A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 20. szám - A berni nemzetközi vasuti egyezmény. Folytatás 2. [r.] - A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban

A JOG. bírónak az u. n. megyei törvényszéknél vagy mint stipeudiary i magistrate egyes büntetöbirónak kineveznek, marad egész életére az, a kit meg a főtörvényszékekhez kineveznek, marad rendszerint az, a mi. Választják e szerint az ügyvédek közül és nyilvános és szóbeli lévén az eljárás, rég idő óta a kormánynak nagy 1 módja van magát tájékozni a jellemileg és értelmileg jeles iránt, mert hiszen az a szóbeli eljárás azz-d a nagy nyilvánossággal, a mely ott foly. az ügyvéd jellemét is nagyon megpróbálja és nagy világításba helyezi. Ha a birák jók is, de a szervezet tökéletlen és elég a lordkancellárhoz az utolsó évben beadott memorandumokat említeni és az angol sajtóból látszó mozgalmat, melyek egyenesen azt ' mutatják, hogy ma már a jogélet szükségének ez a rendszer nem ' felel, meg és a reformjavaslatok többé-kevésbé a kontinentális rendszer felé hajlanak és annak analógiáját akarják felölelni. Ily analógiákkal tehát birói szervezetünket ne kritizálják. Már most ez vezet egyre t. ház, a mit szükségesnek látok a t. ház előtt elmondani azért is, mert Horváth Lajos t képviselő úr objektív modorbau, melyet teljesen elismerek és irányában alkalmazni is fogok, egy bizonyos komoly aggodalomnak adott kifejezést, hogy vájjon, különösen a járásbirói szervezet el fogja-e bírni ezt a reformot, mely — akármilyen kicsinylőleg beszél Babó Emil képviselő úr róla — nagy horderejű é« messzeható reform, a legnagyobb, a mi a perjogban 1868 óta ebben az országban történt. Babó Emil: En is mondtam ! Szilágyi Dezső igazságügyminisler: Annál inkább örülök, ha a polémiában kiderült az, hogy egyetértünk. Midőn t. ház, ez állást elfoglaltam és midőn a feledékenység lejtőjén lefelé haladva, t. képviselőtársam szerint, elfeledkeztem arról, hogy miket ígértem : akkor bátor voltam a t. ház előtt, a leendő jogi reformoknak ép a hazai viszonyokból eredő két sajátságos jellemvonását elötüntetni. Az egyik az, hogy nekünk ép a hosszú szünetelés folytán nincs időnk hosszasau érlelni meg a reformokat ; lehető jól kell előkészíteni azokat, hanem hosszasan várni velük, hosszasan halasztgatni, arra nincs időnk és ép azért a fokozatos fejlődés utja nálunk szükségszerű, mig ellenben a külföldön, a hol évtizedekig lehet a nagy organikus reformokat előkészíteni, bátran nyúlhattak a nagy, mindent elseprö s minden körülmények közt kockáztatott reformnak rendszeréhez. A másik az, hogy az alaki reformok, különösen az alaki jogreforraok olyanok, hogy azok megtétele sürgős, de azok megtételében kötve vagyunk egy nagy feltételhez : ahhoz, hogy mindig mérlegelni és pedig pontosan kell mér- í legelni nem azt, hogy hangzik szépen egy beszédben, mikor reformókát sürgetünk, vagy javaslatba hozunk; hanem hogy a birói : szervezet elbirja-e és elbirja-e abban a gyorsaságban, melyben egymást követik. Akkor elmondtam a t. háznak, hogy mily uton óhajtok haladni és elmondottam az okokat is és annak megfelelőleg első sorban azon rendszabályokra törekedtem és azokat a t. ház \ segített is megalkotni, melyek a birói szervezetet átalakították és ; ezzel kapcsolatban úgy rendeleti, miut törvényhozási uton azok a szabályok alkottattak meg, melyek lehetővé tették egy összefüggő rendszer által azt, hogy a bíráknak kiképzése, még pedig nemcsak addig, mig a birói hivatalt elérték, hanem a magasabb funkcióra való kiképzésök is biztosittassék. Nem szólok arról, hogy ma már nem történhetik meg az, a mire Horváth Lajos képviselő úr célzott, hogy jegyzők, vagy aljegyzők neveztessenek ki albirákká, a kik egyebek közt — elismerem, hogy megtörtént a múltban — nem tettek egyebet, mint hogy büntető tárgyalási jegyzőkönyvet vezettek. Ma ez nem lehet, mert szorosan elő van írva, hogy a jogszolgáltatás minden ágában bizonyos kiképzést kell nyerniök és a felügyeleti hatóságok ügyelnek arra, hogy milyen e kiképzés és milyeu elméleti képzettségűk legyen. Mellőzve a jelesebb albiráknak a királyi táblákhoz, a törvényszéki bíráknak a kir. curiához való behívását, ma már fokozatosan átmegyünk abba a rendszerbe, hogy az albiró szolgálatát nem a járásbíróságnál kezdi, hanem a törvényszéknél és csak £.zután, midőn gyakorlatot szerzett, jut a járásbírósághoz, mint önálló bíró. Általán véve oly rendszer van felállítva, mely a járás- ! bíróságoknak és a törvényszékeknek is teljes erősítésére szolgál. És ha még hozzáveszszük azt, a mi már eddig is számos járásbíróságnál megtörtént és a mit ezen reform elfogadása esetében terjedt mérvben szándékozom alkalmazni, t. i. azt, hogy különösen a nagyobb forgalmú járásbíróságoknál, hol több albiró állás van, ne csupán albirák alkalmaztassanak, hanem fokozatosan a személyzeti változásoknál egy második járásbirói állás rendszeresít- ] tessék. Mit fogunk elérni? Azt, hogy a járásbíróság erősebbé, fel- ; adatainak teljesítésére alkalmasabbá válik és az arra való albirák nem szükségkép a törvényszékhez léphetnek elő, de előlépés ' mellett helyben maradhatnak. Mindezen rendszabályok arra szolgálnak, hogy az elsőbiróságok izmosittassanak és ez az igazi adoptálás a birói organizmusnak új feladataihoz. Ha abban a szerencsés helyzetben vol4 nánk, t. ház, hogy azt javasolhatnám, hogy ezen reformmal várjunk még 3 — 4 esztendeig, mig ez a rendszer a maga teljes egészében életbe lép és addig tartsuk fenn következetesen a jelen eljárási szabályokat, az kényelmes előkészítése volna a reformnak. De, uraim, perjogi állapotaink olyanok, különösen a polgári perrend körében is, hogy mi ilyen okokból sem várhatunk tovább. Meg kell nyugodni tehát abban, hogy az igazságügyi kormány ma már arra működik és fokozatosan azt a politikát fogja követni, hogy az első bíróságok megerősíttessenek. Horváth Lajos t. képviselőtársam kétrendbeli okokkal lépett elő, a miért ő a javaslatot általánosságban sem fogadhatja el. Az egyik tulaidonkép az egész javaslat ellen van intézve, t. i. neki az egész reform, a mint kifejezte magát, és nem részleges reform kell. A második rendbeli okoskodása nem a részleges reform, hanem anuak ezen módozata ellen. Sorban fogom bírálat alá venni okait, vájjon azok elegendő okot képezhetnek-e a visszavetésre ? Az első szempontból két okot hozott fel. Az egyik ok, a miért nem fogadja el a részleges reformot, abban állott, mert az a kitörülhetetlen zavarokat, a midőn az egyik rendszerből a másikra megyünk át. kétszer fogja előidézni; azután, hogy a birói karnak kétszer fog kelleni tanulnia, mig ellenben, ha az egész reformot megvalósítjuk, mindez csak egyszer történik. Es hozott fel még egy másik okot is, a mennyiben azt mondotta, hogy bizonyos anomália van abban, hogy egy időben kétféle perrendtartás legyen érvényben; a rendes perekben az egyik az írásbeli: a sommás perekben a másik, a szóbeli. Azt hiszem, megbocsásson a t. képviselő ur, ez az első oka teljes tévedés. A mi a másik okot illeti, az erős túlzás, a mely abszolúte nem szolgálhat okul arra, hogy a reformmal szemben visszautasító álláspontra álljon. A mi először a zavarokat illeti, hát minden átmenet egyik rendszerből a másikba bizonyos nehézségekkel, ha ugy tetszik, zavarokkal jár. De vájjon az igazságügyi politika szempontjából mi a helyesebb abból a szempontból, a mire t. barátom utalt, t. i. a birói szervezet kímélése szempontjából, a mely ma is vibrál a megelőző alatt: megosztani a nehézségeket, vagy pedig összehalmozni ? Mert nagy tévedés azt hinni, hogy ha azt előbb életbe léptetjük és majd azután a rendes perekre nézve is életbe léptetjük, két egyenlő hatályú nehézséggel találkozunk. Ellenkezőleg, sokkal kisebb a nehézség és ha azokat legyőzzük és ha oly könnyen és simán sikerül az átmenet, a mint sikerült a táblák decentralisatiójánál, akkor a második reform a rendes perekre sokkal könnyebben fog menni, mert megszokott intézmények alapján járunk el. A helyes igazságügyi politika nem az, hogy bizonyos tüntető módon vastag javaslatokkal lépjünk föl. Hiszen az alaki jog reformjának az a természete, hogy annak végrehajtása végtelenül nehezebb ; meg kell várni, mi lesz abból a sárga könyvből. 11 o 1 1 ó Lajos : Törvény \ Szilágyi Dezső igazságügy minister: Igen, de mikor? Mondom, vigyázni kell. A fődolog Magyarországon az, hogy tekintettel a birói szervezetre, a melynek a reform végrehajtása alatt kötelességét folyton teljesíteni kell s a melyre a legközelebbi jövőben is, mert őszszel a ház elé fogom terjeszteni, a már készen levő büntető eljárást és annak gyors megalkotását és végrehajtását fogom kérni, a mely birói karra, mint mondom, ezekben is nagy teendők várnak ; vigyázni kell a végrehajtással és ha helyesen megoldhatók a nehézségek, a mint nézetein szerint helyesen megoldhatók, akkor sokkal jobban biztosítjuk a sima átmenetet és azt, hogy midőn a második reform megtörténik, ismert téren mozgunk, azon reformnak megalkotása sokkal öntuclatosabb lesz, mert saját tapasztalataink földjén fogunk állani. Az igazságügyi bizottság tagjai már a javaslat tárgyalása közben arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ennek a szóbeli eljárásnak némely szabályait még azon a mértéken túl is kiterjeszthetjük a rendes eljárásra, a mely mérték a 215. §-ban foglaltatik. Jelesen a dolog természete indokolja és a törvényhozási motívumok szólnak a mellett, hogy a bizonyítások szabad mérlegelésének a 64. §-ban kimondott elve, kapcsolatban a tanubizonyitás, a szakértő bizonyitás, a szemle és az okiratbizonyitásnak itt foglalt szabályaival a rendes eljárásra is kiterjesztessék. Most egyelőre csak azt kérem, hogy méltóztassék ezt a kérdést határozati javaslatom alapján az illető szakbizottsághoz utalni és annak idejében azután a bizottság jelentése és tüzetesen indokolt javaslata alapján a felett határozni. Ezen általános motívumokon kívül t. képviselőtársam még egy kifogást tett a beillesztés módozata ellen. Ha jól fogtam fel, arra az álláspontra helyezkedett, hogy a részleges reformmal is ki tudna békülni ; de két baja van. Az egyik az, hogy az egyes bíróság hatásköre nagyon is ki van terjesztve. A második baj az, hogy ebben az eljárásban, a mely itt az egyesbiróságra nézve szabályozva van, a pernek írásbeli előkészítése nem foglaltatik, már pedig az egyesbiró hatáskörébe fognak tartozni bonyolódott és nem bonyolódott ügyek és a bonyolódottakra határozottan szükséges volna kiterjeszteni az előkészítést. Egyelőre nem vizsgálva azt, hogy ez az ellenvetés helyes e vagy sem, kiemelem azt, hogy ez teljesen részletkérdés. A szóbeliség, a mely e javaslatban foglaltatik, attól abszolúte nem függ, hogy a járásbirák jelenlegi hatásköre valamivel kiterjesztetik-e vagy sem? Én azt gondoltam, hogy talán helyesebb lett volna az az álláspont: általánosságban elfogadni a javaslatot és azután a részleteknél indítványozni ezt a módosítást; de elismerem a jogát ugy a t. képviselő urnák, mint azoknak, kik vele egyetértenek, hogy oly álláspontot foglaljanak el, a milyent jónak látnak.