A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 20. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról

Tizenkettedik évfolyam. 20. szám. Budapest, 1893. május 14. Szerkesztőséi : o V., Rudolf-rakpai t 3. SE. Kiadóhivatal: V.. Rudo]f-rakpar1 3. sz. Kéziratok vissza nem adatnak. Megrendelések, felszólalások a kiadóhivatalhoz intézcndők. HfTILAP A/ A JOG (ezelőtt MAGYAR ÜGYVÉDI KÖZLÖNY.) IGÜG1 ÉBDEKEIMEK KÉPVISELETÉRE A IJG.JIR URTVEOf, fllflÓI, ÍGÍÍMI ES KÖZJEGY Számos kiváló szakférfiú közreműködése mellett szerkesztik és kiadják Dr. RÉVAI LAJOS — Dr. STILLER MÓR ügyvédek. Felelős szerkesztő: Dr. STILLER MÓR. Megjelen minden vasárnap. Előfizetési árak: Hel}rben, vagy vidékre bérmentve küldve : Negj ed é\ re 1 frt 50 kr. Fél » 3 » — .» Egész » 6 » — » Az előlizetési pénzek legcélszerűbben bérmentesen po stautalvánj nyal küldendők. TARTALOM: Törvényjavaslat a sommás eljárásról. Irta: Csanády István, kir. jirásbhó Szent-Endrén. — A berni nemzetközi vasúti egyezmény. Irta : dr. H i r s c h 1 e r Henrik, budapesti ügyvéd. (Folytatás ) — Belföld. (A sommás eljárásról szóló törvényjavaslat tárgyalása a képviselőházban.) — Sérelem. (A bagatell-eljárás és a birói önkény. Irta. Eszt e g á r László, szamos-ujvári ügyvéd.) — Vegyesek. — Curiai és táblai értesítések. — Hirdetés. MELLÉKLET : Jogesetek tára. Felsöbirósági határozatok és döntvények. — Kivonat a »Budapesti Közlöny.-bői. (Csődök. — Pályázatok.) Törvényjavaslat a sommás eljárásról Irta : CSANÁDY ISTVÁN, kir. járásbiró Szt -Endrén. A szóbeliség és közvetlenség behozatalát a jogászok már hosszú évek óta sürgetik, mert attól várják az igazságszolgáltatás javulását és attól reményük, hogy a formaságok békóiból felszabadult és egészen a célszerűség és helyesség elveire fektetett rendszer, többé nem a per formáit, de magát a tiszta igazságot fogja szolgálni és szabad bejáratot nyitnak a jogkereső közönség előtt, hogy a törvénykezéshez — melyet az írásbeliség nehézkes útja előlük sokszor elzárt — ezentúl akadálytalanul vagy könnyebben hozzáférhessen. A törvényjavaslat tehát a hozzákötött várakozásnak eleget tenni akarván, arra vállalkozott, hogy a mostani perrendet — mely az írásbeliség felé inkább hajlik — a szóbeliség kívánalmainak megfelelőleg átalakítván, az alaki jogot az igazságszolgáltatás maradandó alkotásává tegye. De a kitűzött cél a tervbe vett javaslattal nem leend elérve. Mert az 1868: LIV. t.-cikkre fektetett rendszerrel nem szakit és azt igen sok intézkedésében most is fentartja. Kitűnik ez a javaslat 9. g-ából, mely szerint a polgári peres eljárás szabályai — melyek nem csupán a sommás eljárásra vonatkoznak, hacsak a jelen törvényből más ki nem tűnik, a sommás eljárásban ezentúl is alkalmazandók lesznek. A javaslatból pedig nem tűnik ki más, mint az, hogy a polgári peres eljárás alapelveiben csaknem egészen megmaradt, sőt az idegen földből átültetett törvényi-ezés elméletének segítségével, az ú] perrendtartás a mostaninál még nehézkesebbé leend. A sommás eljárás javaslata elfogadása mellett tehát a jogkereső közönség egy lépéssel sem mehet előre azon cél felé, hogy igazait minél könnyebben, minél gyorsabban és minél olcsóbban megtalálja, ellenben minden mód és alkalom meg lesz arra, hogy ellenfele a pert — ha neki ugy tetszik — csaknem a végtelenségig húzza, halaszsza, a felperest boszantsa és terhes költségekbe bonyolítsa. A törvényjavaslat elolvasása és megértése a gyakorlati jogászra általában azon benyomást teszi, hogy a régi kép csak kiszínezve lett, de a keret változatlanul megmaradt és az új szakaszok szövevényes úttévcsztöjéből könnyű szerrel alig szabadulhat ki az igazság. A javaslat részleteihez tüzetes bírálat mellett nagyon sok szó férhet. Miután azonban az már több oldalról megvitatva és megvilágítva lett, csak néhány szakaszra kivártok észrevételeimmel szorítkozni. A javaslat első szakasza — mely a járásbíróság mostani hatáskörét kiterjeszti — helyes intézkedést tartalmaz ugyan, de csak ugy és akkor leend az által a kitűzött cél elérve, ha a járásbíróság mostani személyzete, mely az ügyforgalommal igen sok helyen most sem áll arányban, közbejött gátló akadályok mellett pedig elégtelennek mutatkozik, a szükséghez képest meg fog szaporittatni. A 4. §. azonban, mely a vitássá vált érték mikénti megállapítása iránt intézkedik, teljesen felesleges Mert a kiLapunk mai szama fogasok érték a per folyamán, arra szánt külön tárgyalás nélkül is, birói becsű vagy más bizonyíték alapján megállapítható ieend. A 7. §., a mennyiben a meghatalmazott általi képviseletről szól, már erős kifogás alá jöhet, de a felek érdekére nézve is károsnak mutatkozik. Mert ha a feleket, kik a tárgyaláson személyesen megjelenni nem akarnak, nem ügyvédek, hanem meghatalmazottak — kiktől egyéb értelmi minősítés nem kívántatik, minthogy 18. évet meghaladott korral biró férfiak legyenek — képviselik, ez már nem annyira törvényes képviselet, mint inkább olyan szabadalom, mely a zugirászok egész seregét kelti fel, mely a hivatott és jogosult ügyvédek kizárásával és a bíróság munkájának oknélküli szaporításával, a törvény hiányait és gyengéit felhasználva, mindent el fog követni arra nézve, hogy a feleket tévútra vezesse és azok tőrvénytudatlanságát vagy könnyenhivőségét kihasználva, tönkre tegye. Lesz kifogás, halasztás, póttárgyalás, többszöri tanuhallgatás, felfolyamodás és felebbezés annyi, mint a záporeső és a sok huza-vona áradatában nemcsak a meghatalmazott által képviselt fél, hanem annak igazsága is elmerülend. Ezen árvízveszély ellen nem sokat segít a javaslat 31. §-a, mely az esetben, ha a meghatalmazottak tevékenységüket üzletszerűleg gyakorolják, a bíróság őket a további eljárástól eltilthatja. A birói jog ezen érvényesítésénél önként az a kérdés merül fel, hogy létezik-e vagy van e oly meghatalmazott az élelmesség és kapzsiság ezen korszakában, a ki a fél érdekében ingyen dolgozik és módjában áll-e a bíróságnak a meghatalmazott üzletszerű működését, ha csak azt a fél önként be nem vallja, kitudni és meggátolni ? Ezen kérdésekre az az egyszerű felelet, hogy ez nagyon nehéz dolog. Mert a bíróság ébersége és jóakarata, a meghatalmazottnak ügyfeléveli összejátszása mellett, többször és százszor meghiúsul és kijátszatik. Ezen szakasz tehát oda volna módosítandó, hogy som más eljárásban a felek perbeli cselekményeiket vagy személyesen, vagy meghatalmazott ügyvéd által végezhetik. A 10. §. azon intézkedése, hogy a biróság a fél szóbeli előadása esetén a keresetet akkor is köteles felvenni a fél kívánalma folytán, ha azt alaptalannak találja is, következményeiben károssá válhatik. Mert ez által maga a panaszos fél érdeke leend veszélyeztetve, minthogy alaptalan keresetének — ha az a per minden mozzanatain keresztülmegy — a költségek felszaporodásával, drágán fizeti meg az árát. A 21. §. szerint a tárgyalás szóbeli és nyilvános. De hogy a tárgyalás még sem szóbeli, hanem nagy részben ezentúl is inkább írásbeli leend, az kitűnik a javaslat 43—51. §-a intézkedéséből. Mert lehet-e azt szóbeli tárgyalásnak és eljárásnak mondani, midőn a felek magukat egymás között előbb kibeszélik és a biró azután mégis köteles legyen a felek előadásai1- jegyzőkönyvbe venni, a jegyzőkönyvet kiegészítés végett a felek előtt újból felolvasni és kiigazítani. Ezen intézkedés a jegyzőkönyvi tárgyalás természetével bírván, ismét az írásbeliség útjára vezet, mire pedig semmi szükség nincsen. Mert a szóbeli tárgyalás és a valódi szóbeliség követelményének nagyon elég leend téve az által, ha a felek szóbeli előadásait a jegyzőkönyvvezető a biró által tisztázott tények és kivett bizonyítékok rövid elcsorolásával jegyzékbe vévén, a tárgyalás befejeztével aztán a biró a felek előtt szóval kihirdetett és írásba foglalandó Ítéletnek indokolásaiban összegezi és tünteti fel a tárgyalás egész eredményét. A tárgyalásnak egész terjedelmében jegyzőkönyvre! vételére már azért sincsen szükség, mert a javaslat szerint a felebbviteli ügyek a másodbiróságnál a sommás eljárás szabályai szerint 12 oldalra terjed.