A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 14. szám - A budapesti kamarai választások alkalmából

54 A JOG. gáról és fekvéséről tudomást szerzett, mégis midőn értesült a tlkvi felvételről, rosszhiszemííleg lépéseket tett a K. János által birt nagyobb részletbe való bevezetése iránt. A tanuk és szakértői szemle által a hosszú földek dűlőben az egyes birtokosok által tényleg birt földeknek hibás helyszinelési számokkal való megjelölése bizonyítva lévén, alperes egyedül ezen hibás megjelölés alapján sem követelheti oly részletnek birtokbaadását, mely V. János tulajdonát és birtokát soha sem képezte és mely a telekkönyvi vázrajz szerint megjelölt szomszédok közt nem fekszik és mely ezek szerint az árverés tárgyát sem képezte, miuélfogva az első bírósági ítélet ezen és az abban felhozott indokokból helybenhagyatott. És minthogy a fennebbi dülőbeli részleteknek hibás megjelölése a tanuk vallomása szerint az ezen ingatlanokkal való rendelkezést is korlátolja, de a szemle szerint a kataszteri térképen A. B-vel megjelölt részletek helyszínelve sem lettek és igy ezekre nézve a póthelyszinelés hivatalból eszközlendő lesz, az iratoknak a telekkönyvi hatósághoz való áttétele is helyesen rendeltetett el. A perköltséget az első bíróság kölcsönösen megszüntetvén és felperes ez ellen nem élvén felebbezéssel, ezen rendelkezés felperes javára meg nem változtatható. A meghatalmazott ügyvéd, illetőleg annak jogutódai által az ügyvédi díjak és kiadások iránt indított perében a megbízók az előlegül adott, avagy azzal egy tekintet alá eső behajtott pénzösszegek iránti viszonkövetelésüket érvényesíteni jogosítottak. A nagyszebeni kir. törvényszék (l89l. nov. 19 én 8,066); Préda János ügyvéd által képviselt dr. B. János örökösei felperesnek dr. Ollariu Miklós ügyvéd által képviselt I. George Mária és társai alperesek ellen 167 frt 45 kr. ügyvédi munkadíj megfizetés s jár. iránti perében alpereseket egyetemlegesen kötelezi, hogy felperesnek a kereseti 167 frt 45 kr. tőkéből egy 64 frt 45 krnyi összeget annak 1890. december 22-től számítandó 6°/0 kamataival együtt, valamint a 40 frt 65 kr. megállapított perköltségeknek felét 20 frt 33 krt fizessenek. A kereset túlkövetelésével felpereseket elutasítja a kir. törvényszék, úgyszintén alpereseket is viszonkeresetükkel. Indokok: Alperesek a kereset alakisága és annak jogosultsága ellen emelt kifogásait magok megcáfolják az ellenirat rendjén az által, hogy már mindjárt annak második oldalán a beperelt ügvvédi munkadíjainak egy részét t. i. a kir. törvényszék által már megállapítottakat elismerik és elfogadják, a meg nem állapitottakat azonban elismervén, azoknak dr. B. által érdekükben történt teljesítését jelenleg megállapittatni kérik. Az elszámolásra vonatkozó kifogásuk azonban ezen kivül a felperesek által D/. alatt befektetett fogalmazvány által is meg van cáfolva, mert az 1890. július 28-án keltezve és július 31-én kiadva levén, annak vétele után J. Petru másodrendű alperes 1890. augusztus 22-én meg is jelent személyesen felperesek képviselőjüknél és saját kezű névaláírása szerint három darab eredeti okmányt átvett, ennek folytán minden további ez iránti eskü alatti bizonyítás feleslegesnek válik. A mi pedig alpereseknek azon tagadásukat illeti, hogy t. i. dr. B. János hagyatéka még nem lenne örököseire, illetőleg felperesekre átruházva, tekintettel azon körülményre, hogy a keresethez B) alatt csatolt és különben is ezen kir. törvényszéknél ismerős átadási végzésnek valódiságát nem tagadták, elegendőleg meg van cáfolva, ugy, hogy mindezeknél fogva a kereset helyessége és jogosultsága annál is inkább kétségen kivül fekszik, minthogy alperesek dr. Bordának a hivatolt perekben történt meghatalmaztatását és a munkáknak általa történt teljesítését nyíltan beismerik és az különben a hivatalból beszerzett és ide csatolt periratokkal is bizonytiva mutatkozik. A kereset alapját képező költségjegyzék elbírálására áttérve, ennek I. 1 — 13. t. sz. alatt felszámított költségek csakugyan a beszerzett periratok tanúsítása szerint 17,342/897. sz. a. kelt Ítélettel 15 frtban meg lettek állapítva, de miután ezen Ítélet a kir. itélő táblának 7,560/880. sz. a. végzésével részben és különösen a perköltségekre nézve is fel lett oldva, ugy ezen perköltségeknek ujabbi megállapításának szüksége fennforog és ezek a prt. 252. §. alapján a teljesített munkák tekintetbe vételével és alperesek beleegyezése folytán ezúttal 35 frtban állapittatnak meg, az I. 14 — 19. tétel sz. a. munkadíjak ugyan a beszerzett periratok tanúsítása szerint megállapítva nem levén, azok teljesített és az iratokból kivehető munkákhoz képest és pedig a 14. tételszám alatt 12 frt 50 kr. a 15. tételszám alatti 2 » 25 » a 16. » » 2 » — » a 17. » » 8 » 80 » a 19. » 3 » 90 krban állapittatnak meg, ugy, hogy ezek szerint felperesek összes követelései 64 frt 45 krra szállíttatnak le. A_18- tételszám alatt felszámított 2 frt költségek nem voltak megítélhetők, mivel az illető jegyzőkönyv tanúsítása szerint dr. B. János 1837. április 12-én nem jelent meg a pertárban. Ép ugy nem voltak megítélhetők a költségjegyzék V. t. szám alatt felszámított 20 frt 95 kr. munkadíjak sem, mivel azok, a beszerzett periratok tanúsítása szerint 1887. november 4-én felvett jegyzőkönyvben felszámittatván, az azután 85/882. sz. a. tett ítéletben megállapított költségekben beleszámítva vannak. Alperesek ugyan az elleniratokhoz 2'/. és 3 /. alatti másolatban és később a viszonválasz rendén 4"'. alatt eredetiben is befektetett okmány által némi törlesztéseket és előleg fizetéseket kívánnak érvényesíteni, azok azonban jelen perben tekintetbe nem vehetők, mivel ha mindjárt valódiak is lennének, azok nem a jelen kereset alapját képező előbbi perekre vonatkoznak és mikor ezen 21. és 3y. alatti okmányok keletkeztek, t. i. 1875. július 10-én és 1876. február 25-én, jelen kereset alapját képező két per még meg sem voltak indítva. Nem levén képesek tehát alperesek, felperesnt k tagadásával szemben bebizonyítani, hogy jelen költségek rovására valami előlegeket fizettek volna, ők a fennebbi 64 frt 75 kr. megállapított összes költségeknek megfizetésében a prts 158. §. alapján elítélendők voltak. Az alperesi viszonkereset pedig felperesek tiltakozásai folytán elutasítandó volt, mert az a fennebb idézett 2-/. és 3'/. alatti okmányokra alapítva levén, alpereseknek az 1881. évi LIX. t.-c. 8. §-nak megfelelő ellenkövetelési joguk nincsen, ezen kivül a felperesek által D) alatti melléklettel kimutatott általános számadást meg sem támadták és igy tehát vélt állítólagos viszonkereseti igényeiket csupán külön per utján érvényesíthetik, eltekintve attól, hogy a különben 4 /. alatti eredeti okmány a 90 frt előlegekre nézve semmi bizonyítékot nem képez, mert abban dr. B. nem ismeri el amaz előlegek bevételét, hanem csak megjegyzé, hogy azokat állítólagosán dr. P. akkori fogalmazója kezelte volna, de nekie át nem adta. A kolozsvári kir. itélő tábla (1892. febr. 3-án, 3,449. sz.): Az első bíróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: A kir. itélő tábla az első bíróság ítéletét, a mennyiben a kereset tárgyává tett munkadíjakat és kiadásokat megállapította s azoknak megfizetésére alpereseket kötelezte és a mennyiben felpereseket kereseti követelésök meg nem állapított részével elutasította, indokainál fogva; az alpereseket viszonkeresetükkel, helyesebben beszámítás iránti kérelmükkel elutasitó részében pedig azért hagyta helyben, mert eme különben is határozatlan és le nem járt követelésre vonatkozólag nem bizonyították, hogy a perben adott előlegek is felhajtott követelésekből származnak, a mely perekben felmerült munkadíjak és teljesített kiadások tétettek-e per tárgyává. A m. kir. Curia (1893. január 10. 3,335.): Mindkét alsó bíróság Ítéletének megváltoztatásával alpereseknek viszonkövetelése ezen perben érdemileg megbirálhatónak kimondatik és ennek folytán az első bíróság utasittatik, hogy felperesek keresetét az alperesek viszonkeresetével együttesen bírálja meg, illetőleg felperesek keresetére és alperesek viszonkövetelésére kiterjedő ujabb Ítéletet hozzon. Indokok: Mindkét alsó bíróság ítéletének megváltoztatásával alperesek viszonkövetelése ezen perben érdemileg megbirálhatónak kimondandó volt : mert ugy felpereseknek keresete, mint alpereseknek viszonkövetelése a felperesek jogelőde és alperesek közt létrejött meghatalmazási jogviszonyból eredt s igy a jogalak ugyanaz ; mert továbbá a felperesek jogelőde által alperesek meghatalmazása alapján állítólag benyújtott és megtartott követelések előlegeknek tekintendők, melyekről ha a képviselet az ügy kifejezése előtt bármi okból megszűnt : az ügyvéd, illetőleg jogutódai kötelesek a megbízó kívánságára az 1874: XXVIV. t.-c. 46. §. értelmében az előlegekről elszámolni és a fenmaradt összeget visszaadni. A törvény ezen intézkedéséből nyilvánvaló, hogy a meghatalmazott ügyvéd, illetőleg annak jogutódai az ügyvédi díjak és kiadások iránt indított perében a megbízók az előlegül adott avagy azzal egy tekintet alá eső behajtott pénzösszegek iránti viszonkövetelésüket érvényesíteni jogosítottak. Mindezekhez képest, tekintve, hogy az alsó bíróságok felpereseknek szabályszerűen előterjesztett viszonkövetelése felett érdemileg nem határoztak, alperesek viszonkereseti jogának megállapítása mellett az első bíróság utasítandó volt, hogy alperesek viszonkövetelését felperesek keresetével együttesen bírálja meg. Kereskedelmi, csőd" és váltó-ügyekben. A magyar kormány felügyeleti joga a részvénytársaságok alapszabály módosítása tárgyában. A magyar kir. kincstári jogügyi igazgatóság a m. kir. kereskedelemügyi ministerium képviseletében a budapesti keresk. és váltótörvényszéknek 58,786/892. sz. a. kelt végzése ellen az alapon élt előterjesztéssel, mert azzal a kir. törvényszék a szab. osztrákmagyar államvasutnak 1891. évi július 9-én tartott közgyűlésén elhatározott alapszabály-módosítást a cégjegyzékben bejegyezte, a nélkül, hogy az alapszabály-módosítás a m. kir. kereskedelemügyi miuisterium ál'al jóváhagyatott, jóllehet a társaság alapszabályainak 50. §-a értelmében az alapszabály-módosítás csakis a csász. kir. osztrák és a magyar kir. államkormány helybenhagyása után érvényes s mert a társaság a m. kir. államkormány jóváhagyását mindeddig ki nem eszközölte, kéri az idézett számú végzést hatályon kivül helyezni és az emiitett jóváhagyás kieszközléséig az előbbeni állapotot visszaállítani. A budapesti kir. kereskedelmi és válMtörvényszék az előterjesztést elutasította, mert mint az indokolás mondja, tény ugyan, hogy az alapszabályoknak idézett szakasza a társaság köz-