A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 13. szám - Bolgár igazságügy

JOGESETEK TÁRA FELSÖBIRÓSÁGI HATÁROZATOK ES DÖNTVÉNYEK. Melléklet a >Jog« 13. számához. Budapest, 1893. március hó 26-án. Köztörvényi ügyekben. A főpapnak mint ilyennek, illetőiét; az érsekség mint jogi személynek) harmadik személyek ellen fennálló vagy létezhető vagyonjogi igényeinek megbirálása es viszont harmadik személyeknek a főpap, illetve az érsekség, mini jogi személy ellen fennálló igényéinek eldöntése a birói hatáskörbe és nem a Kollonich-féle egyezmény s a/ annak alapján kiadott szabályrendeletben alapuló eljárásra tartozik. A nyitrai kir. törvényszék (1890. dec. 31-én, 4,237.): Mészáros Károly ügyvéd által képviselt S. János hercegprímás esztergomi érsek felperesnek, Burány János ügyvéd által képviselt F. János alperes ellen ingatlan tulajdona, birtoka s elvont haszonvétele iránti perében felperest keresetével elutasítja, a perköltségeket azonban kölcsönösen megszünteti. Indokok: Felperes arra alapítja keresetét, hogy érsek elődje néhai Sc. János az 1860. július 16-án kelt s a keresethez A) alatt másolatban csatolt adománylevélben az ingatlanokat, melyek most a nagykéri 480. sz. tjkvben 1 s. 1,583. hr. sz. alatt irvák, alperes F. Jánosnak adományozta, ajándékozta és alperes az ingatlanokat saját tulajdonául bekebeleztette és birtokába is vette ugyan, de ugy az adományozás, mint az abból folyó telekkönvvezés érvénvteleu és semmis, alperes birtoklása pedig rosszhiszemű lévén, az ingatlanok tulajdona az esztergomi érsekséget illeti és alperes köteles nemcsak a birtoklást átadni, hanem az 1869. február 22-től elvont hasznokat is megtéríteni. Az adományozás érvénytelenségének okául azt adja elő felperes, hogy a kereseti ingatlanok nem képeztek elajándékozható, urafogyott egyházuemesi jószágot, hanem az esztergomi érsekségnek soha el nem idegeníthető törzsvagyonát, melyet Sc. lános érseknek elajándékozni már csak azért sem lehetett, mert ö az érsekségi vagyonnak nem volt tulajdonosa, hanem csakis az érsekségi javadalmi időtartamára annak haszonélvezője. Alperes tulajdon szerzésének és birtoklásának rosszhiszeműségét felperes azzal indokolja, hogy F. Jánosnak, mint akkori érseki uiadalmi igazgatónak az adománylevél érvénytelenségét tudnia kellett és így nem csak a tulajdont és birtoklást átadni, hanem a birtoklás idejében elvont, felperes által 1888. év végéig 44,741 frt 29 krra számított, azontúl pedig évenkint 2,128 frtra becsült hasznokat is megtéríteni köteles. Felperes keresetit alperes védelmének elfogadásával elutasítani kellett, mert felperes oly vagyon iránt támasztott tulajdonjogi igényt alperes ellen, mely vagyon állítólag' az esztergomi érsekség törzsvagyonához tartozik s abból jogtalanul elidegenítve lett, mihez képest első sorban a kereseti ingatlanok ezen jogi minősége, vagyis azon kérdés döntendő el, vájjon az alperesnek adományozott ingatlanok a felperes javadalmát képező esztergomi érsekség törzsvagyonához számitandók-e és vájjon felperes bir-e visszaszerzést jogosultsággal ? Az esztergomi érsek, mint az ország legelső főpapja törzsvagyonának állagára nézve szinórmértékül szolgál azon eljárás, mely a főpapi javadalmak átvétele és átadása tárgyában hazánkban törvényesen szabályozva van. Habár igaz, hogy a m. kir. igazság- és vallás- s közoktatásügyi miniszterek által 1883. évi ápr. 10-én 13,249. sz. a. e tárgyban kiadott rendelet, ennek 42. §-a értelmében az itt kiindulási alapul szolgáló S. János-féle hagyatékra nézve visszaható erővel nem bir, annyi mégis kétségtelen, hogy ezen rendeletnek az életbelépés utáni időben a bírósági hatáskörre vonatkozó intézkedései minden ilynemű vitás kérdésnél hatályosak és hogy a főpapi hagyatékok körüli eljárást szabályozó előbbi törvények és rendeletek a már előbb befejezett főpapi hagyatékokból eredő pereknél irányadókul alkalmazandók. Az 1,703. évi jan. 15-iki »colonichiana conventio«, mely az 1,715. évi XVI. t.-cikkben nyert megerősítést, valamint a főpapi javadalmak átvétele és átadása tárgyában a helytartótanács által 1788. június 8-án, Ferenc király által 182U. évi ápril 15-én kiadott rendeletek semmi kétséget nem engednek az iránt, miként ezt alperes az 1. és 2. sz. a. ellenirati mellékletekkel is bizonyította, hogy a S. János utáni hagyatéki eljárásnál azon vagyon, mely S. Jánosnak az esztergomi érseki javadalom elnyerésekor leltárilag átadatott, de a mely az elhalálozásakor teljesített leltározáskor meg nem találtatott, a leltárban kitüntetve és annak megtérítési értéke kimutatva lett; hogy a S. János által élvezett javadalmak átadására vonatkozó összeírások és leltárak az elhalálozáskor felvett leltárakkal és becslésekkel a kiküldött biztosok által tüzetesen megvizsgálva lettek, hogy megtörtént a törzsvagyon elkülönítése, melyre nézve a fent hivatkozott 13,249/83. számú miniszteri rendelet 26. §-a kifejezetten a Kollonich-féle egyezményt és az annak alapján kiadott szabályrendeleteket tartotta fenn irányadókuak és hogy megtörtént a javadalom törzsi vagyonára, minden egyéb állagára, tartozásai és követelései állapotára nézve azon végleges miniszteri meghatározás, mely a fenti rendelet 33. §-ának 2. pontjában is elő van irva. Az ellenirathoz 1. sz. a. csatolt leszámolási okiratból és a 2. sz. a. csatolt 12,325/79 számú miniszteri rendeletből, melyeknek valódiságát felperes sem kifogásolja, kitűnik, hogy néh. S. János esztergomi prímás utáni hagyatéki ügy ezen rendelet által végleges és jogerős befejezést nyert, miként ez a végrendeleti végrehajtóhoz intézett 2. sz. a. miniszteri rendelet következő intézkedése bizonyítja ; »tekintettel arra, hogy a nevezett érsekségi javadalom birlnlásából kifolyólag részint a vallásalapot, mint időközi birtokost, részint az érsekség törzsvagyonát, részint pedig az elhaltnak hagyatéki tömegét kölcsönösen megillető kölcsönös követelések és ellenkövetelések kiegyenlítése iránt létrejött végleszámolatot a hagyatéki tömeg, illetőleg az örökösök képviseletében Méltóságod is minden kifogás nélkül teljesen jogerejűnek és kötelezőnek elismerte, ennélfogva a S. János volt esztergomi érsek hagyatéki tömegét ugy az esztergomi érsekség törzsvagyona, mint a vallásalap irányában is minden további felelősség alól ezennel felmentettnek tekintem s jelentem ki.« Tekintetbe véve mindezekből kifolyólag azt, hogy azon törzsvagyon, melyet felperes néh. S. János után leltár mellett átvett, végérvényesen és jogerősen lett megállapítva s ezen megállapításban a kereseti ingatlanok nem fordultak élő. Tekintetbe véve nemkülönben azon tényt, hogy ha S. János elhalálozásakor a javadalom elfoglalásakor neki átadott érsekségi törzsvagyonból valamely rész s nevezetesen a keresetileg igényelt vagyon hiányzott volna, akkor ennek értéke a hagyatéki tömeg terhére okvetlenül megállapítás tárgyát képezendette ; tekintettel ebből kifolyólag a perben kiderített s mindkét részről elismert azon tényre, hogy néh. S. János hagyatéki tömegében az érsekségi törzsvagyonból nemcsak semmi sem hiányzott, hanem 253,856 frt 63 krnyi oly túlérték találtatott, mely felperes javára maradt, mert arra a végrendeleti örökösök igényt nem emeltek és igy a netáni hiányért első sorban a hagyatéki tömeg" lévén felelős, ezen 253,856 frt 63 kr. kimeritetlenül maradásáig sem tekinthető felperes károsodottnak; tekintettel végül arra, hogy ugyancsak a •/. a. 22,885/871. sz. leszámolási okiratnak tartalma szerint a hagyatéki tömeg terhére s felperes javára 155,098 frt 31 kr. lett felszámítva oly ingatlan vagyonért, melyet néh. S. János eladott s melyből nyilván következik, hogy valóban a törzsvagyon minden hiánya nemcsak megállapítva, hanem felperesnek kárpótolva lett, a kereseti ingatlanok tehát nem képeztek az esztergomi érsekség törzsvagyonához tartozó vagyont és igy felperes nem is bir kereseti joggal ezen ingatlanokat visszakövetelni. És erre nézve nem vétethetnek birói figyelembe felperesnek azon érvelései, melyekkel a kei eseti ingatlanoknak az érsekségi törzsvagyonhoz tartozandóságának bizonyítására irányozvák, mert az 1820. ápr. 15-iki 4,725. sz. rendelet 2. pontja szerint a Kollonich-féle egyesség értelmében eszközölt felszámítások és tárgyalások oly teljes bizonyító erejű okmányokat képeznek, melyek hitelessége többé a hatóságok és biróságok által sem támadható meg. Nem volt felperes által a válaszhoz O/. alatt csatolt 76,593/89. sz. miniszteri leirat birói figyelembe vehető nemcsak azért, mert ezen leiratban azon jogcímről, a melyre felperes keresetét alapitja, hogy t. i. a kereseti ingatlanok az esztergomi érsekség törzsvagyonához tartoztak, említés nem történik, hanem kivált azért sem, mert a m. kir. vallás- és közoktatásügyi minisztérium is oly hatóság, melyre az 1820. évi 4,723. sz. rendelet fenti intézkedése szintén feltétlenül kötelező és még különösen azért sem, mert a mit az összes érdekeltekkel törvényszerűen az előirt szabályok és a Kolonich-féle egyezmény értelmében tartott tárgyalások alapján már 1879. évben a 2. sz. a. 12,325. sz. a. rendelettel Trefort vallásügyi miniszter jogerősen és jógérvényesen kimondott, azt 10 évvel később felperes egyoldalú kérvénye folytán megváltoztatni a miniszternek sem állott törvényes jogában. Maga ama körülmény, vájjon valamely hatóságnak a törvényes lépések megtétele ellen észrevétele nincsen, miként O/. alattiban mondatik, még nem dönti meg sem ugyauazon hatóságnak jogerősen hozott más határozatát és még kevésbé állapítja meg a birói hatáskört, mely törvényileg van szabályozva. Ha pedig a nagyméltóságú vallásügyi minisztérium néh. S. János utáni hagyatéki ügyre saját 13,249/85. sz. rendeletének 42. §-a ellenére a 2. sz. alatti után 10 évvel újra kiterjeszkedhetnék, a jeleu per tárgyát képező kérdés még akkor sem képezhetné intézkedése tárgyát, mert ugyanazon rendelet 29. §. 3. pontja