A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 15. szám - Midőn felebbezés a törvény által kifejezetten kizárva van - Erdélyi birtokviszonyok. Felelet

119 Megkérdeztem a jó fiút, hogy mi hántja kehelét. Restelkedve bár, de mégis kivallotta, hogy egy perem érkezett le a nagyméltóságú Curiáról, s a harmadbirósági Ítéletben meg vagyon irva, hogy olyan felebbezést adtam be, melyet a törvény kizár és ki van mondva, hogy e haszontalan munkámért, meg a felhasznált ;i fitt 15 kr. bélyegért a nagyméltóságú Curia még saját felem ellen sem állapit meg költséget. Ezt az értesítést egy végtelenül kicsinylő végigtekintés követte, mint ha azt akarná az írnok úr mondani, hogy : »te szegény fiskális még azt sem tudod, mikor nem szabad felebbezni!« Őszintén megvallom, hogy lesütött szemmel, szégyenkezve ballagtam ki az iktató hivatalból; hiszen a nagyméltóságú Curia reám sütötte a tudatlanság bélyegét s ez ellen nincs apelláta. Azzal kezdtem magamat vigasztalni, hogy tévedni emberi dolog, de azért sehogy sem fért a fejembe az a tudat, hogy tíz éves praxis dacára ilyen baklövést követtem volna el. Alig vártam, hogy a harmadbirósági ítéletet kegkapjam. Most már kezemben van. Száma 24 v. 892. Hangzik pedig ekképen : »Alperes felebbezése visszautasittatik, és azért, mint a törvény által kizárt s igy sikerre nem vezető felebbviteli beadványért, munkadíj és költség alperes ügyvédje részére, képviseltje irányában sem állapittatik meg, mert 500 frt készpénzt meg nem haladó és kártérítésre sem irányzott sommás perekben, minő a fenforgó per, a másodfokú bíróságnak az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyó ítélete ellen, az 1881 : L1X. t.-c. 47. §-a értelmében további felebbezésnek helye nincs.« Mondhatom, hogy a nagyméltóságú Curia helyesen idézi a perrendtartási novella 47. §-át, csak épen abban az egyben téved, hogy az említett peremben a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta. Nemcsak hogy helyben nem hagyta, hanem teljesen és tökéletesen megváltoztatta, kivévén »a peres felek képviselőinek járandóságait megállapító rendelkezést«, tehát a per érdemére tulajdonképen nem is tartozó költség-megállapitást. íme beszéljenek maguk az Ítéletek : A miskolci kir. járásbíróság 1,208 p. 91. sz. a. kötelezi alperest, hogy felperesnek 65 frt őO kr tőkét, kamattal és költséggel fizessen, alperest pedig viszonkeresetévcl elutasítja. A kassai kir. Ítélőtábla 208 v. 91. sz. a. az elsőbiróság ítéletét megváltoztatja s az esetre, ha felperes a szövegezett föesküt leteszi, alperest csupán 8 frt 51 kr. töke megfizetésére kötelezi; ha pedig felperes ezen főesküt le nem teszi, akkor felperes köteles alperesnek 48 frt 98 kr. tőkét fizetni, a kereset és viszonkereset többi részeit elutasítja, a költségeket kölcsönösen megszünteti s az elsőbiróság költség-megállapítását helybenhagyja. Már, hogy ily tényekkel szemben miként lehet azt mondani, hogy a járásbíróság ítéletét a kir. tábla helybenhagyta, hogy tehát további felebbezésnek helye nincs, ezt mi apró halandók megérteni képesek nem vagyunk, ehhez curiai ész kívántatik. A perrendtartási novella 32. §. 2. pontja szerint: »Felebbezésnek van helye a másodbirósági Ítéletek ellen, kivévén azon eseteket, a melyekben a felebbezés a törvény által kifejezetten kizárva van« ; a 47. §. pedig kifejezetten csakis az elsőbirósági ítéletet helybenhagyó másodbirósági ítélet elleni felebbezést zárja ki. Hogy a »helybenhagyó« és a »megváltoztató« ítélet nem ugyanazonos fogalom, azt bizonyára a nagyméltóságú Curia is elhiszi. Kérdem tehát, én sértettem-e meg a törvényt, midőn a bírósági megváltoztató Ítélet ellen további felebbezéssel éltem, vagy pedig a nagyméltóságú Curia, midőn a törvény világos rendelete ellenére, a törvény által nemcsak kifejezetten ki nem zárt, hanem kifejezetten megengedett felebbezést visszautasította ? Szinte hihetetlennek tartaná az ember az ilyen ítélkezést, ha indokai az ítéletben nem foglaltatnának. Ezek az Ítéleti indokok a következők : »e perben a királyi tábla az elsőfokú bíróság ítéletét részben helybenhagyta, részben az egyedül felebbező alperes javára változtatta meg, a mi a felebbvitel szempontjából a helybcnhagyóval azonos jelentőségű«. Eltekintve attól, hogy a királyi tábla a járásbirósági ítélet érdemi részéből — mint már emlitém — semmit sem hagyott helyben, kénytelen vagyok kijelenteni, hogy az indokolás idézett részében foglalt sophisticus okoskodás tetszetős ugyan, de valósággal törvényellenes. Legjobban pedig azt csodálom, hogy a felebbezés visszautasítása nem is az okoskodással, hanem az ellenkező tartalmú törvényre való hivatkozással indokoltatik. Hát azt hiszi a nagyméltóságú Curia, hogy a törvény világos rendelete ellen is szabad okoskodni? Vagy azt hiszi, hogy az ilyen okoskodás alapján joga van az ügyvedet a költségek megtagadásával büntetni, azt az ügyvédet, a ki a törvény alapján állva s annak világos szövegéhez alkalmazkodva, ügyfele érdekeit előmozdítani törekszik ? Ám tessék helytelenül okoskodni, de midőn az ellenkező felfogás a törvényen alapszik, ne tessék a törvényre hivatkozni. Még csak azt akarom felemlíteni, hogy felperes is felebbezett a táblai ítélet ellen s felebbezése folytán az ügy' érdemleges vizsgálat alá is vétetett. Nem forog fenn tehát oly eset, a milyenre a törvényhozó gondolt, midőn a novella 47. §-át megalkotta, mert ennek egyedül az volt a célja, hogy két bíróság által egybe hangzóan elitélt ügyek a harinadbiróság elé ne kerüljenek. Ott azonban, hol eltérő Ítéletek folytán az egyik fél felebbezhet, nincs értelme annak, hogy e jog a másiktól elvonassék, már csak azért sern^-mert ugy is kell az ügygyei a harmadbiróságnak foglalkozni. /Q^^_[M^\ £)r Frankfurter Sándor, / \ \ miskolci ügyvéd. \^d£^> Vegyesek. Az ügyvédi vendtartás javaslatának átvizsgálására a budapesti ügyvédi kamara által kiküldött vegyes bizottság több napon kérésziül tartott ülésében befejezte tárgyalását s ennek eredményét a kamara választmányának bemutatta. A bizottság véleményével az újonnan megalakult választmány fog foglalkozni s az ügyet egy még lehetőleg április hóban megtartandó közgyűlés elé terjeszti. A kolozsvári ügyvédi kamara véleménye az ügyvédi rendtartásról. Az igazságügyministernek az ügyvédi rendtartásra vonatkozó tervezetére a kolozsvári ügyvédi kamara is felszólittatott véleményadás végett. A kolozsvári ügyvédi kamara — mint nekünk jelentik — mult vasárnap végezte be ez ügyben összehívott rendkívüli közgyűlésén a tárgyalásokat. Elfogadta a kamara a tervezetre clr. Fischer Lajos által készített s a közgyűlés osztatlan tetszésével találkozott véleményét, mely a tervezetről azt az általános nézetét fejezi ki, hogy ámbár az némi haladást tüntet fel a jelenlegi ügyvédi rendtartáshoz képest s noha abban jó szándék nyilvánul a magyar ügyvédség s annak bajai orvoslása iránt, de a hozzáfűzött s nem túlzott reményeket nem elégítheti ki, mert az ügyvédek elleni bizalmatlanság azokat az intézményeket s intézkedéseket is szűk korlátok közé szorítja, melyeket az uralkodó s türhetlen állapotok javítására kontemplál. A kamara a I numerus clausus felvételét nem ajánlja. A jelenlegi ügyvédi rend' tartásban megszabott ügyvédi kvalifikáció megtartása mellett nyilatkozik, de kívánja, hogy a joggyakorlat a letett jogtudor; j vizsgák után kezdődjék és három évig tartson s óhajtja, hogy a judikatura szellemi színvonalának emelése végett a birák minősítése emeltessék. Az ügyvédi kamarák önkormányzati jogának kiterjesztése szempontjából javasolja a fegyelmi ügyeknek esküdtj széki bíróságok módjára kizárólag a kamarák hatáskörébe való utalását. Helyesli a kamarák tagjainak szaporítását, illetőleg népesebb kamarák szervezését, a választmányi tagok számának eme! lését, a helyettes tisztviselőknek beállítását, az ügyvédi értekezleI tek meghonosítását, valamint az irat s pénz visszatartás és elI számolási esetekben a kamarák kizárólagos bíráskodási jogát, de I nem ért egyet azokkal a megszorításokkal, melyekhez a költség: pereknek a kamarákhoz való utalása kötve van, valamint azokkal j sem, melyekkel a felmerült költségek biztosítására tervezett zálog és elsőbbségi jog gyakorlása korlátoltatik s csaknem illuzoriussá tétetik. A kir. ügyészeknek a fegyelmi ügyekbe való beavatkozását sem pártolja, valamint azt sem, hogy a kir. kúria elölt a vádat a budapesti főügyészség képviselje, ezt a tisztet esetleg a budapesti kamarai ügyészre véli bizandónak. A Pallas Nagy Lexikonából megjelent a II. kötető els (16.) és második (17.) füzete. A díszes kiállítású és nélkülözhetetlen munka két füzete az Araf ale cikktől az Aristokrácia cikkig terjed s képmellékletekül Árva megye és Ázsia politikai térképét, az Aranka növényt és a különféle Aratógépek ábráit hozza. Képek vannak azonkívül a szöveg közt a következő cikkekhez : Aralia, Aranka, Arany, Aranyvirág, Araszolok, Aratógépek, Archangelica, Archilochos, Areométer, Areopiknométer, Arés, Ariadné, Aristophanés, Aristotelés. A nagyobb cikkek közül kiemeljük az Arany ásványét, A'any János és Aristotelés életrajzait, az Aratógépek és Árgeutina köztársaság című cikkeket. A Pallas Nagy Lexikona XVI. kötetben, illetőleg 240 háromnégy íves fűzetben jelenik meg és pedig kötetje (6 frt) négy havonkint, füzetje (30 kr.) hetenkint. Megrendelhető a Pallas irodalmi és nyomdai részvénytársaságnál, Kecskeméti-utca 6. sz. és minden könyvkereskedésben. Bírói tévedés következményei. A szabadkai törvényszéknél — írja a »Bácskai Ellenőr« — történt meg az eset. Valami Müller Katalin kilenc havi börtönre Ítéltetvén az alsó bíróságok által, ezen ítéletet jóváhagyó curiai határozat meghirdetésére március hó 17-ike tűzetett ki határnapul. Az ítélethirdetésre megjelent ugyan Müller Katalin, de nem az igazi s habár az ítélet kihirdetése után a törvényszéknek és a vádhatóságnak mondta, hogy ő az egész ügyről mit sem tud s hogy vizsgálat alatt sem állott, a törvényszék a megjelent Müller Katalint a vádhatóságnak átadta s ez őt börtönbe helyezte. Csak ötödik napon derült ki a vastag és helyre nem állitható tévedés, hogy t. i. nem az igazi Müller Katalin fogatott el. A peres felek közös kérvénye folytán a hozott elsőbirósági ítélet hatályon kívül helyezhető-e ? Igénylő felperes a kitűzött tárgyalási határnapra meg nem jelent s alperes elutasító ítéletet eszközölt ki ellene. A felek képviselői az ítéletnek hatályon kívül helyezése céljából közös kérvényt adtak be az eljáró budapesti V. ker. kir. járásbírósághoz, mely azonban a kérelemnek nem adott helyt. Felperes felfolyamodása folytán, mely egyúttal a hozott ítélet elleni felebbezést is tartalmazta, a budapesti kir. ítélő tábla a közös kérvény folytán hozott végzést megváltoztatta,