A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 18. szám - A hitbizományi jog köréből

A JOG. 143 »18. §. Miután szeretett édes atyánk azon óhajtását fejezte ki, hogy egyikünk vagy másikunk netaláni magvaszakadása esetében nemzetiségi javaink idegen kezekre jutása megakadályoztassák, ugyanezért mi testvérek, tisztelvén szeretett édes atyánk e részbeni akaratát és ezen család fenmaradására irányzott gondoskodását hálás köszönettel fogadván, az oldalágas örökösödés tekintetében következőleg egyeztünk és állapodtunk meg : hogy egyikünk vagy másikunk netáni magvaszakadása esetében a jelen egyezség folytán örökölt javak tekintetében csakis nemzetségi águnk fiivadékai javára legyünk jogosítva végrendeletileg intézkedni, szerzeményi javakra nézve azonban a korlátlan intézkedés jogát nyilván magunknak fentartjuk. Ha egyikünk vagy másikunk végrendelet nélkül halna el, azon esetben is csak nemzetiségi águnk fiutódai lesznek oldalágos örökösödésre egyenlő részletekben hivatva, mely esetre jelen egyezséget végrendeleti erővel felruházottnak tekinteni kívánjuk és valósággal tekintjük is.« lS68-ban pedig fiókvégremieletet tett, melyből ki kell emelni a következő intézkedéseket : »3. §. Az lSó3. évi január 13-án kelt és a soproni törvényszéknél letéteményben levő Végrendeletem szerint ingatlan birtokaim öröklésére kizárólag csak fiaim levén hivatva, miután pedig ezek közt, mint a jelen fiókvégrendeletem bevezetésében már emiitettem, az osztályrészek meghatározására és az örökségi terhek mikénti viselésére nézve sikerült barátságos egyezséget létrehozni, azérr jelenleg ujabb intézkedés szüksége fenn nem forog, csak azt kívánom kijelenteni, hogy a magam és fiaim által 1864. évi szeptember 4-én aláirt osztályos egyezséget, Kálmán és Gábor llaim között 1866. évi december 1-én kötött adásvevési pontozatokat és végre Kálmán és Jenő fiaim között 1867. évi október 18-án kötött és általam is helybenhagyott pótegyezséget e helyütt is helybenhagyom és zsinórmértékül szolgálandónak kijelölöm * 4. §. Legidősb fiam Kálmán részére, kinek személyében, mint elsoszülöttemben akartam nemzetségi ágam fényét összpontositani, a néhai édes atyám által alapított iváni hitbizományon kívül, mely az 1813. évi szeptember 7. 11,603. sz. a. kelt kiváltságlevél értelmében amúgy is őt illeti, kívántam még az ujkéri birtokomat Sopronmegyében és a gyöngyös-apáthi birtokomat Vasmegyében az 1864. szeptember 4-én kelt osztályos egyezség 2. ^. 1. pontjában foglaltak szerint elsőszülöttségi hitbizománynyá alapítani. Minthogy azonban a gyöngyös-apáthi birtokra nézve a 3. §-ban említett Kálmán és Jenő fiaim között kötött és általam is helybenhagyott egyezségben ebbeli szándékomtól már eltértem és beleegyeztem, miszerint gyöngyös-apáthi birtokom mint allodialis birtok szálljon fenő fiamra, ujkéri birtokom pedig je 1zálogilag megterhelve van, melynél fogva n e^m remélhetem, hogy aterheknek letisztázása előtt a kiváltságlevelet kinyernem sikerülne, ezen oknál fogva épen ugy, mint az 1864. évi szeptember 4-én kelt osztályos egyezségben Szál k-S z e n tM ártón uradalomra nézve tettem, elállók ugyan jelenleg abbeli szándékom valósításától, hogy az ujkéri birtok hitbizományi vagyont képezzen és beleegyezem, hogy ez miu t allodialis vagyon szálljon Kálmán fiamra, megvárom azonban Kálmán fiamtól, hogy családom fényének maradandó biztosítására irányzott fenébb kifejezett kivánatomat méltányolva, az örökségével elvállalt szenvedő adósságok letisztázása után családom javára irán)zott ebbeli szándékomat a legnagyobb készséggel eszközölni fogja. Erre nézve tehát rendelem, miszerint Kálmán fiam az örökségét jelenleg terhelő szenvedő adósságoknak letisztázása után az ujkéri birtokot Sopron megy ében és a szalk-szent-mártoniuradalmatPestmegyében, vagy ez utóbbi helyett egy más, de legalább is egy millió forintot érő birtokot legidősb fia és ennek utódai javára elsőszülöttség ü hitbizománynyá alapítani kötelességének tartsa. Ha pedig Kálmán fiam nem volna képes élete folytában ezen kívánalomnak megfelelni, megvárom tőle, hogy oly intézkedést teend, miszerint ezen kötelezettség idősbbik fiára álruháztassék, kinek netáni kiskorúsága esetében a részére kirendelendő gyám leend köteles kivánatomnak érvényt szerezni. 5. §. Sopronmegyébeu fekvő németlövői birtokomat legnagyobb részben már eladtam ugyan és még meglevő rész eladása iránt alkuba vagyok, minthogy azonban az elmúlt évi rossz termések vevőknek legnagyobb részben lehetetlenné tették, hogy a szerződésben kikötött határidőt megtartsák, minek folytán kénytelen voltam azoknak halasztást engedni és az sem bizonyos, vájjon az egész birtokot eladnom sikerülne-e ? azért rendelem, hogy a németlövői birtokomból halálom után netán meglevő birtokrész és az eladott részletek árából halálomig be nem folyt összegek mindazon jogokkal, melyek szerződések szerint engem illetnek, Kálmán fiam örökölje, mint a ki hagyatékomat terhelő adósságok viselését legnagyobb részben magára vállalta és a kinek ezen birtokot az 1853. évi január 13 án alkotott alapvégrendelemben osztályrésze kiegészítéséül már kitűztem. 10. §. Az 1853. január 13-án kelt alapvégrendeletem és a jelen fiókvégrendeletem végrehajtására felkérem méltóságos báró Jiabarczy Antal cs. kir. kamarás Szent-István rendű lovag és dunántúli kir. kerületi táblai elnök urat, kérvén őtet, hogy intézkedésemnek teljesítését szives közremunkálásával biztosítsa és különösen arra ügyeljen, hogy alapvégrendeletem főelve szilárdul fentartassék és hogy Kálmán fiam örökrészét terhelő adósságoknak leltározása után jelen végrendeletim 4. §-ba foglalt rendeletemet yszközölje.» Ezen okiratok alapján gróf Sz. Károly ur a soproni kir. törvényszék előtt 7,293/889. sz. a. Ujkér és SzalkSzent-Mártonnak hitbizománynyá alapítása iránt gróf Sz. Kálmán ur ellen pert indított, mely per a nagyméltóságú m. kir. Curiának 5,159/890. sz. ítéletével nyert befejezést. A nagyméltóságú m kir. Curia a keresetet elutasító ítéletében a következőket mondja ki a fent idézett rendelkezésekre vonatkozólag, különösen Ujkért illetőleg : »A z ujkéri uradalmat illetőleg pedig azért nem volt megállapítható a keresetbe vett kötelezettség, mert habár az ingatlanság tekintetében az öregatya a B) alatti osztályos egyezségben nyilván fentartotta azt a jogát, hogy ebből az ingatlanból is Kálmán (alperes) fia részére elsőszülöttségü hitbizományi alapit, tekintettel mégis arra, hogy ezt a szándékát az öregatya életében nemcsak hogy nem valósította, de az alperes által az elleuirathoz •/. alatt másolatban, az ellenirathoz pétiig 18/. alatt eredetben is csatolt 1867. évi november 8-án kelt átiratási engedély című okiratban — melyre nézve felperes a legközelebbi periratban, a válasziratban kifogást nem tett, tehát annak egész tartama aggálytalannak és valódinak veendő (1868 : L1V t.-c. 186. §.) — az öregatya nyilván kijelentette, hogy tekintetbe véve, hogy Sopronmegyében fekvő ujkéri birtokom a köztem és fiaim között Gyöngyös-Apáthiban 1864. szeptember 4-én kötött osztályos egyezség által amúgy is legidősebb fiam, sárvári felsővidéki gróf S z é c h e n y i Kálmán meghatározott osztályrészének kiegészítő részéül tüzetett ki, most emiitett fiam kérelmére ezennel beleegyezem, hogy az újkéri birtokra nézve, melyet már több év előtt tényleg kezelése alá bocsátottam, jelenleg atulajdonjog is javára átirattassék s ennélfogva megengedem, miszerint az ujkéri 13. számú telekjkönyvben 1 — 18., 20. és 21. sorszámok alatt foglalt és kizárólagosan nevemre irt nemesi birtokra és a 98. A) + számú tjkvben 1 sorsz. a felvett közös legelőből az engemet illető részre a tulajdonjog tulajdonos minőségem törlése mellett fiam sárvári felsővidéki gróf Széchenyi Kálmán cs. kir. kamarás nevére minden további meghallgatásom és beleegyezésem nélkül telek könyvileg átirattassé k. S a feltétlen beleegyező nyilatkozat alapján az ujkéri ingatlan korlátlan tulajdonjoga, tehát az örökség állaga alperes javára az E) alatt csatolt okirat tanúsága szerint 1867. november 12-én tlkvileg bekebelezve lett. Ez által az öregatya tényleg elállott, illetve feladta azt a jogot, melyet a hitbizományalakitás tekintetében a B) alatti osztályos egyezségben még fenfartott. S ezzel szemben az öregatyának később alkotott C) alatti fiókvégrendeletében foglalt azt az intézkedését, mely szerint a hitbizomány alapítására vonatkozó eredeti célzatának érvényre emelését alperesnek, habár feltételesen, de kötelességül teszi, alperes irányában kötelező és keresetileg érvényesíthető meghagyásnak tekinteni csak az esetben lehetne, ha felperes bebizonyította volna, hogy alperes a C) alatti fiókvégrendeletnél fogva az öregatya által a családi hitbizomány alapítása tekintetében alperesre hárítani kiváut kötelezettséggel felérő vagyonjogi előnyben részesült.^ Ezekből kitűnik, hogy a nagyméltóságú m. kir. Curia ezen ítéletében a C) alatti fiókvégrendeletnek fent idézett tartalmában megtalálta a jogi kötelezettség kritériumait. Kimondja, hogy gróf Széchenyi Pálnak fenti intézkedése meghagyás, mely jogi kötelezettséget ró gróf Sz. Kálmánra, ha az a fiókvégrendelet alapján a reá rótt kötelezettséggel felérő vagyonjogi előnyben részesült. Azt is kimondja a nagyméltóságú m. kir. Curia, hogy ha az 1867. évi november hó 7-én kelt átiratási engedély nem bizonyult volna valódinak, akkor a fiókvégrendeletnek a hitbizomány alapítását rendelő része Ujkérre vonatkozólag kötelezettséget rótt volna az alperesre. Egyszóval kimondja a Curia ezen Ítéletében, hogy a fiókvégrendelet idézett részét csak ugy lehet helyesen értelmezni, hogy annak szavaiból, szelleméből a kötelezettség nyilván folyik és csak egyéb okok akadályozzák a kötelezettségnek per utján való érvényesítését. Ezzel szemben ugyancsak a nagyméltóságú m. kir. Curia a/. 1,863/p. 892. sz. ítéletében a következőket hozza fel : »Az F) alatti fiókvégrendelet 4. §-ban az foglaltatik, hogy ! örökhagyó ujkéri birtokára vonatkozólag előbbi száudékának valósításától, jelesen attól, hogy ezen ujkéri birtok az atya által alapított iváni hitbizományhoz csatoltassék és elsőszülöttségi hitbizománynyá alapittassék, jelenleg eláll és beleegyezik, hogy ezen ujkéri birtok mint allodialis birtok szálljon fiára Széchenyi Kálmánra, megvárja azonban most nevezett fiától, hogy családja fényének maradandó biztosítására irányzott fentebb kifejezett kiváuatát méltányolni s örökségével járó szenvedő adósságok letisztázása után ebbeli szándékát eszközölni fogja. Ha pedig Kálmán fia nem volna képes élete folytán ezen kivánatának megfelelni, megvárja tőle és kötelességévé teszi, hogy oly intézkedést teend, mely szerint ezen kötelezettség idősbik fiára átruháztassék. A fiókvégrendelet 10. §-ban pedig az foglaltatik, hogy örökhagyó végrendeletének végrehajtóját felkéri, miszerint ügyeljen arra, hogy alapvégrendeletének főelve szilárdul fentartassék és hogy Kálmán