A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 25. szám - A bizonyítékok szabad kritikája

198 népnek, hogy erről leszoktatni és vele megértetni azt, hogy jogérvényes birói ítéleten még ő felsége sem változtathat, ez az ö fogalmával nehezen egyeztetheti"' össze. Én tehát egészen másképen fogom fel a nemzet jellemét. Arra pedig, hogy ez egyszerű eljárásnak van-e történeti háltere, vagy nincs, már bocsásson meg, arra sem képviselőtársam, sem senki súlyt nem helvez. Nem ennél az aránylag egyszerű dolognál, de még nagyobb dolgoknál is a történeti háttér mit jelent ? Ha új intézményeket hozunk be, azoknál nem az első kérdés, hogy van-e történeti hátterük, vagy nincs, mert akkor bajos lett volna az országot reformálni ; hanem a? a kérdés, hogy megfelel-e a szükségnek a létesitendó' intézmény és alkalmas e azon cél elérésére, a melyre rendeltetve van. No már most szabadjon ebből a többit megvizsgálni. Én állítom, hogy t. képviselőtársamnak utolsó indoka sem tartható. Azt mondja ó', hogy his/en a nép, különösen az alsóbb néposztály, valósággal ki van mindenféle visszaéléseknek szolgáltatva az által, mert részükről a legkisebb indolencia vagy nem értése a dolognak őket alaptalan végrehajtás tárgyává teszi. Vizsgáljuk meg csak ezt az ellenvetést, t. ház, legyen szabad pár szóval azoknak, a. kik a javaslattal nem foglalkoztak, leirni az eljárás menetét. Kezdődik azzal, hogy a hitelező beadja a kérelmet, melyben előadja követelését és megjelöli az adóst, s ekkor a bíróság meghagyja az adósnak ama pénzbeli vagy egyéb kötelezettség teljesítését, melyet a kérelem magában foglal. Azonban a meghagyó végzésbe bele van foglalva, hogy az ellen 15 nap alatt szóval vagy Írásban ellentmondhat az illető s ez egyszerű ellentmondás elég arra, hogy azt hatálytalanná tegye. Az is meg van hagyva, hogy a kézbesítő magyarázza meg az illetőnek, általa értett nyelven. (Egy hang a szélsőbalon : Nem ért az hozzá !) Majd erre is megfelelek ! És tartozik arról jelentést tenni, hogy megmagyarázta-e, vagy sem. Már most tegyük fel, hogy a 15 nap elmúlik, akkor jogerejűvé válik ez a fizetési meghagyás és jön a végrehajtás. Midőn a végrehajtó megjelenik nála, bizonyára olyan nyelven beszél, a mit mindenesetre megért s a mikor a végrehaj tűs foganatosittatik, akkor semmiféle nemzeti géniusz nem óvja meg az illetőt, hogy a magyarázatból ne tudja meg, miről van szó és mi van abban a végrehajtási végzésben. Ha még most is 30 nap alatt ellentmond, egy egyszerű ellenmondás elég arra, hogy — a biztosítási végrehajtás érvényben marad ugyan — őt fizetésre ne kényszerítsék és védelmét meghallgassák. Hát, t. ház, miért van itt ez a két fázis választva? Azért, hogy ha az első fázisban figyelmét elkerülte volna, hogy miről van szó, akkor, a mikor a foglalást teszik, mindenki tudja, hogy miről van szó. Elolvasta a blankettát, de a. végrehajtó is köteles neki megmagyarázni, mert a végrehajtót nemcsak birsággal illetik az esetben, ha ezt nem magyarázza meg, hanem fegyelmi eljárás alá kerül és állását veszti. Kérdem tehát, hogy lehet-e ilyen körülmények között azt mondani, hogy nincs meg az emberileg adható legnagyobb biztosíték arra, hogy ez a törvény visszaélések forrásává ne változzék. Ezt mondani bizonyára nem lehet. De a t. képviselőtársam bocsásson meg kifejezésemért — egy kissé következetlen, mert hiszen mi garancia van, hogy a mikor az illetőnek egy keresetet kézbesítenek, az illető azt meg is értse ? Hiszen a keresetlevéllel elkövetett mulasztás sokkal veszélyesebb, mert ha a keresetlevéllel az idézési határidő alatt nem jelenik meg az illető, akkor nincs meg a végrehajtásnál a második jogorvoslat számára nyitva tartva, a mi itt nyitva van tartva. T. képviselőtársamat kereseti ügyekben nem kínozza az aggodalom, hogy mi lesz a keresetlevéllel tudatlanul vagy indolensül viselkedőkkel, itt pedig vannak aggodalmai. Már pedig, ha garanciákat tart szükségesnek t. képviselőtársam, akkor ott kellene inkább a garanciákat keresni, nem pedig itt a hol azok kettősen megvannak. Ennyi talán elég is magának a javaslatnak védelmére. Én abban a hitben ajánlom a t. háznak e javaslatot, hogy érdekében van ez az adósoknak azért, mert nem veti őket kikerülhetetlenül oly esetekben, midőn nem akarnak védekezni, perköltségek alá. érdekében van a hitelezőknek azért, mert egyszerű szabad tetszésüktől függő eljárási formát biztosit számukra ; az államnak érdekeben van ezenfelül azért, mert a bíróságnak terhén könnyít s nézetem szerint nem áll az utolsó ellenvetés sem, melyben a t. képviselő ur a drámát megelőző felesleges előjátékhoz hasonhtja ezt. T. ház ! Ha minden hitelező kényszerítve volna arra, hogy mielőtt keresetét érvényesíti, az intési eljáráshoz folyamodjék, akkor igaza volna t. képviselőtársamnak, de erre ő nem köteles, ez tisztán az ő tetszésétől függ. Ismeri a körülményeket, a dolognak rendes menetét, t. i. a beperlést és megválaszthatja az egyszerűbb és könnyebb eljárást, felesleges előjátékról tehát nem lehet szó. Kényszer még ott sem áll fenn, a hol azt a képviselő ur mondotta, mert az egész eljárás egy egyszerű ellenmondással perré alakul át. Minden irányban gondoskodva lévén a fontosabb érdekekről, ajánlom, méltóztassék a törvényjavaslatot elfogadni. A ház többsége a javaslatot általánosságban elfogadja. A részletes tárgyalásnál : A 11. §-nál Holló Lajos módosítást nyújt be, mely szerint a tiltakozás a kézbesítő előtt jelezhető, a ki aztán ezt írásban veszi fel. Szilágyi Dezső jgazságügvminisler : T. ház ! A módositványt, igy a mint van, elfogadni lehetetlen, mert ha célja az volna : egyszerűsíteni az eljárást, könnyűvé tenni n félre nézve, s ez a cél helyes ; de viszont hogyha ez csak így egyszerűen, a mint mondva van, megengedtetik, hogy tudniillik az ellenmondást be kell jelenteni, azt a kézbesítőnek fel kell jegyeznie és aláírnia, ha pedig az illető fél irni nem tud, akkor a kézbesítőnek kell aláírnia s a kézjegyet kell oda tennie :'ha nem teszi meg ezt a feljegyzést, mi ennek a hatálya? Az ellenmondás megtörtént ; de a feljegyzés nem történt meg. A kézbesítő közegek nem állanak olyan ellenőrzés alatt, mint egy bíróság iktatója. Itt bonyclódások származhatnak, mert később kiderülhet az, hogy az illető ellentmondott, de az nem jegyeztetett fel. Mi történik akkor, semmis-e az egész eljárás ? Az egész dolgot tisztázni kell. így, a mint van, kétes értékű és semmi körülmények közt nem lehet elfogadni. Hanem én méltánylom ezt a célt, mert a cél az : könnyíteni a félnek az ellenmondást és nem keverni őt be a fáradságba és költségbe és ezért én azt gondolom, leghelyesebb volna a módositványt az igazságügyi bizottsághoz utasítani. A 8. §-t tartsuk függőben, az igazságügyi bizottság azután jelentést tehet a perrendtartási dolgokkat együtt és a ház elintézi. A szakaszt kiadták az igaiságügyi bizottságnak. Teleszky István! T. képviselőház! A törvényjavaslat 17. S-ának második bekezdésében ki van mondva, hogy : »Ezekben az ügyekben a sommás eljárás szabályai, az 1893. évi t-cikk 221. §-ának 3. és 4. pontjaiban foglalt eltérésekkel alkalmazandók, e Ez idézett törvény, a mint méltóztatik tudni, a legközelebb letárgvalt sommás eljárásra vonatkozó törvény, a melynek 215. §-át a t. képviselőház függőben hagyta s az igazságügyi minister urnák beterjesztett javaslatát, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelésére vonatkozó inlézkedések kiterjesztendök a rendes perekre is, az igazságügyi bizottsághoz utasította. Minthogy valószínű, hogy ennek következtében, ha a bizottság ezt a javaslatot elfogadja, a 215. §. helvett, több szakasz lesz a törvénybe beiktatva, es hogy a 221. §. talán más számot nyer, ennélfogva szükséges, hogy e szakasz akként fogadtassék el, hogy iti a 221. §. számának helyére azok a számok legyenek beiktatandók, a melyeket a sommás eljárásra vonatkozó törvényjavaslatban ,i mostani a 221. §-ban nyerni fog. Ezzel a törv ényjavaslatot részleteiben is letárgyalták és elfogadták. Sérelem.* A bizonyítékok szabad kritikája. A magyar törvényhozásnak azon új intézkedését, mely szerint a birák jövőre szabadsággal fognak birni a perbeli bizonyítékokat saját felfogásuk szerint elbírálni, a gyakorlati élet néhány vonásának segítségével nagyon könnyen lehet egy képben különféle torzalakká úgy kifesteni, melytől még a régi jó Verbőczi is megijedne, ha meglátná. Én ,")0 frtot kaptam előre e képért; meg is festem, úgy a hogy tudom, olyan ecsettel, a milyen van, ma már Verbőczi úgy sem támad fel, hogy megijeszszem, a mire nem is volna okom, hadd nyugodjék csendesen, minden józan ember tudja azt, a ki a régi magyar jogot is ismeri, hogy sokkal pompásabban pászolt a Verbőczi korához a Verbőczi törvénye, mint a Szilágyi Dezső korához a Szilágyi Dezső törvénye. Hisz' uram Isten! a mai korszak lázasan törekszik az egyéni munka kifejtésére és sokkal lázasabban arra, hogy az egyéni munka ellenőrizve legyen s mily csudálatos, a korszak eme törekvésével épen ellenkezőleg a mai igazságügyi kormány társas bíróságokat prolegál és a bizonyítékok szabad méltatását proklamálja az egész vonalon, hogy a társas viszonyból és ezen birói szabadságból kifolyólag senki se lehessen képes az egyéni munkát kiismerni és ellenőrizni. Csakis olyan lesz a sikere ! Egy »m erőben alaptalan« beadványért 50 frt bírságot szabott reám a kolozsvári ldr. tábla ; a m. kir. Curia pedig felfolyamodásomra semmi intézkedést sem tett; most »a kir. kincstár* fizetési meghagyást kézbesített, hogy 8 nap alatt fizessem be az adóhivatalhoz. Hát 50 frt = 50 frt, Isten neki! befizetném szó nélkül: az ügyvédi foglalkozás eredményére nézve épen olyan hatással van a birság, a lelet, mint pl. a gazdáéra a tűzvész, jégeső, dög, — megtörtént, bele kell nyugodni. Csakhogy tegyük fel, ha pl. az az én beadványom nem volna merőben alaptalan, sőt nem is volna egyáltalában alaptalan: vájjon hol és ki bírálja ezt meg ? A Curia végzése szerint, mely a 6. sz. döntvényre hivatkozik s mely a birság-marasztalás felebbezhetetlenségét mondja ki: úgy látszik sehol és senki. Megtörténhetik tehát ennélfogva, hogy 500 frt bírságot (ez a maximum, jó hogy 50 frttal beérhetem) fizetek ki a kir. kincstárnak a nélkül, hogy beadványom alaptalannak volna mondható, a nélkül, hogy én valaha e tárgyban meghallgatva lettem volna és a,nélkül, hogy én ez ügyben jogorvoslattal élhetnék. Hát lehetséges-e ez jogállamban? Hát a mi szabad pl. a közigazgatási eljárásban két forint erejéig, az a megfelebbezhetetlen rendbirságolás szabad a bíróság előtt 500 frt erejéig .J Hát helyes birói eljárás, helyes döntvény az, mely a fórumtól, a meglevő forumtói elzárja a panaszost különösen akkor, mikor az itélő biró által se volt kihallgatva és úgy lett elitélve ? ? Ha még utolsó fórum itél el meghallgatás nélkül, hát legyen, tovább vinni nem lehet az ügyet, megnyugszom és megnyugszom annyival inkább, mert az utolsó fórum mindig úgy van összealkotva rendesen, hogy az képviseli a higgadtságot, az értelmet és tapintatot. Tisztelettel kérdezem kartár-aimat s a gyakorló birák elfogulatlan egyéneit, szíveskedjenek megmondani, mit tegyek ? A kir. tábla áttette az ügyet a pénzügyigazgatósághoz közigazgatási úton való végrehajtásra, minélfogva elzártak még azon jogorvoslattól is, mit a rendes birói végrehajtási eljárás során igénybe vehemék. Nincsen ez ügyben jogorvoslat egyáltalában? Még akkor is fizetni tartozom, ha beadványom nem volt alaptalan? Kérdem azt is, hogy vájjon miért kell nekem mint gyakorló ügyvédnek ezen bírságot épen a kincstár számára fizetnem és miért nem az ügyvédi kamara megfelelő alapja javára, a mint ezt rendeli maga a törvény is (1874. évi XXXIV. t.-c. 106. §., 1887. évi XXVIII. t.-c. 2. §.)??? Végrehajtást, illetve árverési vétel alapján megbízóim részért; birtokbavezetést foganatosítottam ; az eljárási költségek címenként és tételenként lettek felszámítva a végrehajtási jegyzőkönyvben. Kiküldött részére fel van számítva lü frt o é.; részemre fel van számítva napidíjak (2 nap, mivel a község 35 km. távol járadan területen fekszik), fuvarbér fa kiküldött is az én fuvarommal utazott), határjárás és az elöljárók díja címén 30 frt 36 krban bélyeggel együtt és liquidálva lett 12 frt 3G kr. Ez kevés, szó sincs róla; de én, bár régi ügyvéd vagyok már, költségért soha se rekuráltam, kivéve egyetlen esetet, a mikor egy 300 frtos bérleti ügyben, a szövevényes ügyállásnak megfelelőleg egy komoly * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven. teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztőség.