A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 17. szám - A szatmár-németii ügyvédi kamara évi jelentéséből

132 ságod figyelmét azon anormalis állapotokra, a melyek Fiumé nak és Horvát-Szlavon-Dalmátországnak törvénykezési viszonyai tekintetében az anyaországgal szemben fennállanak. Hogy ezek javítása tekintetében az illetékes tényezők részéről eddigelé bármely tekintetben is kezdeményező lépés tétetett volna, tudomásunk nincsen. Újból megsürgetjük tehát, hogy e létező, úgyszólván szégyenletes állapot megszüntetése tekintetében mielőbb méltóztassék megfelelő módon intézkedni. Sürgettük mult évi jelentésünkben a pestvidéki kir. törvényszéknek a budapesti kir. törvényszékbe való beolvasztását és a budapesti kir. törvényszék polgári és büntető osztályainak önállósítását, valamint a fővárosi polgári járás bíróságok összpontosítását. A kamaránk területén működő bíróságok ügymenetére és működésére nézve észrevételünk az, hogy a lefolyt évben sem hátramenést, sem előrelépést nem tapasztaltunk, hanem maradt minden a régiben. A törvénykezés terén fontosabb mozzanatot csupán a vizsgálóbírói intézménynek 1893-ik évben való életbeléptelése képezi. Ez mindenesetre haladás a büntető törvénykezés fejlesztésinek terén. Az alkotmány-utcai törvénykezési palotában a bíróságok egy némely helyiségének elhelyezése tárgy á b a n i s észrevételeket kell tennünk. A budapesti kereskedelmi és váltótörvényszék és a budapesti kir. törvényszék büntető osztályának iktató hivatalai és irattára mind a négy emelet magasságával bíró harmadik emeleten vannak elhelyezve. Ezen elhelyezésnek észszerűségét valóban nem vagyunk képesek felfedezni. A kereskedelmi és váltójogi törvénykezés terén két körülményt említhetünk fel sajnos tapasztalatképen. Az egyik az, hogy e bíróságoknál, dacára az általános normativumképen elfogadott díjszabályzatnak, a perköltségek megállapítása tekintetébeu bizonyos aránytalanság és rendszertelenség uralkodik. Míg ugyanis oly ügyvédi munkálatokért, a melyek puszta ürlap-kitöltésből állanak, az ügyvédi díjakat a budapesti kereskedelmi- és váltótörvényszék az általános díjszabályzat szerint pontosan állapítja meg, addig ugyanaz a törvényszék számos esetben és indokolatlanul az érdemleges tárgyalásokat és munkát sokkal alacsonyabban taksálta, a mi naponként előfordul, de sőt a budapesti kir. itélő tábla kereskedelmi tanácsa azt is megteszi, hogy hasonló esetekben pár krajcárral vagy forinttal az ily érdemleges tárgyalási költségeket is még lejebb szállítja, mintha az efféle leszállításokra különös súlyt helyezne Ítélkezésében. Ugyané helyen kell felemlítenünk azt az évek óta hangzó jogosult panaszt is, hogy a budapesti kir. itélő tábla váltótanácsánál a legsürgősebb váltó- és kereskedelmi ügyek a lehető leglassúbb elintézésben részesülnek. Egyszerű váltóügyek elintézési idejének minimuma hat hó, de sokszor egy évig is elhevernek ott az ügyek, míg a sor reájok kerül. Felesleges bővebben fejtegetnüuk, hogy ez a váltó- és kereskedelmi ügyek természetének, melyek a lehető sürgős lebonyolítást igénylik, éppen nem felel meg. Ez a visszásság alapos vizsgálat tárgyává teendő s ha annak oka a munkaerő csekélysége, ugy az haladéktalanul szaporítandó, mert e bajt leginkább a főváros kereskedelme szenvedi meg. Panaszunk van a sommás bíróságok lassú ügymenete miatt is. Legtöbb sommás bíróság nem tartja be azon határidőket, a melyeket a törvény a sommás keresetek tárgyalási határnapjának kitűzése tárgyában előír. Nyolc és tizenöt napos határnapok helyett kapunk három és négy hónapos határidőket, holott ezt az eljárást a legnagyobb munkahalmaz sem mentheti. Ugyanis, mint tudva van, a fővárosban a sommás perek körülbelül 45 százaléka makacssággal vagy egyezséggel végződik, a minek elintézése a bíró részéről semmi szellemi munkát nem igényel és naponkint egy biró által, kivált a segéderő igénybevétele mellett 30—40 drb. ily ítélet feldolgozható. Felemlítjük e helyen karunknak egy régi sérelmét i s az illetékügyekben. Ugyanis az ügyvédi kar az, mely az állam részére a bélyegjegyekben lerovandó illeték beszedését közvetíti és éppen karunk az, a melyet a drákói szigorú és az igazság szempontjait teljesen figyelmen kivül hagyó törvény a legkegyetlenebbül sújt. A törvény az ügyvédet bármely okból származó bélyeghiányért annak ötszörösével rendeli büntetni. Megesik, hogy az ügyvéd egyéb elfoglaltságai közepette, midőn az ügy érdeme foglalja el minden gondolatát, megfeledkezik egy bélyeg felragasztásáról, megesik, hogy a hiányos felbélyegzésre a bélyeg- és illetékszabályok nagy számmal lévő homályos rendelkezéseinek valamelyikére szolgáltat alkalmat, a nélkül, hogy az ügyvédet gondatlanság vagy éppen az államkincstár ellen irányuló kárositási szándék vezérelné. Lehet, hogy a beadvány benyújtása, vagy a jegyzőkönyv aláírása után pár perccel eszébe jut, hogy az illeték lerovásáról megfeledkezett, jóvá akarja azt nyomban tenni, de már lehetetlen, mert a lelet fel van véve és nyakába szakad a büntetés teljes súlya. Nincsen az az államkincstári rideg érdek, melylyel az igazság és jog eszméjét megtagadó ezen szabályt a józan ész ítélőszéke előtt igazolni lehetne s nincsen különösen értelme annak, hogy ezen szabály éle éppen az ügyvédi kar ellen fordittassék, a melynek közvetítésével sokkal több bélyegilleték és sokkal pontosabban folyik be, mint olyan esetekben, a hol a felek személyesen tárgyalnak. Teljesen jogos tehát az ügyvédeknek, az állampolgárok ezen adózó osztályának az a követelése hogy a kart lealacsonyító ezen törvényes szabály, mely az absolut büntetés középkori intézményét a legmerevebben tartja fent eltörültessék. Jogos kívánság az, hogy a törvény a vétlen mulasztás es a szándékos károsítás esetei közt különböztessen E kerdes szabályozásánál alapelvül kellene szolgálni annak hogy a bélyeg, hiány pótlására az illető ügyvéd záros határidőben felszohttassék s csak annyiban, a mennyiben ennek eleget nem tenne s így a kárositási szándék jogosan volna vélelmezhető, sújtassák akar az ötszöröst meghaladó büntetéssel. Reméljük, hogy ezen jogos kiván sálunk Nagyméltóságodnál meghallgatásra fog találni s kegyeskedni fog annak a pénzügyminister urral való egyetértésben leendő mielőbbi teljesítéséről gondoskodni. _ Ezekben kívántuk az 1892 ik évről szóló jelentésünket előterjeszteni és az általunk előadottakat Nagyméltóságod jóakaratú figyelmébe ajánljuk. A szatmár-németii ügyvédi kamara évi jelentéséből az igazságyministerhez a következőket közöljük: Az elmúlt 1892. év folyamán 162 fegyelmi és 513 közigazgatási, összesen 675 ügydarab érkezett be s igy 1892. évben 675 ügy el is lett intézve. Polgári peres ügyekben 41 esetben lett pártoló ügyvéd kirendelve. Ügyvédi könyv csak 3 lett hitelesítve. Az ügyvédekről vezetett névjegyzékbe leendő felvétel iránt 2 kérvény adatott be s lett helytadólag elintézve. Az ügyvédek névjegyzékében 1891. év végén 95 ügyvéd volt bejegyezve, az 1892. évben albiróvá kinevezés folytán 1, önkéntes lemondás folytán 1, elhalálozás folytán 4, összesen 6 ügyvéd lett a lajstromból kitörölve, ellenben abba folytatólag 2 ügyvéd lett felvéve s igy a kamara tagjainak száma 91-re apadt le. Az ügyvédség gyakorlatától egy ügyvéd lett felfüggesztve, a ki elhalálozása folytán a lajstromból kitöröltetett s igy felfüggesztve nem maradt senki. Az ügyvédjelöltekről vezetett, névjegyzékben 14 ügyvédjelölt maradt bejegyezve, kik közöl 1 bíróságnál, 13 pedig ügyvédeknél van joggyakorlaton. A mult év folyamán irodát változtatott 12 ügyvédjelölt 12 esetben. Ügyvédi vizsgálatra kamaránk területéről a mult évben csak egy ügyvédjelölt jelentkezett, a ki oklevelet is nyert. Az 1891. év folyamán 16 ügyvéd ellen 25 fegyelmi panasz érkezett be, és pedig 12 ügyvéd ellen 1—1, 1 ügyvéd ellen 2, 2 ügyvéd ellen 3—3, egy-egy ügyvéd ellen 5, és igy az 1891. évről folyamatban maradt 9 fegyelmi ügynek hozzászámitásával az elintézésre váró fegyelmi ügyek száma 34-re ment. Az elintézett fegyelmi ügyek közül tényálladék hiányából 13, a panasz visszavonása következtében 2 esetben lett a további eljárás megszüntetve, 1 ügy más kamarához, mig 4 ügy a kir. törvényszékhez, 2 ügy a választmányhoz való áttétellel, 4 ügy a fegyelmi eljárás elrendelésével lett elintézve. A kamara ügyésze két panaszt emelt hivatalból; egyiket a kamarai tagsági díjak nem fizetése miatt, a másikat pedig a kamara megbízása folytán évek előtt behajtott pénz visszatartása miatt. Ezen számok azt igazolják, hogy a fegyelmi ügyekben az előző évi ügyforgalomhoz képest rendkívül nagy apadás állott be. Ügyvédjelölt ellen az 1892. évben panasz nem érkezett. Kamaránk beléletének mult évi történetéből lehehetlen hallgatással mellőznünk, hogy kamaránk a mult évi augusztus 13-án és következő napjain Győrött tartott országos ügyvédi értekezleten, a titkár s még két kamarai tag által képviselve, részt vett. A győri országos értekezletet, mint az ügyvédi közszellem megnyilatkozásának kezdetét, az ügyvédség tekintélye emelésének céljából már megtett első nagyobb lépést örömmel üdvözölhetjük s el kell ismernünk, hogy az értekezlet ez irányban a magyar ügyvédségnek üdvös szolgálatot tett. Köszönetet mondunk Nagyméltóságodnak, hogy becses ügyeimére méltatni s a kir. pénzügyminister úrral közölni méltóztatott azon feliratunkat, melyben intézkedést kérünk az iránt, hogy az I. fokozat szerint bélyegzett váltók után, midőn azok alapján telekkönyvi jogszerzés kéretik, a II. fokozat szerint pótlandó illetékkülönbözet mindig bélyegjegyek használata által legyen leróható s hogy ezeknek. felülbélyegzésére a telekkönyvi hatóságok. s feljogosittassanak. Örömmel értesültünk Nagyméltósagodnak ezen feliratunkra vonatkozó kegyes leiratából arról, hogy habár a pénzügyminister ur egyelőre nem tartja kérelmünket teljesíthetőnek mert a törvény intézkedése közigazgatási uton nem módosítható, de lulátásba helyezte a bélyeg- és illetékügy rég óhajtott reformját s hogy »ezen tervben levő reform alkalmával, mindenesetre arra is figyelemmel lesz, hogy a váltóknál szükségesnek mutatkozó, pótlólagos illeték illetéklerovás az érdekelt körök kivánságához képest a lehetőségig könnyittessék. »Általános érdeknek s a közóhajnak lenne elég téve, ha a jelzett és régóta várt, -