A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 25. szám - A fizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban

A JÜÖ. 197 azon kérdések megvitatásával kívánkozunk foglalkozni, melyek a vázolt bajok orvoslásának módjait tárgyazzák. Hogy pedig a kamarák összes tagjainak és illetve fiumei karlársainknak is mód adassék a kitűzött cél eléréséhez hozzájárulhatni, felhívjuk ezennel az összes társkamarákat és a tek. fiumei kir. tszéket, hogy bejegyzett tagjaikkal közölni szíveskedjenek, miszeriut minden bejegyzett kamarai tagnak joga van az értekezlet elé terjesztés végett indítványt felvetni. Ily indítvány azonban a napirendbe csak akkor lesz fölvehet ö, ha azt az indítványozó a »szegedi ügyvédi karaaráho z« f. ÓV június 30-ig k i v o n a t i 1 a g i u d o tojt vélemény nyel ellátva beküldi és egyúttal az indítvány előadására és indokolására az »e 1 ő a d ó i t i s z t e t« elvállalni késznek nyilatkozik. A szegedi ügyvédi kamara részéről kiküldött »elökészitö bizottságinak lesz feladata a tárgysorozatot egybeállítani és a beérkezett »inditványok«-nak a tárgysorozatba való felvétele, vagy mellőzése fölött határozni. Országunk ügyvédi kara agy szellemi erőre, mint számra nézve oly tekintélyes, hogy kizártnak tartjuk, miszerint e kar buzgó akarat és kitartó együttműködés mellett ki ne vívja számos bajainak a közérdek szempontjából is mellö/shetlen orvoslását Felkérjük tehát a társkamarákat, hogy bennünket támogatva, különösen oda hassanak, hogy tagjaik a tartandó országos gyűlésről közvetlenül értesülvén, arra minél nagyobb számban megjelenjenek, hogy az összejövetel ez ország ügyvédi karához méltó legyen és már számbeli súlyánál fogva is biztosithassa a megállapodások eredményét. A gyűlés részletes programmját és az elszállásolás módozatait július havában fogjuk közölni. Szegeden, 1893. évi május 20. A szegedi ügyvédi kamara nevében: /'/•. Rósa IZSÓ, Dr. Végtnan Ferenc, BOfc-v chfek. titkár. A lizetési meghagyásokról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban május 15-én. M a n d e 1 Pál előadó : T. képviselőház ! A fizetési meghagyással új intézményt készülünk beilleszteni igazságszolgáltatásunkba. Az új intézmény lényege abban áll, hngy a hitelező egyoldalú kérelmére, minden bizonyítás nélkül a biró végzést hoz, melyben meghagyja az adósnak, hogy vagv fizesse ki a tartozását, vagy ellentmondjon, mivel különben a végzés marasztaló ítélet erejére fog emelkedni és végrehajtható lesz. Az ily végzést nevezi a javaslat fizetési meghagyásnak. Alapeszméje nem ellenkezik különben bármely rcnds*erre fektetett peres eljárás azon alaptételével, hogy audiatur et altéra pars, vagyis hogy senkit meghallga'ás nélkül elmarasztalni nem lehet. A peres eljárásban is makacssági Ítéletet hoz a biró a vélelem alapján, hogy a? adós, a ki megidéztetése dacára ellenvetései megtétele végett eló'tte meg nem jelent, tartozását beismeri. Annál inkább lehet azonban vélelmezni a beismerést olyan adóssal szemben, a kit a biró kifejezetten is felhív arra, hogy a követelésnek, a mennyiben azt beismerni nem szándékozik, ellentmondjon, — a kinek szerfelett megkönnyittetik az ellentmondás módja úgyannyira, hogy c végből neki még a bírósághoz fáradnia sem kell, és ó' mégis hallgat, ellentmondással nem él. Ilyen adóssal szemben az audiatur et altéra pars elvének megsértéséró'l bizonyára szólani nem lehet. Az intézmény célszerűsége szembeszökő. Nyilvánul az főleg az eljárás egyszerűségében, gyorsaságában és olcsóságában. E célszerűségi okokat igazolva látjuk azokban az országokban szerzett tapasztalatok által, melyekben az intézmény az utóbbi időben életbeléptetve lett. Ausztriában például 1874-ben, a fizetési meghagyások behozatala évében, a sommás perek nagy számmal leapadlak és a jogkereső közönség sokszorta nagyobb számban vette igénybe a fizetési meghagyások segédeszközét. Volt ugyanis sommás perekben makacssági Ítélet 1873. évben 112.DOH 1874-ben pedig már c ak 87,000, sőt 1875-ben csak 69,000; de volt fizetési a mikor túltehetjük magunkat véleményén? Hiszen a valóságban csakis kétes esetekben nem fogadja el a biró az orvosnak elmebetegséget véleményező nyilatkozatát. A hol a biró és minden laikus látja a bajt, o t t helybenhagyja, a hol pedig nem látja, ott tagadja az orvosszakértő véleményének helyességét. Felesleges tehát orvosszakértőt megkérdezni; mert épen ott, a hol csak ő tudja megítélni az elmeállapotot, t. i. kétes esetekben, a bíróság véleményéhez nem ragaszkodik és esetleg elveti; a hol pedig ragaszkodik hozzá, mert felismeri az őrültséget, ott nincs szükség elinegyógyászra, hiszen ő maga is minden orvos nélkül ,látja, hogy őrülttel van dolga. És mire támaszkodva mondhassa kl a biró, hogy a psychiater véleménye nem helyes, mert vádlott nem elmebeteg ? Arra, — a mint ez ugy is történik — hogy ő, a biró nem lát elmebajt ? Hiszen épen azért kérdezik meg az orvosszakértőt, mivel az jobban lát, mert neki látnia lehet és kell. Egy felől szakértőt igénybe venni, mert a biró maga nem képes megítélni az elmeállapotot és azután másfelől imputálni ennek a szakértőnek, hogy véleménye nem helyes, csak azért, mert a biró nem látja a bajt, a legnagyobb absurdum. Azt hiszem, a jogász sem lehet mindentudó. Miért nem állítja magáról egy jogász sem azt, hogy ismeri és felismeri a test belső bajait ? Avagy azt gondolja valaki, hogy az elmebetegség diagnosztizálása sokkal könnyebb dolog, mint a tüdővész vagy gyomorrák felismerése ? Nagy tévedés ! (Kolyt. köv.) meghagyás 1875-ben 245,000. Ugyanez időben pedig Galiciában és más osztrák tartományokban, melyekben a fizetési meghagyásról szóló törvény hatálya ki nem terjesztetett, a makacssági ítéletek száma nem változott. Nevezetes az intézmény célszerűségének igazolása mellett az a momentum, hogy Némethonban a fizetési meghagyásoknak csak mintegy 20%-a ellen intéztetik ellenmondás. Ausztriában csak 15%-a ellen ; továbbá hogy a fizetési meghagyásoknak Némethonban csak mintegy 37%>-a, Ausztriában meg éppen csak 23%-a esetében kéretik a végrehajtás. A különbség a végrehajtási esetek arányszámai között .Némethon és Ausztriában ama körülmény által látszik elő dézve, hogy Némethonban a fizetési meghagyás kérése nincs értékkorláthoz kötve ; már pedig a nagyobb összegű esetekben gyakoribb lehet az ellenmondás. De kivált a végrehajtás is. Az emiitett arányszámok azt mutatják, t. ház, hogy a hitelezők elég óvatosan élnek a fizetési meghagyás eszközével és hogy az adósok elég komolyan veszik a fizetési meghagyásokat ; általában hogy a fizetési meghagyás intézménye a gyakorlatban a jogok érvényesítésére igen hathatós eszköznek vált bc. Áttér azután előadó a javaslat részleteinek ismertetésére A javaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadásra ajánlja. M e s k ó László szerint az igazságügyi politikának a jogkereső felek szempontjából kell kiindulnia s ez esetben sem mindig a támadó, hanem a védő szempontjait is szem előtt tartva. E javaslatban nem látja biztosítva a kitűzött célt, ellenkezőleg sok veszélyt rejt ez magában. Ez a törvény nem alkalmazkodik a nép szokásához, műveltségéhez. A javaslat nem is pótol közszükséget. Azt hiszi, hogy igen sok állítólagos követelés fog e réven az állítólagos hitelezőnek behajlatni. A javaslatot nem fogadja el. Szifágyi Dezső igazságügyminister : T. ház! Azokkal az általános elvekkel, a melyekkel t. képviselőtársam felszólalását bevezette, teljesen egyet lehel érteni ; teljesen elismerheti mindenki azt, hogy egy eljárásban kell biztosilékoknak lenni mindkét félre nézve és egy eljárásban, ha meg akar céljának felelni, ugy a gyorsaságot, mint az alaposságot szem előtt kell tartani és mind a mellett, t. ház, e bevezető elvek semmi összefüggésben nincsenek t. képviselőtársam állásfoglalásával, melylyel e javaslatot visszautasította. En sajnálom, du ugy látom, hogy t. képviselőtársam magát a javaslat alapeszméjét félreérti. Ez nem peres, nem rendes eljárás : ez a hitelező rendelkezésére bocsátott és az ö v.ílaszlásától függő eljárás, hogy vagv a peres eljáráshoz nyul és megy azon az uton, vagy megpróbálja követelését érvényesíteni ezen az alapon. De ha ezen az alapon érvényesiti, nem lehet a peres eljáiás elvéi alkal. mázni és csak abból magyarázhatom meg, hogy t. képviselőtársam ezt az eljárást összetéveszti azzal a fizetési meghagyással, mely a peres eljárás s melynek alapja abban áll, hogy egy közhitelű okiratra, vagy egy bekeblezelt magánokiratra alapított követelés érvényesítésénél az első lépés az, hogy az ily okiraton alapuló követelésre a biró nem egyszerű idézést, hanem feltételes elitélést bocsát ki. Mig ebben az eljárásban, a mely a ház előtt van, egyszerű ellenmondás a hitelezőknek összes lépéseit hatálytalanokká tenné, a másik eljárásban nem. Az peres eljárás; ott kifogással kell élni, le kell folytatni a pert. Ne téveszszük össze a kettőt és ne akarjunk oly szempontokai, a melyek a peres eljárásban állanak, erre az eljárásra alkalmazni. De ezt mellékesnek tekintem. Veszem gyökerét ott, a hol t. képviselőtársam. Három ellenvetést hozott fel előttem szóló t. képviselő ur. Az egyik az, hogy ez közszükséget nem képez ; a másik az, hogy nem felel meg a nép jellemének s a harmadik voltaképen ezzel rokon : hogy nincs jogtörténeti alapja és háltere. A mi az elsőt illeti, van-e erre szükség, vagy sem, arra nézve a számok felelnek. Mi a célja ennek az eljárásnak ? Rövid, egyszerű módot nyújtani n hitelezőnek és az adósnak is, hogy költség nélkül juthasson az előbbi végrehajtható Ítélethez. Ez az adósnak is érdekében áll, hogy t. i. ha már el kell Ítéltetnie, mennél kevesebb költség terhelje őt, ezért vétetik ki a sommás elitélés köréből. És most nézzük a számokat. Körülbelül 205,000 sommás keresel volt, ebből 102,000 Ítélettel fejeztetett be, tehát kerek számban 44,000 makacssági eset volt. Ha ez a 44,000 makacssági ítélet az intési eljárás körébe vonatik. akkor az adósnak sokkal kevesebb terhelietésével jár, sokkal kevesebb perköltség terheli őt. Már most arra nézve, a ki nem akarja magát védeni, a ki belenyugszik elitélletésébe, mint a makacssági esetek mutatják, nem egyszerűbb, olcsóbb, kevésbbé terheltető módja-e ez az elitélésnek mindkét félre nézve, mintsem őket a peres formákra kényszeríteni ? Ugyanez az obszerváció mutatkozik Németországban, Ausztriában és ennek a következménye az, hogv n bíróságok munkakörét is könnyítik. A hitelezőnek sokkal egyszerűbb, olcsóbb érvényesítési módot nyújt és az adósnak is azt a. módot nyújtja, hogy nem kell őt elkerülhetleniil perköltségekkel terhelni és a bíróságok munkaterhét megkönnyíti. Ebben fekszik, t. ház, teljes igazolása ennek az eljárásnak. Már most áttérek arra, a mit a t. képviselőtársam mondott, hogy ez nem felel meg a nemzet jellemének ; mert a magyar ember szeret szemben illani az ellenfelével és birájával ; mert a magyar ember szereti azt tudni, hogy miért Ítélik el őt ; mielőtt meghallgatták volna, ne ítéljék el. Ez mind igen szép. De ha ezt szereti a magyar ember, hiszen a legegyszerűbb módja van ezt elérni. Elég az egyszerű ellenmondás, akkor átalakul perré, akkor tárgyalásra idézik és az összes szemben állás megvan. M e s k ó László : Az első mozzana'ról szóltam ! Szilágyi Dezső igazságügyminister : Első mozzanata ennek az, hogv abszolúte ép oly kevéssé van elzárva attól, hogy szemben legyen ellenfelével és meghallgattassák, mint a kereset kézbesítésénél. Mikor a keresetet neki kézbesitik, ez a sommás pernek első mozzanata. Akkor is abban a helyzetben van, hőgy tőle függ, hogy a bíróval és ellenfelével szemben álljon, vagy ha összeteszi kezét és otthon marad, nem fog tenni semmit. Ugyanez az eset fog eloállani itt, ha nem fog tenni semmit, összeteszi a kezét, elitélik és akkor nem panaszkodhatik, hogy meghallgatás nélkül ítélik el. Ezt ne hangsúlyozzuk tehát, mert ez semmi sulylyal nem bir. Itt a magyar ember jelleme, vagy egyáltalában az a jellem, melylyel ebben az országban lakó népek bírnak, absolute semmi szerepet nem játszik. Ha csak jellemnek azt a sajátságot nem érti a t. képviselőtársam, a mit leír a következő módon, hogy mikor kézbesitik neki az ilézést, akkor azután 15 napig nem tudja, hogy mit csináljon, mert nem érti a dolgot és mikor a végrehajtás a nyakára jön és ellenmondással élhetne, akkor azuián már elkeseredik, hogy csak azért sem akar semmit sem csinálni. En a magyar nemzet jellemét máskép ismerem. Nekem minden csütörtökön van alkalmam tapasztalni, hogy semminemű civilis, vagy büntető ítéletben meg nem nyugosznak, mindig a királyhoz akarnak menni, mert a királynál gondolják azt a forumot, a hol igazságot nyernek; tehát nem hogy elkeserednének, mert nézetük szerint ellenük igazságtalan ítélet hozatott, de sőt ellenkezőleg, ha volna a királynál még magasabb fórum, még oda is elmjnnének. Ez olyan rögeszméje és SZÍVÓS természete a