A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 18. szám - A hitbizományi jog köréből

142 ellene érvényesíthető törvényes maximaibüntetéssel sújtható. (Dr. Fel is eh, törvényszéki biró. A még csak elhanyagolt, de még nem gonosztevő egyénekre nézve még ama kifogás is mellőztetett, mintha elhelyeztetésük által a család szentségébe indokolatlan beavatkozás történnék, eme családok gyakran a szennynek borzalmas képét mutatják. (Ilorster, merseburgi biró.) Másrészt elhanyagolt gyermekekre gazdag családokban is lehet akadni, a hol az atya gyermekei nevelésével mit sem törődik és az anya csak a piperének hódol. (Appelius.) Minden esetben előbb kell a gyermekek javára ügyelni, mint a szülőkre magukra. (F u c h s, titkos pénzügyi tanácsos.) Ez utóbbiak az által, hogy nevelési kötelességüket az állammal szemben elhanyagolják, jogot adnak ennek a beavatkozásra. (Dr. Aschrott.) A következő határozatban állapodtak meg ezek után : 4. Büntetendő cselekmény fenforgása nélkül is 18 éven alóli ifjak állami kényszernevelésben részesíthetők, a melyben 20-ik életévükig tarthatók meg. 5. Az állami felügyelet alatt álló kényszernevelése a bűnös, illetve az elhanyagolt ifjaknak, valamint a bűnös fiatalkoriak megbüntetése egy különös birodalmi törvény állal szentesítendő. A napirend másik tárgya a fenforgó törvényes szabályok reformszüksége volt a corrcctionalis utóbüntetés lelett. Dr. Hipp el tanár előadó (Strassburg) kitűnő szakértői véleményt mondott. Mi azonban kénytelenek vagyunk mindezek bövebbi méltatásától ezúttal eltekinteni, mert azok szigorúan németországi jogi viszonyokra vonatkoznak és röviden csak azt óhajtjuk kiemelni, a mi Magyarországra is általános érdekkel bír. A dologházak a csavargók és a visszaesésben lévő koldusok ellen alkalmazandók, mint főbüntetés, ha eme vétséget dologképes egyének a munka iránti ellenszenvből követték el. Onkénytelen szükségből eredő koldulás az élethez legszükségesebb létszerek beszerzésére ne büntettessék. Mellőzendő annak szükségessége, hogy mielőtt egy bűnös dologházba kerül, előbb minden esetben szabadságvesztésbüntetést kell kiállania. Másrészt az idegenek cltoloncoltatásuk előtt előbb a dologházba szállitandók. A dologházba nem való egy egész sorozata olyan egyéneknek, kik nyomorékok, elmebetegek, szenvedők stb. A munkaképesség feltételei felemelendők. Ha szabadságvesztésbüntetés állapittatik meg, mint elöbüntetés, vagy mint egyedüli büntetés, ugy ez kemény fekhely és kenyér és vizzel való böjt által szigorítandó, nyolc napnál rövidebb időre nem alkalmazható. Ifjak egyáltalán nem tartoznak a dologházba. Az eszmecserében, melylyeí dr. Zucker tanár (Prága) az osztrák állapotokat ecseteié és a dologházi büntetést más büntetendő cselekményeknél is, mint merőben a koldulásnál és a csavargásnál alkalmazandónak ajánlotta, számos részlet lett megvitatva és megbeszélve. Csak a következők feleralitésére szorítkozunk : Szászországban hivatalosan gondoskodás történt, hogy oly egyének, kik a fogházból elboesátvák, álláshoz jussanak, de csak 3u/o nyilatkozott késznek ily állás elfogadására, pusztán 2°/o lépett ez új állásba és 1 • 1 °/o maradt csak benne tizennégy napnál hosszabb ideig. (Borste r.) Több oldalról azt a kívánságot hangoztatták, hogy ily egyének határozatlan időre Ítéltessenek el. Ez ellen dr. F e 1 i s c h élesen és határozottan kikelt, mert hisz ily embereket sem szabad teljesen kitenni a közigazgatási hatóságok önkényének, hanem bármini") magasra is szabassék ki a corrcctionalis büntetés tartama, ennek végtére egyszer mégis véget kell vetni. Liszt tanár (Halle) javaslatára határozatra emelkedett, hogy eme tanázskozási tárgy egy külön bizottság elé utasittassék, a mely a legközelebbi országos gyűlésen referálni tartozik. Erre megtekintették a moabiti fegyházat (magánzárkarendszer), a plötzensei fogházat és a rummelsburgi javítóintézetet. Az igen látogatott gyűlésnek kiváló résztvevői közül, kik eddig még nem lettek felemlítve, felsoroljuk : Az előadói tanácsosokat, Schneidcr és Bremen titkos főtanácsosokat, dr. Tischendorff titkos tanácsost, dr. W e i s s tanácsost, Dalcke főügyészt (Steltin), Weiner tanácselnököt, Webet tanácsost (Drezda); a külföldiek közül: Fr esse ti tanárt (Turin), dr. B i n k (Brüssel), dr. S a 1 o m e i t s c h i k (Szt.-Pétervár.) Ausztriából a már emiitett dr. Zucker tanáron kívül ott volt mé^ dr. H i 11 e r tanár (Czernowicz.) Magyarországból tudtunkkal senki sem vett részt. Közli: Dr. Jóczics Milorád. .Kálmán fiam része lesz az őstől már őtet illető Nyilt kérdések és feleletek. A liitbizomcáiiyi jog köréből (Kérdés.) A nagyméltóságú m. kir. Curia az 5,159/890. és 1,803/892. számú Ítéleteiben ugyanazon okiratokat oly ellentétesen értelmezi, hogy az Ítéletek megnyugvást nem szerezhetnek. Ezért és mert a kérdés oly fontos, a jogászvilág teljessége elé terjesztem az esetet azon kéréssel, méltóztassanak ahhoz pro és contra hozzászólni, hogy azután jövőre a jogkeresők kellően tájékozva legyenek hasonló esetekben. A tényállás a következő: Gróf Széchenyi Pál az 1853. évi január lo-án alkotott és az ősiségi nyilt parancs 5. §. rendelkezéséhez képest tett végrendeletében a következőleg intézkedett: SH^iítoUtaiftWbb c, kir. parancs 5 pontnak^ engedőiménél fogva örök időkre elrendelek, a fentebbi 5 és 6 pontokban körülirt osztályrészekre nézve, sőt hogy ezen szándékom bizonyos terjedése iránt tökéletesen biztos lehessek a most említett cs. kir. pátens 13. pontja alapján a fentebb! 5. pontban le.rt osztályrészeket egyenként hitre bizottságot vagyis majorátusokká akarom alakítani s e végre ha Isten kegyelméből eletem napjai kiterjednek, a legfelsőbb helyre odái magam szándékozom ; ha pedig kora halál által c feltett szándékom kivitelében véletlenül gátoltatnám, a jelen végrendeletem alább következő pontjában megnevezett végrendeleti végrehajtó urakat bizom és kérem meg, hogy mindegyik fiam osztályrészének majorátussá alakítását legfelsőbb helyen kinyerni s eszközölni sziveskedjenek«. . Ezután 1864-ben osztályos egyezséget kötött fiaival, melynek minket illető részei a következők: »1. §. Miután én gróf Széchenyi Pál mint osztályado atya stb., az 1853. évi január 13. napján alkotott végrendeletemet ezentúl is fiaim és leányaim közötti örökségi kérdésekre az e tekintetbeni igények és kötelességekre nézve egyedüli szabályzónak ünnepélyesen feutartom. Fiaim tekintetében tehát csak a természetbeni osztály eszközlése válván szükségessé, mert erőmet és egészségemet najxmta gyengülni érzem és hátralevő öreg napjaimat nyugalomban tölteni, egyúttal azonban fiaim iránti atyai szeretetem és kiváló bizalmam bizonyságát is adni akarván, haj landó voltam e fentemiitett végrendeletem alapelveinek nyilvánes és ünnepélyes fentartása mellett fiaim mindegyikének a részére kijelölt és az alább következendő 2. §-ban körülirt jövendőbeli örökségét még életemben az alább szinte következendő és meghatározott feltételek mellett átadni, sőt miután eredetileg mindegyik fiam részére egy-egy hitbizományi alapítani szándékoztam, de a főméltóságú m. kir. udvari eancelláriának 1868. évi október 26-án 13,909. sz. a. kelt rendelete szerint a hitbizományi általam felállított öröklési rend az 1862. évi október 9 én kiadott és a törvényhozás rendelkezéséig szabályul szolgálandó kegyes kir. udvari rendelvény értelmében el nem fogadtatott s a miatt arra határoztam volt magamat, miszerint egyedül Kálmán legidősb fiam részére fogok egy hitbizományi alapítani, azért a megváltozott körülmények folytán fiaimnak még azon kedvezést is nyújtani akarom, hogy mindegyiknek részére a hitbizományok felállításáért ő cs. kir. apostoli Felségéhez intézett folyamodványomban részletesen meghatározott és az áitaluk az 1860. évi április 11. napján aláirt nyilatkozatuk szerint elfogadott ingatlan öröksége tekintetében a tulajdonjogot is életemben tlkvileg bekebeleztetni engedtem, de minthogy ugyanaz a folyamodvány, melyet bemutatott hitbizományi alapító levél tervezetében fiaim némelyike kiegészítéséül tőkéket is nyer, mindnyájan örökségi tőkéket is átvállaltak. Mindezeknél fogva szükségessé vált az örökségi teher, kötelességek és egyébb mellék feltételek teljes bizonyítása ugy a lehető perek és viszályok mellőzése céljából részletesen is ezeket jelen egyezség által meghatározni, minek folytán mindegyik fiam osztályrésze ugy a mint nekik nemcsak physicai birtoklásba általam átadatott, hanem tulajdonul mindegyik nevére átíratni is megengedtetett, itt szintén körülményesen belefoglaltatik«. »2. §. A jószágok felosztásánál vezéreszmém volt az összefüggésben levő stb., mely vezérelv következtében és a fiam által 1860. április 11. napján kiállított és Peták Antal soproni cs. kir. közjegyző előtt 79. sz. a. felvett jegyzőkönyv szerint hitelesített hálanyilatkozat alapján mindegyik fiam osztályrésze a következőleg határoztatott meg; I ször. Legidősebb Kálmán fiamat néhai első Ferenc magyar király ő felségének Párisban 1813. évi szeptember 7. napján 11,683. sz. a. kelt hitbizományi kiváltságlevele értelmében már elsőszülöttségi jogánál fogva illeti az iváuyi hitbizományi és hozzátartozó soproni 736. sz. a. hitbizományi ház, ezenkívül alapítom részére elsőszülöttségi hitbizoinánykép a Gyöngyös-Apáthi jószágomat Vasmegyében és az ujkéri birtokomat Sopronmegyében, ezenfelül az iváni hitbizományi terhelő adóssági tőkék helyébe a szopori részbirtokot helyettesítem ugy> hogy ez az iváni hitbizomány kiegészítő részét képezze. Végre mint a 11 o d i a 1 i s birtokot nyerendi a s z a 1 kszent-mártó ni uradalmat Pest vármegyében és valamennyi fent elősorolt jószágot mindazon hozzátartozókkal, a mint az ezek felől felvett birói leltárokban és becsükben foglaltatnak. — Megjegyzem e helyütt, miszerint szándékom volt szalk- szent- mártó ni uradalmamat is Kálmán fiam ága részére elsőszülöttségi hitbizoraányn y á alapítani, de minthogy a reá rótt szenvedő adósságok leljes letörlesztéséig ezen atyai szándékom valósítása nehézségekkel járna, azért Kálmán fiam i r á n t a m i fiúi kegyeletéből reménylem, miszerint ö ismerve ebbeli szándékomat, szenvedő adósságai letisztázása után e jószágomnak elsőszülöttségi hitbizománynyá alakítását eszközlen cl i.