A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 14. szám - A budapesti kamarai választások alkalmából

JOGESETEK TARA FELSŐBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ÉS DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 14. számához. Köztörvényi ügyekben. Ha az árverési vevő hibás tlkvi bejegyzés és hibás vázrajz alapján nyert bevezetést az Ingatlan egy részére, az ingatlan tulajdonosának jogában áll a kataszteri térkép és földkönyv segítségével per utján bizonyítani azt, hogy az árverés által az ingatlan hibásan telekkönyvezett részletéhez való birtokjoga nem érintetett. A nagykanizsai kir. törvényszék (1890. nov. 6-án 2,619.): Sebestyén László ügyvéd által képviselt K. János felperesnek Hertelendy Béla ügyvéd által védett K. László alperes ellen árverés érvénytelenítése s tulajdonjog törlése és megítélése iránti perében következőleg ítélt: Alperes tartozik a nagykanizsai 990. és 1,021. hrsz. a. felvett ingatlanokra vonatkozólag felperes birtoklását mindaddig tűrni, mig a hibás helyszínelés az illetékes hatóság intézkedése folytán ki nem igazittatik ; egyebekben felperes keresetével elutasittatik, alperes pedig a kereseti ingatlanok 1886. évi haszna fejében felszámított 93 frt 53l/2 kr. s jár. iránt támasztott visszkeresetével elutasittatik. A perköltségek kölcsönösen megszüntettetnek stb. A XVI. a. csatolt árverési iratok a kir. törvényszék tlkvi osztályához visszaküldendők, s tekintve, hogy a tanúkihallgatás és szemle szerint a nagykanizsai határban a vasúti és »hosszúföldek« nevű dülö hibásan lett helyszinelve, ezek kiigazítása iránt intézkedés végett a kir. törvényszék tlkvi osztálya a periratok áttétele mellett megkeresendő lesz. Indokok: Felper< s maga sem állítja, hogy V. János ingatlanainak elárverezése nem törvénvszerűleg foganatosíttatott volna s igy ezen árverés ez uton annál kevésbé nyilvánítható érvénytelennek, mert felperes közvetlen az árverés körüli érdekelt voltát ki sem mutatta Azt adta elő felperes, hogy a nagykanizsai határban levő vasúti és hosszúföldjk nevű dülő hibásan helyszineltetett, mely a telekkönyvi vázrajz szerint a nagykanizsai 845. sz. tjkvben 990., 1.021. hrsz. a. V. János tulajdonául felvett ingatlannak felel meg, valóságban nem ennek, hanem az ő tulajdonát képezi. A kihallgatott tanuk vallomásával s a helyszínén tartott bírói szemlével igazoltatott, hogy a helyszinelési vázrajz a valóságos birtoklásnak nem felel meg, a mennyiben az akkori tulajdonosok birtokaképen nem azon helyrajzi szám íratott a tljkbe, mely a térképi megjelölés szerint a tényleges birtoklásnak megfelelt, hanem a sorban észak felé legközelebb fekvő ingatlan s igy a tljkvbe bevezetett helvrajzi számoknak valóságban azon ingatlan felel meg, mely emberemlékezet óta K. János, illetve jogelődei birtokában volt. K. János nevén pedig a nagykanizsai 863. sz. tjkvben 989. és 1.022. hrsz. a. azon ingatlanok állanak, melyek a valóságban K. Ferenc tulajdonát képezik, mindazonáltal mindaddig, a mig felperesnek ezen tjkvben tulajdonjoga fennáll, neki a 845. sz. tjkvben felvett kereseti ingatlanok tulajdonjoga meg nem Ítélhető, mert igy két-két ingatlannak lenne ezen dűlőkben tlkvi tulajdonosa, holott őt csak egy illeti, V. János után K. László, illetve ennek jogutódai pedig minden tlkvi tulajdonjogtól elesnének, holott a tljkvből, tanuk vallomásából és birói szemléből kitűnik, hogy őket egy-egy birtokrészlet megilleti s igy a már amúgy is meglevő zavar öregbítésében birói segélyt nyújtani nem lehet. A birói szemle kiderítette, hogy a fentirt dűlőkben nemcsak peres felek birtoka van felcserélve, hanem az egész dülő hibásan van helyszinelve, illetve tlkvezve, ezen hiba pedig csak a helyszínelés kiigazítása által hozható helyre, a mi az összes érdekeltek meghallgatása mellett az illetékes tlkvi hatóság által eszközölhető. Ezen okból felperes részére a kért tulajdonjog megítélése s a tlkvi vázrajz kiigazítása ez uton nem lehetséges. A kereseti ingatlanoknak felperes birtokába bocsátására sem kötelezhető alperes, mert felperes a per folyamán beismerte, hogy azok birtokában vannak, de arra kötelezendő volt alperes, hogy felperes birtoklását mindaddig tűrje, mig a hibás helyszínelés ki nem igazittatik, mert addig felperesnek az eddigi birtokviszonyoktól eltérő birtoklásra joga nem lehet. Mindezeknél fogva felperes keresetével elutasítandó volt. De elutasítandó volt alperes is a hasznok iránti viszonkeresetével, mert ezeket azon ingatlan után keresi, melyek a tanuk vallomása és szemléből kitetszőleg jogelőde, V. János birtokában soha sem voltak, hanem a melyeket K. János és jogelődei bírtak. Addig pedig, mig el nem döntetik, hogy ezen ingatlanok megilletik őt valóban ? hasznok megítéléséről szó sem lehet. A perköltségek a per körülményeinél fogva voltak kölcsönösen megszüntetendők. A pécsi kir. itélő tábla (1891. október 14 én 893.): az első bíróság ítéletének nem felebbezett részét érintetlenül hagyja, felebbezett abbeli részeiben pedig, melyek szerint alperes a nagykanizsai 845. számú tljkvben 990. és 1,021. hrsz. alatt felvett ingatBudapest, 1893. április hó 2-án. lanokra vonatkozólag felperes birtoklásának tűrésére köteleztetett s a perköltség kölcsönösen megszüntettetett, megváltoztatja és felperest a jelzett ingatlanok birtokába bocsátása iránti kereseti kérelmével is elutasítja s felperest kötelezi a perköltségek viselésére stb. Indokok: A beszerzett végrehajtási iratok, jelesül a 2,307/86. sz. alatt iktatott árverési jegyzőkönyv szerint alperes a nagykanizsai 845. sz. tjkvben 990. és 1,021. sz. a. felvett ingatlanokat vette meg a V. János ellen folytatott végrehajtási eljárás folyamán. Minthogy a jelzett ingatlanra a vételár teljes lefizetése folytán a tulajdonjog az alperes árverési vevő javára 1886. évi április 11-éről szóló elsőbbséggel bekebleztetett, alperes az által a kérdéses ingatlanhoz teljes korlátlan jogot szerzett, melylyel szemben felperes azon az alapon, hogy a helyszínelés hibás s a tlkvi vázrajzon megjelölt peres ingatlan az ő tulajdonát képező ingatlannak felel meg, ennek az ingatlannak birtoklását alperestől sikeresen nem követelheti, annál kevésbé, mert kereseti kérelme azért is alaptalan, mivel beismerte, hogy az ingatlant tényleg ő birja. A m. kir. Curia (1893. január 25-én 1,690.): A kir. itélő tábla Ítélete megváltoztattatik és az első bíróságnak ítélete azon részében, mely szerint felperesnek a kereseti birtokrészletekre vonatkozólag birtoklási jogát megállapította, a perköltséget kölcsönösen megszüntette és a tlkvi hatósághoz a helyszinelési hiba kiigazítása végett az iratok áttételét elrendelte, helybenhagyatik. Indokok: Való ugyan, hogy alperes a V. János ellen foganatosított végrehajtási árverésen 1885. március 26-án a nagykanizsai 845. rsz. a. felvett 990., 1,021. hrsz. alatti ingatlannak V. Jánost illető fele részét 74 frton megvette, hogy ezen fele részére alperes javára a tulajdonjog bekebeleztetett, hogy 1885. június 16-án ezen fele rész birtokába birói uton be is helyeztetett, s hogy K. Jánosnak ezen bevezetés ellen beadott előterjesztése a kir. itélő tábla által 1886. május ll-én 2,861. sz. a. kelt végzésével jogérvényesen elutasittatott, miután a kir. Curia az ezen végzés ellen beadott felfolyamodást visszautasította, való továbbá az is, hogy alperes ezek szerint azon birtoknak felerészébe vezettetett be, melyet K. János birt és mely a jelen keresetnek tárgyát képezi. Alperes mint árverési vevő és bekebelezett tulajdonos, az általa megszerzett ingatlan birtokát ugyan követelheti, de ezen joga az általános magánjogi jogelvek szerint csakis azon ingatlanra terjedhet, mely valósággal a szerzésnek tárgyát képezte és habár felperes előterjesztése elutasittatott s a kir. itélő tábla is kijelentette, hogy felperes netalán szenvedett jogsérelme ez uton nem orvosolható, mindez azonban mégis nem zárhatja el felperest attól, hogy a végrehajtási bevezetés ellenében per uton bizonyíthassa azt, hogy alperes vétele a kereseti ingatlanra nem terjed ki, s hogy a kereseti részlethez való birtokjoga az árverés által nem érintetett. Alperes V. János birtokilletőségét vévén meg, ennek fekvésére nézve egyedül a tlkvi vázrajz irányadó nem lehet, mert a tik. rdt. 51. §. utolsó bekezdése szerint a tlkv és igy a vázrajz sem kezeskedik a kijelölt birtokrészlet térmértékéért, jelen esetben annál kevésbé, mert a tlkvben helyszinelési számok használtattak és a térmérték nincs is kitéve, de az árverésnél is az eladott ingatlan rész térmértéke megemlítve nem lett, hanem megvette V. János illetőségét minden térmérték megjelölése nélkül, ezek szerint sem a tlkv, sem a vázrajz a megvett részlet térmértéke iránt felvilágosítást nem nyújtván, segédeszközül felhasználandó a kataszteri térkép és földkönyv, melyek alapján a tlkvi helyszínelés is eszközöltetett. Ezekből kitűnik, hogy V. János a 6,920. hrsz. alatti részletet birta, melynek térmértéke 1,184 és tiszta jövedelme 9 frt 20 kr. és melynek megfelel a tlkvi vázrajzon 991., 1,020. hrszámmal megjelölt részlet, holott a 990. és 1,021. hrszámmal megjelölt rész a kataszterben 6,924—6,927. hrszámmal van megjelölve K. János birtokául 7,620 Ó-öl térmértékkel és 53 frt 42 kr. tiszta jövedelemmel, hogy pedig a tényleges birtoklás is ezen kataszteri felvételnek megfelel, bizonyítják a helyszínén alapossággal megtartott szemle és a szakértők közbenjárásával kihallgatott számos tanuk, továbbá M. Mihály es neje, a kik habár a tlkvben a 990., 1,021. hrsz. másik felére nézve tulajdonosokul bekebelezvék, mégis tényleg számos évek óta csakis a fennebbi kataszteri 6,920 — 6,923. hrsz. 1,184 D-öl részletet birják V. János jogán, de az árverési kikiáltási ár megállapításául szolgáló adóbizonyitványba is csak az erre eső 2 forint 80 kr. adó vétetett fel, holott a K. János által birt kereseti részlet évi adója 13 frt 44 kr., hozzájárul ehhez még az is, hogy az árverés után alperes is a V. János által tényleg birt birtokrészlet iránt intézkedett és igy habár M. Mihály, P. János és M. József tanuk vallomásai szerint alperes az általa megvett birtokrész valódi nagysá-