A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 22. szám - A bizonyitékok szabad mérlegelése a rendes perben

Tizenkettedik évfolyam. 22. szám. Budapest, 1893. május 28. Szerkesztőség : V.. Rudolf-rakpart sz. Kiadóhivatal: Rudolf-rakpart 3. *z. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézendök. A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) HETILAP AZ IGAZSÁGÜGY ÉRDEKEINEK KÉPVISELETÉRE A MAGYAR ÜGYVÉDI, BIRÚl, ÜGYÉSZI ÉS KÖZJEGYZŐI KAR KÖZLÖNYE. Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják : Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MOR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MOI!. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Helyben, vagy vidékre bérmentve küldve . Negyed évre 1 frt 60 kr. Fél > 3 . — » Egész » 6 » rr ! Az előfizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalványnyal küldendők. TARTALOM : A bizonyítékok szabad mérlegelése a rendes perben. Irta: dr. Fodor Ármin, kir. aljárásbiró Budapesten. — A volt úrbéresek részére kiadott közös birtokilletöség felosztásának kérdéséhfcz. Irta . dr. Kemény Andor, zombori betétszerkesztö kir. albiró. — A berni nemzetközi vasúti egyezmény Irta : dr. H i r s c h 1 e r Henrik, budapesti ügyvéd. (Vége.) — Belföld. (Az államellenes cselekmény fogalommeghatározása a képviselőház igazságügyi bizottságában. — A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban.) — Irodalom, (Az uzsora. Irta: dr. C a r ó Lipót. — Ötnyelvű szótár. Szerkeszti : Somogyi Ede. > — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetések. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a >Budapesti Közlöny«-ből. (Csődök. — Pályázatok.) A bizonyítékok szabad mérlegelése a rendes perben Irta : Dr. FODOR ÁRMIN kir. aljárásbiró Budapesten. A képviselőház a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalásánál a javaslat bizonyítási rendszerét és különösen a bizonyítékok szabad mérlegelésének szabályát kiterjesztette a rendes írásbeli eljárásra is. Nem hittük, hogy ezen újítás bármely részről is ellenzésre találjon. A bizonyítékok szabad mérlegelésének szabálya ma a perjog egyik sarkalatos tétele- A ki ma azt ajánlaná, hogy a bűnvádi perben a mai írásbeli felebbviteli eljárás dacára is bíróságaink ne mérlegeljék szabadon a bizonyítékokat: az alig számíthatna bármely oldalról is pártolásra. Pedig a büntető biró ítéletétől élet, szabadság és becsület függ. Ha tehát e jog nem veszedelmes a bűntető biró kezében, nem lehet okot találni arra, hogy az j éppen a polgári biró kezében visszaélésekre vezessen. Azonban ezen várakozásunk, hogy a bizonyítékok sza- | bad mérlegelésének kiterjesztése a rendes írásbeli perre osztatlan tetszésben fog részesülni jogászközönségünkben, nem teljesedett be. Tekintélyes oldalról azon kifogást emelik ellene, hogy ezen újitás ötletszerű, nem egyeztethető össze az írásbeliséggel és a legnagyobb veszélyek kútforrásává, az ellenőrizhetlen bírói önkénynek eszközévé lesz. Nagy veszélyt látunk az igazságügyi reformműre nézve abba, ha e nézet tágabb körökben terjedne el. Minden reform sikere részben attól is függ, hogy rokonszenvesen fogadják-e azt vagy pedig már elejétől fogva bizalmatlanok-e az emberek hozzá. Már pedig azt hisszük, hogy a képviselőházban tett ezen módosítás, ha kissé mélyebben veszszük azt bonckés alá, nemcsak nem ötletszerű és visszás, hanem perjogunk fejlődésével szoros kapcsolatban van, célszerű, sőt a sommás eljárás reformja folytán majdnem szükségképi, mert nélküle a legképtelenebb ellenmondásba sodornók judicaturánkat. Vegyük mindenekelőtt szemügyre az ötletszerűség vádját. E vád abból indul ki, hogy rendes eljárásunkból jelenleg a bizonyítékok szabad mérlegelése száműzve volna, a mi pedig nem való. Már az 1868 : LIV. t-c. alkotói sem vonhatták ki magukat azon általános nézet hatása alól, hogy a kötött bizonyítási rendszer nem alkalmas a való tényállás kiderítésére. A legális bizonyítási rendszer szabályait ennélfogva annyi ponton áttörték, hogy alig lehet ezen rendszert eljárásunk alapelveként tekinteni. Az 1868 : L.IV. t.-c. 155. §-a által elfogadott közvetett bizonyítás okszerű következtetés utján már elvben a legélesebb ellentétben áll e rendszerrel. Azonban még az egyes bizonyítékok maguk is részben birói szabad mérlegelésnek vannak alávetve. Az 1868 : LIV. t -c. 166. §-a (annak helyes értelmezése szerint) a magánokiratokra, 193. §-a az aggályos tanúkra, 217. §-a pedig a szakLapunk mai szám értői véleményre alkalmazza a szabad mérlegelés elvét, a mely elv a szakértők nélkül tartott birói szemlére is kiterjed. Mind e §-ok a rendes Írásbeli eljárásban ép ugy alkalmazandók, mint a sommás eljárásban. És a perrendtartás alkotása óta a bizonyítékok szabad mérlegelése több törvényünkbe be lett véve. Az 1874. évi XVIII. t.-c. 4. §-a szerint a vaspályák által okozott halál vagy testi sértés folytán a vasúti vállalat által fizetendő kártérítés összegét a biró a fenforgó viszonyok számbavételével belátása szerint állapítja meg. Az 1875. évi XXXVII. t.-c. 24. §-a a cég bitorlásából eredő kár létezésének és mennyiségének eldöntését a bíróság szabad belátására bízza; ugyanezen törvénynek 31. és 32. §-ai tág tért nyitnak a biró szabad mérlegelésének a kereskedelmi könyvek bizonyító erejének megállapításában, 541. és 542. §-ai pedig az alkusz naplójának és az általa kiállított kötjegynek bizonyító erejét a birói szabad mérlegelésnek vetik alá. Az 1881. évi XVII. t.-c. 36. §-a szerint csődmegtámadási perekben a biró ha valamely tény tudása vagy nem tudása képezi a bizonyítás tárgyát, a biró a bizonyítékok mérlegelésénél a törvénynek a bizonyítékok teljességére vonatkozó intézkedéseihez kötve nincsen. Az 1884 : XXV. t.-c 15. §-a szerint az uzsora tényálladékának megállapításánál a polgári bíróságok (a menynyiben e megállapítás a 12. §. szerint hozzájuk tartozik) nincsenek kötve a bizonyítékok teljességére vonatkozó törvényes intézkedésekhez. Az 1884 : XVI. t.-c. 29. §-a szerint a szerzői jog bitorlása miatt megindított perekben a bíróság a szándékosság és gondatlanság, továbbá a kár és gazdagodás ténye és mennyisége felett a fenforgó körülmények alapján saját belátása szerint határoz. Az 1887 : XXXV. t.-c. 5. §-a szerint a közös hadsereg és honvédség hatóságai által hozott kártérítésben marasztaló határozatok megtámadása iránti perekben a bíróság ténykérdések eldöntésénél a törvényes bizonyítási szabályokhoz kötve nincs és a bizonyítékok lelkiismeretes vizsgálatából merített szabad meggyőződése alapján hoz ítéletet; ugyanazon törvény 6. §-a szerint a bíróság, ha a kár mennyisége épenséggel nem vagy csak arányban nem álló nehézségek elhárításával lenne bizonyítható, a megtérítendő kárt minden körülmény alapos megfontolásából merített belátása szerint állapítja meg. Az 1890 : II. t.-c. 28. §-a szerint a védjegyhamisitásból, hamis jelzések készítéséből és hamis jelzéssel ellátott árúk forgalomba hozatalából eredő kártérítési perekben a bíróság a kár ténye és mennyisége felett szabad birói mérlegelés alapján itél. Hogy mennyire nem tekintette törvényhozásunk mindezen törvények alkotásánál a bizonyítékok szabad mérlegelését az Írásbeli eljárással összeegyeztethetlennek, az kitűnik abból, hogy pl. a vaspályák által okozott sértésekből vagy a szerzői jog bitorlásából eredő pereket összegre való tekintet nélkül a törvényszék hatáskörébe és írásbeli eljárásra utalta ugyanakkor, midőn ezen eljárásban a bizonyítékok szabad mérlegelését meghonosította. Ezen perek közül másokat, mint a csődmegtámadási pereket praejudicialis természetüknél fogva joggyakorlatunk kizárólag a törvényszék hatáskörébe és ennélfogva írásbeli eljárásra utasította és a többiek legnagyobb része az összegre való tekintet nélkül tartozik oda. És mind a mellett soha senkinek sem jutott még eszébe azt állítani, hogy a bizonyítékok szabad mérlegelése mindezen perekben bármi bajt is okozott volna. A sommás eljárás törvényjavaslata tehát csak a már megkezdett irányt folytatta és csak a már fennálló törvényes intézkedéseket kiegészítette, midőn 210. §-ában a bíróság előtti beismerés visszavonását, valamely kár vagy elmaradt haszon mennyiségének megállapítását, az 186S. évi LIV. t.-c. 167. és 168. §-ainak meg nem felelő magánokiratot a bizonyító erő tekintetében a rendes eljárásban is a biró szabad 13 oldalra terjed.