A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 20. szám - Törvényjavaslat a sommás eljárásról

154 A JOG. újból tárgy altatnak, tehát nem az elsöbirósági ítélet, hanem maga az ügy leend felülbírálva. A javaslat 21. §-a tehát nézetem szerint nem a szóbeli, hanem a jegyzőkönyvi tárgyalást alapítván meg, ezen intézkedés mellett a 30. §-nak azon rendelkezése, hogy a tárgyalás hosszadalmassággal és az ügyre nem tartozó kitérésekkel ne zavartassák meg, hanem megszakítás nélkül még ugyanazon határnapon fejeztessék be, ismét csak kegyes óhajtás marad, mert azt a javaslatnak a tárgyalás előkészítésére, folyamára és befejezésére vonatkozó többi szakaszai, miután azok egyik vagy másik fél által igénybe veendő halasztásoknak tág tért nyitnak, csak igen ritkán és elvétve emelheti érvényre a tárgyaló bíró. Tág tért engednek a pert húzni és halasztani akaró felek kívánalmainak különösen a javaslat 22., 23., 24.. 27., 28., 33., 34., 36., 37—39. §~ai, melyeket az élelmes felek vagy azok furfangos meghatalmazottai minden egyes esetben felhasználnak arra, hogy a per lefolyását késleltessék vagy megakaszszák és ellenfelüknek minél több bosszantást és minél nagyobb költséget okozzanak, Nagy súlyt fektet a javaslat főleg a 23. és 24. §-ban megalkotott pergátló kifogásokra, holott a jó, gyors és olcsó igazságszolgáltatás érdekében a törvénykezési eljárásnak arra kellene törekedni, hogy a pergátló akadályokat még, ha azok az ügyek bonyolult természeténél fogya véletlenül merülnek is fel, inkább megszüntesse, mint létrehozza. Nem helyeselhetem a javaslat 67., 90. és 102. §-aiban foglalt intézkedéseket sem. Mert sommás perekben a kivett bizonyítékok felett észrevételezésre nincsen szükség s minthogy az első tárgyalásra az alperesek mindig személyesen idéztetnek és legtöbb esetben ugy a tárgyaláson, mint a tanuhallgatáson is mindkét fél jelen lehet és saját érdekében jelen is szokott lenni, az ügy befejezésével nincs szükség arra, hogy eskü alatti kihallgatás végett a felek külön tárgyalásra személyesen újból beidéztessenek. De arra még kevesebb szükség van, hogy az esetben ha a határozathozatal előtt a biró személyében változás állott be, a tárgyalás ismételtessék. Mert a befejezett ügyet átolvasó, vagy áttanulmányozó biró minden nehézség vagy pótlás nélkül is meghozhatja a határozatot és mert az újabbi tárgyalás megtartásával a feleknek csak oknélküli költséget okoz. Hogy a pol. ári törvénykezésnek szabályai a jogi és társadalmi igényeket lehetőleg kielégítsék, szükséges, hogy az újonnan alakult jogi életünkben a valódi szóbeliség irányelve az eljárás minden mozzanatán keresztülvitessék és a jogszabályok ugy alkottassanak meg, hogy az élet szükségleteit kielégítsék, de a mellett a nép természetét, szokásait és igényeit is figyelembe vegyék. Mert minden jogi alkotásnak és minden meghozott törvénynek, a jogélet nyilatkozataira kell támaszkodnia. A javaslat 2-ik címének I, fejezete a felebbviteli, II. fejezete pedig a felülvizsgálatot tárgyazza. A felebbviteli jogszolgáltatás arra való, hogy az alsóbb bíróságnál a peres eljárásban és ítélkezésben netalán elkövetett hiányok, alaki és anyagi jogsérelmek a felsőbb bíróságok által orvosoltassanak De ezen cél, az igazságszolgáltatásnak ezen jogos kívánalma csak ugy leend elérve, ha a felebbezési intézmény jogrendszere helyes és biztos alapra lesz fektetve. Hogy megfelelnek-e a törvényszékek mint felebbviteli forumok az igazságügy követelményeinek, a beléjük helyezett bizalomnak és hozzájuk kötött várakozásnak, azt a gyakorlat és tapasztalat fogja időmultán igazolni. Mindazonáltal tartani lehet attól, hogy a jogorvoslat ezen rendszere a magánjogegységek fejlődésére gátló befolyással leend és az igazságszolgáltatásra károssá válható hátrányok fejlődhetnek belőle. Az ügyeknek a másodbirósághozi felebbvitelét a javaslat 120—174. §-ai szabályozzák. S minthogy a 125. §. szerint a járásbíróság előtti sommás eljárás kötelező szabályai a felebbezési eljárásra is megfelelően alkalmazandók, a felebbvitelt szabályozó törvény legnagyobb részben a sommás eljárás bírálata alá esik. Vannak azonban a felebbviteli eljárásnak egyes szakaszai, melyek nagyon is kifogásolhatók. Ilyen különösen a javaslat 121. §-a, mely az 50 frtot meg nem haladó ügyekben kizárja a felebbezést. Már az 1877: XXII. t.-c. 57. §-ának hasonló szigora is sok bajt és sok hátrányt okozott kisebb polgári ügyekben a feleknek; és a tapasztalat káros voltán okulva, az újonnan alkotott perrendtartásba már azért sem kellett volna felvenni, mert az igazságot ugy a nagyobbnak, mint a kisebbnek egyenlő mértékkel kell kiszolgáltatni. Ezen szakasz tehát annyival inkább kihagyandó lenne, mert a fenforgó kérdés a 112. §-ban már megoldást nyert j az által, hogy egyes ügyek felebbezés esetén is végrehajthatók lesznek. ! Nem helyeselhető a javaslat 126. §-a sem, mely á ! felebbezési határidőt 15 napra bőviti ki. Ez hosszú és szükségtelen és többet árthat a felek érdekeinek, mintsem javukra válhat. Mert tekintettel arra, hogy a felebbező az elsőbiróságnál nem használt új bizonyítékokat hozhat és használhat fel, a per húzására törekvő félnek módot és alkalmat nyújt arra, hogy a törvényt minél inkább kijátszhassa. De a tapasztalat különben is eléggé igazolta azt, hogy a felebbvitel bejelentésére vagy beadására nagyon is elegendő a most gyakorlatban lévő 8 napi határidő. A 135. §. felesleges jó cselekedetet végez és túlengedékenységet tanúsít, midőn a perbehivásra a felebbezésnél is helyet ad. Mert az 1881 : LIV. t.-c. 10. §-a szerint a perbe hívott fél nem köteles a perbehivó védelmét elvállalni ; tehát ha már az elsőbiróságnál sem mutatkozott hajlandónak a védelem elvállalására, mi szükség van arra, hogy a lemondás a másodbiróságnál is ismétlődjék. A 139. §. intézkedését sem találom okadatoltnak. Mert annak eldöntésére, hogy van-e helye a felebbezésnek és elkésetten adatott-e be az, nem szükséges a feleket meghallgatni, elbírálhatja azt az előadó biró az iratok betekintése mellett, minden tárgyalás és nagyobb megfontolás nélkül is. A 140. §. intézkedésénél tűnik ki legjobban, hogy menynyire helytelen a 98. §-nak azon rendelkezése, hogy a bíróság kész-itéletet is hozhat és az a többi rész eldöntéséig is íelebbezhető. Mert a 140. §. szerint a rész - ítélet megfelebbezése esetén a kiegészítő illetve végitélet jogerőre emelkedéséig a felebbezési tárgyalás felfüggesztendő, esetleg az igazolás elintézéséig elhalasztandó. Ennél sokkal célszerűbb és gyakorlatiasabb volna, ha a perben felmerült minden kérdések egy ítélettel oldatnának meg és egyszerre lehetne az ítélet minden neheztelt része ellen felebbezni. A felebbvitelnek 147 — 167. §-ai nagyon is hosszúra nyújtják és késleltetik a per lefolyását, mi pedig a sommás per természetével ellenkezik. A felülvizsgálat 170. §-a a 125. §. hibájában szenved. Mert nincs értelme annak, hogy ha a kereset tárgyának értéke 200 forintot meg nem halad, miért ne lehetne helye a felülvizsgálati kérelemnek ? A 182. §. pedig az ügyfelek érdekeit veszélyezteti, midőn kimondja, hogy ügyvédi ellenjegyzés nélkül benyújtott felülvizsgálati kérelem és egyéb beadvány is, hivatalból viszszautasitandó s az ügyvédi képviselet nélkül megjelent fél, meg nem jelentnek tekintendő. A törvénynek ezen szigora minden bizonynyal azon vagyontalan szegény embereket sújtja, kiknek nem áll módjukban ügyvédet vallani és igazaiktól szegénységük miatt esnek el, mely intézkedést a részrehajlatlan igazsággal sehogy sem lehet összeegyeztetni. A 189. §. pedig nemcsak az ügy lefolyását késlelteti, hanem a költséget is növelni fogja az által, hogy meg van engedve, miszerint a felülvizsgálatot kérő ellenfelének meghatalmazottja, a felülvizsgálati bírósághoz válasziratot nyújthat be. Ha már a 190. §. szerint a felülvizsgálatra tárgyalás tűzetik ki, mely tárgyaláson a felek képviselői védveiket előadhatják, mi szükség van akkor arra, hogy az ellenfél válasziratot nyújtson be a tárgyalás előtt. De szerintem a harmadbiróság előtt a tárgyalás is felesleges és nagyon elegendő volna, ha az ügy előadásakor a harmadbiróság nyilvános ülésén a felek — minden idézés nélkül — megjelenhetnének és védelmét mindegyik fél egyszer-egyszer szóval előadhatná. A tárgyalásnak elhalasztása pedig — mit a 197. §. enged — a bíróság munkáját ok nélkül fogja szaporítani, mit pedig a javaslat felebbviteli rendszere elméletben legalább elkerülni akar. De a gyakorlatban az elv nem vitetik keresztül, mert a felebbezés és felülvizsgálat jogorvoslatai (mellett, a felfolyamodás jogorvoslata is fenmarad s igy a jogorvoslatok özöne mellett, melyeket egyik vagy másik fél, vagy kell vagy nem, saját érdekében kihasználni fog, nem csak a perek lefolyását teszik hosszadalmassá és a szükségtelen munkával és kiadásokkal a törvénykezést drágává, de a felsőbb bíróságok munkáit is tetemesen növelni fogják. A szóbeliségnek ilyen rendszere mellett, mit a törvényjavaslat 218. §-ában megállapított, sem gyors, sem olcsó,