A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 15. szám - Midőn felebbezés a törvény által kifejezetten kizárva van - Erdélyi birtokviszonyok. Felelet

118 A JOG. E célból a választmány 1892. dec. 29-én tartott ülésében egy szűkebb köri! bizottságot küldött ki, mely az eddig gyűjtött anyag feldolgozásával minden részletre kiterjedő javaslat tételével tett megbízva. 1. Melv ala pon volna egy országos nyugdíj szövetkezet vagy intézet ügyvédek részére létesíthető; 2. célszerű-e az ily nyugdíj-iutúzetet a segélyezéstől elkülönítve az egyes kamarákra hagyni, vagy 3. eélszerübb-e a kettőt egyesíteni, vagy összekötni és miként? Utasította egyszersmind a választmány a bizottságot, hogy szerezze be a protestáns tanárok és lelkészek, a postatisztek és hírlapírók nyugdíj-intézete és egyéb hason rendeltetésű intézetek alap- és nvugdíjszabályzatait, valamint egyéb szükséges, e tárgyra vonatkozó adatokat és jelentését ezek figyelembe vételével tegye meg. Mig azonban a kamara a segély- és nyugdíjkérdés általános megoldásával ekképen foglalkozott, nem feledkezett meg már létező saját segélyalapja nagyobb mérvű fejlesztéséről sem. S ezt a kamara kapcsolatba hozta azzal, hogy magának megfelelő állandó hivatalos helyiséget szerezzen Kamaránk hivatalos helyiségét jelenleg egy bérhelyiségben tartja, mely dacára annak, hogy a kamara jelentékeny bért fizet, a célnak a legtávolabbról sem felel meg. Tanácstermünk olyan, a mely csak kissé népesebb közgyűlés tartására is alkalmatlan, mert a megjelent tagok fele a folyosóra szorul ki. Irodahelyiségünk szűk, sötét, mely az évről-évre nagy mértékben növekvő irattár befogadására rövid pár év múlva teljesen elégtelen lesz. Könyvtárunkat elhelyezni nem tudjuk, s annak jelentékeny részét a tanácsterembe voltunk kénytelenek áttenni, a hol ismét csak a helyet foglalja el. S miután a helyiségek dolgában ennyire meg vagyunk szorulva, könyvtárunk az ott való használatra csaknem hozzáférhetetlen. Ha a karaara mint közhatóság minden igényeinek megfelelő bérhelyiséget akarnánk bérelni, ugy ez több ezer forintba kerülne és annyira megterhelné költségvetésünket, hogy a javadalmazást más egyebektől, esetleg a segélyalaptól lennénk kénytelenek megvonni. De bármilyen lenne is az a bérhelyiség, mint nem a kamara különleges céljaira épült, a már hangoztatott szempontokon kívül még azért sem volna célszerű, mert nem levén állandó, a költözködések alkalmával a könyvtár és irattár ily alkalommal mind .nnyiszor nagy veszélynek volna kitéve. A kamara választmánya abban a véleményben volt, hogy e bajokon csak ugy lehet segíteni, ha a kamara, mint közhatóság részére külön tervezett helyiség építtetik s ha ezt az építkezést a kamara ugy intézi, hogy a ház az ö tulajdonát képezze, hogy mint az igazságszolgáltatás integráns kiegészítő része a többi igazságszolgáltatási tényezők példájára saját háza legyen, a mi eltekintve egyéb gyakoilati hasznaitól, a kar tekintélyét jelentékenyen van hivatva emelni. (Vége köv.) Nyilt kérdések és feleletek. Erdélyi birtokviszonyok. (Felelet.) E folyóirat f. évi március 12-iki, 11-ik számában, a tényálladék rövid előadása nyomán kérdés van intézve az iránt: mit kell a tulajdonjoguk szabadságában megtámadott gyergyó-várhegyieknek bizonyítani, hogy a gyergyó-remeteieket, mint jogi személyt, az általok minden jogcím nélkül magukénak tartott legeltetési jog haszonbérbe-adásától, illetve gyakorlatából bíróilag eltiltassák ? Lehet-e remény arra, hogy a várhegyiek által a fenti célra indítandó kereset eredményre vezessen? Nézetem e kérdésekre nézve a következő : Az ember szinte kétkedve kérdezi önmagától : ha vájjon lehetséges-e, hogy — mint az előadott tényállás mondja — minden jogi alap nélkül lehessen idegeneknek haszonbérbe adniok oly jogozatot, mely tulajdonképen és föltétlenül azoké, kik azt haszonbérlet útján maguknak gyakorlatul megszerzik, a mennyiben az ezeket megillető tulajdonjogi körnek alkotó része, mely mint ilyen e körből ki sem vétetett, önállósítva másokra ruházva nem lett ? ! S hiába való minden kétkedés; a kérdés mutatja, hogy igy van; hiszen különben a kérdés föl nem merülhetett volna!? Ily viszonyában a legeltetési jognak a tulajdoni joggal, erősen hiszem, hogy a tulajdon szabadságának kivivására a per a siker reménvével megindítható. Mit bizonyítson a felperesi külön közigazgatási község? illetve mit bizonyítsanak a tulajdonjogukra nézve alap nélkül korlátolva levő lakosok? Az, hogy a várhegyiek telkei a tulajdonosok nevére a gyergyó-remetei telekjegyzőkönyvekben vannak betelekkönyvezve, az a bizonyítás terhe dolgában semmi változást nem szül. Ez a teher függ a megindítandó keresettől. A megindítandó kereset pedig nem lehet más, mint az u. n. negatoria in rem actio, vagyis az a kereset, melynek célja, kimutattatván a tulajdonjognak a mi részünkre (t. i. a várhegyiek részére) való keletkezése, visszautasitani a tulajdoni jogunkba való min amaz e den beavatkozást, az európai összes codexekben elfogadott lulaz elvnél fogva, mely juris praesumtio, melyet tehát, hogy 411, nem nekünk de az ellenfélnek kell bizonyítania, ha az ellen valamit a maga részére igénybe vészen ' t. i. hogy a szerzett tulajdonjog korlátlan, szabad mindaddig, míg bebizonyítva nem lesz, hogy valami jogi tények azt a megszorítást előidéztek. A tulajdoni jog bizonyítása pedig telekkönyvi kivonatokkal könnyen szolgáltatható. _ . ' Más valakinek bizonyítása a tulajdonjog tekintetéből elo nem fordulhat. . A megindítandó kereset lesz az az actio, mely az osztrák polgári törvénykönyv 523. §-ában a következő szavakban érintve van: »Man kann gegen den Eigenthümer stb., oder der Eigenthümer kann sich über die Anmassung einer Servitut beschweren.« »Im ersten Falle muss der Kláger stb., ím zweiten Falle muss erdie Anmassung der Servitut in seiner Sache b e w e i s e n.« S e szavak követelményéhez képest, de természetesen ha tagadtatnék, mert hiszen mindeu bizonyításnak szüksége tekintetéből ez a mellőzhetetlenül megkivántaló kellék, bizonyítandó még a kereseti jog alapja, a sérelem t. i. a jelen esetben a várhegyiek elknében a remeteiek által gyakorolt legeltetési haszonbérbeadás mi a haszonbérleti szerződések vagy a haszonbérleti esedékes összegek fizetése igazolása által könnyen eszközöltethetik. Egyebet a felpereseknek bizonyitaniok nem kell. Van-e és minő jogcímök van, ha van, a remeteieknek? ennek vitatása nem a felperesek ügye. Ezek támaszkodjanak pusztán csak a tulajdon szabad megszerzésére s a sérelem kimutatására. Valamint, ha a remeteiek jogsérelem ellen föllépni kényszeríttetnének, tartoznának a jogozathoz illő címöket, a szerzést bizonyítani és a sérelmet ugy, perbevonatásuk esetére is, az első kellék kimutatása és bebizonyítása az ő feladatuk! Hogy itt alperesekül fognak a várhegyiekkel szemben állani: ez a körülmény a bizonyítási terhén nem változtathat. Más kérdés természetesen azután az, vájjon a 10 — 15 év óta fizetett haszonbéri összegek visszatérítése, illetve kártalanítás követelhető-e a remeteikektől ? Nézetem szerint nem, mert a várhegyiek a haszonbérleti viszonyt szerződésileg állapítván meg, a szerződésnek részökről való teljesítése nem eshetik az indebite solutum fogalma körébe. Még csak arról röviden egy pár szót, hogy a kérdésre a felelet az európai összes codexek szerint a fönnebbi, t i. csak az lehet, melyet itt előadtam. A sok közül csak az osztrák, a francia s az olasz törvénykönyvekre kívánok hivatkozni. Az osztrák szerint (354. §.) »Als ein Recht betrachtet ist Eigenthum das Befugniss mit der Substanz und den Nutzuiv g e n einer Sache nach Willkür zu schalten und jeden andern davon ausruschliesse n.« A várhegyiek tehát jogositvák a hasznokból (ha a remeteieknek erre vagy a korlátozásra semmi jogcímök valóban nincsen) igy a legeltetésből is a remeteieket kizárni. A Code Napoléon (541 § ) a tulajdonosnak biztosítja a törvényeken belül a legkorlátlanabb használati és rendelkezési jogot, hová mindenesetre az idegen beavatkozás kirekesztése is tartozik : »La propriété — úgymond - est le droit de jouir et disposer des choses de la maniére la plus absolue.. .« A Codice civile italiano rendelkezéseit mintha csak az előbbiből vette volna, teljesen azonosan intézkedik, mondván (436. §.) : »La proprietá é ü diritto di godere e disposse delle cose nella maniera piű assoluta . . .« * Dr, Kleckncr Alajos, kassai jogakadémiai igazgató, S é r e1e m. Midőn felebbezés a törvény által kifejezetten kizárva van. (A Curia gyakorlatából.) Járásbíróságunk iktató írnoka e napokban valóságos szánakozó tekintetet vetett reám, mintha csak azt akarta volna mondani, hogy egyéni értékem felől táplált véleménye a zérus-fokra szállott. 1 Nagyon tanulságos, a mit e részben dr. Joseph U n g e r : »Der Enlwurf eines bürgerlichen Gesetzbuches für das Königreich Sachsen (Wien, 1853. Verlag von Fr. Manz)i czímü munkájában a 265. lapon mond: »Den Beweis, dass die Sache mit der Servitut belastet sei, hat der Beklagte selbst dann zu führen, wenn er im Besitze der Servitut selbst befindlich ist. Diese Ansicht, vvelche schon Accursius aussprach, hat sich in neuerer Zeit ziemlich allgemein Bahn gebrochen. Sie beruht auf dem Grundé, dass die Negatorienklage in der That nur die Eigenthumsklage sei, womit man die Freiheit des Eigenthums zur gerichtlichen Anerkennungbringenwill Ist daher einmal der Klagegrund d. i. das Eigenthumsrecht erwiesen, so liegt der Beweis der exceptio servitutis dem Gegner ob « 2 V. ö. különben még a Privatrechtliches Gesetzbuch für den Kanton Zürich 551. §-ával, melyben a kizárólagos uralom szintén biztosítva van a tulajdonos részére ! L. : »Offieielle Sammlung der stb. Gesetze, Beschlüsse und Verordnungen des eidgenössischen Standes Zürich. Eilfter Band. Zürich 1856.« * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőitekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó. A szerkesztősig.