A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 15. szám - A kamarai választások után - A budapesti ügyvédi kamara 1892. évi jelentése (Folytatás.)

A JOG. 117 A fölebbezési bíráskodást a kir. járásbíróságoktól fölebbezett ügyekben a kir. törvényszék, a kir. törvényszékektől fölebbezett ügyekben a kir Ítélőtábla gyakorolja. Nincs helye a fölebbezésnek a kir. járásbíróságnak készpénz, ingó dolgok vagy munkateljesítés iránt indított perekben hozott ítéletei ellen, ha a per tárgyának értéke 100 koronát meg nem halad. Ez esetben a járásbiráság ítélete ellen csak fölülvizsgálatnak van helye a kir. törvényszékhez. A fölebbezési határidő a kir. törvényszékek ítéletei ellen 80 nap. A fölebbező ellenfele az idézési időköz első felében előkészítő iratot adhat, vagy csatlakozását bejelentheti. Az ellenlel még a szóbeli tárgyalás befejezéséig is csatlakozhatik a fólebbezéshez. A per a fölebbezési bíróság előtt a fölebbezési kérelem és ellenkérelem határai között újból tárgyalandó. A felek oly tényállításokat és bizonyítékokat is felhozhatnak, valamint oly új jogokat is érvényesíthetnek, melyeket az első bíróság előtt fel nem hoztak, illetőleg nem érvéryesitettek. A fölebbezési biróság elrendelheti, hogy az első bíróságnál már felvett bizonyítás kiegészíttessék vagy ismételtessék. Teljesen önálló conceptión alapszik és nagy mértékben eltér a német birodalmi perrendtől a szóbeliség szabályozása a fölebbezési eljárásban. A tervezet a szóbeliséget nem tekinti öncélnak, hauem a legjobb eszköznek arra nézve, hogy a biróság a tényállást felismerje. A fölebbezés két okból történhetik: vagy a tényállást, vagy a jogkérdést döntötte el az első biróság tévesen. Az első esetben, ha t. i. a tényállás lett hibásan megállapítva, a szóbeliséget érvényre kell juttatni, és azt nem lehet kizárni az esetben sem, ha a felek valamennyien el is állanak a szóbeli tárgyalástól. Ha azonban csak a jogkérdésben történik fölebbezés, a szóbeliséget nem célszerű a felekre ráerőszakolni. Ezen esetben a biróság a felek nélkül is elintézheti az ügyet. Ebből folyólag a fölebbezési tárgyalásra megidézett feleknek, vagy egyiküknek elmaradása nem gátolja a fölebbezés elintézését. A mulasztó félnek fölebbezési vagy csatlakozó kérelmét a jegyző vagy valamelyik biró olvassa fel. Ha a felek egyike sem jelenik meg a tárgyalásra, az első biróság Ítéletét, valamint az első biróság előtt lefolyt tárgyalás és bizonyitásfelvéte! eredményét a biróság valamelyik tagja adja elő. Ha a biróság az elsőbirósági iratok alapján nem döntheti el az ügyet, akkor új határnapot tüz ki a szóbeli tárgyalásra és ha ezen sem jelennék meg a felek egyike sem, akkor az ügy szünetel. Az elsőbiróság Ítéletében megállapított tényállás figyelembe veendő, ha a felek vagy valamelyike nem is jelenik meg a tárgyaláson. Ellenben a mulasztó félnek a fölebbezésben vagy az előkészítő iratban foglalt ténybeli előadásait és bizonyítékait nem lehet figyelembe venni. A megjelent félnek az ellenféllel kellően közölt szóbeli tényállításai, a mennyiben az első biróság Ítéletében megállapított tényállással nem ellenkeznek, bizonyítást nem kívánnak. A kir. járásbíróságok Ítéletei ellen a fölebbezési határidő 15 nap. A fölebbezési bíróságok ítéletei ellen csupán a jogkérdésben fölülvizsgálatnak van helye. 400 korona értéket meg nem haladó ügyekben, valamint két egybehangzó határozat ellen a fölülvizsgálat ki van zárva. A kir. törvényszékek ítéletei felett a kir. ítélőtábla, a kir. tábláknak ítéletei ellen a kir. Curia gyakorolja a fölülvizsgálati bíráskodást. A fölülvizsgálat határideje ugyanolyan, mint a fölebbezésé. Az ellenfél a tárgyalási időköz első felében válasziratot ad be. A kellően értesített feleknek, vagy egyiküknek elmaradása a fölülvizsgálati tárgyalásról nem gátolja a felülvizsgálat elintézését. Végzések ellen 8 nap alatt felfolyamodással lehet élni. Csupán a perköltségek kérdésében szintén csak felfolyamodás adható be a fölebbezési, illetve fölülvizsgálati határidő alatt. A felfolyamodást az ellenfél meghallgatása nélkül is el lehet intézni. A kiküldött és megkeresett biró eljárása és intézkedései ellen előterjesztéssel lehet élni. A tervezet 6-ik címe a perújítást szabályozza. A jelenlegi perrend perujitási és semmiségi keresete egybefoglalva jelenik meg a tervezet által megengedett perújításban. A perújítás határideje 60 nap, és azon biróság előtt indítandó meg, melynek jogerejü ítéletét megtámadja. Közokiratok, hitelesített és telekkönyvi bejegyzések alapjául szolgált okiratok alapján fizetési meghagyásos eljárásnak van helye. A biróság ily okiratok alapján az alperesnek meghallgatása nélkül hagyja meg. hogy kötelességének 15 nap alatt eleget tegyen. Alperes a fizetési meghagyás ellen 15 nap alatt kifogásokat adhat be. Ezen meghagyásos eljárás alkalmazandó csekély eltérésekkel a váltókeresetekre és visszkeresetekre is. A bérlet felmondását a tervezet szintén különös eljárás tárgyává teszi. A felmondási kérvényre a biróság kibocsátja a meghagyást az ellenfél részére, hogy a bérlet tárgyát adja át. illető le°r vegye át. Az ellenfél 8 nap alatt kifogásokat adhat be. Végül a tervezet még a holttá nyilvánítási és a választott bírósági ítéletet síabályozzaHa a tervezetet akár a külföldi perrendtartásokkal, akár a néhány nap előtt benyújtott osztrák perrendtartási javaslattal összehasonlítjuk, akkor a tervezetnek számtalan előnye ezek fölött nyilvánvaló. A legújabb osztrák javaslat szerint a törvényszéki eljárás alá tartozó pereknek legnagyobb részében a tárgyalás és bizonyítási felvétel nem a perbíróság előtt, hanem kiküldött biró előtt történik. A szóbeliségnek és a közvetlenségnek számtalan előnye ilykép kárba vész. A Plósz-féle tervezet ellenben a tiszta szóbeliség, közvetlenség és nyilvánosság alapelveiből kiindulva, oly peres eljárást létesít, a mely minden egyéb követelménynek, nevezetesen a gyorsaságnak és olcsóságnak is eleget tesz. Mint önálló conceptió pedig a tervezet oly munka, a melyet, mint a magyar jogtudomány önálló termékét, bátran beállíthatunk a külföldnek perrendtartási alkotásaival. Belföld. A kamarai választások után. Szeretünk a kamarai kormányzatban új embereket látni. Hadd mérkőzzenek az újak is a vezetőség küzdelmeiben. Mutassák meg, mit akarnak tenni, mire képesek, ha az ügyvédi közügyekről van szó. Az üde akaraterő alkothat-e valamit a közérdek javára és igazolt-e az egyéni önérzet. A kielégített és jogos ambíció keres-e tápot magasabb célok elérésére, avagy csak ujabb tapasztalat-gyűjtés és többoldalú ismeret-szerzés volt a kormányzatba való jutás célja. Mert ez is megokolt. Minden kamarai tagnak van joga, hogy bejusson a választmányba, hacsak nem akadályozza ebben az ügyvédi rendtartás 24. §-a. Van joga törekedni, hogy bejusson a kormányzatba: mert a kartársak bizalmánál fogva ez a legnagyobb kitüntetés, mi ügyvédet, mint ilyet érhet. Ez nem beteges ambíció: kari betegség, ha nincs meg ez az ambíció. Joga van, hogy az legyen, hogy a kormányzatnak egyik férfia legyen, megismerje az ügyvédi közjogokat és megmutassa egy cikluson át, ha van tehetsége, milyen teremtőerő rejlik benne. Hogy a három évi ciklus elmultával megelégedetten, vagy céltalanul, kifáradva, helyet adjon mások kísérletének. Üdvözöljük ezekért a választmány új tagjait. Belépésük megfelel a demokratikus felfogásnak, mert az örökös választmányi tagság ademokrata intézmény volna. Ezt pedig nem akarta létesíteni az ügyvédi törvény minden rosszasága mellett sem. A 25. §. intézkedése szerint a választást csak az utasíthatja vissza, ki az előző három év alatt, mint választmányi tag működött. Felteszi tehát a törvény, hogy a megválasztás közteher, mit elfogadni kell egyszer, de nem teheti fel, hogy valaki még korteskedjék is a mellett, hogy ismét kényszerüljön a közterhek viselézére, mikor vannak sokan, kik az egyenlőség elvénél fogva maguk is akarják köztársasági kötelességüket elvállalni, ha reájuk kerül a sor. Ezért érthetlen, hogy választási küzdelmek is vannak. Hogy vannak volt kormányzati emberek, kik a harcban részt vesznek, hogy ismét bejussanak a választmányba. Hogy nemcsak nem élnek törvényadta jogukkal, elhárítván maguktól az ismét való megválasztást, helyt adandók új embereknek, új tehetségeknek talán eredményesebb te'v ékenységre, hanem még kézzel lábbal igyekeznek, hogy megtartsák azt a helyet, melyet elfoglalni többé nem kötelesek és melyen már megmutatták, hogy mire képesek, ha képesek. Míg a tisztviselőknél nem feltétlenül üdvös a személyekben való metamorfózis: okvetlenül az, a választmánynál. És az a görcsös ragaszkodás a volt álláshoz még azt a gondolatot is ébresztheti az ügyvéd közönségben, hogy az igyekezet nem azért volt meg, hogy a közjónak szolgálhassanak, hanem, hogy a jól eső hatalmat gyakorolhassák és a kitüntető tekintély verőfényében sütkérezhessenek. Vagy elképzelhető-e, hogy valaki erőnek-erejével akarjon oly terheket viselni, minők viselésében már kellett kifáradnia és minők viselésében volt módja működését bemutatni. Az ily erővel bekerülteket épen ugy nem gratuláljuk, mint örvendünk az új erőknek, kiknek kitartást, erélyt, szivet és tehetséget kívánunk közmunkáikban. Szavunk nem szól némelyik oly kartársunknak, kiknek helyet az általános elismerés, a bizalom, a remény szerzett meg újra. Tapasztalataik csak segíthetnek, munkálkodásuk csak áldásos lehet. Hogy mintaképei legyenek egy majdan jövő új választmányi nemzedéknek! Vajha csak a közbizalom révén jusson be három év múlva egy új hajtás: önkéntes szavazatokkal, korteskedés nélkül választva! Csetényi Adolf, . budapesti ügyvéd. A budapesti ügyvédi kamara 1892. évi jelentése. (Folytatás.) Ez a tudat vezérelte a kamara választmányát, midőn az 1892-ik évben újból és behatóan foglalkozott e kérdéssel. A választmány egy tagja részletes munkálatot terjesztett a választmány elé, a raolyben az ügyvédi segély és nyugdíj kérdését egymással kapcsolatosan igyekszik megoldani. E munkálatban nyilatkozó eszme az, hogy az ügyvédi kar ne szorítkozzék a puszta segélyezésre, a mely a nyomort csupán könyörületességből enyhíti, hanem ez az ügy akképen szervezendő, hogy ha az illető arra reászorult és érdemes, egyszersmind jogot is nyerjen az ily segélyezésre. Ezen munkálat azon kiváló érdemmel is bir, hogy nem marad meg az általános elvek hangoztatásánál, hanem a megoldás egyes számtani és pénzügyi részével is behatóbban foglalkozik s útmutatásul kiván szolgálni a részletes szervezés tekintetében.