A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 15. szám - Midőn felebbezés a törvény által kifejezetten kizárva van - Erdélyi birtokviszonyok. Felelet

58 A JOG kész kiatlásokat illetékesen megállapíthatja, felperes ennélfogva, tekintettel arra, hogy felsőbb bírósági gyakorlatunk szerint a szentszék kielégítési végrehajtás elrendelésére jogosítva nincs és ily esetekben polgári bíróságaink a szentszéki Ítéletek végrehajtására segédkezet nem nyújthatnak, helyesen tette keresetét itt folyamatba, illetve helyesen formulázta kereseti kérelmét, kérvén költségeinek bírói végrehajtás utján leendő behajtását itéletileg elismertetni. Azon alperesi kifogás, hogy felperes és alperes között semilyen jogviszony fenn nem forog és hogy a jelen keresettel csak felperes megbízója léphetett volna fel, figyelembe nem volt vehető azért, mivel ezen szentszéki Ítélet szerint a költségek a felperesi illetménynyel ezek részére megállapítva lettek alperes ellenében, mi kitűnik abból, hogy a szentszéki ítélet szórói-szóra azt rendeli, hogy alperest a felperesi keresete részére 186 frt 40 krban megállapított perköltség megfizetésére kötelezi. Mindezeknél fogva és miután felperestől a módot, hogy költségeit behajtsa, elvonni nem lehet, kellett alperest a kereseti kérelemhez képest elmarasztalni. A kassai kir. Ítélőtábla: (1892. márc. 23-án 4,829.) Az első biróság Ítéletét megváltoztatja s felperest keresetével elutasítja. Indokok: Tekintve, hogy ezen perben néma féllel szemben az ügyvéd részére megillapitott díjak és kész kiadásokról, hanem oly perköltségekről van szó. melyeknek megfizetésére felperes ügyvéd megbízójának ellenfele köteleztetett, tekintve továbbá, hogy a perköltség természeténél fogva nem az ügyvédnek, hanem a perben álló félnek ítéltetik meg, minek az a következése, hogy a perköltségben marasztalt fél ellen annak behajtása végett az ellenfél ügyvéde saját személyében nem, hanem csakis megbízója nevében van jogositva fellépni s megfelelő díjat és kész kiadásait csak saját felével szemben van jogositva követelni, mindezeknél fogva, miután felperes mint a perbeli felperes ügyvéde saját személyében jelen perrel fellépni jogositva nem volt, őt kereshetőségi jog hiányából keresetével elutasítani kellett. A m. kir. Curia: (1893. febr. 24-én 5776.) A másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítélete hagyatik helyben indokainál fogva és azért, mert a kassai püspöki szentszék az előtte folytatott házassági válóperben felmerült perköltséget az 1868: LIV. t.-c. 22. §. alapján, mint az illetékes perbirája megállapítani jogosított és miután felperes keresetében azt kéri, hogy a kassai püspöki szentszék által hozott A) alatti Ítélettel a részére alperes ellenében megítélt perköltségnek bírói végrehajtás útján leendő behajthatása itéletileg ismertessék el, felperesnek erre vonatkozó kereseti jogát megtagadni nem lehet és minthogy alperes a követelés ellenében egyéb kifogással nem élt, a másodbiróság Ítéletének megváltoztatásával az első biróság Ítélete volt helybenhagyandó. Ha egy követelés biztosítására a zálogjog valamely ingatlan állagára bekebelezve van, ezen felül ugyanezen követelés biztosítására ugyanezen ingatlanra még zálogjogi előjegyzésnek helye nem lehet. A szegedi kir. Ítélő tábla végzett: Az elsöbiróság végzésének az a része, melylyel a biztosítási végrehajtás 1,008 frt 95 kr. erejéig az ó-becsei 6,368. sz. tjkvben 1,948. és 1,949. hr. számok alatt felvett ingatlan állagára is elrendeltetett, megváltoztatik és kérvényező az e végrehajtás iránti kérelmével elutasittatik, ellenben az említett végzés többi része helybenhagyatik. Indokok: A 4,327/1892. sz. a. beadott biztosítási végrehajtás iránti kérvényben kifejezetten elő van adva, hogy kérvényező fentjelölt tőkekövetelésének biztosítására a fentjelölt ingatlanra 3,500 frt erejéig zálogjog van bekebelezve. Ugyanazért ezen felül az emiitett tőkekövetelés erejéig még zálogjogi előjegyzésnek helye nem lehet, minélfogva az elsöbiróság végzésének azt a részét, melylyel a tőke erejéig az emiitett ingatlan állagára a biztosítási végrehajtás elrendeltetett, meg kellett változtatni. Helyben volt azonban hagyandó az emiitett végzés többi része a vonatkozó indokokon kivül még azért is : mert végrehajtást szenvedő ki nem mutatta azt, hogy végrehajtató követelése a fentérintett zálogjog által a biztosítás elrendelése előtt teljesen fedezve volt, sem azt, hogy a fentjelölt ingatlan csupán a végrehajtást szenvedő használatára szolgáló lakházból és ehhez tartozó beltelkekből áll. (1893. január 18. 21. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Annak bizonyítása, hogy a saját személyében váltóperbe vont kiskorú önképviseleti jogosultsággal felruháztatott, a perbe vonó felet terheli. A nyíregyházai kir. törvényszók (1891. március 28-án 2,726.); Kálnay László ügyvéd által képviselt özv. K Györgyné mint kk. K. Katalin gyámja, felperesnek dr. Hartstein Sándor ügyvéd által képviselt F. Hani alperes ellen a 3,623/890. sz. sommás végzés és következményeinek hatálytalanítása iránti perében a 3,628/890. sz. sommás végzést összes következményeivel együtt, de csupán K. Katalin irányában hatályon kivül helyezi s alperest kötelezi, hogy a kezéhez vett 28 frt részletet s ennek járulékait elperesnek megfizessen. Iudol ok: Ezen perben csak az képezi elbírálás tárgyát, vájjon a felek között 1890. január 10-én létrejött váltószerződés jogilag érvényes-e vagy sem .J Az A) a. anyakönyvi kivonattal kétségtelenül igazolva van, hogy K. Katalin 1890. január 10-én, midőn a 75 frtos váltót elfogadta, kiskorú volt, sőt még most is az, tehát a mondott időben szenvedő váltóképességgel nem birt, miből következik, hogy elfogadványának jogi hatálya nem levén, ezen váltónyilatkozat a rá alapított sommás végzéssel és összes következményeivel semmis és érvénytelen. Az alperes által vitatott azon körülmény, hogy a kérdéses váltó a felek közt létrejött adásvételi szerződés feltételeinek biztosítására lett elfogadva, az ügy eldöntésénél közömbös, mert felperes mint nem önjogú személy, magát érvényesen ^ nem kötelezhetvén, maga a vele kötött szerződés is semmis, ebből se jog, se kötelesség nem származik. Alperes ugyanazt vitatja, e részben tanukra is hivatkozik, hogy K. Katalin mint varrónő önállóan ipart űzött s mint ilyen, szerinte szenvedő váltóképességgel birt: ámde a jelen esetben felperes eme képessége csak ugy állott volna be, ha a vitatott önálló iparűzés gyámhatóságilag jóváhagyatott. Ez azon lényeges körülmény, melyet alperes bizonyítani meg sem kísérlett, ez indokolja a tanuk kihallgatásának mellőzését is, mint a kik nem ezen általuk nem is igazolható lényeges feltételnek, hanem csak olyan körülménynek igazolására lennének hivatva, mely körülmény valódisága esetén sem birna befolyással az ügy eldöntésére. Semmis levén ezek szerint maga a jogügylet, alperest az e címen felvett 28 frtnyi összeg visszafizetésére is kötelezui kellett, a jelen esetben annyival is inkább, mert az E) a. közokmánynyal igazolva van, hogy ő a varrógépet tényleg elszállította és habár L. József és T. Lajos kihallgatott tanuk vallomásával se az, hogy azt tulajdonába visszafogadta, se az, hogy csak őrizet alá vette, igazolva nem lett, annyi azonban bizonyos, hogy a gépet magához vette, azt felperesnek többé vissza nem adta. A debreceni kir. itélő tábla (1891. dec. 16-án 2,089.) : Az első fokú biróság Ítéletét megváltoztatja, felperest keresetével elutasítja. Indokok: Semmiségi keresetnek az 1881: LIX. t.-c. 50. §. és a váltó eljárás 43. §. értelmében az ott meghatározott idő alatt és pedig az 1881 : LIX. törv.-cikk 39. §. annak g), 1) és k) pontjaiban felsorolt alaki sérelmek esetébea van helye, felperes azonban keresetét nem a 39. §-ban felsorolt valamelyik eset fenforgása miatt előállott alaki sérelemre, hanem arra alapítja, hogy felperes K. Katalin még kiskorú s igy szenvedő váltóképességgel nem bir. Tekintve azonban, hogy az 1881. évi LIX. törv.-cikk 59. §-a értelmében az abban taxatíve felsorolt esetek között a szenvedő váltóképesség hiánya megsemmisítési okul felhozva nincsen, tekintve, hogy a hivatkozott szakasz célzata világosan arra irányul, hogy az önképviseletre nem jogosított vagy szabálytalanul megidézett fél törvényes képviselőjének oltalmából, illetve képvi seltethetéséről ne legyen megfosztva, tekintve, hogy felperes nem a perbeidézés szal álytalansága és nem a törvényes képviselő perbeidézésének elmulasztása miatt indított semmiségi keresetet shogy ezt a körülményt a tárgyalás folyamán sem nehezteli, a hozott sommás végzés és végrehajtás az alapon, hogy K. Katalin szenvedő váltóképességgel nem birt, semmiségi keresettel megtámadható és hatálytalanítható nem levén, az első biróság Ítéletének megváltoztatásával felperest keresetével elutasítani kellett annál is inkább, mert annak a kérdésnek elbírálása, hogy a kiskorú K. Katalin vállalhatott-e érvényesen váltójogi kötelezettséget, az anyagi jogszabályok szerint döntendő el és nem a tisztán alaki sérelmek miatt indítható semmiségi perek körébe tartozik. A m. kir. Curia (1893. jan. 12-én, 406/v. sz. a.): A másodbiróság Ítélete, a mennyiben felperes a sommás végzés meghozatala előtt fizetett 10 frt tőkének s kamatának visszafizetése iránti kereseti kérelmével elutasittatott, helybenhagyatik, felebbezett egyéb részeiben azonban megváltoztatik és az első biróság Ítélete hagyatik helyben oly kiigazítással, hogy a 3,623/890. számú sommás végzés összes következményeivel együtt kk. K. Katalin irányában semmisnek mondatik ki és oly változtatással, hogy alperes a sommás végzés alapján felvett 18 frt tőkét s ennek járulékait tartozik 3 nap alatt felperesnek megfizetni. Indokok: Felperes semmiségi keresetét a törvényre való hivatkozás nélkül arra alapította, hogy leánya K. Katalin a váltókeresetnek ellene történt beadása és az erre hozott sommás végzésnek ugyancsak a nevezett leányánál történt kézbesítése idejében még kiskorú volt s a semmiségi kereset beadása idejében is kiskorú, a per folyamában jelesül a végiratban még azt is felhozta, hogy az előző végrehajtási eljárás folyamában hozott birói határozatok is a nevezett leányának kézbesittettek, a ki pedig önképviseletre jogositva nincs. Ezen az alapon kérte a sommás végzésnek összes következményeivel való megsemmisítését. Tekintve, hogy mindezen adatok a perben valóknak bizonyultak : alperesen állott annak a bizonyítása, hogy az általa saját személyében perbe vont K. Katalin önképviseleti jogosultsággal a törvényben előirt módon felruháztatott, mert csak ebben az esetben lett volna jogositva őt törvényes képviselője mellőzésével saját személyében váltóperbe vonni, tekintve, hogy alperes ez irányban elfogadható bizonyítékot az első biróság ítéletének e részben helyes indokai szériát fel nem hozott ; tekintve, hogy a ptk. 245. §. értelmében a biró a per foly-