A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 17. szám - Adalék házassági jogunk rendezetlenségéhez. Kérdés - Önkormányzatunk mint alkotmányos garancia

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a »Jog< 17. számához. Budapest, 1893. április hó 23-án. Köztörvényi ügyekben. Azon ígéret (Gotthelf), hogy az igerettevö a neki egyezségileg elengedett követelést meg fogja fizetni, ha Isten megsegíti, nem bír jogalkotó hatálylyal. A treiu'séni kir. törvényszék itélt: felperes keresetével elutasittatik. Indokok: Felperes keresetében előadja, hegy alperes üzleti összeköttetésekből kifolyólag 1,300 frttal adósa volt, 1874. évben alperes rossz anyagi viszonyok közé kerülvén, felperes tőle 1,300 frt követelésének teljes kielégítéséül öO°/u-ot, azaz 650 frtot elfogadott. Ezen kiegyezés után bizonyos idő múlva alperes felpereshez jővén, megígérte, hogy mivel a felperessel történt egyezség a többi hitelezőkkel való kiegyezést előmozdította, ha az Isten megsegíti, az elengedett 650 frtot meg fogja fizetni. Minthogy pedig alperes azóta meggazdagogott s tekintélyes kereskedő hírében áll, a feltétel, melyhez igéretét kötötte, tehát beállott, de alperes vonakodik igéretét teljesíteni, kéri felperes, miszerint alperes 650 frt tőke s ennek a kereset beadásától számítandó 6°/o kamatja megfizetésére köteleztessék. Tekintve már most azt, hogy felperes saját beismerése szerint is a Cl alatti váltón alapuló 1,300 frt tartozás alperes által az 1874. év folyamán 650 frttal teljesen törlesztetett, a nélkül, hogy ugyanakkor a még hátralékos követelés iránti jogát felperes fentartotta, vagy alperes annak későbbi megfizetésére nézve kötelezettséget vállalt volna, kereseti követelését tehát pusztán alperesnek évekkel később önként tett azon ígéretére, miszerint ha az Isten megsegíti, az elengedett 650 frtot »hálából« meg fogja fizetni, alapítja; tekintve, hogy alperesnek ezen nyilatkozata, mint teljesen egvoldalú ígéret, a fizetésre jogilag kötelezettséget nem képez, mert a peres felek között ezen ígéret folytán, habár azt felperes szívesen fogadta is, alperes tetszésétől függvén igéretét teljesíteni vagy nem teljesíteni, szerződés vagy jogügyletet nem képezhetett; ha felperes alperes tagadásával szemben be is bizonyította volna, hogy T. Kálmán alperessel nem saját személyében, hanem a felperesi cég nevében állott üzleti összeköttetésben, hogy a C) alattin alapuló ^követelés a céget és nem T. Kálmánt illette, hogy alperes az elengedett 650 írtnak megfizetését a felperesi cégnek ígérte s végre, hogy alperes tett Ígérete után olyan kedvező anyagi viszonyok közé került, melyek Ígéretének beváltását anyagi helyzetének lényegesebb érintése nélkül megengedik: felperes minden jogi alapot nélkülöző keresetével feltétlenül elutasítandó volt. A pozsonyi kir. ítélő tábla itélt: A kir. tábla az elsőbiróság Ítéletét helybenhagyja indokainál fogva. A magy. kir. Curia itélt: A másodbiróság Ítélete a benne felhozott és az elsőbiróság ítéletéből elfogadott indokokból helybenhagyatik annyival inkább : mert az alperes által az időpontnak közelebbi meghatározása nélkül tettnek állított feltételes Ígéret komoly és határozott fizetési szándékkal történtnek nem tekinthető; ez az állítólagos Ígéret tehát még abban az esetben sem állapíthatna meg jogi kötelezettséget, ha annak megtörténte bizonyittatnék is. (M. kir. Curia 1893. márc. ló. 733/92. v. sz.) Az eljegyzéstől visszalépő léi a vétlen félnek az eljegyzés folytán felmerült kiadásait, mint általa okozott kárt megtéríteni tartozik; ezen megtérítendő kiadások alatt, a dolog természete szerint, csakis olyanok érthetők, a melyek az eljegyzés következtében szükségképen merültek fel. (M. kir. Curia 1893. febr. 24. 3,775.) A biztosítási végrehajtás megszüntetése iránt is indítható kereset, mert a végrehajtási törvény nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy ennek csupán kielégítési végrehajtás esetében van helye és a törvény szelleméből nem magyarázható ki azon értelmezés, hogy biztosítási végrehajtás folytán a végrehajtási jog megszüntetése nem lenne követelhető. A miskolci kir. törvényszék (1891. febr. 18-án 1,174.) Mikuleczki István ügyvéd által képviselt végrehajtást szenvedett K. Károly felperesnek, Bodnár Dániel ügyvéd által képviselt végrehajtó Sz. Erzsébet és Zsuzsánna alperesek ellen elrendelt biztosítási végiehajtás megszüntetése s jár. iránti perében következőleg itélt: A 10,415/89. sz. végzéssel, Sz. Erzsébet és Sz. Zsuzsánna javára K. Károly ellen 68 frt s jár. erejéig elrendelt biztosítási végrehajtás megszüntettetik és végrehajtó Sz. Erzsébet és Sz. Zsuzsánna kötelesek tűrni, hogy a kir. törvényszéknek 10,415/89. sz. végrehajtást rendelő s a mezőcsáti kir. járásbíróságnak 2,992 89. számú kiküldetést tartalmazó végzései alapján Ernődön 1890. jan. 20-án foganatositott biztosítási végrehajtás alkalmával K. Károly végrehajtást szenvedettől lefoglalt ingóságok a bírói zár alól feloldassanak s az ezen kir, törvényszéknek 10,415/889. sz. végrehajtást rendelő végzése alapján az emődi 364. és 451. sz. tjkvben A + 1. és A + Ír. sz. a. bejegyzett fekvőségekre 68 frt tőke s jár. erejéig az ezen kir. törvényszéknek tlkvi osztályának 19,691. sz. végzése folytán előjegyzett zálogjog a nevezett tlkjkvekből végrehajtási uton kitöröltessék stb. Indokok: A Sz. Erzsébet és Sz. Zsuzsánna felperesek által K. Károly alperes ellen folyamatba tett örökösödési perben az 1889. okt. 21-én 2,648/89. sz. a. hozott s K. Károly alperest 68 frt s jár. megfizetésében marasztaló elsőbirósági ítélet meghozatala után peres felek a 700/890. számú végrehajtás megszüntetése iránti keresethez C. alatt csatolt egyezséglevél tartalma szerint akként egyeztek meg, hogy Sz. Erzsébet és Sz. Zsuzsánna és K. István utáni örökségi jutalékokra nézve együtt és összesen beérik 64 frttal, melynek fizetésére magát K. Károly kötelezte s annak fejében, melynek lefizetésére határidőül az 1890. február 2. napja tüzetett ki, ez ügyből kifolyólég lemondottak a K. Károly ellen minden további követeléseikről, sőt a 19,691/89. sz. végzéssel előjegyzett zálogjog kitöröltetésébe is beleegyeztek, az ugyanott D. alatt csatolt nyilatkozat és nyugtatványban pedig, mely szerint a kitűzött határidőben a 64 frtot megkapták, a C. alatti egyességlevelet ismét megerősitették és ezen C. és D. alatti okiratok valódisága s annak tartalma s illetve, hogy az Sz. Erzsébet és Sz. Zsuzsánna előtt felolvastatott s azt ők elfogadták és kézjegyekkel ellátták, tagadásukkal szemben ezen per során törvényszerűen igazoltatott a hit alatt kihallgatott tanuk egybehangzó vallomása által. A C. alatti egyességlevél megkötése által ezeknél fogva Sz. Erzsébet és Sz. Zsuzsannának a 2,648/p. 89. számú elsőbirósági Ítélettel megítélt a C. alatti egyezség tárgyát képező követelésre vonatkozólag végrehajtási joga megszűnvén, a C. alatti megkötése után ennek ellenére részökre foganatositott végrehajtás megszüntetendő s a lefoglalt ingóságok a birói zár alól feloldandók s az előjegyzett zálogjog törlése elrendelendő volt. Végrehajtató alpereseknek az a kifogása, hogy végrehajtást szenvedett felperes őket a C. alatti kötésekor megtévesztette, azt mondván nekik, hogy ők az örökösödési pert elvesztették s a mit ad, azt is csak testvéri jóindulatból adja, hogy továbbá a C. és D. alatti okiratok nem voltak előttük felolvasva s hogy végül ők a perköltségek viselése alól a C. alattiban felperest fel nem mentették, de sőt felperes nekik annak megfizetését megígérte, mindezen kifogások nem voltak figyelembe vehetők. Mert hogy az alperesek által állított megtévesztés nem forgott fenn, erre alperesek állításával szemben a C. alatti okirat határozott cáfolatot nyújt, a mennyiben abban világosan ki van tüntetve, hogy K. Károlyt 68 írtnak s jár. megfizetése terhelte s végrehajtató alperesek ezt tudva, engedték le követelésüket a C. alattiban meghatározott összegre, a C. és D. alatti valódisága annak tartalma, valósága pedig s az, hogy ezen okirat az aláírás előtt felolvasva s megmagyarázva lett, a már nevezett tanuk egybehangzó vallomása által igazoltatott. A. perköltségek el nem engedésére s illetve annak végrehajtást szenvedett általi elvállalására vonatkozó kifogás pedig azért nem vétetett figyelembe, mert oly esetben, midőn az egyezség feltételei írásban foglaltassanak, az írásba foglalt megállapodások mellett és azok ellenére az egyidejűleges állítólagos szóbeli megállapodások birói figyelembe nem jöhetnek és mert a C. és D. alatti okiratokban a kötelezett 64 frt követelésen felül végrehajtató alperesek végrehajtást szenvedett felperessel szemben lemondanak minden bármily néven nevezhető ezen peres ügyből származtatható igényekről, ez pedig kizárja a költség követelésére vonatkozó igények érvényesithetését is, s mert végül a végrehajtás megszüntetése iránti keresethez B. alatt hiteles alakban csatolva levő elsőbirósági Ítélet szerint végrehajtást szenvedett felperes, végrehajtató alperesek javára költségek viselésére kötelezve nem is volt, s igy a költségeknek alperesek részérőli elengedése nem nyerhetett alkalmazást. Ugyanazért az itt felhozott indokokból nem nyerhetett alkalmazást az alperesek által kért főeskü általi bizonyítás sem. Az alperesek által a kinált főeskü szövegébe felvett többi ténykörülményekre vonatkozólag pedig, nevezetesen, hogy kérte-e felperes alpereseket az egyezkedésre s hogy nem alperesek mondták tollba a C. és D. alatti okiratokat, a főeskü általi bizonyítás azért volt mellőzendő, mert főeskü általi bizonyításnak csak per-