A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 10. szám - A pécsi ügyvédi kamara

A .1 OG. 79 Belföld. A pécsi Ügyvédi kamara 1892. évi jelentéséből a következőket közöljük : (Vége.) A végrehajtási törvény módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyában is véleményadásra szólittatván fel a választmány, ezen javaslat törvényerőre való emelését néhány külön felsorolt és megindokolt módosítássá] célszerűnek jelezte. A csődtörvény módosításáról, a csődön kivüli megtámadásról s a fizetésbeszüntetés és csődön kitüli egyességröl szóló törvényjavaslatok felett vélemények elkészítésére a választmány előadókat bízott meg, mely munkálatok elkészülte után a kívánt szakvélemények a nagymélt. m. kir. igazságügvminiszteriumhoz felterjesztetni fognak. Az anyagi magánjog rendezése, különösen a családi és örökösödési jog szabályozása is már régtől fogva égető szükséget képez hazánk jog életében, de kénytelenek vagyunk beismerni, hogy családi és örökösödési jogviszonyaink rendezésének útjában állott eddig házassági jogunk rendezetlen volta s e részben örömmel kell üdvözölnünk a magyar királyi kormány azon elhatározását, hogy házassági jogunkat a Magyarországon egyedül célt a vezető kötelező polgári házasság törvénybe iktatásával szándékozik rendezni Egyedül célhoz vezetőnek mondtuk a kötelező polgári házasság behozatalát, mert hazánkban, a hol oly sokféle vallásfelekezet van s hol a teljes vallásszabadság decretálása folytán a vallásfelekezeteknek még az eddiginél is tarkább eltei jedésére van kilátás, teljes lehetetlenség az, hogy az államhatalom polgári jogi szempontból kötelezőknek elfogadta az összes hitfelekezeteknek a házassági jogviszonyok szabályozására egyházi szempontból alkotott különféle jogszabályait. Hisz már eddig is — a bevett vallásfelekezetek rendszere mellett — oly zűrzavar állott be nálunk e téren, mely szégyenfoltját képezi a jogállam elnevezésére igényt tartó országnak ; avagy nem képtelen jogállapot-e az. mi nálunk napirenden van, hogy egy és ugyanazon házasság egyik egyház elvei szerint érvényes, a másiké szerint érvénytelen s az államhatalom, mely mindkét egyház házassági szabályait kötelezőknek elfogadta, kénytelen eltűrni, hogy az ily házasságból származott gyermekek hol törvényeseknek, hol törvényteleneknek tekintessenek s bíróságaink ily esetekben tanácstalanul álljanak a felmerülő bonyo'ult örökjogi kérdésekkel szemben, sőt még a büntetőjog terére is átterjedjen a zavar, midőn a kettős házasság bűntettének megállapításakor kérdés támad, hogy a vádlott első házasságának érvényessége melyik egyház elvei szerint biráltassék el. Ily körülmények közt nem lehet más kibontakozás a zavarból, mint hogy az állam polgárjogi szempontból szabályozza a házassági jogviszony összes kérdéseit s csak ezen szabályokat ismerje el kötelezőknek és irányadóknak összes polgári, családi és örökösödési jogviszonyainak megítélésénél. E mellett természetesen érintetlen marad a polgárok azon joga, hogy az állam által előirt polgári házasságkötésen felül házasságukat egyházilag is megköth rssék, melyekre nézve az illető egyházak hitelveik és szabályaik szerint egyházi szempontból való jurisdictiójukat ezentúl is megtartják. Hegy a kötelező polgári házasság behozatala nemcsak • jogviszonyok rendezése szempontjából az egyedül lehetséges orvosszer, de erkölcsi szempontból is üdvös hatással lesz, az kétségtelen, mert meg fog szűnni azon naponta tapasztalható jelenség, hogy a polgárok pusztán házasságraléphetés indokából változtatják vallásukat. Az ügyvédség körében a műit év folyamán előfordult nevezetesebb mozzanatok közül, mint örvendetes jelenséget, felemlitendőnek tartjuk a mult évi augusztus hó H-án és következő napjain Győrött tartott országos ügyvédi értekezletet, melyen kamaránk héttagú küldöttséggel szintén képviselve volt. Magyarország ügyvédi karára nézve örvendetes volt ezen értekezlet eredménye nemcsak azért, mert ily országos összejövetelek a kar tagjaiban az összetartozandóság érzetét felkelteni és megerősíteni kiválóan alkalmasak, hanem főleg azért, mert az országos értekezlet komoly és megfontolt határozatai meggyőzhették az ország polgárságát arról, hogy a magyar ügyvédi kar a törvényhozás mostoha elbánása s a ránehezedő kedvezőtlen viszonyok dacára is feladata magaslatán áll, midőn a numerus clausus elvét, mely a kar anyagi érdekeit tán kielégíthetné, de a szabad jogvédelem lenyügözésére vezetne, elvetette és kimondotta, hogy saját boldogulásának eszközéül egyedül igazságszolgáltatásunk reformját tekinti, igazságügyi bajaink megszüntetésétől várja, hogy a nagyközönség érdekeinek kielégítésével karöltve az ügyvédi kar is ki fog emelkedni jelen nyomasztó helyzetéből. A győri ügyvédi értekezletet nyomon követte az. ügyvédi rendtartásról szóló újabb törvényjavaslat közzététele, mely javaslat nagyrészt felöleli az e tárgyra vonatkozólag már évek hosszú során át hangoztatott kívánalmakat, bár a karnak saját ügyei elintézésében ez sem adja meg a teljes autonómiát, mely nélkül pedig az, ügyvédi kar regenerálása nem várható. Ezen javaslatnak az imént jelzett irányban való módosítások melletti törvényerőre emelése csak nyereségnek volna tekinthető, de épen ez az, miben Űzni nem merünk, hisz tizenkét év leforgása alatt ez már a harmadik javaslat, melyet az igazságügyi kormány a szakkörök bírálata alá bocsát s tartunk tőle, hogy ezen legújabb javaslat is követni fogja elődeit a feledés homályában. Mint az ügyvédségre nézve örvendetes jelenséget constatálnunk kell azt is, hogy az igazsáyügyminiszter ur ő nagyméltósága a bírói és közjegyzői kinevezések körül méltányos tekintettel van az ügyvédi kar tagjaira, bár az ügyvédeknek a birói karba való átvételére még fokozottabb mérvben volna szükség, mert ez ép oly áldásos az illető hivatalos testületekre, új erőkkel frissítvén fel azokat, mint előnyére szolgál az ügyvédi karnak is, emelvén tekintélyét s fokozván tagjai önbizalmát. Beismeri ezt az ügyvédi rendtartásról szóló új javaslat is, midőn indokolásában az ügyvédeknek az eddiginél nagyobb mértékben való kinevezését a birói karba kilátásba helyezi. Helyi törvénykezési állapotainkra áttérve, ismételten hangsúlyoznunk kell a pécsi kir. törvényszék birói létszámának elégtelen voltát. Az eredetileg rendszeresített birói állások közül egy már évek óta betöltetlen, az ügyforgalom pedig évről-évre rohamosan növekszik s legújabban ismét egy bíró lett elvonva az által, hogy az 1891 : XVII. t.-c. 33. §-a értelmében a bünvizsgálatok teljesítésével egy biró lett megbízva. Igaz ugyan, hogy az ügyviteli szabályok felhatalmazzák a törvényszék elnökét, hogy a vizsgálóbírót más birói teendőkkel is megbízhassa, de ezen szabály a pécsi kir. törvényszéknél alig lesz alkalmazható, mert ily nagyforgalmú törvényszéknél a vizsgálatok teljesitése egy birónok nagyon is elegendő munkát fog adni. A jelenlegi jóval megszaporodott munkahalmaz feldolgozására tehát tulajdonképen kilenc biró van alkalmazva, míg az 1889. évet megelőzőleg tizenegy biró látta el a mostaninál tetemesen csekélyebb ügyforgalmat A nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszteriumhoz intézendő felterjesztésben tehát ismételten hangsúlyozandó lesz, hogy a pécsi kir. törvényszéknél még két biró alkalmazása szükséges, mert bíráink megfeszített erővel dolgoznak ugyan, de azt az állam sem kívánhatja tőlük, hogy ezt minden szabad idejük feláldozásával tegyék, mert a bíráknak a szellemi erőket felfrissítő üdülésre épen ugy, mint a folytonos önképzésre szintén szükségük van. A kezelő-személyzet pedig mind a törvényszéknél, mind a nagyobb forgalmú járásbiróságoknál, különösen a pécsinél és mohácsinál, annyira elégtelen, hogy a bírák szorgalmának gyümölcse sokszor a kiadmányozás lassúsága miatt vész kárba, pedig az nem helyesen alkalmazott gazdálkodás az állam részéről, ha a kezelő-személyzetre fordítandó csekélyebb költségnél akar megtakarításokat eszközölni s ez által útját állja az értékesebb szellemi munka hathatós érvényesülésének. A kezelő-személyzetnek szükséghez képest leendő szaporítása tehát ismét sürgetendő a nagyméltóságú m. kir. igazságügyminiszteriumnál. A pécsi kir. i t é 1 ő tábla a mult évben óriási munkát végzett, a mennyiben elintézett összesen 11,869 felebbezett ügyet, esik tehát átlag a tábla minden egyes birájára 913 elintézett ügy. Elmondhatjuk, hogy nincs Európában felebbviteli bíróság, mely csak megközelítőleg is oly rengeteg munkahalmaz súlya alatt görnyedne, mint a m. kir. táblák, mert azt sehol egészséges állapotnak nem tekintenék, hogy egy felebbviteli biró évenként 900 felebbezett, tehát rendszerint bonyolultabb peres ügyet átvizsgáljon, fölülbíráljon, Ítéleti fogalmazványnyal ellásson, ülésben előadjon s mindezeken felül még a birótársai által előadott ügyekben is véleményt nyilvánítson és megvitasson. A munkával való túlterheltetés vétek igazságszolgáltatásunk legtehetségesebb munkásai ellen, mely okvetlenül megbosszulja magát előbbutóbb, mert a szellemi munka túlhajtása rövidebb idő alatt emészti fel a munkaerőt, mint a testedző physicai munka. A birói személyzet tehát a kir. tábláknál is megfelelőleg szaporítandó lenne, mert ezek nemcsak a decentralisatio alkalmával átvett hátralék átméreti bajaival küzdenek, hanem az állandó ügyforgalom is oly nagy, melylyel a tényleges birói létszám nem áll arányban, hisz a pécsi kir. itélö táblához is a mult évben 10,4'28 ügy érkezett, tehát a rendesen érkező folyó munkából is 800 ügynél több jutott egy bíróra, a létszám tehát szaporítandó lenne, mert ha a sommás eljárás reformja után meg is fog csökkenni a kir. táblához felebbezhető ügyek száma, a szóbeliség behozatalával az ügyszám csökkenését a szóbeli tárgyalásokkal járó munkatöbblet teljesen paralysálni fogja. Kelt a pécsi ügyvédi kamara választmánya részéről 1893. évi februái hó 1-én tartott üléséből. E r r e t h János s. k., kamarai elnök. Plein inger Ferenc s. k., kamarai titkár. Sérelem.* Sérelmes igazságügyminiszteri rendelet. 1893. febr. lG-án kelt »Igazságügyminiszteri Közlöny«-ben magjelent 44,987/892. számú igazságügyminiszteri rendelet 6. §-a következőleg szól: »A bejegyzés által terhelt fél a telekkönyvi hatóságnál kérheti a 1 ejegyzett özvegyi jog, haszonélvezet, kikötmény, vagy életjáradék kitörlését, ha az az 5. §. értelmében bizonyítja, hogy az a személy, a kinek élettartamába az illető jog kötve van, meghalt, vagy holttá nyilváníttatott és bizonyított elhalálozása napjától, illetve attól a naptól, a mely a holttányilvánítási ítéletben az eltűnt egyén holta, elhunyta napjának megjelöltetett (1881 : LIX. t.-c. 90. §) és ha a jog határozott időtartamhoz van kötve, az időtartam lejártának napjától számítva három év eltelt, de csak akkor, ha ezen határidő elteltéig sem a bejegyzett jogból származó követelés iránt indított per telekkönyvileg feljegyezve nincs, sem I a bejegyzéssel terhelt ingatlanra végrehajtási árverés vagy ennek hatályával biró onkénytes árverés feljegyezve nincsen.« Ezen rendelet szerint tehát az illető személy elhunyta napjától számított három éven belül kért kitörlés a telekkönyvi hatóság által el nem rendelhető. Hogy mi indok szolgált ezen intézkedés meghozatalára, nem tudom, de magát az intézkedést helytelennek tartom, mert a gyakorlati életből tudjuk, hogy ezen intézkedés a közforgalomra bénító, sőt káros hatással leend. így például a bejegyzés által terhelt fél három év előtt ingatlanára kölcsönt nem fog kapni, várni kell három évig, addig pedig tönkre is mehet. Eiman László, palánkai íigyvéti. Vegyesek. Jogászestély Nyitrán. A nyitrai jogászok — mint a »Pozs. Szerale« irja — mult hó 16-án ismét tartottak felolvasással egybekötött estélyt, mely most is nagyon látogatott volt és fényesen sikerült. Ott voltak a közigazgatási tisztviselők Thuróczy Vilmos főispán és Crausz István alispánnal az élükön, Sándor Géza kir. törvényszéki elnök s a birói kar jóformán teljes számban, MaI gyary Miklós kir. pénzügy igazgató, Mérey Lajos ügyvéd, országgyűlési képviselő s az ügyvédi kar számos tagja, Pongrácz Kálmán a közjegyzői kamara elnöke s mások. Felolvasó volt dr. Kostyál Miklós megyei t. főjegyző, a ki Bosznia törvénykezési és közigazgatási viszonyairól értekezett. A felolvasó Boszniában kezdte * Ezen rovatban, programmunkhoz hiven, teljes készséggel tért nyitunk a jogos és tárgyilagosan előadott panaszoknak. Felelősséget az ezen rovat alatt közlőttekért nem vállalunk. A közlő nevét ki nem teszszük, ha kívántatik. Velünk azonban az mindig tudatandó.