alperesek ellenében megítélni kellett. A pécsi kir. Ítélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletének megváltoztatásával, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Felperes keresetét a per folyama alatt B) a. becsatolt és alperesek által Kisfaludon 1890. dec. 4-én egyetemleges fizetési kötelezettséggel kiállított kötelezvényre alapítja. Alpereseknek ama védelme, hogy a jelzett kötelezvény hatálylyal nem bír, mert az erkölcsi kényszer hatása alatt irták alá a nélkül, hogy a kötvény előttük felolvastatott volna, mellőzendő volt, mert a kötvényen lévő tanuk Gr. V. és N. G. vallomása szerint alperesek a kérdéses kötvényt előzetes kiegyezés folytán szabad elhatározásból és előzetes felolvasás után irták alá. A per adatai felperes saját előadása szerint is a kérdéses kötelezvény az alperesek részéről kiskorú Sz. J. (felperes) ellen állítólag elkövetett megtámadás és nemi erőszak megkísértése után a nevezett felperes testi és lelki épsége megrongálása által, avagy erkölcsi hírnevében szenvedett kára ellenértékéül állíttatott ki, azzal a feltétellel, hogy a nevezett felperes a jelzett cselekmény miatt emelhető panaszától eláll Minthogy azonban alpereseknek állítólagos cselekménye bizonyítás esetében a büntető eljárást és a büntető úton való büntetést vonja maga után, az ennek megakadályozását célzó megállapodások és kiegyezések tehát érvénytelenek és ekként az alperesek által kiállított kötelezvény is semmis, miért is az érvénytelen kötelezvényre alapított keresetével felperes elutasítandó volt. A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete megváltoztatik és az elsőbiróság Ítélete hagyatik helyben indokolása alapján annyival inkább : mert a sértett fél még hivatalból üldözendő bűncselekmény esetében is jogosult szenvedett sérelmének kártalanítása iránt a sértő féllel magánúton kiegyezni, már pedig a szóban forgó cselekmény ily esetet nem is képez, minthogy a miatt a fenyítő eljárás alperesek ellen egyedül felperes panaszára lett volna megindítható, felperes tehát az esetet feljelenteni nem volt köteles (1893. jun. 26. 8,523.) A hitelező az alzálogjog megszerzésével megszerezte mindazon jogokat, melyeket biztosított követelése tekintetében az első zálogbirtokos bir, ki a jogot tovább zálogosította és ekként a jelzálogliól Taló kielégítés követelésére vonatkozó jogosultságot is, a zálogjogból való kielégítését közvetlenül ós ép oly joggal követelheti az alzálogjog, mint a ztlogjog tulajdonosa. (M. kir. Curia 1893. máj. 24. 11,796. sz. a.) Kereskedelmi, csőd- és váltóügyekben. Biztosítási szerződés megkötésénél, a biztosított részéről annak elhallgatása, hogy korábbi tüzeset folytán már kárpótlásban részesült, magát a biztosítási szerződi st érvénytelenítő okot képez. A budapesti kir. keresk. és váltótszék: Felperest keresetével elutasítja ; alperest 150 frt iránt támasztott viszonkeresetével szintén elutasítja. Indokok: Felperes keresetében azt adja elő, hogy a keresetéhez A) alatt csatolt, a B) alatti szerint reá átruházott biztosítási szerződés 5., 6., 7. tételszámai alatt biztosított dohánypajták elégése folytán 1,323 frt tűzkárt szenvedett és ezen kárának megfizetésére alperest köteleztetni kéri. Alperes a biztosítási szerződést érvénytelennek kéri kimondani, mert felperes jogelőde S. Sándor a 2-/. alatt csatolt biztosítási ajánlatba foglalt kérdőpontok közül az 1. és 9. alatti kérdőpontokra a biztosítás elvállalásánál lényegesen fontos körülményekre nézve valótlan feleleteket adott. Arra a kérdésre adott azon felelet, hogy a leégett dohánypajták br. P. Péter tulajdonát képezték, fel} eres beismerése szerint valótlannak bizonyult ugyan, ez a körülmény azonban, tekintettel arra, hogy felperes jogelőde br. P. Péter bérlője volt és a biztosított dohánypajták br. P. Péter ingatlanán állottak, a biztosítás elvállalásánál fontosnak nem tekinthető és igy alperes kifogásának erre alapított része nem volt figyelembe vehető. Ellenben a kérdőív 9. pontjára adott feleletet a kir. törvényszék a biztosítás elvállalását a kiválóan fontosnak találta és tekintettel arra, hogy felperes jogelőde a 9. pontban hozzá intézett azon kérdésre, vájjon kapott vagy igényelt-e már kártérítést, nemmel felelt; tekintettel továbbá arra, hogy ezen felelet valótlannak bizonyult, mert felperes határozott beismerése szerint jogelőde már ezen biztosítást megelőzőleg tűzkárt szenvedett és a szenvedett tűzkárért a »Fonciére« biztosító-intézettől kártérítést kapott, a kir. törvényszék alperes kifogásának helyt adott és a keresethez A) alatt mellékelt biztosítási szerződést a kt. 475. §. értelmében érvénytelennek és ennek következtében felperest keresetével elutasitandónak találta. Felperesnek azt a védekezését, hogy a 2. alatti ajánlatot nem jogelőde, hanem alperes társaság ügynöke töltötte ki, nem vehette a kir. törvényszék figyelembe, mert az a körülmény, hogy a kérdőív rovatait ki töltötte ki, semmi jelentőséggel sem bir azon beismert ténykörülménynyel szemben, hogy az ajánlaton látható S. Sándor aláírása valódi, a mennyiben a valódinak bizonyult magánokirat az 186S. évi LIV. t.-c. 166. §-a értelmében a kiállító ellen mindig bizonyító erővel bir. De nem vehette a kir. törvényszék felperesnek azt a védekezését sem figyelembe, hogy a valótlan feleiéiet nem ö, hanem jogelőde tette, mert a jogutódlásnak alapelve szerint senki több jogot át nem ruházhat, mint a mennyivel maga bir ; a mint tehát joggal felhozhatta volna az érvénytelenség kifogását alperes K. Sándor ellen, ép oly joggal felhozhatja azt felperes, mint jogutód ellen is, mert felperesnek, mint jogutódnak joga jogelődőnek jogán alapszik és a jogelőd jogának megdöntésével szintén megszűnik. Alperes a kárfelvétel költségének címén 150 frt erejéig viszonkeresetet támaszt felperes ellen és pedig a kt. 486. § a alapján. Ezen viszonkeresetet a kir. törvényszék elútasitotta, mert: 1. alperes mivel sem bizonyította, hogy a kárfelvétel körül 150 frt költsége merült fel; 2. mert ettől eltekintve, nemcsak hogy nem bizonyította, hogy a biztosítási szerződés érvénytelenségét felperes okozta, sőt épen ellenkezőleg az bizonyult be, hogy a szerződés érvénytelenségét felperes jogelődének ténye okozta, miből kiindulva, tekintettel arra, hogy a kártérítési kötelezettség személyhez kötött kötelezettséget képez, alperesnek felperes ellen kereseti joga még abban az esetben sem lenne, ha károsodását igazolná. (1891. jan. 12. 1890. évi 72,307. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja. Indokok: Az elsőbiróság ítéletét, a mennyiben felperest keresetével elutasította, indokai alapján és azért kellett helybenhagyni, mert a felperes jogelőde által a biztosítási ajánlat megtételekor eltagadott az a körülmény, hogy tűzkárért már kapott kártérítést, olyannak tekintendő, mely alperes társaságot a korábbi tüzeset közelebbi körülményeinek puhatolására s ennek eredményéhez képest a biztosítási szerződés megkötése körül nagyobb óvatosságra, vagy kedvezőtlenebb feltételek kikötésére, de esetleg az ajánlat visszautasítására is indíthatta volna, miért is a kt. 475. §. alkalmazásának a kir. itélő tábla is helyét látja. A viszonkeresetet illetőleg helyben kellett hagyni az elsőbiróság Ítéletét, mert eltekintve attól, hogy alperes a kárbecslés körül felmerült költségeit nem részletezvén, még valószinüsitettnek sem tekinthető az az állítása, hogy kiküldöttjének a 14-/. és 15"/. alatti mellékletek szerint egy napi eljárást igénybe vett kiküldetése alkalmával ilyen tetemes összegű költsége merült volna fel, alperes maga sem fogadja el helyesnek a kiküldöttje által teljesített becslést, a saját nézete szerint is helytelen eljárásnak költségeit, tehát az ellenfél nem tartozik viselni. (1892. márc. hó 28., 1891. évi 2,340. vsz.) A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete az alperesi viszonkeresetre vonatkozó nem felebbezett részében érintetlenül maradván, felebbezett részében a benne felhozott és az elsőfokú bíróság ítéletéből elfogadott megfelelő indokoknál fogva annyival inkább helybenhagyatik, mert a B) alattival nem jött létre fel-