A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 1. szám - A tisztviselők fizetésének rendezése

A J O Gr. 5 külön-külön ad foglalót : azért alperesek ugyanazon keresettel mégis együtt perelhetők meg, mert a prdt 74. §-a nemcsak akkor engedi meg azt, hogy több személy ugyanazon keresettel pereitessék meg. ha ez mindannyi megperelttel közös hasonnemü ügyleteken alapszik.« Mindenesetre ez egy igenis fontos és megoldottnak épen nem mondható proeessualis kérdés és igen örvendenék, ha ezen lx *cses lapokban elméleti és gyakorlati oldala megvitatva lenne. II. Ezen kérdéssel egyidejűleg, ugyancsak előbb jelzett esetből kifolyólag még egy másik kérdés az anyagi jog szempontjából is felmerülhet. Ugyanis A., 13 , C, D., E, F. alapperbeli pervesztes felperesek személyesen ezen alapperben hányadrész szerint különböző arányban voltak érdekelve. Miután pedig az optk. S9t>. §-a kimondja, hogy az egyetem • 1 eges adóstárs.... a többitől a megtérítést, még pedig h a közöttük más különös viszony nem áll fenn, egyeulő részekben követelheti ; kérdés, vájjon az alapperben felperesek közt netalán fennállott különös viszony irányadóul veendő-e a perköltségeknek arány szerinti megítélése tekintetéből a regressualis perben is, dacára annak, hogy az alapperben] elutasító Ítéletben a költségek megfizetésében felperesek egyetemlegesen voltak elmarasztalva? Vagyis más szóval: követelhetik-e az alapperben a perköltségeknek egyetemleges megfizetésére elmarasztalt felperestársak a visszkeresettel fellépő felperes társ ellenében, hogy ők a regressualis perben a perköltségek megfizetésére csaSis az alapperben közöttük fennállott különös viszony szerint marasztaltassanak el ? Miután a perköltségek megfizetésének egyetemleges kötelezettsége csakis az alapperbeni alperessel szemben áll fenn, a regressualis perben ezek aránya az alperes társak között az alapperben fennállott különös viszony szerint állapítandó meg, annál is inkább, mert hiszen alapperbeni pernyerésük esetén ük különböző mérvben részesedtek volna az előnyben és igy tehát már méltányossági szempontból is a terheknek azon arány szerinti megállapítása igenis indokolt. A budapesti kir. közjegyzői kamara jelentése. A budapesti kir. közjegyzői kamara folyó hó 18-án megtartott népes és élénk közgyűlésében Tokaji Nagy Lajos elnök által a választmány nevében előterjesztett és alant kivonatosan közlött jelentést a közgyűlés magáévá tette s mint ilyet az igazságügyminister úrhoz fölterjesztetni elhatározta. Steinbach bpesti közjegyző indítványára azonban fölvétetni rendelte azon kérelmet is, hogy az igazságügyminister úr a pénzügyminister úrral egyetértőleg intézkedni méltóztassék az iránt, miszerint oly hagyatéki tömegek felosztásánál, melyeknél az örökösök s hagyományosok örökösödési illetékfizetésre kötelezvék, saját illetményeik fölvételét, okirati 50 krt és nem Il-od fokozatú bélyegilletékek mellett nyugtázhassák. A kamara belügyeinek elintézése után választással raegalakittatott a kamarai választmány következőkből: Elnök Tokaji Nagy Lajos. Választmányi tagok a szavazatok számarányának sorrendében: Rupp Zsigmond, dr. Mannheimer Ignác, Z i m á n y i Alajos, Jeszenszky Danó, Zárka Dénes, dr. VV e i n m a n n Fülöp. Az érdekes jelentést a következőkben ismertetjük : Tisztelt közgyűlés! A kamara választmányának nevében örömmel üdvözlöm a t. közgyűlést, mely intézményünknek immár 17 évet meghaladott fenállása óta most 17-ikszer jött össze és pedig ez évben az ismert indokok miatt, ismételten elhalasztva, a szokott időn túl, minélfogva a következő év a kamarai szolgálatban rövidebb időtartamú leend. A közjegyzői törvény és novella s annak alapján a kamara közgyűlése által megállapított és az igazságügyministerium által jóváhagyott ügyrend értelmében fejlődött törvényes gyakorlat szerint: a kamara közgyűlése évenkint megválasztja elnökét s a választmány 4 rendes és 2 póttagját; meghatározza az egyes kamarai tagok által a kamara szükségeinek fizetendő évi járulékot; megállapítja a költség-előirányzatot s határoz az évi számadás felett a fölmentvény megadásával vagy a számadás nehezményezésével s igy annak az újonnan alakított választmányhoz utasításával, végre az előforduló szükséghez képest határozatokat hoz az igazgatási ügyvitel tekintetében. Ezek mai közgyűlésünk feladatai is, mig a kamara választmánya a közjegyzői törvény s a novella §-aiban meghatározott agendákat végezi, tehát tanácskozik a közjegyzői intézményt illető reformkérdések felett s úgy ezek, mint az intézményt érdeklő minden tárgyban kezdeményezőkig vagy felhívásra az igazságügyministeriummal közvetlen érintkezik, ahhoz javaslatait vagy véleményezéseit fölterjeszti. A kamara választmányának adott ezen széles köríi mandátum aztán erkölcsileg kötelezi a választmányt a kamara t. közgyűlésének az időközileg történtekről beszámolni. Ezen kötelességet töltöm be a kamara választmányának nevében, midőn a t. közgyűlésnek jelentésemet a következőkben előterjesztem. Az elmúlt évben a közgyűlés határozata alapján az igazságügyministeriumhoz a közgyűlés jegyzőkönyve felterjesztetett, egyszersmind évi jelentésünkben különösen figyelmébe kértük az igazságügyminister urnák, hogy a közjegyzői állásokra a közjegyzői gyakorlatban is teljesen képzett egyének neveztesseuek ki, kiemelvén, miszerint a mindennapi élet tapasztalása úgy az ügyvédi, mint a birói karban tanúsítja azt, hogy a jogtudomány s jogszolgálat kijelelőeu a specialisták által nyer erőteljes fejlődést s hatályos képviseletet s hogy ez valódi szükségesség a közjegyzői intézménynél, melyben a jog s törvények tárgyilagos alkalmazása szigorúan betartandó formákkal szoros kapcsolatban van előírva s oly materialis és azonnal érvényesíthető felelősséggel egybekötve, minőt semmi más hivatásnál nem találunk, de melyet a közjegyzői intézmény bizalmi és közhitelességi jellegénél fogva illetékesnek készséggel elismerünk. A törvény azon intézkedése, hogy közjegyző lehet, ki négy év óta mint kinevezett biró vagy ügyész működik, vagy négy év óta valamely ügyvédi kamarának bejegyzett tagja, ki nem zárja a gyakorlati alkalmazásban azt, hogy a közjegyzői állásokhoz, a közjegyzői gyakorlatban képzettség kimutatása előnyt élvező érdemesültségnek ne tekintessék, mely esetben, ha t. i. e tekintet figyelemre méltattatnék, bizonyára minden közjegyzői állásra pályázó törekedni fogna — ha tán időhöz nem is kötötten — a közjegyzői gyakorlatban képzettségét is megszerezni és azt adatolni. Kértük továbbá az igazságügymiuisteriumot, hogy a közjegyzői törvény .">8. §-nak tilalmát törvénvhozásilag megszüntetni kezdeményezze, hogy a közjegyzők, a mint az már Austriában s Franciaországban tényleg van, a magánokiratok felvételétől elzárva ne legyenek. Kiemeltük, minő valóban visszás á'lapot azokat eltiltani a magánokiratok szerkesztésétől, kik úgy ügyvédi oklevelük alapján az ügyvéd-kartársakkal egyenlően megszerzett ! jogon, mint a közjegyzői okiratok felvételére autorizálással a kötelmi jogok hivatalos interpretatorainak jelölvék, mig zsákmányul engedtetik e tér magasabb jogi képzettséget nem nyert elemeknek, sőt teljesen képzetlen és semmi felelősség alatt nem álló zugirászoknak Kiemeltük, hogy a törvény, mely a közjegyzőt a magán-okiratok szerkesztésétől eltiltja, ellentétben áll a társadalom felfogásával, az egyéni érdeket határozottan veszélyezteti s a közérdeknek a jogügyletek szabatos és a per esélyeit előző szövegezése nélkülözésével, a nyilvánkönyvi jogok rendezetlensége s bonyolulata esélyei gyarapításával egyenesen sérelmére szolgál. Ezek voltak évi jelentésünk főbb fontosságú tárgyai, mely fölterjesztésünkre az igazságügyministerium 40,478/91. sz. intézvényében kijelentette, hogy a közgyűlésről fölvett jegyzőkönyv tartalmát tudomáséi vette, az évi jelentésünkben foglalt előterjesztésekre azonbau ez ideig semminemű kijelentést nem nyertünk s igy reménylenünk kell és lehet, miszerint az abban foglaltak az igazságügyministeriumnál megfontolás tárgyát képezik. Még egy — ha nem is elsőrendű — mozzanatot kell felemlítenem, azt t. i., hogy az igazságügyministerium 39,384/1890. számú intézvéuyével megengedte a kamara levéltárának az első öt évről kiselejtezése utján a megőrzésre felesleges iratok kiválasztását és megsemmisítését, egyszersmindenkorra kimondván, I hogy a »kamarai irattárban az utolsó tíz év összes iratai mindenI kor megmaradjanak.« Igy kiselejteztettek az első öt évi kamarai iratok közül az időről-időre közönséges helyettesítések s azok megszűnésének bejelentései, a pályázati hirdetmények, csekélyebb jelentőségű megkeresések, irodai vizsgálatokróii jegyzőkönyvek, a népfelkelési tettleges szolgálat alóli felmentésre vonatkozó ügyiratok s egyéb nem közérdekű iratok, mig a megtartandó iratok 213/1890. sz, fölterjesztésünkben s az igazságügyministeriumnak arra kelt 39,384/1890. sz. intézvényében felsorolvák. (Folyt, köv.) Belföld. A bűnvádi eljárás törvényjavaslatának megvitatása [ céljából összehívott tanácskozmány Szilágyi Dezső igazságügyminiszter elnöklete alatt december hó 28-án tartotta első ülését. A tanácskozmáuy tagjai: Daruváry Alajos, a kir. Curia másodelnöke, Kozma Sándor budapesti és Battlay Imre kassai kir. főügyészek, Schedius Lajos és dr. Székely Ferenc, kir. curiai birák, dr. Vlassics Gyula tud. egyetemi ny. r. tanár, orsz. képviselő és dr. Chorin Ferenc ügyvéd, orsz. képviselő. A tanácskozmány jegyzőkönyveit Vargha Ferenc, az igazságügyminiszí teriumba szolgálattételre berendelt kir. ügyész és dr. Balogh Jenő miniszteri titkár vezetik. Az értekezlet első ülése a javaslatnak a vádelv és a hivatalból való eljárás összeegyeztetésére vonatkozó ! rendelkezéseit és a magánvád kérdését tárgyalta. A tisztviselők fizetésének rendezése. A képviselőház pénzügyi bizottsága. »A pénzi ügyi bizottság« ra. évi dec. 21-én, Széli Kálmán elnöklete alatt ülést tartott. Napirenden volt: az állami tisztviselők és szolgák \ illetményeinek szabályozásáról szóló törvényjavaslat kapcsolatban | az igazságügy miniszteri tárca költségvetésével.