A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 13. szám - Bolgár igazságügy

50 A JOG. szerint az elkésett észrevételek egyáltalán senki állal figyelembe nem vehetők. Nem engedhető meg jelen esetben néh. S. János utáni befejezett hagyatéki ügynek ily mellékes felelevenítése annál kevésbé sem, mert ha az érsekség törzsvagyonának visszaszerzése címén jog adatnék felperesnek keresetét érvényesíteni, a törvények előtti jogegyenlőség sérthetetlen elvénél fogva jogot igényelhetnének a végrendeleti örökösök és más érdekeltek is a jogérvényes leszámolást megtámadni, ez pedig a már idézett eljárási rendeletekkel homlokegyenest ellenkezik és azok hatályát döntené halomra. Végül nem fogadható el felperesnek alperes rosszhiszeműségére vonatkozólag felhozott érvelése sem, mert alperes az ingatlanokhoz az A) alattival ajándék s még inkább jutalom, vagyis érvényes szerzés címén jutott s azoknak ellentmondás nélküli tulajdonában és birtoklásában maradt a kereset megindításáig J7 éven át és mert a telekkönyvezett ingatlanok tekintetében az országbírói értekezlet 21. §-ával érvényben fentartott osztr. polg. trvkönyv 1,467., 1,472. és 1,487. §-ai szerint jelen esetben alperes jóhiszeműsége annál kevésbé sem vonható kétségbe, mert midőn a pozsonyi volt cs. kir. országos főtörvényszék 1861. február 25-én 1,091. sz. a. alperesnek felfolyamodása következtében kimondotta, hogy a kereseti ingatlanok tulajdonjoga alperes javára bekebelezhető lé válik, ha azok urafogyott egyháznemesi jószágként lesznek bevezetve, ez által az A) alatti ajándéklevélnek szerzésre alkalmas érvényét bírósági tekintélyével elismerte és alperes szerzésének sem törvényszerűsége, sem jóhiszeműsége iránt többé kétségben nem lehetett. A perköltségek kölcsönös megszüntetése a per körülményeiben találja indokát. A pozsonyi kir. itélő tábla (1892. márc. 23-án, 567. sz.) : Az elsőbiróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Tekintve, hogy néh. S. János érsek hagyatéka felett a főpapi hagyatékra vonatkozólag fennállott szabályrendetek és törvényes gyakorlat értelmében az eljárás szabályszerűen eszközöltetett és. nevezettnek hagyatéka végérvényes befejezést nyert és tekintve, hogy ezen eljárás eredményeként a felperes jogelődje által haszonélvezett érseki törzsvagyonban hiány nem létezett és így annak valamely vagyon visszaszerzésével való kiegészítésének esete fenn nem foroghat, a per főtárgyára vonatkozólag az elsőbiróságnak a felperes kereseti jogának hiányára fektetett indokolását mellőzve, az érdemben felhozott egyéb indokokat a kir. itélő tábla ís elfogadja. A m. kir. Curia (1893. január 26-án, 5,838.): A másodbiróság ítélete megváltoztattatik, felperes kereseti joga megállapíttatik s a kir. itélő tábla a kereset tárgyának érdemben megbirálása végett további szabályszerű eljárásra utasittatik. Mert: a katholikus főpapok hagyatéki ügyében ugy a m. kir. igazságügyminiszternek és a m. kir. vallás- és közoktatásügyi miniszternek 1883. ápr. 10-én 13,249. szám alatt kibocsátott rendeletével szabályozott, mint az e rendelet kibocsátása előtt irányadóul szolgált Kollonich-féle egyezmény s az annak alapján kiadott szabályrendeleteken alapult eljárásnak tárgyát csakis a javadalmi törzsvagyonnak elkülönítése, a javadalmi értékeknek az elhunyt főpap hagyatékából az örökösök s netaláni magánhitelezők igényeit megelőzőleg leendő kiegészítése, valamint az elhunyt főpap által élvezett javadalomból az elhalálozáskor folyamatban lévő évre eső jövedelemnek felosztása képezte és képezi a nélkül, hogy ez eljárás körébe akár a főpapnak, mint ilyennek, illetőleg az érsekség, püspökség, apátság vagy prépostság mint jogi személynek harmadik szsmélyek ellen, akár harmadik személyeknek a főpap mint ilyen, illetőleg az érsekség, püspökség, apátság vagy prépostság, mint jogi személy ellen fennálló vagy létezhető vagyonjogi igényeinek megbirálása bevonható lett volna, vagy bevonható lenne, miből következik : hogy az ilyen igények eldöntése nem az említett hagyatéki eljárásra, hanem a bírói hatáskörbe tartozik és hogy ilyen igények érvényesítése esetében a javadalom mindenkori élvezőjét (érseket, püspököt, apátot vagy prépostot) mint az egyházi javaknak jogi képviselőjét ugy a cselekvő (actoratus), mint a szenvedő (passiva legitimas) kereseti jog megilleti. A tanúnak a per körüli érdekeltsége öt a bíróság előtti megjelenés kötelezettsége alól fel nem menti, hanem csupán arra jogosítja fel. hogy a bíróság előtt megjelenve és érdekeltségét kimutatva, a tanúskodást ugyanott megtagadhassa. A polgári törvénykezési rendtartás értelmében kiszabható rendbüutetések neme, ha azok :J00 irtot meg uem haladnak, elzárásban állapítandó meg. A szegedi kir. itélő tábla végzett: Az elsőbiróság végzése azzal a változtatással, hogy a felfolyamodó G. Bélára kiszabott 15 frtnyi rendbüntetés 2 napi, a 794/1890. sz. végzéssel kiszabott 30 frtnyi rendbüntetés 3 napi és az 5,456/1890. sz. végzéssel kiszabott 300 frt rendbüntetés 30 napi elzárással helyettesittetik és hogy ezek szerint felfolyamodó szabadságvesztésbüntetése a most jelzett rendbüntetések fejében összesen 35 napi elzárásban állapittatik meg, egyéb részeiben helybenhagyatik. Indokok: Miután felfolyamodó G. Béla az 5,089/1889-, a 248/1890. és 3,691/1890. számú végzésekkel a fentebb emiitett í rendbüntetések viselésének terhe mellett kitűzött tanúkihallgatási I határnapokra nem jelent meg és elmaradását sem igazolta ; miután az utóbbi szempontból a felfolyamodásban felhozott j az a kifogása, hogy mint perben érdekelt a tanuzást jogosan j megtagadhatta, figyelembe azért nem jöhet, mert ez a körülmény őt a bíróság előtt való megjelenés kötelezettsége alól fel nem menti és esetleg csak arra jogosítaná fel, hogy a biróság előtt megjelenve és érdekeltségét kimutatva, a tanúskodást ugyanott megtagadhassa ; és miután végül az ennek következtében a 348/1890., 794/1890. és 5,456/1890. számú végzésekkel reá kiszabott 15, 30 és 300 frtnyi rendbüntetés a XX. alatt fekvő, a szegedi magy kir. pénzügyigazgatóság által foganatosított és 1891. jan. 24-én niegkisérlett végrehajtásról felvett jegyzőkönyv tanúságaként vagyon hiányában rajta behajtható nem volt, az elsőbiróság ezen. rendbüntetéseket a prts. 206. §-a alapján szabadságvesztésbüntetéssel indokoltan helyettesitette. A szabadságvesztésbüntetés neme és tartama tekintetében azonban az elsőbiróság neheztelt végzése megváltoztatandó volt, mert miután a prts. felhívott 206. §-a a megjelenni vona( kodó tanú maximális rendbüntetését esetenként 300 frtban állapítja meg ; miután az 1880: XXXVII. t.-c. 12. § a értelmében az ugyaezen törvény 4. §-a szerint hatályban fentartott rendbüntetések neme, ha azok 300 frtot meg nem haladnak, elzárásban állapítandó meg: miután ennek a büntetésnemnek alapján az 1879 : XL. t.-c. 22. §-a szerint minden 10 frt és a 10 frton felüli kissbb összeg után egy egy napi elzárás alkalmazandó ; miután végül az a körülmény, hogy a fentebbi 3 rendbüntej tés behajtása a fel folyamodón egyszerre kisértetett meg, nem | szolgálhat indokul arra, hogy e rendbüntetések az átváltoztatás i szempontjából összesittessenek és pedig már csak azért sem, mert az összesítés a jelen esetben a büntetés enyhitése céljából elfogadott büntetőjogi cumulatio alkalmazásának elveivel épen ellenkezően a fel folyamodóra a büntetésnem és ezzel kapcsolatban annak időtartama tekintetében is súlyositást vonna maga után; nem forog fenn ok arra sem, hogy a rendbüntetések í helyettesítésére nézve az 1880: XXXVII. t.-c. 13. §-ában meg| jelölt büntetésnemtől eltérés történjék és hogy ennek következményekép az 1878: V. t.-c. 53. §., és nem az 1879: XL. t.-c. 22. §-ában meghatározott helyettesítési kulcs alkalmaztassak. Ezen alapon tehát a büntetésnek csak az a neme és tartama lelhetvén alkalmazást, a mely helyt nyerhetne akkor, ha a rendbüntetések felfolyamodón külön-külön végrehajtatnának: az elsőbiróság végzése ezen értelemben megváltoztatandó ás a felfolyamodóra kirótt rendbüntetések az 1880: XXXVII. t.-c felhivott 13. §-a alapján az elől jelzett 35 napi elzárással helyettesitendők voltak. (1891. január 11. 4,322. sz.) A magy. kir. Curia: A felebbezés hivatalból visszautasittatik : mert a neheztelt végzés nem tartozik az 1881 : L1X. t.-c. 59. §-ában elősorolt azon másodbirósági végzések közé, a melyek ellen további felebbvitelnek van helye. (1891. november 12. 7,843. sz.) liirói árverésen megvásárolt bányarész vénynek átíratását az illetékes bányakapitányságnál magánúton kell kérni. A kolozsvári kir. itélő tábla: A kir. itélő tábla az abrudbányai kir. járásbíróság idézett keletű és számú végzését abban a részében, a mely szerint végrehajtatót az iránti kérvényével, hogy az árverésen általa megvett bányarészek hivatalból a biróság megkeresése folytán írassanak nevére, elutasította, helybenhagyja vonatkozó indokainál fogva, nem neheztelt többi részét pedig nem érinti: mert az 1854. évi szeptember 2ő-én kelt. a bányatörvényhez kiadott végrehajtási szabályok 87. §-a a bányatörvény 140. i;. szerint a bányarészvény-jegy ingó dolog természetével bir s annak végrehajtás utján való megvásárlása esetében az új tulajdonostól a bírósági igazolás bemutatása követeltetik, ebből és az 1881. évi LX. t.-cikknek az ingó dolgok elárverésére vonatkozó szabályaiból pedig az következik, hogy felfolyamodással élt végrehajtatónak az általa bírói árverésen megvásárolt »a Gauri Szt. János Julucz» bányában levő XIV. s XV-ik bányarészvénynek átírását az illetékes bányakapitányságnál magánúton kell kérni. A m. kir. Cnria: A kolozsvári kir. itélő táblának végzése a felhozott s az első biróság végzéséből átvett indokoknál fogva helybenhagyatik. (1893. íebr. 1. 4,131.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. A váltójog szerint igazolt váltóhitelező a váltónak tulajdonjogát annak birtokával megszerzi. A debreceni kir. törvényszék (1891. május 9-én, 6,466.): Szilágyi Imre ügyvéd által képviselt S. József felperesnek dr. Magyary Pál ügyvéd, mint V. Leopold csődtömeggondnoka ellen 270 frtos váltó s jár. iránt indított visszakövetelési perében következőleg itélt: Ha felperes leteszi a pótesküt arra, hogy a visszakövetelt