A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 18. szám - A hitbizományi jog köréből

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 18. számához. Budapest, 1893. április hó 30-án. Köztörvényi ügyekben. A temesvári kir. itélö tábla 2. sz. polgári döntvénye. Abban az esetben, midőn az 1881. évi LIX. t.-c. 66. $-ának rendelkezése értelmében az igazolásnak lielyt adó végzés ellen a felfolyamodás ki van zárva, a végzésnek a költségre vonatközét része ellen van-e felfolyamodásnak helye .' (5,661/1892. P. számhoz.) Határozat: Abban az esetben, midőn az 1S81. éri LIX. t.-c. 66. §-ának rendelkezése értelmében az igazolásnak helyt adó végzés ellen a felfolyamodás ki van zárva, a végzésnek a költségre vonatkozó része ellen szintén nincs felfolyamodásnak helye. Mert: az 1881 : LIX. t.-c. 64. §-ának rendelkezése szerint az igazolási kérelem érdeme felett intézkedő végzésben az igazolási eljárással okozott költségre vonatkozó kérdés mindig megoldandó, minélfogva az az iránti rendelkezés az igazolást megadó végzésnek szükségszerű és mellözhetlen részét képezi; mert a fent jelölt törvény 66. §-a tüzetesen (taxatíve) meghatározza* azokat az eseteket, a melyekben az igazolást megadó végzés ellen kivételesen felfolyamodásnak helye van; e szerint tehát a szabály az, hogy az igazolást megadó végzés ellen a felfolyamodás ki van zárva, minthogy pedig az e szabály alól való kivételek e törvényben határozottan meg vannak jelölve és minthogy a költségben való marasztalás, illetve a megállapított költség összege által okozott sérelem a felfolyamodás megengedhetőségének kivételes esetei közé felvéve nincs : kétségtelen, hogy a törvény helyes értelme szerint abban az esetben, midőn az igazolást megadó végzés ellen a felfolyamodás ki van zárva, annak a költségről a törvénynél fogva szükségszerüleg rendelkező, tehát mellőzhetlenül kiegészítő része ellen sem lehet felfolyamodásnak helye. Kelt Temesvárott, a kir. Ítélőtáblának 1893. évi február hó 6-án tartott polgári teljes üléséből. Hitelesíttetett az 1893. évi március hó 8-án tartott teljes ülésben. A vizjog használatáért létrejött haszonbérleti jogügyletből származott haszonbérkövetelés iránt indított keresetnél az igénylő beigazolni tartozik, hogy vizjoga van, továbbá hogy ezen joga az illetékes hatóságnál a vízjogi törvény 180. §4 szerint be lett jelentve, hogy a jogosítvány részére kiadva és a vizi könyvbe bevezetve lett. A vasvári kir. járásbíróság (1891. dec. ló-én 3,545.): Krenner Pál ügyvéd által képviselt Z. Géza, mint a gróf Cz. János meghatalmazottja, illetve gróf Cz. János felperesnek Horváth József ügyvéd által képviselt M. János alperes ellen 80 forint s járulékai iránti perében következőleg i t é 11: Felperes keresete 40 forintra leszállittatik és ezt ugy ebből 20 forint után 1888. március 15-től, 20 forint után pedig 1889. március 15-től járó 6°/o-os kamatot tartozik alperes M. János felperesnek lefizetni, a perköltségek pedig kölcsönösen megszüntettetnek. Indokok: Mert jóllehet a felperes a hivatkozott tanukkal beigazolta, hogy alperes jogelőde felperesnek a püspöki határban levő malom után, mely az ő part-birtokának átellenbe fekszik, 40 frt vizbért fizetett, azt azonban, hogy ezen bérfizetést is elfogadta volna, illetve, hogy a K. György által legutóbb ezen bérből kiállított szerződést magára kötelezőnek elismerte volna, hitelt érdemlőleg beigazolni képes nem volt, ennél fogva alperes csakis a beismert évi 20 forint bér és késedelmes kamatai megfizetésére volt kötelezendő, a költségek pedig épen ezen okból kölcsönösen megszüntetendők. Nem volt alperes felmenthető az 1885 : XXIII. t.-c. 188. és 192. §-a alapján a kereset terhe alól, nem pedig azért, mert a 188. §. sem fel- sem alperes felekre semminemű jogokat nem ruház, de nem a 192. §. alapján sem, mert ezen §. kizárólag a már létező vizimű jogosítványnak mikénti gyakoroltatására vonatkozik, nem pedig a partbirtokosok jogáról; minthogy pedig a fenthivott törvény 4. §. utolsó pontja eléggé világosan kimondja, hogy átellenes parti birtoknál a meder középvonala képezi a határt, alperes pedig önmaga beismeri, hogy gátját nemcsak a fél, de az egész medert, tehát felperes tulajdonát képező fél medrén keresztül is elvezette, így tulajdonjoga használatában akadályozza, a fenthivott törvény 11. §. pedig csak a birtok területén kivül hatósági engedélylyel birók kárára nem rendelkezik a vizzel, ennélfogva alperest, mint felperes tulajdonát is haszonélvező az általa beismert 20 frt évi bér, vagyis most már a kereset szerint 2 évi bérhátralék megfizetésére kötelezni kellett. A győri kir. ítélő tábla (1892. ápr. 20-án 320.): Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja, stb. Indokok: Az alperes beismerésével és a perben felhívott és kihallgatott tanuk vallomásával be volna ugyan bizonyítva az, hogy az alperes Sz. György tulajdonát tevő malmot ennek utódaitól megvette és hogy Sz. György, illetve ennek utódai az említett malom után a felperesnek évi 40 forint haszonbért fizettek. Azonban nem bizonyította be a felperes azt, hogy ő a parttulajdonos és igy az alperes tulajdonát tevő malomtól az 1885 : XXIII. t.-c. 4. §-a alapján vagy egyéb címen bérkövetelésre általában jogosított, továbbá nem bizonyította be azt az állítását sem, hogy a Sz. György, illetve utódai részéről fizetett évi 40 forint haszonbér fizetésére az alperes magát szintén kötelezte, mert az alperes a felperesnek azt az állítását határozottan tagadta, az annak bizonyítására felhívott és kihallgatott R. Antal tanú pedig csak azt bizonyítja, hogy az alperes 20 frt évi bérfizetését ígérte, azt azonban, hogy éten ajánlatot a felperes elfogadta, vagy azt, hogy az alperes évi 40 frt haszonbér fizetésére és az erre vonatkozó írásbeli szerződés elfogadására, illetve aláírására magát kötelezte volna : a nevezett tanú nem bizonyítja, és minthogy ezek szerint a felek közt olyan jogügylet létrejöttét, a melynek alapján az alperes kötelezettsége megállapítandó lenne, a felperes nem bizonyította : ennélfogva az első bíróság ítéletét megváltoztatni, a felperest elutasítani kellett. A magy. kir. Guria (1893. március 23-án 6,678.): A másod bíróság ítélete a kereset főtárgyára vonatkozó részében helyben hagyatik, a perköltség tekintetében pedig megváltoztatik, s a perköltségre nézve az első bíróság ítélete hagyatik helyben Indokok: Habár alperes a tárgyalás folyamán nem tagadta felperes abbeli állítását, hogy a Rába vizének jobb partja, melyen alperes vizi malma áll, felperes tulajdonát képezi, s igy mint parttulajdonost a vizimeder fele is őt illeti meg, minthogy azonban felperes keresetét nem a partnak vagy a medernek használatáért, hanem határozottan a vizjog használatáért állítólag létrejött jogügyletből származott haszonbér követelése iránt indította meg és miután alperes határozott tagadása ellen felperes azt, hogy alperes malmára vonatkozó vizjoga van, továbbá, hogy ebbeli joga az illetékes hatóságnál a vízjogi törvény 180. §-a szerint bejelentve, a jogosítvány részére kiadva és a vizi könyvbe bevezetve lenne, bebizonyítani meg sem kísérletté, sőt alperes az általa a tárgyalás folyamán •/. alatt bemutatott határozattal igazolta, hogy a malomhoz való vizjog Sz. György jogelődje jogán őt illeti meg: ennélfogva a felperest keresetével elutasító másodbiróság Ítéletét a kereset főtárgyára vonatkozó részében ezekből az okokból helybenhagyni, a perköltség tekintetében pedig azt megváltoztatni s a per körülményeinél fogva az első bíróság ité letét helybenhagyni kellett. Ingó dolgok a vevő, illetve birtokban levő tulajdonául vélelmezendök; ennek ellenkezője bizonyítandó. A beregszászi kir. járásbíróság (1891. ápr. 14. 2,474. sz.) Róth Gábor ügyvéd által képviselt K. József és neje felpereseknek Tar János ügyvéd által képviselt F. Mihály és neje alperesek ellen 400 forint tőke s járulékai iránti perében felpereseket keresetükkel elutasítja, a perköltségeket kölcsönösen megszünteti. Indokok: A keresetbe megjelölt ökröket és lovakat az előterjesztett bizonyítékok szerint elsőrendű alperes F. Mihály szerezte, s igy a mennyiben ingó dolgokról van szó, azok a vevő és birtokban levő F. Mihály tulajdonának tekintendő, bárha igazolva van, hogy felperesek akkor, a midőn első rendű alperes leányukat nőül vette és magokhoz fogadták, nagyobb értékű ingó és ingatlan vagyonnal bírtak, hogy alperesekkel közösen gazdálkodtak, s hogy közöttük vagyonközösség létezik, a mennyiben annak megállapítása, hogy a közös háztartás megkezdése idején egyik és másik peres fél mennyi vagyonnal bírt, időközben minő vagyonhoz jutott, egyik vagy másik kereset képessége minő értéket képvisel és egyik vagy másik fél saját személyére a vagyonból mit fordított s a tényleg létező vagyonból kit mi illet, egy vagyonközösség megszüntetése iránti per keretébe tartozik, a jelen per során az, hogy a keresetbe érintett ökrök és lovak elsőrendű alperes önálló vagyonából, avagy a közös vagyonból szereztettek-e, megállapíthatók nem voltak, felpereseket jelen keresetükkel elutasítani s a perköltségeket a per körülményeinél fogva a törv. rend. 251. §-hoz képest kölcsönösen meg kellett szüntetni. A kassai kir. ítélő tábla (1892. ápr. 20-án 1,901.): Az első bíróság Ítéletét megváltoztatja s alpereseket keresetükkel az esetben elutasítja, ha alperesek 1. r. alperes F. Mihály személyében leteszik a főesküt arra, hogy a keresetbe vett két ökör és két ló nem a felperesek korábban eladott marhaállományuk árá-