A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 18. szám - A szatmár-németii ügyvédi kamara évi jelentése. Vége

140 A JOG. a kinek követelése kellőleg biztosítva vau, vagy az örökös által biztosíttatik. Kimondatott végül, hogy közérdekű alapítványnak hagyományos gyanánt való lendelkezése esetén, a mennyiben kellőleg biztosítva nincs, vagy az örökhagyó által nem biztosíttatik, a leltározás hivatalból elrendelendő. A i'6-án tartott folytatólagos ülésben a 37. §. mely a ha gyaték leltározását szabályozza, a második pontnak következő megállapításával fogadtatott el; »A hagyatéki bíróság elrendelheti, hogy nagyobb és fontosabb hagyatékok leltározását, valamint átalában a leltározás kiegészítését vagy a pótleltározást a közjegyző eszközölje, a miről a leltározásra különben illetékes közeg egyidejűleg érlesitendő.« A 38. §-bau kimondatott, hogy a községi, illetőleg körjegyző (városokban az erre rendelt hivatalos közeg) a leltározást a haláleset-felvétel körüli teendői befejezése után legfeljebb nyolc nap múlva megkezdeni »s lehető gyorsasággal befejezni« tartozik, s hogy e kötelesség elmulasztása esetén a 19. §-ban megállapított megtorló intézkedések nyernek alkalmazást. A leltározás nyolc nap alatti megkezdésének s lehető gyors befejezésének kötelessége a közjegyzőkre, illetőleg bírósági végrehajtókra is kimondatott. Azon rendelkezést, mely szerint a fennebbi határidőt a gyám vagy gondnok kérelmére 14 napra meg lehet hosszabbítani, törölte a bizottság. A 39. §. első pontja akként állapíttatott meg, hogy »a leltározás megkezdésének idejéről értesitendők az ismeretes örökösök, utóörökösök, köteles részre jogosítottak, az örökösödési eljárás megindításának kérésére jogosított hagyományosok, úgyszintén a végrendelet végrehajtója, ha kineveztetéséről a leltározó közegnek tudomása van, t >vábbá a hitelező, kinek kérelmére a leltározás elrendeltetett«. E pont módosítása folytán a §. harmadik pontja törültetett. A 40—44. §§-ok érdemleges módosítás nélkül elfogadtattak. Ezzel a tárgyalás folytatása az elnök által a sommás eljárási törvényjavaslat képviselőházi tárgyalásának befejezése után kitűzendő legközelebbi ülésre halasztatván, az ülés véget ért. A szatmár-németii ügyvédi kamara évi jelentése. (Vége.) Az igazságszolgáltatás terén szerzett tapasztalatainkról szólván, általánosságban jelezhetjük, hogy dacára annak, miszerint az 1892 év folyamán számtalan panaszra volt okunk, mégis az év végével az állapotok jelentékeny javulásának bekövetkezését kellett örömmel constatálnunk. Különben igazságszolgáltatásunk lassú menete csaknem türhetlen állapotokat teremtett már, melynek illustrálására csak egy pár, épen kéznél levő példát leszünk bátrak felemlíteni. 1882. évi szeptember 29-én kamaránk egyik tagja ellen egy magánfél panaszt emelt kamaránknál okiratainak és behajtott pénzének állítólagos visszatartása miatt. A panasz illetékes elbírálás végett a kir. törvényszékhez lett áttéve s ott 1882. évi november 21-én 10,551/892. P. sz. alatt beiktatva. Ezen ügyben a vizsg á 1 a t c s a k n e m t i z esztendőt vett igénybe, mert a panaszt elutasító első birói Ítélet 1,492/892. P. sz. a. 1892 évi március 10-én hozatott meg. Az 1891. év elején 4,398/891. tk. sz. a. beadott végrehajtási árverési kérvényt a helybeli telekkönyvi hatóság 1892. évi március 5-én intézte el akként, hogy árverési határnapul 1892. évi szeptember 2-ik napját tűzte ki s az e napou megtartott árverés folytán a sorrendi tárgyalás határnapjául 1893. évi ápril 2l-ike lett kitűzve. Vájjon életben megéri-e a hitelező a vételár felosztását?! Egy végrehajtási ügyben a sorrendi tárgyalás folytán még póttárgyalás tartásának szüksége merült fel és a 12,029/892. tksz. 1892. december 17-én kelt végzéssel a póttárgyalás határnapjául 1893. évi május 8-á t tűzte ki telekkönyvi hatóságunk. A szatmári kir. járásbíróság, mint kisebb polgári peresügyi bíróság 31Ó/Ö9. kpsz. 1889. december 9-én kelt kielégítési végrehajtást rendelő végzését foganatosítás végett áttette telekkönyvi hatóságunkhoz, hol az 15,278/889. tksz. alatt iktattatván be, 1890. február ll-én intéztetett el s a végzés március 15-én kézbesittetvén, az árverési kérvény 1890. június 11 én lett beadva 6,800 890. tksz. a. elintéztetett 1891. január 24-én, mely szerint az árverés 1891. július 10-é re t ü z e t e 11 ki, ezen határnapon az meg is tartatott; az árverésről 7,859/891. tksz. alatt nyomban beadott jelentés azonban csak 1892. évi január 21-én lett elintézve s a sorrendi tárgyalásra 1892. február 23-ika lett kitűzve, ekkor az meg is tartatott, de az 1,799/892. tksz. a. igtatott sorrendi tárgyalási jegyzőkönyv, mely a végrehajtási törvény 196. §-a szerint 15 nap alatt, tehát 1892. évi március lO éig legkésőbben elintézendő lett volna, csakis 1892. évi október 18-án, tehát csaknem 8 hónap múlva lett elintézve s a meghozott sorrendi végzés még jóval ezután leit kikézbesitve. A végrehajtató el nem tudja képzelni, hogy mikor fog hozzájuthatni az előnyös rangsorban bekebelezett 25 frt követeléshez s nem akarja elhinni, hogy ügyvédjét egyetlen egy napi mulasztás sem terheli. Ilyen állapotok mellett csoda-e, ha mult évi jelentésünkben a kir. törvényszék s különösen annak telekkönyvi osztályáról nem szólhattunk az elismerés hangjin, ez azonban megváltozott. A tör vény szék polgári osztálya is dicséretes buzgalommal működve, 15,512 ügydarabot intézett el, melyek között ugyan számos az érdemleges elintézést csak elodázó, közbeszóló határozat, dc mégis az 1891. évről átjött 1,119 hátralék 1892. év végén 642-re lett leapasztva. Törvényszékünk büntető osztálya kifogástalan eredményt mutat fel: 15,236 darabot dolgozott fel s hogy munkássága érdemleges volt, az abból tümk ki, miszerint az 1891. évről annyi befejezett bűuper került fötárgyalasra hogy a fotareyalások az 1892. év folyamán két tanácsnak adtak csaknem állandó munkát; ezen ügyek érdemleg elbíráltatván, a most folyó bünperek végtárgvalásai már csak egy tanácselnök vezetése alatt is megejthetők. E helyen nem mulaszthatjuk el, hogy a büntető üo-yekben a főtárgyaiások helyes és szakszerű vezetésénél az ufabb időben tapasztalt javulás fölött elismerésünknek kifejezést ne adjunk. A büntető ügyekben követendő új biroi ügyviteli szabályok életbeléptetésével jelentékeny munkatöbblet áll elő, mely nagy részben a segédszemélyzetet terheli. Egy embertől kívántatik meg 16,000 polgári ügydarabnak beiktatásával és betűsoros mutatóba bevezetésével, egy másik embertől 13-14,000 bűnügyi ügydarabnak beigtatásával és minden az ügyben érdekelt egyén nevéről a betűsoros mutatóba bevezetésével járó összes teendők ellátása. Saját tapasztalatunk alapján határozot'au állithatjuk, hogy emberfölötti munka követeltetik tőlük. A törvényszék székhelyén lakó ügyvédeknek egyik régibb sérelmét képezte az, hogy szerdai napokon is, — a hetivásárok napján — midőn vidéki ügyfelekkel való érintkezés miatt irodáikhoz vannak kötve az ügyvédek, tartatnak végtárgyalások és gyakran 3-4 helybeli ügyvéd kénytelen, mint hivatalból kirendelt védő, az egész szerdai napot a végtár gyaluson tölteni. Kamaránk megkereste a kir. törvényszék elnökét, hogy a szegényvédelemmel ugy polgári, mint bűnügyekben túlterhelt helybeli ügyvédek méltányos érdekeire tekintettel, szerdai napokon végtárgyalások ne tartassanak. A törvényszék elnöke szíves készséggel tett eleget a megkeresésnek az ülésrend átalakításakor ; azonban jogos kérelmünk és Ígérete már ismét elkerülte figyelmét akkor, midőn a végtárgyalási napokat a büntető ügyviteli szabályok 96. §-a szerint ez évre megállapította; miért is régibb kérésünket kénytelenek vagyunk megújítani. A szatmárnémeti kir. járásbíróságnál az igazságszolgáltatás menete jelentékenyen lassúbbá vált. Mig ezelőtt 20 -30 napi időközökre tűzettek határidők, addig már 1892. évben csak 70 — 75 napi időközökre lettek azok tűzve s bár rendkívüli szorgalommal mind a 14,500 ügydarab elintézést nyert, mégis jelentékenyen több folyamatban levő ügy jött át 1893. évre, mint az 1892. évre. Ennek okát a mult évi jelentésünkben előterjesztetteken kivü! még abban is találjuk, hogy egyik albirónak állandó betegeskedése ennek tevékenységét annyira megzsibbasztotta, hogy alig negyedrészét volt képes elvégezni azon munkának, a mit birótársai elvégeztek. Az erdődi kir. járásbíróság is dicséretes buzgalommal, hátralék nélkül dolgozta fel a mult évi 5,600 ügydarabot, sőt a lefolyt évben ezen bíróság kiadóhivatala is megfelelt a várakozásnak. A többi járásbíróságaink ügymeneteléről számszerű adatokkal nem rendelkezünk, annyit azonban constatálhatunk a s z inyér-váraljai kir. járásbíróságról, hogy telekkönyvi osztálya eléggé megfontolt lassúsággal intézkedik, 6 hónapra tűzi ki a sorrendi tárgyalásokat és sürgős természetű ügyeket sem intéz el 2]/2 -3 hónap előtt; ennek oka semmi esetre sem a különben is szorgalmas előadóban keresendő, hanem első sorban a személyzet elégtelenségében; mert köztudomású, hogy a szinyér-váraljai telekkönyvi hatósághoz tartozó telekjegyző könyvek a legzavartabb és legsiralmasabb állapotokat tüntetik elő s a telekkönyvi ügyek elintézése itt egy szorgalmas embernek is teljes munkaerejét igénybe venné ; az előadó úr határozottan túl van terhelve, mikor a telekkönyvi ügyeken kivül még az összes kisebb polgári peres ügyek elintézésének a teendői is reá várnak. A fehér-gyarmati, halmi, mátészalkai, nagy-bányai és nagykárolyi járásbíróságnak működése ellen panaszt nem hallottunk. A Szatmáron szétszórtan levő igazságügyi hivatalok helyiségeinek egyesítése c é 1 j á b ó 1 a kir. törvényszék által használt épületnek kiépitése iránt a mult évi jelentésünkben kifejezett óhajunkat ezúttal is ismételjük: tudomásunk szerint e tárgyban positiv javaslat fekszik Nagyméltóságod előtt, kérjük, hogy annak mielőbbi keresztülvitelét eszközöltetni kegyeskedjék. A telekkönyvvezetők országos egyesületének megkeresése folytán készséggel jelentjük ki, hogy helyeseljük a telekkönyvvezetők képesítésének emelésére irányzott mozgalmat s azon karban, mely fontos állami érdekek ellátásával van megbízva, magasabb qualificatioju egyének alkalmazását szükségesnek tartjuk. Az igazságszolgáltatás terén a mult évben szerzett tapasztalatainkról szólva, meg kell emlékeznünk még felsőbb bíróságaink működéséről.