A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 10. szám - A székelyudvarhelyi kir. törvényszék területén működö kir. járásbiróságok - Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. Befejező közlemény

A JOG. 77 értelmében az öröklésre hivatva nincs, se pedig a cognatik közé nem tartozik. Lehetséges és ezt nem is vitatjuk el, a peres kérdések megoldásánál a jogi axiómák, elvek alkalmazásánál az egyedül helyes irányt és princípiumot tisztán a kifejtett jogi érték alapján, minden alapos és megfelelő indokolás nélkül is eltalálni és épen ezért már itt kell hangsúlyozni, hogy a eritica tárgyát képező peres kérdésnél felmerült controversiák és igy annak helyes, igaz­ságos, meg elvi alapon leendő eldöntése, a melyeket a fentebb felsorolt három kérdésben felvetettünk, csak ugy válik egyedül lehetségessé, hogyha ennek megoldásánál az vétetik kiindulási pont gyanánt s a fősúly arra lesz fektetve, hogy az utó­örökös az örökhagyó hagyatékára bir-e ab intés­tat 0( öröklési joggal, illetőleg van-e a végrendel­kező v e l vérségi összeköttetésben és ezt még azzal is lehet indokolni, hegy az örökösödési perekben, a mennyiben az örökhagyó végrendelkezett, a jurisdictio igaz hivatása csak az lehet, a törvény intézkedéseinek korlátai között a végrendelkező valódi akaratát érvényre emelni. Minthogy pedig a per adatai szerint a fideicommissum hereditas oly személvekre ruháztatott át az örökhagyó által vég­rendeletileg, a kiket a hagyatékra a successio ab intestato külön­ben is megillet, de az örökhagyóval vérségi összeköttetésben is állanak, nyilvánvaló és kétséget sem szenved, miszerint a vég­rendelkezés célja a végrendelkező szándéka és végakarata nem arra irányult, hogy egyedül és kizárólag a végrendeletben meg­nevezett személveket és csak ad personam nevezze ki végrendeleti örökösöknek s ezzel korlátokat szabjon a további öröklési rendnek, mivel ezen fel­fogás egyáltalán nem iudokolható és a végrendeletből ezt ki­magyarázni nem is lehet. Mert mi a praesumtio juris ? Itt és ilyen esetekben az ellenkező bizonyításáig — a miiek különben a végrendelet tartalmából kell kitűnnie — az, hogy az örökhagyó az utóörököst nem mint egyes személyt, hanem vele együtt magát az egész törzset, tehát azok jogutódait is kívánta a kedvezményben, az öröklésben részesíteni, illetőleg hogy a törvényes öröklési rendet tovább korlátozni nem kívánta és ezért a bíróság határozata a végrendelkező akaratának csak ugy és akkor fog megfelelni, ha kimondatik, hogy az öröklési jog az utóörökösök jogutódaira is átszáll. Természetes tehát és másként nem is lehet, hogy a sub­stitutio fideicommissaria ezen eseteinél, a hol ecclatans, hogy az előörökös lett kedvezményben részesítve és a végrendelet kizárólag ennek érdekében lett megalkotva, mig az ab intestato öröklésre hivatottak, a vérségi összeköttetésben állók pedig csak a successio tényleges birtokbavételét illetőleg lettek ideiglenesen korlátozva, az átöröklésnek (transmissio) helye van. Ily körülmények között a judicaturának, ha a végrendelkező akaratát akarja érvényre emelni, az átöröklés elméletét elfogzdni s a hitbizományi helyettesítési utóörökös jogutódainak öröklési igényeit elismerni és megállapítania kell, mert minden más meg­oldás téves és helytelen. (Folyt, köv.) A székelyudvarhelyi kir. törvényszék terü­letén működő kir. járásbíróságok. A vidéki járásbíróságok működését, azok viselt dolgait, egy szóval : életét nyilvánosságra hozni, róluk életjelt adni a nagy jogászközönségre nem lehet érdektelen. Ez okból én a sz.-udvarhelyi kir. törvényszék területén levő h.-oklándi, sz.-keresztúri s sz.-udvarhelyi járásbíróságokról szándékozom egyet-mást ezen becses lapok útján az olvasó közönséggel tudatni, annál is inkább, mert azon ritka eset történt, hogy mindhárom járásbírósághoz a mult 1892. év folytán új járásbirókat neveztek ki. Ugyanis a sz.-udvarhelyi kir. jbirót, Szabó Dénes urat a m.-vásárhelyi t. kir. ítélő táblához biróvá nevezték ki. Tekintve nevezett Szabó Dénes egyéniségét, jogismeretét, a társadalmi kört, melyben a város és megyében mozgott; tekintve azt a minden embert lekötelező szíves modort, mely kiváló egyéni tulajdonsága, valamint azon éles ítélő és bíráló tehetséget, melylyel rendel­kezett s rendelkezik, aggodalommal tekintett első sorban a jog­kereső közönség, valamint a társadalom minden rétege, úgyszólva lehetetlennek tartva azt, hogy őt még megközelíthető utód is lehessen — a jövő felé, félve-várva azon egyéni, ki hivatva lesz elfoglalni az ő elhagyott bírói székét. Ezen hóban már egy éve lesz annak, hogy az új járásbiró, Csanádi Zalán elfoglalta a székelyudvarhelyi kir. járásbirói állást. Elég idő arra, hogy úgy a jogászközönség, mint a társada­lom más tagjai véleményt mondhassanak róla. Örömmel és az igazságnak megfelelő teljes készséggel consta­tálhatni, hogy Csanádi Zalán sz.-udvarhelyi kir. járásbiró méltó elődjére. Igen humánus, igazságod, szigorú biró, kedves társa­dalmi egyéniség és jó munkás s kitűnő vezető. Hogy jó munkás, igazolja az 1892. év folytán felmutatott eredmény, mely az összeállított ügyforgalmi kimutatás szerint a következőleg áll: Sommás per 1891. évről maradt 100, 1892. év folytán be­érkezett 414, összesen 514, ebből 1892. év folytán elintéztetett 483, maradt elintézetlenül 31. Kisebb polgári per 1891. évről maradt 101, 1892. év folytán érkezett 572, összesen 673, ebből elintéztetett 615, maradt elintézetlenül 58. Örökösödési ügy ma­radt 1891. évről 70, 1892-ben érkezett 418, összesen 488, ellát­tatott 403, maradt 85. Vétség és kihágás maradt 1891. évről 337, 1892. évben érkezett 1,241, összesen 1,578, 1892. évben elintéz­tetett 1,423, maradt elintézetlen 155, elnöki szám érkezett 214, elintéztetett 213, bünvizsgálat maradt 1891. évről 7, 1892. évben érkezett 54, összesen 61, elláttatott 57, maradt 4. Egyéb folyó ügyek 1891-ről átjött 2, 1892. évben érkezett 456, összesen 458, elintéztetett 155, maradt 3. A személyzet áll: járásbiró 1, aljbiró 1, aljegyző 1 és 2 irnok. A jbiró kezeli a sommás, kisebb polgári, elnöki és egyéb ügyeket. A fent elősorolt számok annyira elismerőleg beszélnek, hogy nem szükséges semmi más dicséret. A székelykereszturi kir. jbiróság, hol betegség, hol személy­zethiány miatt régóta rendetlen állapotban volt, végre 1892. év elején elhalt a jbiró, Sebestyén István. Az egész járásbirói teendőket dr. S i m o Balázs aljbiró végezte sok ideig kitűnő szak­képzettséggel, csaknem emberi erőt fölülmúló ügybuzgóság és lelkiismeretességgel mindaddig, mig 1892. év augusztus havában A p á t i Gyula tordai kir. törvényszéki biró át lett helyezve jbirónak. Az oklándi jbiró Kassai F. Sámuelt — elbetegedvén — nyugalomba helyezték, ő azon vidék embereinek nemcsak ítélő birája, hanem tanácsadó jó atyja volt, szerették is, mint senki mást. Itt is aggódva várták a jövő, az új járásbirót. Mégis jött dr. He gyesi Győző úr személyében az év végére. Kinek ed­digi rövid itteni működéséről egyelőre csak annyit mondhatni, hogy emberül betölti helyét. Meg vagyunk vele elégedve. Ily előzmények után határozottan mondhatni, hogy Magyar­országnak nem sok törvényszéke van, melynek területén lévő járásbíróságok tehetségesebb, munkaképesebb járásbirák felett rendelkeznének, mint az udvarhelyi kir törvényszék. Valójában köszönettel tartozunk az igazságügyminister ő excellentiájának a szerencsés kinevezésekért. Régi előfizető. Törvényjavaslat az ügyvédi rendtartásról. (Befejező közlemény.) Ezután elintéztetnek az elnapolás vagy egyéb felmerült elő zetes kérdések iránt tett indítványok. Az érdemleges tárgyalás a kamara ügyészének előterjeszté­sével kezdődik, a melyben ismerteti a vád tárgyát. Ezután az elnök felolvastatja a szükséges iratokat, a szük­séghez képest kérdéseket intéz a vádlotthoz, kihallgatja a tanukat és szakértőket s ezeket és panaszost, ha törvényes akadály fenn nem forog, megesketi. A bíróság tagjai, a kamarai ügyész, panaszos vagy képviselője, vádlott vagy védője, a tanukhoz és szakértőkhöz közvetlenül intéz­hetnek kérdéseket Az elnök őrködik a felett, hogy a kérdezés jogával visszaélés ne történjék. 119. §.* Az elnök ügyel fel a tárgyalás rendjére. A rendet­lenkedőket 50 frtig terjedhető pénzbirsággal sújtja, esetleg eltá­volítását is elrendelheti s e végből a rendőrség segélyét igénybe veheti. 120. §.* Befejeztetvén a bizonyító eljárás, a kamara ügyésze esetleg a kir. ügyész, vagy panaszos terjeszti elő indítványát, a melyre panaszlott, illetőleg védőügyvédje, esetleg a távollevő ügy­gondnok adja elő védelmét. A vád részéről való viszonválasz s a védelmet ez esetben megillető végszó után további szóváltásnak nincs helye. 121. §.* Ha a tárgyalás alatt felmerült körülmények a bizo­nyítási eljárás vagy a vizsgálat folytatását teszik szükségessé, ezt a fegyelmi bíróság a tárgyalás elhalasztása mellett elrendeli. 122. § * A fegyelmi bíróság a felmerült bizonyítékok szabad mérlegelése alapján szerzett meggyőződése szerint határoz és az ügy érdemét ítélettel dönti el. 123. §.* Az ítéletben felmentés vagy vétkesség mondandó ki s ez utóbbi esetben a büntetés is kiszabandó. A minősítés és büntetés mérve tekintetében a bíróság az ügyészi indítványhoz nincs kötve. 124. §.* A tanácskozás és szavazás zárt ülésben történik. 125. §.* A határozatot lehetőleg azon ülésben kell hozni, a melyben a tárgyalás befejeztetett. Szükség esetén az elnök az Ítélet kihirdetésére a tárgyalás befejezésétől számított legfeljebb 21 órai határidőt tűz ki. Az elnök az Ítéletet nyilt ülésben rövid indokolás kíséreté­ben hirdeti ki. 126. §.* A tárgyalásról jegyzőkönyv vezetendő, a mely a bíróság tagjainak és a jelen volt érdekelt feleknek meguevezését s a tárgyalás lényeges mozzanatait foglalja magában. A jegyzőkönyv az elnök és jegyző által irandó alá. 127. §.* Az Ítélet a kihirdetéstől számított 8 nap alatt írásba foglalandó s az összes érdekelt feleknek kézbesítendő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom