A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)
1893 / 16. szám - Bolgár igazságügy. Folytatás
64 A J btk. 3ő5. §-ába ütköző s a btk. 356. §-a szerint minősülő sikkasztás vétségében nyilvánítja vétkesnek; a kir. törvényszék Ítéletének azon részét pedig, melylyel vádlott a btk. 393. §-ába ütköző közokirathamisítás büntette miatt bűnösnek nyilváníttatott, helybenhagyván, a vádlottra összbüntetésül kiszabott egy évi börtönbüntetést nyolc hónapra leszállítja, egyebekben azouban a kir. törvényszék ítéletét helybenhagyja. Indokok: Vádlott által a G. Ferencné és P. József kárára elkövetett sikkasztást a kir. itélö tábla a kir. törvényszék ítéletének elfogadott indokai alapján szintén begyőzöttnek találta és minthogy mindkét esetben az elsikkasztott összeg bevételezését a n. 30. és n. 44. alattiak tanúságaként a szolgabíró rendelkezése folytán, tehát hivatali minőségben és hivatali hatáskörben eszközölte ; ennélfogva e két esetben vádlott cselekménye a kir. törvényszék által hivatali sikkasztás bűntettévé helyesen minősittetvén, ezt a kir. ítélő tábla is elfogadta. Minthogy azonban M. György, Sz. István, H. Istvánné károsultak a vizsgálat és végtárgyalás során oda nyilatkoztak, hogy vádlottnak adókönyvecskéiket és a kérdéses összeget akként adták át, hogy az adószedés eszközlése végett Egervölgyibe menvén, elvállalta, hogy adójukat befizeti s adókönyvüket az ottani biróval aláíratja, miből nyilvánvaló, hogy nevezett károsultaktól a kérdéses összegeket nem hivatali minőségben és nem is hivatali állásánál fogva vette át, hanem — a mint a károsultak egyike magát kifejezte — szívességből; minthogy továbbá a körjegyzők a kincstári illetékek bevezetésére általában feljogosítva nincsenek, a vádlott M. János pénzügyi fogalmazó vallomása szerint megbízva nem volt arra, hogy Sz. Mihály illetéktartozását bevételezze, ennélfogva, ha N. Mihálytól 14 frt 80 krt mint a Sz. Mihály által lefizetett kincstári illetéket átvette, miután annak bevételezése hatásköréhez nem tartozott, azt hivatali minőségben át sem vehette. Ekként a kir. ítélő tábla e uégy esetbei, habár a kir. törvényszék elfogadott indokai alapján szintén begyőzöttnek találta vádlott terhére a sikkasztás elkövetését, de vádlott tényét e négy esetben a fenti indokok alapján sikkasztás vétségévé minősítette, slb. stb. A m. kir. Curia (1893. febr, 1. 6,492/B. sz.): Mindkét alsóbb fokú bíróság ítéletének megváltoztatásával vádlott a vád és következményeinek terhe alól felmentetik. Indokok: Vádlott a hivatalát igen rendetlenül vezette, sőt K. Vilmos személyében olyan segédje volt, a ki P. Pál és R. József tanuk bizonyítása szerint vesztére tört s a ki maga is bevallóba, hogy a vádlott hivatalhelyiségéből iratokat tett félre és azokat a szalmakazalba rejtette el. Ily körülmények közt tekintve, hogy vádlott a terhére rótt összegekről szabályszerű nyugtákat adott s különösen tekintettel az elsikkasztottaknak állított összegek csekélységére : kétes, vájjon azok hiánya a hivatalkezelés rendetlenségével vagy szándékos eltulajdonítással áll-e okviszonyban. Az okirat-hamisítás esete is hasonló tekintet alá esik. Azt, hogy a hamis bevezetés a vádlott kezétől származik, az alsóbb fokú bíróságok abból következtetve állapították meg, mert az csak a vádlottnak állott érdekében. Ez a bizonyítás elfogadható lenne, ha vádlottnak segédével való ellenséges viszonya nem állván mellette, a következtetés kizárólagos volna; így azonban a fenforgó kétely folytán erre nézve s a vádlott javára határozni, s őt a vád alól fölmenteni kellett. A megfertóztetés bűntette fenn nem forog, ha vádlott a törvényes kort el nem ért leány kifejlett volta által tévedésben lehetett a sértett fél korát illetőleg s igy vélelmezhette, hogy ez 14-ik életévét már betöltötte. A szegedi kir. törvényszék (1892. március 16-án, 3,015.) R. Antal vádlottat a btk. 236. § ba ütköző s minősülő megfertőzés bűntettének vádja és következményei terhe alól felmenti, ellenben a btk. 365. §-ába ütköző s minősülő jogtalan elsajátítás vétségében bűnösnek mondja ki s ezért a btk. 365. §-a alapján a btk. 85. §. 4. pontjának alkalmazásával 10 frt pénzbüntetésre ítéli stb. Indokok: Cz. Sámuel azon panaszt emelte R. Antal vádlott ellen, hogy Lídia nevű leányával, mielőtt ez 14. életévét betöltötte volna, többször nemileg közösült, vádlottnak ezen tette a btk. 236. §-ába ütköző megfertőzés bűntettének tényálladékát állapítja ugyan meg, mindamellett ezen bűntett vádja s következményeinek terhe alól felmentendő, mert a tárgyalás során kihallgatott Cz. Sámuelné és Cz. Lidia vallomása szerint vádlott akkor, mikor Cz. Lídiával először nemileg közösült, nem tudta, hogy az még 14-ik életévét be nem töltötte, hanem erről csali akkor értesült, mikor a 14-ik évet már betöltötte; de másrészről a tárgyalás során constatálva lett, hogy Cz. Lidia oly testile°kifejlett állapottal bir, hogy nem vélelmezhető rajta szemlélés által azon körülmény, miszerint 14-ik életévét már túlhaladta ezért vádlott a megfertőzés bűntettének vádja alól felmentendő' ellenben elitélendő volt a jogtalan elsajátítás vétségében, mert maga elismeri, hogy 1890. évi szeptember havában egy pénztárcát— 20 frt 70 kr. tartalommal — talált, melyet azonban a hatóságnak be nem szolgáltatta, hanem a pénzt saját céljaira fordította. A büntetés kiszabásánál figyelembe veendő volt, hogy vádlott akkor, mikor tettét elkövette, 16. életévét még be nem töltötte, hogy feddetlen előéletű és hogy meg De nem töredelmes vallomást tett, mely vallomása nélkül a jogtalan elsajátítás vétsége kideríthető sem lett volna, ezért az Ítéletben megszabott büntetésre kellett itélni. A szegedi kir. Ítélőtábla (1892. június 9-én, 2,044,) Minthogy a jogtalan elsajátítás vétsége a btk. 365. §-anak rendelkezése szerint fogházzal és pénzbüntetéssel is büntetendő, a kir. törvényszék ítélete részben megváltoztató s vádlott büntetése, tekintettel a fennforgó nyomatékos enyhítő körülmenyekre, 2 napi elzárásra és 5 frt pénzbüntetésre, mint mellékbüntetésre ítéltetik, egyébként a kir. törvényszék ítélete indokainál fogva helybenhagyatik. A m. kir. Curia (1893. március 10-én, 9,751.): A kir. Ítélőtábla ítélete a büntetés tekintetében megváltoztattatik s a vádlottra a btk. 365. §-a alapján és a btk. 85. §. 4. pontja értelmében megállapított elzárás büntetése 10 napi tartamra, pénzbeli mellékbüntetése pedig 25 frtra felemeltetik. Indokok: Vádlottnak az a cselekménye, hogy az általa találtnak beismert husz forintot nyolc nap alatt a hatóságnak vagy annak a ki elvesztette, át nem adta, hanem jogtalanul elsajátította, szigorúbb beszámítás alá esvén, másodfokulag megállapított és a törvény által kiszabandó kettős büntetése a megfelelő mértékben felébb emelendő volt. A megfertőzés vádját illetőleg, Cz. Lídiának a főtárgyaláson bíróilag megállapított testi fejlettségénél fogva elfogadható alappal bírván vádlottnak az a mentsége, hogy nem tudta azt, hogy az még 14-ik évét be nem töltötte: e vád alul a btk. 82. §-a értelmében helyesen mentetett fel. A m. kir. pénzügyi közigazgatási biróság elvi jelentőségű határozatai. 1,792. Ha a tkvi hatóság a bekebelezési kérvényt a fennforgott hiányok miatt elutasította és ez a kétvény a hiányok pótlásával iij beadványnyal v/sszamutattatik, cz a visszamutató kérvény illetéki szempontból nem pótkérvénynek, hanem új beadványnak tekintendő. (1892. évi 4,080. szám.) 1.793- Közjegyzői óvadékrót kiállított biztosítéki okiratok illetékmentességben nem részesülnek. (1892. évi 4,081. sz.) 1.794- Valamely peres fél által hivatkozott tanú kihallgatásáról felvett jegyzőkönyv bélyege ért az ellenfél még akkor sem felelős, ha ugyanaz a tan/'/ //gyanabban a jegyzőkönyvbe)/ esetleg ellenkérdéseire is kihallgattatik. {7.391. sz. 1891.) 1,795. Iskolai kórházalapok javára tett hagyományok : illetékmentesek. (1892. évi 7.249. sz.) 1,796. A per érdemében hozott felsőbb bírósági határozatok eredeti kiadványai mellékletekül bélyegmentesen csatolhatok. (1892. évi 5,848. sz.) Az illetéki díjjegyzék 48. tételéhez tartozó jegyzetek szerint fel- és alperes által fele-fele részben lerovandó állandó Ítéleti bclycgilletékrc nézve, a peres felek között egyetemleges fizetési kötelezettség fenn nem áll. 6,607/1892. sz.) i,797i-ső pontja 1,798. Bevásárlási könyvecskék csak attól a naptól kezdve, a melyen az első beírás történt, számítandó tizenkét hónap elteltével esnek /íjabb 15 krnyi állandó bélyegilleték alá. {6,757. sz. 1892.) Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök: Bruckner Károly e., szombathelyi tszék, bej. máj. 13, félsz. jun. 2, csb. Sarlay Ferenc, tmg. dr. Pletnits Ferenc. — Blauhoril Mihály e., pécsi tszék, bej. máj. 15, félsz. máj. 31, csb. Kaufman Nándor, tmg. Szuly János. — Spitzer Péter e., szolnoki tszék, bej. máj. 10, félsz. máj. 27, csb. dr. Jósa Gyula, tmg. Kerekes Géza. — Hirschl Bernát e., nagyváradi tszék, bej. máj. 23, félsz. máj. 27, csb. Jelentsik István, tmg. dr. Fleischer Lajos. — Salling János e., nagyváradi tszék, bej. máj. 12, félsz. máj. 24, csb. Jelentsik István, tmg. dr. Ehrlich Mihály. — Schwartz M. Vilmos e., újvidéki tszék, bej. máj. 9, félsz. máj. 17, csb. dr. Percei János, tmg. dr. Grünbaum Pál. — Ifj. Moreuo S. Adolf e., gy.-fehérvári tszék, bej. jun. 5, félsz. jun. 13, csb. Gerácsim János, tmg. Issekutz János. — RÓth Adolf e., nyíregyházai tszék, bej. jun. 15, félsz. jul. 17, csb. Morvay Pál, tmg. Hrabovszky Guidó. — Csernai VillUOS e., székesfehérvári tszék, bej. jun. 13, félsz. jun. 13, csb. Sohár Béla, tmg. dr. Rencsey Lajos. Pályázatok: A beregszászi kir. tszéknél II. o s z t. jegyzői áll. ápr. 23-ig. — A nyárad-szeredai kir. jrbságnál a 1 b i r ó i áll. ápr. 23-ig. — A rékási kir. jrbságná1 aljegyzői áll. ápr. 25-ig. — A kolozsvári kir. ügyészségnél a 1 ü g y é s z i áll. ápr. 25-ig. — A kassai kir. tszéknél b i r ó i áll. ápr. 27-ig. — A pécsi kir. itélö tábla kerületében több joggyakornoki áll. ápr. 29-ig. — A maros-vásárhelyi kir. itélö tábla kerületében 13 joggyakornoki áll. ápr. 29-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság"-nal Hold-utca 1. sz.
