A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 15. szám - Midőn felebbezés a törvény által kifejezetten kizárva van - Erdélyi birtokviszonyok. Felelet

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 15. számához Budapest, 1893. április hó 9-én Köztörvényi ügyekben. A gazdatiszt különös meghatalmazás nélkül hitelműveletek kötésére, vagyis arra nincs jogosítva, hogy a részéről kezelt gazdaságot előleg címén felvett nagyobb mérvű készpénz-kölcsönökkel terhelje. Az ily című kölcsönökért tehát a földbirtokos — a menynyiben a kölcsön javára fel nem használtatott — a hitelező irányában nem felelős. A soproni kir. törvényszék (1892. febr.20-án 1,750. Dr. Rotschild Samu ügyvéd által képviselt S. és K. czég felperesnek Rap Károly ügyvéd által képviselt Sz. Béla alperes ellen 2,000 írt s jár. iránti perében felperest keresetével elutasítja s kötelezi a perköltségek viselésére. Indokok: Felperes keresetét arra alapítja, hogy alperes pölöskei uradalmának intézője B. Antal a C. alatti kötlevél szerint neki 1888. nov. 1-én alperes pölöskei uradalmából eladott a zala-szt.-mihályi állomásra szállított 1,000 mm. búzát s erre felperes B. Antal kezeihez 2,000 fit foglalót lefizetett, de alperes részéről sem a szállítás nem eszközöltetett, sem a foglaló vissza nem adatott. Alperes ez ellen azzal védekezik, hogy az ő pölöskei uradalmában B. Antal csak kezelőtiszt levén, mint kezelő ispán nem volt jogosítva különös utasításból s engedelem nélkül eladásokat eszközölni s visszterhes szerződésekre lépni az uradalom képviseletében, hogy B. Antal kizárólag csak a külső gazdasági teendők kezelésével volt megbízva, hogy a kereseti búzaeladással alperes azt meg nem bizta, arra annak engedelmet nem adott és ahhoz hozzá nem járult, hogy B. Antal által a foglalóul kapott 2,000 forint az uradalom pénztárába beszállítva és elszámolva nem lett, hogy a kereseti jogügylet megkötésére foglaló felvételére jogosított nem levén: alperes annak ebbeli tényeért nem felelős. Tekintve azért, miszerint felperes maga sem állítja, annál kevésbé bizonyítja, hogy a kereseti búzaeladás alperes előleges tudta vagy beleegyezésével eszközöltetett, hogy B. Antal a foglalóul kapott 2,000 frtot az alperesi uradalmi pénztárba beszállította volna ; tekintve, hogy alperes a 6. és 7 /. alatt becsatolt körlevelekkel kétségtelenül bizonyította, miként peleskei uradalmában alkalmazott gazdatisztjeinek hatásköre akként volt megszabva, hogy azok önállóan nem rendelkezhettek, gabonaeladásokat az ö tudta és előleges beleegyezése nélkül nem eszközölhettek, pénzek felvételére nem jogosítottak, hogy különösen B. Antal csak a külső gazdaságot kezelő ispán volt s mint ilyeu pénzeket egyáltalán fel nem vehetett és nem kezelhetett volna, hogy a pénztár kezelésével, a pénzek felvételével, a magtár kezelésével kizárólag Ny. Kálmán számadó-ispán volt megbízva, egyszóval az alperesi pölöskei uradalomnál alkalmazott gazdatisztnek alperes, mint korlátlan rendelkezésre jogosított által akként volt hatáskörük megszabva, hogy azoknak, de különösen B. Antalnak, mint a külgazdaság vezetőjének visszterhes szerződések kötése sem feladatában, sem jogában nem állott, sőt egyenesen meg volt tiltva. Annálfogva, miután B. Antal ispán nem volt jogosított az alperesi pölöskei uradalom terményeinek eladására, azokra előlegek vagy foglalók felvételére, s mint a külső gazdaság kezelésével megbízott gazdatisztnek az hivatásában sem lehetett, miután alperes, mint a pölöskei uradalom korlátlan tulajdonosa és rendelkezésre jogosított, a kereseti búzaeladáshoz engedelmet nem adott, ahhoz hozzá nem járult, de abból reá haszon sem háramlóit: felperesre a kereseti buzaeladási jogügyletből alperessel szemben kötelezettség annál kevésbé eredhet, mert felperes keresetében nem is állítja, annál kevésbé bizonyítja, hogy a kereseti jogügyletet megelőzőleg a pölöskei uradalomból, különösen B. Antallal a kereseti jogügylettel hasonló vagy más jogügyletet kötött volna, hogy ilven jogügyletek köztük tényleg már érvényesíttettek volna, hogy közvetlen tapasztalatai és üzleti összeköttetései az alperesi uradalommal, különösen B. Antallal, mint az uradalom gazdatisztjével olyanok lettek volna, melyek utóbbinak a kereseti jogügyletek megkötése és érvényesítéséhez való jogosultságát a folytonos és meg nem szakított gyakorlat alapján nemcsak megállapíthatnák, hanem azt is igazolnák, miszerint mindezek, alperes, mint a tulajdonos tudta és hallgatólagos beleegyezésével történtek volna, mert az a felperesileg a per során felhozott és bizonyittatni is kivánt esetleges körülmény, hogy B. Antal az alperes megkérdeztetése, meghallgatása, jóváhagyása és hozzájáruláása nélkül a pölöskei gazdaság terményeit eladta, azokra előlegeket vett fel, azok vételárát felvette s a kötött ügyleteket akadálytalanul teljesítette, hogy azok, kikkel B. Antal ezeket az ügyleteket kötötte, arra, hogy annak erre felhatalmazása nincs, figyelmeztetve alperes részéről nem lettek, még bizonyítása esetére sem szolgálhatna felperes kereshetőségének megállapítása okául, minthogy a kereseti szerződési viszonyon kivül álló harmadik személyeknek jogviszonya, azoknak fennállott és kötött jogügyletei és az alperesi uradalommal folytatott összeköttetései felperesnek azoktól külön álló kereseti jogügyletére alperessel szemben birói figyelembe nem jöhetnének, alperesnek felpereshez való jogviszouyát nem érinthetik, mert ha felperes egy kereskedő gondosságával járt volna el, annak módjában lett volna magának arról meggyőződést szerezni, vájjon B. Antal jogköre, a kereseti ügylet megkötésére és a foglaló felvételére kiterjed-e ? Ezt pedig nyilván elmulasztotta akkor, mikor alperes, mint korlátlan tulajdonos megkérdeztetése vagy értesítése nélkül a kereseti jogviszonyt létesítette. Mert továbbá ezek szerint alperes a C. alatti kötlevélben kötelezett buzaszállitási ügylet teljesítésére kötelezett nem lévén, az arra felperes által B. Antalnak adott foglaló visszafizetésére sem kötelezhető. Mindezek alapján felperest keresetével elutasítani kellett. A győri kir. Ítélőtábla: (1892. ápril 25-én 1,750) az első bíróság ítéletét indokainál fogva helybenhagyja. A m. kir. Curia : A második bíróság ítélete a per főtárgyára vonatkozólag helybenhagyatik, a perköltség azonban mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával a peres felek közt kölcsönösen megszüntetik. Indokok: A másodbiróság ítélete a kereset főtárgyára nézve az első bíróság részéről felhozott indokok alapján mindazonáltal a per eldöntésénél nem lényeges arra a körülményre vonatkozó érvelés elhagyásával, hogy felperes előzően nem kötött B. Antallal jogügyletet és még azért volt helybenhagyandó, mert valamely gazdaság vezetésével megbízott gazdatiszt részéről kötött ügyletek a megbízó földbirtokosra annyiban kötelezők ugyan, a mennyiben emez ügyletek a gazdaság rendszeres folytatásához szükséges felszereléseknek, tárgyaknak, állatoknak és terményeknek készpénzben történt bevásárlására avagy e célból is készpénzért eszközölt eladásokra vonatkoznak, de a gazdatiszt különös meghatalmazás nélkül hitelműveletek kötésére vagyis arra nincs jogosítva, hogy a részéről kezelt gazdaságot — előleg címén felvett — nagyobbmérvű készpénzkölcsönökkel terhelje, az ily nemű kölcsönért tehát a földbirtokos — a mennyiben a kölcsön javára fel nem használtatott — a hitelező irányában nem felelős és mert az alperes részéről az elleniratban felhozott ama tagadással szemben, hogy a per tárgyát tevő előleg az alperes gazdasági pénztárába be nem szolgáltatott, felperest terhelte volna annak bizonyítása, hogy alperes a kérdéses összeget felvette s illetve hogy ez az érték az alperes gazdaságába beruháztatott, felperes azonban válaszában e tekintetben bizonyítékra nem hivatkozott, a végiratban erre nézve javaslatba hozott főesküvel való bizonyítás tehát az 1868 : LIV. t. c. 137. §. értelmében helyesen mellőztetett és pedig annál is inkább, mert felperes maga azt terjesztette elő, hogy eme részéről a per kimenetelére nézve döntőnek nem tartott körülményt nem volt módjában ellenőrizni. Ellenben a perköltségre nézve mindkét alsóbiróság Ítéletét megváltoztatni s a perköltséget kölcsönösen megszüntetni kellett. Mert felperes a C. alatt csatolt okirattal igazolta, hogy B. Antal részére, a ki alperesnek gazdatisztje volt, 2,000 frt foglaló s illetve vételár címen lefizetett és felperes teljesen alaptalan perlekedőnek nem tekinthető. A püspöki szentszék az előtte folytatott házassági válóperben felmerült perköltséget, mint az illeték és per bírája megállapítani jogosított. A kassai kir. járásbíróság: (1891. szept. 28-án 11.778. S. Károly ügyvéd felperesnek Éden György ügyvéd által védett M. József alperes ellen 186 frt. 40 frt tőke s jár. iránti perében következőleg itélt: A kassai püspöki szentszék által 1,213/91. számú jogerős itélelével felperes javára illetékesen megállapított 186 frt 40 kr. perköltség birói végrehajtás útján való behajtása elismertetik, köteleztetvén alperes ezen 186 frt 40 krt s jár. felperesnek megfizetni. indokok: Bár az 1868.54. t.-c. 22. §-a azt mondja, hogy a szentszék vagyonát érintő kérdések elbírálásába nem bocsátkozhatik, mindazonáltal az annyira nem értelmezendő, hogy a szentszék az előtte folyamatba tett válóperekben felmerült köl'ségek megállapítására jogosítva nem lenne, mert az ilven perköltség a házassági viszonyból felmerülő vagyoni követelésnek nem tekinthető, házassági elválásból felmerülő vagyoni követelést nem képez és ezzel egyáltalán nem azonosítható. A szentszék tehát az előtte lefolyt házassági válóperben felmerült ügyvédi munkadíjakat és