A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 1. szám - A végrehajtás köréből. Felelet - A gyulai törvényszéki - kunyhó - A kereskedelmi vétel

4 A JOÖ. déki kihágásoknál a pénzbüntetések legalább a fennálló bűnvádi gyakorlat szerint rendszerint szabadságvesztésbüntetésre átváltoztathatok. Mindez a mellett szól, hogy a kisebb jövedéki kihágás megtorlása csak az igazgatás feladatát képezheti és pedig annál inkább, mert még célszerűségi szempontok sem lépnek előtérbe a mellett, hogy a kisebb jövedéki kihágást is esetleg a pénzügyi törvényszék állapítsa meg a fél terhére; mert a bűnvádi úton eljárt biró ítélete egyrészt erősebben megbélyegző, a mihez járul másrészt, hogy a biró, pénzügyigazgatási szakismeret hiányában nem ismervén azt, hogy valamely adminisztratív rendszabály megsértése mennyire veszélyeztetheti az igazgatás sikerét, a megnyugtató Ítélet hozatalát már ez a körülmény is megnehezíti. És ezen elvi álláspont helyességét nem ingatja meg az sem, hogy a kir. törvényszékek bizonyos körülmények között a közigazgatási hatóságok hatáskörébe utalt kihágások felett is Ítélkeznek, nem ingatja meg pedig azért, mert a közigazgatási hatóság ezen kihágások tárgyában bírói hatalommal jár el, a minővel a pénzügyigazgatási hatóságok felruházva nincsenek s a közigazgatási hatóságok által megállapított pénzbüntetés avagy elzárás jogi természete azonos vagy azonosítható a kir. törvényszékek által megállapítható büntetési nemekkel, mig a kisebb jövedéki kihágás büntetésének jogi természete is lényegesen eltér a nagyobb jövedéki kihágás büntetésének természetétől. Mindezeknél fogva a kir. itélő tábla a kir. törvényszék Ítéletének vonatkozó részét hatályon kívül helyezte s az ügyiratoknak a fenforogni látszó jövedéki kisebb kihágás hatásköri ellátása céljából az illetékes pénzügyi igazgatósághoz való áttételét ren delte el. (1892. évi október hó 18-án, 2,483. sz.) A inagánvádló ineg nein jelenése folytán hozott megszüntető végzés ellen ujrafelvételnek nincs helye. A debreceni kir. itélő t4bla (magánvádló és vádlott feleb" bezése folytán): Magánvádló felebbezése hivatalból visszautasittatik, az ügy egyedül vádlott felebbezése folytán vétetik felülvizsgálat alá és mind a két alsóbb fokú bíróság ítélete hivatalból megsemmisíttetik s a kir. járásbíróságnak az 1891. április 24-én kelt 1,053. számú beszüntető végzése hatályában fentartatik. Indokok: Magánvádló felebbezését hivatalból vissza kellett utasítani az 1883. évi VI. t.-c. 4. §-a alapján, mert ezen törvény 3. §-ának egyik esete sem forog fenn. A vádlott felebbezése folytán felülvizsgált bűnügyben mindkét alsóbb fokú bíróság Ítéletét megsemmisíteni és a kir. járásbíróságnak ama végzését, melynél fogva a bűnvádi eljárás megszüntetése elrendeltetett, hatályában fentartani kellett; mert az eljárási szabályok 10. §-a szerint a magánvádló csak a vádlott felmentésével befejezett ügy újrafelvételét kérheti. Ebben a bűnügyben vádlott a vád alól Ítélettel fel nem mentetett, hanem az ellene megindított bűnvádi eljárás megszüntettetett azért, mivel magánvádló a kitűzött tárgyalásra, kellő idéztetése dacára, sem személyesen nem jelent meg, sem kellően igazolt meghatalmazott által magát nem képviseltette. Magánvádló ezen megszüntető végzés vétele után kérvényében az ügy ujrafelvételének megengedését kérte ugyan, még pedig annálfogva, mert az alapügyben kitűzött tárgyalásra ünnepe miatt meg nem jelenhetett; minthogy azonban az eljárási szabályok 101. § a szerint a magánvádló ily alapon az ügy ujrafelvételének megengedését nem kérheti; minthogy az újrafelvételi kérvényében voltaképen a tárgyalási határidőben való meg nem jelenését igazolni kívánta; minthogy az eljárási szabályok szerint a magánvádló az igazolás jogorvoslatával nem élhet s az ujrafelvétel megengedésére pedig a fentebb megjelölt oknál fogva a tárgyalásról való elmaradás okul nem szolgálhat; minthogy ennélfogva a kir. járásbíróság az eljárási szabályokba nem ütköző cselekményt teljesített akkor, a mikor a magánvádló, tartalmánál fogva igazolási kérvénynek tekintendő kérvényét eljárás alapjául elfogadta s az ügy ujrafelvétele folytán hozott ítéletével a megszüntető végzést hatályon kivül helyezte ; minthogy a kir. törvényszék hasonlóan szabálytalanul járt el akkor, a mikor a kir. járásbíróság szabálytalan alapon nyugvó Ítéletét érdemileg felülvizsgálta ; minthogy az alaki szabálytalanságok hivatalból észlelendők, ezeknél fogva mind a két alsóbb fokú bíróság Ítéletét hivatalból megsemmisíteni s a kir. járásbíróságnak az eljárás megszüntetését elrendelő végzését hatályában fentartani kellett. (1892. október 5-én, 1,944. sz.) A ki előleges egyetértés folytán csak elvinni segített, de a lopá» elkövetésénél tettesi cselekedetet nem végzett, s e szerint sem akaratelhatározása nem irányult a lopásnak ő általa leendő elkövetésére, hanem a mások által ellopott, illetőleg ellopandó dolgoknak a lopás bevégzése után leendő elvitelére és biztonságba helyezésére s physikailag sem hajtott végre oly cselekedetet, mely a lopás tényleges megvalósítását foganatosító cselekvőségnek a btk. 333. §-ában meghatározott valamelyik ismérvét megállapítaná, illetőleg ezen ismérvnek általa való megvalósításában nyilvánuló kültevékenységben nyert volna kifejezést: az nem tettestárs, hanem csak segéd. - Btk. 99. §-a. (M. kir. Curia 1892. szept. 20, 7,994. szám alatt.) Minthogy a vadászterületre a vadászatra jogosítotton kivül senkinek sem szabad kutyát bocsátani, ennélfogva az ott talált kutyát mint „kóbor" kutyát, a vadászatra jogosított Ielőheti. (1883 • évi XX, t.-c. 16. §. 1892, szept. 6, 3,551. sz. a.) Ügyvédi rendtartási ügyekben Fegyelmi vétség miatt meginditandő az eljárás azon ügyvéd ellen, ki tagságdíjait, a nélkül, hogy igazolva volna, húzamosb időn át nem fizeti. A máramarosszigeti ügyvédi kamara fegyelmi bírósága (1892. jul. 9. 247. sz.): Sz. Győző panaszolt ügyvéd ellen a fegyelmi eljárást és vizsgálatot elrendeli, stb. Indokok: Mert panaszlott igazoló nyilatkozatában maga elismeri, hogy a kamarával szemben fennálló kötelezettségének nem tett eleget, mint a kamara tagja, jogait gyakorolta ; önmaga a felszaporodott hátralék-tartozások összegét 104 frtra teszi s az évi tagsági dijak nem fizetésének indokolásául szegénységére hivatkozik; mondván, hogy: a szegénység még magában véve nem bűn. Habár ez állítás igazsága el is van ismerve, miután azonban panaszlott azt adja elő, hogy gyermekei évenkénti neveltetésére legalább is 1,000 frtot fordit s azt ügyvédi jövedelméből fedezi, e mellett fel sem tehető, hogy ha a hangoztatott jóakarat részéről fenforog, az évi csekély tagsági dijakat fizetni képes nem lett volna. Habár az ügyvédnél a tisztelet és bizalom kiérdemlesének nem is feltétlen alapja a vagyon, de elvitázhatatlan, hogy azon ügyvéd, a ki azon erkölcsi testülettel szemben, a melynek tagja, ügyvédi kötelességeit szándékos mulasztásból nem teljesiti, az ügyvédi bizalom- és tiszteletre, a megbízhatóságra egész mértékben számot nem tarthat s mert panaszlott kötelezettségeit a perrel történt szorgalmazás dacára sem teljesítette s mert a fizetésre nézve concret és határozott ajánlatot igazoló nyilati kozatában sem tesz s mert ily körülmények közt a panaszban hivatolt nagymélt. m. kir. Curia elvi jelentőségű határozata értelmében panaszlottal szemben fegyelmi vétség fenforgása látszik, ezért ellene a fegyelmi eljárást és vizsgálatot elrendelni kellett. A m. kir. Curia kisebb fegyelmi tanácsa (1892. nov. 12. 401. sz.) : Az elsőbiróság határozata indokai alapján helybenhagyatik. A védő kiérdemelt munkadíjának megállapítását saját felével szemben a bűnvádi eljárás befejezése után nem személyes bírósága, hanem a büntető per birósága előtt kérelmezi. A m. kir. Curia: Mind a két alsóbiróságnak végzése feloldatik és a budapesti kir. törvényszék büntető osztálya utasittatik, hogy Poliányi János ügyvédnek védence Lebák József érdekében kifejtett tevékenységeért kiérdemelt munkadíját állapítsa meg. Indokok: Habár a képviseltnek az ügyvédi jutalomdíjak és költségek megfizetésében való marasztalása az 1874 : XXXIV. t.-c. 58. §-a értelmében per utján eszközlendő ; mindazonáltal a bűnvádi perben kiérdemelt munkadíj és felmerült költség menynyiségének megállapítása az eljáró büntető bíróság hatáskörébe tartozik ; mert kiválóan az van hivatva az érdembe hozott összegek helyességét az igazság követelményeinek megfelelően megbírálni. (1892. április 5-én, 2,288. sz.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: Szongott János e., deési tszék, bej. febr. 6, félsz, márc. 10, cnb. dr. Bodolla Gábor, tmg. dr. Bonis Árpád. — Tabovszky József e , kassai tszék, bej. febr. 24, félsz. márc. 22, csb. dr. Hornyay Ödön, tmg. dr. Gaiger Ignác. — SchwarCZ Kálmán e., nagyváradi tszék, bej. jan. 9, félsz. jan. 16, csb. Jelentsik István, tmg. dr. Kiss Döme. — Weillberger Sándor e., miskolci tszék, bej. márc. 1, félsz. márc. 27, csb. Pották Lajos, tmg. Hekkel Károly. Pályáratok : A gyulai tszéknél jegyzői áll. jan. 7-ig. — A püspökladányi jrbságuál aljegyzői áll. jan. 7-ig. — A verseci jrbságnál aljegyzői áll. jan.. 7-ig. — Az aradi tszéknél jegyzői áll. jan. 7-ig. — A s.-a.-újhelyi kir. ügyészségnél alügyészi áll. jan. 7-ig. — Az aranyosmaróthi tszéknél aljegyzői áll. jan. 7-ig. — A tordai tszéknél jegyzői áll. jan. 8-ig. — Az újvidéki tszéknél II. oszt. jegyzői áll. jan. 8-ig. — A segesvári jrbságnál albiról áll. jan. 12-ig. — A nagy-szebeni tszéknél II. oszt. jegyzői áll. jan. 12-ig. — A szatinár-németii tszéknél aljegyzői áll. jan. 12-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'--nál. (Ho\ í-uteza 7. szám.)