A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 17. szám - Adalék házassági jogunk rendezetlenségéhez. Kérdés - Önkormányzatunk mint alkotmányos garancia

66 A J O GL döntő ténykörülmények tekintetében lehet helye, a most emiitett ténykörülmények pedig olyanok, melyek a per mikénti elbírálására semmi befolyással nem lehetnek. A kassai kir. itélő tábla: (1892. május 16-án 843.) Az alsóbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja s a perköltségeket a peres felek között kölcsönösen megszünteti. Indokok: Az 1881 : LX t.-c. 30. §-a azt rendeli, hogy végrehajtás megszüntetésének vagy korlátozásának abban az esetben van helye, ha végrehajtatónak, végrehajtási joga egészben vagy részben elenyészett. Minthogy »végrehajtási jog* figyelemmel a most idézett szakasz a), b) és c) pontjaira, valamint az 1881 : LX. t.-c. 1. §-ára is, csupán bírói határozaton, perbeli egyezségen, vagy közjegyzői okiraton alapulhat, nyilvánvaló, hogy a 30. §-ban jelzett beszüntetési vagy korlátozási kereset csupán kielégítési végrehajtás, nem pedig biztosítási végrehajtás esetében is foglalt helyt. De ugyanez következtethető az 1881: LX. t.-c. 223—227. §-ainak helyes értelmezéséből is, a mennyiben e szakaszok szerint a biztosítási végrehajtásnak egyik előfeltétele, hogy a biztosítandó követelés érvényesítése iránt a per már folyamatban legyen, ille • tőleg, hogy a 225. és 227. §§. eseteiben elrendelt biztosításoknál a kereset a 234. és 235. §§. rendelkezéseihez képest záros határidő alatt beadassék; ebből folyólag, ha a biztosítási végrehajtás a 223. §. alkalmazásával okirat alapján, vagy a 225. §. értelmében bér vagy haszonbéri hátralékra, illetve a 227. §. alapján közhatósági ellenőrzés alatt álló pénzek iránt rendeltetett el, akkor a végrendelet és foganatosított biztosítás hatálya a pernek jogerejű eldöntésétől függ, ha pedig a biztosítás a 224. §. alkalmazásával felebbezés alatt álló marasztaló Ítélet alapján rendeltetett el, ugy abban az esetben a biztosítási végrehajtás feloldására, vagy további fentartására nézve a felsőbb bíróságnak jogerőre emelkedett határozata lesz az irányadó, a mint ez különben a 234. és 235. §-okban is kifejezést nyer. Ezekből is nyilvánvaló tehát, hogy egyáltalán nem forog fenn annak szüksége, hogy a biztosítási végrehajtás esetében a biztosítás megszüntetése iránt vagyis arra nézve, vájjon a biztosított követelés fennáll-e vagy sem? a 30. §. alapján még külön peres eljárás indittassék. Ehhez képest tekintve, hogy a fenforgó esetben felperes ellen csupán biztosítási végrehajtás rendeltetett el, a mi ellen a fentebbiek szerint megszüntetési keresetnek helye nincs: az első bíróság ítéletét megváltoztatni s felperest az 1881: LX. t.-c. 30. §. alapján indított végrehajtás megszüntetési keresetével elutasítani kellett. A perköltségek kölcsönös megszüntetését az a körülmény indokolja, hogy alperes a fenti indok alapján perjogi kifogással nem élvén, a perköltségek felmerülésére szintén okot szolgáltatott stb. A m. kir. Curia: (1893. február 21-én 8,864/P. 892.) A másodbiróság Ítélete megváltoztattatik és az első bíróság ítélete hagyatik helyben indokolásánál fogva és még azért is: mert az 1881 : LX.. t.-c. 30. §-a a végrehajtási jognak megszüntetése iránti eljárásra nézve nem tartalmaz oly rendelkezést, hogy ennek csupán kielégítési végrehajtás esetében van helye. A törvény szelleméből pedig szintén nem magyarázható ki azon értelmezés, hogy biztosítási végrehajtás folytán a végrehajtási jog megszüntetése nem lenne követelhető, mert a kielégítési végrehajtás, a mikor ezt a biztosítási megelőzte, ennek következménye, a biztosítás képezvén a végrehajtás megkezdésének tényét, és minthogy az idézett 30. §. csak a végrehajtási jogról szól, ez pedig mint általános jogi fogalom, mind a biztosítási, mind a végrehajtási jogot magában foglalja: ezeknél fogva a másodbiróság végzésének indokaiban foglalt értelmezés annál kevésbé fogadható el, mert a pernek — bármily szakában — egyességgel lehető befejezése ezzel gátoltatnék s a bíróság hivatásával ellenkezően, lenne kénytelen eljárni. Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A váltóürlap nyomtatott szövegében előforduló ez a kifejezés : „rendeletire, a törvény által megkívánt azon kelléket, a mely szerint az a személy vagy cég, a kinek vagy a melynek részére, vagy rendeletére a fizetés teljesitendö, a váltó szövegében megnevezendő, nem pótolja. A kalocsai kir. tszék: A kir. törvényszék a folyó évi 2,668. szám alatt hozott sommás végzésnek joghatályában fentartása mellett, kötelezi K. J. alperest a Császártöltésen 1891. évi jun. lü-én 113 frtról kiállított, 1891. évi ápr. 20 án lejárt váltó alapján, mint elfogadót, 113 frt váltótőkének, ezen tőke után 1891. ápr. 20-ik napjától a kielégítésig járó 6°/o kamatnak stb. 3 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett felperes K. testvérek bejegyzett cég részére leendő kifizetésére. A budapesti kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az elsőbiróság ítéletét az azt megelőzött eljárással és a 2,666/91. számú sommás végzéssel együtt hivatalból megsemmisíti, a keresetet visszautasítja és azt felperesnek visszaadni rendeli. Indokok: A keresethez A) alatt csatolt okirat nélkülözi a váltótörvény 3. §-ának 3. pontjában az idegen váltóra vonatkozólag megszabott lényeges kelléket, a mennyiben az a személy, vagy cég, a melynek részére vagy rendeletére a fizetés teljesítendő, megnevezve nincs, az emiitett okirat nyomatott szövegében előforduló ez a kifejezés pedig: »rendelet«-re, a törvény által megkívánt kelléket nem pótolhatja, 'mert abból ki nem vehető, hogy a kibocsátó saját magát jelölte volna meg rendelvényeskunt, más személy vagy cég megjelölése pedig egészen hiányzik. Tekintve, hogy a váltótörvény 6. §-a szerint oly okiratból, melyen a váltó lényeges kellékeinek valamelyike hiányzik, váltójogi kötelezettség nem származik s az ily okiratra alapított 2,668/891. számú váltókereset, a váltóeljárást szabályozó igazságügyminiszteri rendelet 4. $-nak 2. bekezdése szerint már az elsőbiróság által hivatalból visszautasítandó volt volna; tekintve, hogy az elsőbiróság ennek elmulasztása által lényeges eljárási szabályt sértett meg, Ítéletét a megelőző eljárással és a sommás végzéssel együtt az 1881. évi L1X. t.-c. 39. §-nak c), illetve o) pontja alapján hivatalból megsemmisíteni kellett. A m. kir. Curia: A budapesti kir. itélő táblának neheztelt végzése az abban felhozott indokokból helybenhagyatik. (1893. febr. 15. 843. sz.) A több évre kötött biztosítási szerződésnek a biztosított részéről történt felbontása esetén a biztosító a kt. 486. §. 2. pontja alapján kár címén követelheti azon összeget, melyet a biztosítottnak a több évre kötött biztosításra való tekintettel elengedett. A temesvári kir. járásbíróság ítélt: Alperes köteles a kereseti 28 frt 16 kr. tőkét, ennek 1889. évi október 22-től járó 6°/0 kamatait felperesnek 8 nap alatt különbeni végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes nem tagadja, hogy épületeit és gazdasági felszerelvényeit 1888. évi szeptember 21-től kezdődőleg tiz évre felperes intézetnél biztosította és hogy ezen szerződést 1890. évi szeptember 21-től kezdődő hatálylyal egyoldalúlag felbontotta, kéri azonban felperest keresetével a keresk. törvény .')05. §. 3-ik pontjára alapított kifogása alapján elutasitani. A keresk. törvény 486. §. második bekezdése szerint azon esetben, ha a biztosítási szerződés megszűntét a biztosított okozta, a biztositónak kártérítéssel tartozik, ennélfogva felperesnek alpere3 elleni kártérítési jogát a kereseti ügyletre nézve megállapítani és alperest a mennyiségileg és valódiságilag nem kifogásolt kereseti kár megfizetésére annál is inkább marasztalni kellett, mert jelen esetben a bizt. szerződés a keresk. törv. 485. §. 4. pontja alatt érintett oknál fogva vesztette hatályát s felperest a szóban forgó kártérítési jog a 486. §. második bekezdése alapján kétségen kivül megilleti és ezen mitsem változtat az alapszabály vitatott téves érvelés, mivel jelen esetben nem az alperesi, hanem a felperesileg hivatkozott §. alkalmazásának esete állott be. A temesvári kir. itélő tábla ítélt: A kir. ítélő tábla az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Alperes maga beismerte, hogy a közte és felperes biztosító-társulat között 1888. évi szeptember 21-től 1898. évi szeptember 21-ig terjedő 10 évre kötött biztosítási szerződés 1890. évi szeptember 21-én azért vesztette hatályát, mert a visszatérő időszakban kötelezett díjrészletet meg nem fizette, felperesnek tehát kártérítéshez a keresk. törvény 468. §. második kikezdése értelmében nyilván joga van ugyan, keresetével mindazonáltal el volt utasítandó, mert a keresetbe vett összeg a szerződés megszűntéből származó kárnak nem tekinthető. Felperes ugyanis kár címén azon 20°/o"nyi összegben kéri megítéltetni, melyet alperesnek a biztosítás után a szerződésnek 10 évig történt megkötésére való tekintettel engedélyezett. Minthogy azonban a szerződő feleknek jogukban állott a biztosítási díjat a társulati táblázatban foglalt díjtételektől eltérő összegben megállapítani, a szerződési megállapodással szemben a két összeg közötti különbség tekintet nélkül azokra az indokokra, melyek a biztosító-társulatot a díjtáblázattól eltérőleg kisebb összegű biztosítási díj elfogadására indították, a kár fogalma alá nem vonható s alperes mint biztosított annál a jogelvnél fogva, hogy a szerződési megállapodás indokai csak akkor veendők tekintetbe s bírhatnak hatálylyal, ha magában a szerződésben feltételként vagy kikötésképpen kifejezést nyertek, a rendesen alkalmazott és a kivételesen megállapított díjtételek különbözet megtérítésére nem kötelezhető, ha csak kifejezetten nem vállalt kötelezettséget az iránt, hogy a kérdéses különbözetet kárérités fejében meg fogja felperesnek fizetni abban az esetben, ha a biztosítási szerződés az ő hibájából megszűnnék, ugy de felperes nem is állította, annál kevésbé bizonyult, hogy alperes ily kötelezettséget vállalt volna. A magy. kir. Curia i t é 11: A kir. táblának ítélete megváltoztatik és az elsőfokú biróság Ítélete hagyatik helyben. Indokok: Az elsőfokú bíróságnak Ítélete annak indokainál fogva, de főleg azért hagyatik helyben: mert kétségtelen lévén, hogy a felek közt létrejött két rendbeli kárbiztositási szerződés- megszűntének a díjfizetés nem teljesítése által egyedül az alperes az okozója és hogy ennélfogva a keresk. törvény 486. §-ának második bekezdése értelmében alperes felperesnek - a már lejárt díjakon felül — kártérítéssel tartozik. _ Kérdés tárgyát csak az képezheti, hogy felperes alperestől kártérítésképpen követelheti-e a kereset tárgyává tett azt a 20°/o rabattos összeget, a melyet a 10 évre kötött mindkét biztosítási szerződésben meghatározott alapdíjtételek szerint kiszámított biztositási díjakból felperes alperes javára tényleg levonásba hozott és a mely összeg teljesen megfelel azon első két évre levont