A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 14. szám - A budapesti kamarai választások alkalmából

56 A vádlott verte le a sértettet és ekkor Sp. Mihály vádlott eldobván villáját, sértettet a földről felemelte, de tanú nem látta: »hogy Sp. csak egy ujjal is bántalmazta volna sértettet«, mely vallomá­sát azonban csupán neje K. Jánosné szül. Sp. Anna ama kijelen­tésére, hogy a földön fekvő és K. András által levert sértett felé mindkét vádlott rugdosott, bár »azt nem állithatja határozottan, mert nem látta, vájjon érte-e Sp. rúgása sértettet vagy sem«, ily értelembein K. János tanú is utóbb módosította; tekintve végre, hogy P. Jánosné szül. H. Anna, a feni neve­zett utolsó terhelő tanú, sértett mostoha leánya tanúvallomása szerint, nem látta Sp-ot sértettre ütni, kit egyedül K. András vádlott ütött le és bántalmazott villájával; ámde ezen tanú már valamennyi szemtanú vallomásától teljesen eltárőleg azt is állítja, hogy Sp. vádlott sértettet csakugyan a földről felemelte, de ismét oda visszadobta és rugdosta; minélfogva mindezen terhelő vallo­másokból — azok ismertetése szerint — csupán következtetések vonhatók arra nézve, hogy a sértett P. Károly sérelmeztetése körül esetleg Sp. Mihály is közreműködhetett, de korántsem vehető bizonyítottnak az, hogy a kulcscsont izületi kiszakadását Sp. tettes­társi közreműködéssel okozta. Mert az orvosi látlelet és vélemény szerint, ;una a látlelet I. pontjában leirt, a balvállon okozott kulcscsont izületi kiszaka­dás, melylyel vádlottak a kir. Curiának fentjelzett Ítélete szerint kizárólag terheltek, tompa, kemény eszközzel való »ütés« által, tehát kétségkívül az erre alkalmas villával ejtetett és nem Sp. állítólagos rúgásai által okoztatott; minthogy Sp. meg nem cáfolt vallomása szerint, akkor bocskort viselt, tehát azzal ily természetű súlyos sérelmet nem is okozhatott; tanúk pedig bizonyítják, hogy Sp. villával nem bántalmazta — »nem ütötte« — sértettet, mert a tanuk bizonyítása szerint, mielőtt sértetthez közeledett és azt felemelte volna, előbb villáját eldobta ; de figyelembe véve azt, hogy az újrafelvétel során B. András II. rendű vádlott eltérőleg mindkét vádlott amaz alapperbeli val­lomásától : »hogy egy ujjal sem bántották sértetteU, már ezúttal beismeri azt, hogy ő bántalmazta s ütötte le sértettet, holott társa Sp. sértettet nem bántalmazta és Sp. is hasonló vallomást tett, ekként módosítva szintén további vallomását ; figyelembe véve tehát, hogy ezúttal vádlottak eme vallomása P. Mihály, M. András, B. Tamás, P. Pál, B. Lőrincné, V. Anna és N. József tanúk, kik a közelből, sőt M. tanú 4 lépés távolból szemlélve a lefolyt verekedést, éppen nem látták, hogy, mint ezt V. Anna hangsúlyozza : »egy ujjal is« és egyáltalában bántalmazta volna Sp. vádlott sértettet; sőt ezen vádlott, mintegy védelme­zendő sértettet, őt a földről felemelte, ki ezután »maga erejébők távozott el onnan, eme közvetlen tapasztalatokon alapuló vallo­mások által oly hathatósan támogattatik, hogy a fentebb meg­nevezett terhelő tanúk amúgy is szétágazó, sőt ellentétes vallo­mása részben megcáfoltnak és értékében annyira megingatottnak vehető, hogy arra vádlott Sp. Mihály bűnösségét az új tanúk fel­tétlenül kedvező és mentő vallomásaival szemben megállapítani annál kevésbbé lehet, mivel vádlottak vallomásának módosítása, mint a szabad védekezés megengedett eszköze, ellenök terhelő adatot nem képezhet. Ez indokok alapján tehát Sp. Mihály vádlottat az alapper­ben hozott ítéletek hatályon kivül helyezése mellett a vád és ennek jogkövetkezményei terhe alól felmenteni kellett. Egyházi szertartás alatt a kalapnak le nem vétele, habár a vallás elleni tiszteletlenségre mutat, a yallás elleni vétséget még sem állapítja meg. A nagyváradi kir. törvényszék (1891. dec. 14-én, 13,341.): V. Vaszali vádlottat a btk. 191. §. szerint két rendbeli vallás elleni vétségben bűnösnek mondja ki és ezért a btk. 96., 97. § ai alapján összbüntetésül 3 havi fogházra és 15 frt pénzbüntetésre itéli. Indokok: Vádlott a vizsgálat és végtárgyalás alkalmá­val a panasz-feljelentéssel összhangzólag beismerő vallomást tett arra nézve, hogy midőn 1890. évi június 1-én panaszos M. Vazul g. kel. lelkész és ennek segédlelkésze a templomi lobogókkal és képekkel a buzaszentelésről nagyszámú közönség kíséretében a szertartásos menettel visszafelé tartott, a község utcáján feltett kalappal a közönség felé rohant és a lelkésznek a lobogókra és képekre mutatva oda kiáltotta: »mit bolonditod ezen ördögökkel és gyertyákkal a népet«, mi által közbotrányt okozott, beismerte továbbá a vizsgálat alkalmával vádlott, hogy ugyanazon évi szep­tember 21-én egy temetési szertartás alkalmával tüntetőleg a lel­kész mellé állva, a figyelmeztetésre, hogy kalapját vegye le, azt felelte, hogy azért vette kalapját, hogy azt viselje s azt csak akkor vette le, midőn viselete miatt a jelen voltak megbotránkozásuk­nak hangosan kifejezést adtak, ezen mindkét cselekmény a vallási tiszteletnek botrányos szavakkal történt meggyalázását foglalván magában, vádlottat a btk. 191. §-ba ütköző két rendbeli vallás elleni vétségben saját beismerése alapján bűnösnek mondani s az ítélet rendelkező részében kimért szabadságvesztéssel fenyíteni kellett. A nagyváradi kir. ítélő tábla (1892. május 9-én, 302.) : Az első biróság ítéletét indokai alapján helybenhagyja A m. kir. Curia (1893. febr. 22-én, 7,987.): Vádlott abbeli magaviselete, hogy a Kisházán 1890. szeptember 21-én végbe­OGK ment temetés alkalmával a temetési szertartás alatt sem a szer­tartást végző pap, sem pedig a községbiró figyelmeztetésére a kalapját mindaddig le nem vette, mig az ott levő közönség ezen megütközve reá nem támadt, habár a vallás elleni tiszteletlenségre mutat is, de minthogy abban a btk. 191. §-ába ütköző vallás elleni vétség ismérvei nem foglaltatnak: mindkét alsó biróság Ítéletének részben való megváltoztatásával vádlott a jelzett cselek­mény miatt ellene emelt vád terhe alól felmentetik és minthogy ennek folytán a terhére rótt egyik vád elesik; vádlott szabadságvesztés-büntetése 2 hóra szállíttatik le. Ezekkel a változtatásokkal egyebekben a másodbiróság ítélete az első fokú biróság ítéletéből elfogadott vonatkozó indo­koknál fogva helybenhagyatik. Bár a vallás elleni vétség hivatalból üldözendő, mégis a fel­jelentő hitközségi elnöknek állásánál fogva joga van a per foly­tatásához és jogorvoslat használatához a bűnvádi eljárásnak meg­szüntetése esetén. A szegedi kir. törvényszék (1892. aug. 31-én, 9,053.): Vallás elleni vétség miatt vádolt dr. K. Jakab ellen a bűnvádi eljárást megszünteti. I n d o k o k : Dr. S. Károly, mint a szentesi izr. hitközség elnöke a miatt tett feljelentést, hogy dr. K. Jakab szentesi rabbi a hitközség részéről történt abbeli figyelmeztetés dacára, hogy az évek óta divó egyházi szertartás egyoldalú megváltoztatására való jogát el nem ismeri és hogy a hitközségi kántort az általa eddig végzett szertartásokban való részvételben korlátozni vagy gátolni jogában nem áll; folyó évi február 14-én egy esketés alkalmával, midőn F. Márk az úgynevezett »benedictiót« énekelni megkez­dette, a rabbi őt hangos szavakkal félbeszakította és annak el­éneklésében megakadályozta, kijelentvén, hogy ha a szertartás ezen részét a kántor végzi, az esketést abban hagyja és a házas­ságot törvénytelennek nyilvánítja. A vizsgálat a tett feljelentés alapján megejtetvén, kiderült, hogy a panaszolt rabbi F. Márk kántort bizonyos rituális szabály­talanság miatt a vallásos szertartások némely részében való rész­vételtől eltiltotta, illetve ideiglenesen felfüggesztette és ezen ha­tározatát a hitközség elnökével tudatta is, így már a hitközség elnöksége előre el volt készülve arra, hogy a rabbi a küszöbön álló esketési szertartásban nem fogja megengedni, hogy a műkö­désében felfüggesztett kántor részt vegyen, mindazonáltal nem intézkedett, hogy a felmerült vitás kérdés eldöntéséig a kántor legalább egyelőre a szertartásban való részvételtől távol maradjon, kiderült az is, hogy habár a rabbi a kántort a benedictio elmon­dásában megakadályozta is, miután ezt ő maga végezte, az eske­tési szertartás megzavarva épen nem lett és ha ezen jelenet egyeseknek megbotránkozására szolgált is, a btk. 191. §. által körülirt nyilvános botrányt el nem követtek. Ezek szerint eltekintve attól, hogy az egyházi szertartások és rituálék gyakorlása minden felekezetnél a lelkészek hatáskörébe tartozik és első sorban a lelkészek lehetnek csak hivatottak nemcsak a szertartás alaki része, de a felett is határozni, hogy egyéni, illetve valláserkölcsi qualificatiójuknál fogva abban kik vehetnek részt és kit tartsanak attól távol; tekintve, hogy a közbotrány fogalma nem egyes tanuk kijelentése, hanem a fenforgó körülmények szerint bírálandó el, ezen esetben pedig terhelt azon cselekménye magában véve, hogy a kántort a szertartásban való részvételtől, illetve a benedictio elmondásától erősebb hangon eltiltotta és tőle az áldási serleget elvevén, a benedictiót maga végezte, nyilvános botránynak nem nevezhető, ennélfogva a vádbeli cselekmény tárgyi tényálladéká­nak hiányában a bűnvádi eljárást megszüntetni kellett. A szegedi kir. ítélő tábla (1892. nov. 22-én, 4,540.): A felebbezés visszautasittatik, mert a vallás elleni vétség hivatalból üldözendő, e vétségből kifolyólag a felebbező hitközség magán­jogi igényt nem jelentett be s így arra nézve sértett félnek nem is tekinthető, a puszta feljelentőnek pedig per folytatásához és jogorvoslat használatához joga nincs. A m. kir. Curia (1893. március 1, 1,170.): A feljelentő dr. S. Károly hitközségi elnököt állásánál fogva az általa pana­szolt ügyre nézve a felebbezési jog megilletvén, a kir. itélő tábla végzése megsemmisíttetik és a kir. itélő tábla utasittatik, hogy az ügy érdeme iránt hozzon határozatot. Kivonat a „Budapesti Közlöny"-ből. Csődök : Adler Adolf D. utódai e., budapesti keresk. és váltó­tszék, bej. máj. 4, félsz. jun. 3, csb. Forrásy Ferenc, tmg. dr. Mandel Pál. — Schwarcz H. e., miskolci tszék, bej. máj. 17, félsz. jun. 7, csb. Varjasy Ferenc, tmg. Scoberda Antal. — Neuvirth Lipót e., tiencséni tszék, bej. ápr. 26, félsz. máj. 15, csb. dr. Kéler József, tmg. dr. Vix Mór. — Knall Mihály e., nagy-szebeni tszék, bej. ápr. 30, félsz. máj. 26, csb. Bán Ferenc, tmg. Klein Lajos. — Varira István e., pozsonyi tszék, bej. ápr. 30, félsz, máj. 24, csb. dr. Kovách Ödön, tmg. dr. Skarniczel Gyula. Pályázatok : A Nagyvárad városi kir. jrbságnál a 1 b i r ó i áll. ápr. 13-ig. — A lévai kir. jrbságnál járásbirói áll. ápr. 13-ig. — A nagyvárad-vidéki kir. jrbságnál aljegyzői áll. ápr. 13-ig. — A székely­hídi kir. jrbságnál a 1 b i r ó i áll. ápr. 13-ig. — A medgyesi kir. jrbságni1 aljegyzői áll. ápr. 13-ig. — A belényesi kir. jrbságnál albirói áll. ápr. 13-ig. — A szabadkai kir. tszéknél albirói áll. ápr. 13-ig. — A csákóvai kir. jrbságnál járásbirói áll. ápr. 13-ig. — Az egri kii. tszéknél birói áll. ápr. 13-ig. — A német-bogsáni kir. jrbságnál aljárás­b i r ó i áll. ápr. 13-ig. Nyomatott a „Pesti könyvnyomda-részvény-társaság'--nál. (Hold-utcza 7. szám.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom