A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 14. szám - A budapesti kamarai választások alkalmából

A JOG-. 55 gyűlése által elhatározott alapszabály-módosítás érvényét a csász. kir. osztrák és a m. kir. államkorraánvok jóváhagyásától teszi függővé, tehát a mennyiben ezen alapszabályi intézkedés még érvényben áll, a társaság csakis ily jóváhagyással ellátott alapszabálymódosítást jelenthet be bejegyzés és közlés végett, azonban raegállapi'.otta, hogy a magyar kir. kormány ezen joga már fenn nem áll. Ugyanis az 1891. évi XXV. t.-c. 1. §-ábau a törvényhozás a kormányt felhatalmazta, hogy a szab. osztrák-magyar vasut-társaság magyarországi vasutvonalaira az állami megváltási jogot, a társasággal kötendő szerződés utján 1801. évi január hó 1-ével, illetve az ezen napon számított joghatálylyal érvényesítse. A törvény 2. §-ában felhatalmazta a kereskedelemügyi és a pénzügyi ministert, hogy a szerződést a magyar állam nevében jogerejüleg megköthessék. A nyert felhatalmazás alapján meg is köttetett a szerződés, mely az 1891. évi XXXV11I. t.-cikk szerint jóváhagyva becikkelyeztetett. A szerződés 1-ső cikke szerint a magyar kir. kormány megváltja a szab. osztrák-magyar államvasut-társaság Magyarország területén fekvő vasutvonalait és pedig akként, hogy a beváltás 1891. évi január hó 1-ére visszaható erővel történjék. A 16. cikk megállapítja, hogy a szerződés hatályba lépésével a magyar állam és a vasut-társaság közt 1882. évi június 8-án kötött és az 1882. évi XLV. t.-cikkbe becikkelyezett szerződés határozmányai, valamint a társaság megváltott magyarországi vasutvonalaira vonatkozó engedélyek hatályukat vesztik és a vasut-társaságnak a magyar állammal szemben semminemű esetből eredő joga vagy kötelezettsége többé fenn nem áll. Különben még megállapítja, hogy a vasúttársaságnak szabadságában áll alapszabályait a magyarországi vasút hálózatának megváltása után saját belátása szerint megváltoztatni. Nyilvánvaló tehát, hogy a m. kir. államkormány a részére az alapszabályok í>0. §-ában, az 1882. évi XLV. t.-c. értelmében fentartott jóváhagyási joggal már nem rendelkezik, mert a szerződés 1-sö cikke értelmében a vasut-társaság magyarországi vonalai még 1891. évi január 1-én lettek korlátolva, tehát azon időre visszaható erővel bírnak a szerződés 16. cikkének intézkedései is, melyek szerint a társaság alapszabályait szabadon megváltoztathatja. A szerződés ezen intézkedése helyesnek csak ugy értelmezhető, hogy az alapszabályok 50. §-ának az a része, mely szerint a módosítás érvénye a magy. kir. államkormány jóváhagyásától tétetett függővé, hatályon kivül helyeztetett és ezt érvényben nem tartja fenn az a körülméuy, hogy az alapszabályokban az az 50. §. tényleg még meg nem szüntettetett, mert jogilag megszüntette annak hatályát és érvényét a mindkét szerző felet egyaránt kötelező szerződés és pedig minden kétséget kizárólag. Xem tartozik ezen eljárás keretébe annak eldöntése, hogy a m. kir. államkormánv Magyarország területén lévő közlekedési vállalatok felett ői megillető felügyeleti jogot mily alapon és mily mérvben gyakorolhatja, de mellőzendőnek találta a magyar kir. kincstári jogügyi igazgatóságnak ezen jogból merített érveléseit, kizárólag az okból, mert a többször hivatkozott szerződés foganatba vétele által a szab. osztrák-magyar államvasut-társaság Magvarországban megszűnt közlekedési vállalat lenni, tehát ő reá felügyeleti jogból levont jogosítványok nem alkalmazhatók. A jóváhagyási jog megszűntével a magyar kir. államkormány, illetve annak nevében eljáró m. kir. kereskedelemügyi ministerium nem követelheti a vasut-társaságtól, hogy az alapszabályai módosításának jóváhagyását tőle kieszközölje A budapesti kir. itélő tábla 1893. évi március 7 én 319. szám alatt az elsőbiróság végzését hagyta helyben, a benne felhozott indokok alapján, főleg azért : mert a magyar kir. kormány a részvén) társaságok feletti felügyeleti és ellenőrzési jogot csak a fennálló törvények alapján gyakorolhatja ; mert a magyar kir. kormány és a szab. osztrák-magyar vasut-társaság közt kötött, az 1891. évi XXXVIII. t.-cikkben az ország törvényei közé iktatott szerződés 16. cikkének, tehát a törvénynek világos rendelkezése szerint a magyar állam és a nevezett vasut-társaság közt 1882. évi június 8-án kötött és az 1882. évi XLV. törvénycikkbe becikkelyezett szerződés határozmányai hatályukat vesztették és ugyanabban a cikkben kimondatott, hogy a nevezett társaságnak a magyar állam által beváltott vasút vonalaira vonatkozó engedélyokmányokból folyó minden joga és kötelezettsége a magyar állammal szemben megszűnt és hogy a nevezett vasúttársaságnak feltétlenül szabadságában áll alapszabályait saját belátása szerint megváltoztatni; mert e szerint az 1882. évi XLV. törvénycikkbe becikkelyezett szerződés 1. cikkének d) pontja is, mely a magyar kir. kormány részére a nevezett társaság a'apszabályaiban fentartott jogok gyakorlását biztosította, az 1891 : XXXVIII. t.-cikk idézett pontjának kétséget nem hagyó határozott intézkedésével hatályon kivül helyeztetett, más oly általános törvény pedig, mely a magyar kir. kormányuak akár a nevezett társasággal, akár általában a részvénytársaságokkal szeneiben hozzájárulási, illetve jóváhagyási jogát fentartaná vagy szükségesnek jelezné, nem létezik és mert az által, hogy az 1891. évi XXXVIII. t.-cikkbe becikkelyezett szerződés 16. cikkében a nevezett társaság alapszabályainak saját belátása szerint való módosítására feltétlenül, a magyar kir. kormányt addig megilletett jóváhagyási jognak vagy a társasági alapszabályok 50. §-ban erre vonatkozólag foglalt rendelkezés érvényének fentartása nélkül felhatalmazást nyert, a magyar kir. kormánynak a hatályát vesztett 1882. évi XLV. t.-cikken alapult az a joga, hogy a nevezett társaság alapszabályaiban fentartott jogokat gyakorolhatta, szintén megszűnvén, a nevezett társaság alapszabályainak módositásához a magyar kir. kormány jóváhagyása csupán azért, mivel a törvény alapján immár tetszés szerint teltétlenül módosítható alapszabályok 50. §-ában a magyar kir. kormány jóváhagyása fenn van tartva, a törvény rendeleténél fogva többé nem szükséges. Bűnügyekben. A vádlottak vallomásának módosítása, mint a szabad védekezés megengedett eszköze ellenük terhelő adatot nem képezhet. A b.-íryarmathi kir. törvényszék (1892. apr. 7.1,525/B. sz.): Az újra felvételnek helyt adva, a súlyos testi sértés bűntettével vádolt Sp. Mihály és társa elleni bűnügyben 8,901/B./891 sz. a. hozott curiai Ítélet hatályában fentartatik stb. Indokok: Sp. Mihály és K. (M.) András vádlottak a m. kir. Curia 1891. február 19-én 8,90l/B. sz. a. kelt Ítéletével P. Károlyon elkövetett súlyos testi sértés bűntette miatt 6—6 havi börtönbüntetésre Ítéltetvén, K. M.) András ezen szabadságvesztésbüntetésének kitöltését meg is kezdette, Sp. Mihály vádlott azonban ezen kir. törvényszékekhez, mint büntető bírósághoz 2,467/891. B. sz. a. benyújtott kérvényében a per újra felvételét azon alapon kérte, hogy az alapperben ki nem hallgatott s a hivatkozott számú kérvényben megnevezett tanuk által ártatlanságát, vagyis azt, hogy P. Károly bántalmázásában részt nem vett, be fogja igazolni. Minthogy azonban — eltekintve azon már magában véve is feltűnő körülménytől, hogy Sp. Mihály perujitó vádlott mentő tanukra az alapper folyamán nemcsak hogy sehol sem hivatkozott, de róluk említést sem tett — a Sp. Mihály perujitó vádlott által hivatkozott s a végtárgyalás folyamán kihallgatott V. Anna, M. András, N. József, P. Pál, P. Tamás tanuk mindannyian negatív irányban tettek vallomást, s ezen negatív vallomásuk pedig B. Lőrincz, K. János, K. Jánosné szül. Sp. Anna és P. Jánosné szül. H. Anna tanuk azon positiv vallomásaiknak megcáfolására, hogy látták, mint Sp. Mihály felemelt villájával a föld felé sújtott, s lábaival a föld felé rugdosott, elegendő bizonyítékot nem képezhet ; ezen föld felé sujtás és rugdosás pedig a kiderített ténykörülményekhez képest csakis a földön fekvő P. Károly bántalmazására irányulhatott: a m. kir. Curiának 1891. évi február 19-én 8,901/B. sz. a. kelt ítéletét egész terjedelmében hatályban állónak kimondani kellett stb. A budapesti kir. itélő tábla (1892. máj. 23. 4,265/B. sz.): Az első fokú biróság ítéletét helyben hagyja egyébként indokainál fogva, a mentő tanukra nem hivatkozást feltüntető tételnek azonban mellőzésével; helybenhagyja továbbá azért, mert Sp. Mihály az alapügy végtárgyalásán elfoglalt álláspontjával szemben, a mely szerint sértettet se ő, se K. (M.) András nem bántalmazta, annyit most már maga is beismert, hogy sértettet K. (M.) András igen is bántalmazta, ő pedig, t. i. Sp. Mihály ugyanakkor a K. (M.) András ütése folytán földre is esett bántalmazottat állítólag felemelte ; azonban arra nézve, hogy az állítólagos felemeléskor mit cselekedett, a sértettnek és terhelő tanuknak a vallomása eléggé meggyőző bizonyítékot képez stb. A m. kir. Curia (1893. febr. 1. 7,754/B. sz.): Az alsóbb bíróságok Ítéletei megváltoztatnak és az alapperben hozott Ítéletek, jelesül a m. kir. Curiának 1891. évi február 19-én 8,901/B. sz. a. hozott jogerős ítélete Sp. Mihály vádlottra vonatkozóan hatályon kivül helyeztetnek és nevezett vádlott a súlyos testi sértés bűntettének vádja és ezen vád jogkövetkezményeinek terhe alól fölmentetik. Indokok: Az alsóbb bíróságok az újra felvételi eljárás során hozott ítéletek joghatályát azért tartották fenn: mert az újra felvételi tárgyalás folyamán kihallgatott tanuk mindannyian »negativ irányban tettek vallomást«, ezen negatív vallomások pedig B. Lőrincz, már az alapperben kihallgatott és K. János, K. Jánosné szül. Sp. Anna, valamint P. Jánosné szül. H. Anna (sértett fél 23. napló szám alatti kérvénye alapján a tárgyalásra idézett) új tanuk azon positiv vallomásainak megcáfolására : »hogy látták, a mint a kérdéses réten szénaszedés közben Sp. Mihály vádlott villájával a föld felé csapott és a föld felé rugdosott« : elegendő bizonyítékot nem képezhetnek, mert ezen rúgás csakis sértett bántalmazására irányult, ki a földön feküdt; és mert vádlott az alapperben tett vallomását módosította ; és végre bizonyítva van, hogy sértettet a földről felemelte és e közben bántalmazta. Figyelembe véve már most, hogy nevezett B. Lőrinc terhelő tanú az alapperben tett azon vallomását, hogy látta, a mint mindkét vádlott ütötte villával a sértettet, az újra felvételi tárgyalás folyamán már oda módosította: »hogy két puskalövés«, tehát oly távolból, mely a vallomás megbízhatósága iránt méltán aggályt keltő, szemlélve az események lefolyását, ezúttal nem állithatja, miként látta volna, hogy vádlottak csakugyan ütötték-e a sértettet, avagy csakis szénára csapkodtak ? Sőt elnöki figyelmeztetésre is tanú ezúttal emez eltérő vallomását tartotta fenn, korábbi esküvel megerősített vallomása dacára ; tekintve, hogy a fentebb megnevezett másik terhelő tanú, t. 1. K. János, már a közelből azt látta, hogy K. András II. rendű