A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 9. szám - A pécsi ügyvédi kamara

A J O Gr. 69 erre alkalmatos-iák láts/.ik, az ügyet a kamara fegyelmi bíróságához teszi át. 102. §.* A. beérkezett panaszok é-i feljelentésok elintézése előtt a kamara ügyésze meghallgatandó. A kamara ügyésze, a mennyiben a fegyelmi eljárásra alap nincsen, a panasz vagy följelentés félretételét indítványozza, ellen esetben pedig a fegyelmi eljárás módjára nézve terjeszt indokolt indítványt a fegyelmi bíróság elé. A kamarai ügyész indítványát a panasz kézhezvételétől számított nyolc nap alatt köteles megtenni, esetleg indokolt halasztást kérni. 103. §.v Ha a panasz vagy feljelentés által folyamatba tett ügy egyszerűnek mutatkozik, a fegyelmi bíróság a netalán szükséges más hatóságoknál fekvő iratok beszerzése iránt intézkedik, panaszlottat, vagy a mennyiben ez ismeretlen helyre távozott a részére kirendelt ügygondnokot, panaszost, valamint a kamara ügyészél és a tanukat egy kitűzendő tárgyalási határnapra megidézi, a melyen az ügyet tisztába hozza és a fenforgó körülmények figyelembe vétele mellett lehetőleg érdemileg határoz. 104. §.* Ha a panaszból vagy feljelentésből az tűnnék ki, hogy az ügy bonyolódottabb természetű, panaszlott ügyvédet 8 napi záros határidőben Írásbeli nyilatkozatának beterjesztésére hívja fel, miről magánpanaszos értesítendő. A mennyiben az Írásbeli nyilatkozat beadatott vagy az erre kitűzött határidő eredmény nélkül telt le, az ügy a kamara ügyészének meghallgatása után ezen törvény 90. §-a vagy a 103. §. megfelelő alkalmazásával esetleg a következő szakasz értelmében intézeudö el. 105. §.* Mind a 103, mind a 104. eseteiben a szóbeli tárgyalás vagy az írásbeli nyilatkozat után a fegyelmi bíróság a szükséghez képest vizsgálatot rendelhet el. 100. §.* Vizsgáló biztost a kamara tagjai közül az elnök küld ki. 107. §.* A vizsgálóbiztos a tényállás kiderítése végett a panaszlottat és érdekelt felet kihallgathatja; a panaszlott ügyvédnek a panasz tárgyát képező ügyre vonatkozó könyveit és iratait megvizsgálhatja, szükség esetén lezárhatja, de esküt ki nem vehet. Ha a vizsgálat érdekében valamely bíróság vagy más hatóságnál levő iratokra vau szüksége, azok beszerzése végett a vizsgáló biztos közvetlenül intézkedik. Az ügyvédek és ügyvédjelöltek a kamara fegyelmi bírósága áual alkalmazható 50 frtig terjedhető pénzbírság terhe alatt a vizsgáló biztos előtt tanúskodást, az érvényben levő törvényes okokon kívül nem tagadhatják. Egyéb tanú'; és szakértők, a mennyiben ezek a vizsgáló biztos előtt megjelenni vonakodnának, a vizsgáló biztos megkere-cséré, a fennálló törvényes szabályok szerint az illetékes büntető bíróság által hallgatandók meg. A tanuhallgatásnálk amarai ügyész, panaszos, panaszlott jelen ienetnek és a tanúkhoz kérdéseket indítványozhatnak. 108. §.* A vizsgáló biztos köteles mindent kinyomozni, mi a tényállás felderítésére szolgál s a vizsgálat folyamáról pontos jegyzökönyvet vezet. Köteles továbbá a vizsgálatot pontosan és szorgalommal teljesíteni, ellenkező esetben erre a kamara fegyelmi bírósága 50 frtig terjedhető birsággal szoríthatja, tisztjétől elmozdíthatja és fegyelmi eljárás alá vonhatja. A mennyiben a vizsgáló biztos a vizsgálatot a megbízás kézhez vételétől számított 30 nap alatt be nem fejezné, tett intézkedéseiről és a vizsgálat befejezésének akadályairól a fegyelmi bírósághoz indokolt jelentést tesz, mely utóbbi a további intézkedésekre nézve utasítást ad s a netaláni mulasztás esetén a megtorlás iránt intézkedik. 109. Ha panaszlott a vizsgáló biztos eljárása által magát sértve érzi, a fegyelmi bíróságnál előterjesztés utján kereshet orvoslást. 110. §.* Ha a vizsgáló biztos a vizsgálatot befejezettnek találja, erről a panaszost és panaszlottat értesiti s ettől számított 8 nap alatt az iratok megtekintését megengedi. Ha a panaszos vagy a panaszlott a vizsgálatot hiányosnak tartja, az iratok megtekintésére engedett határidőn belül ennek kiegészítését a vizsgálati jegyzőkönyvben vagy külön nyilatkozatban indítványozhatja. Ila a vizsgáló biztos a kivánt kiegészítést teljesitendőnek tartja, a vizsgálatot ez irányban tovább folytatja. Hl. §.* A vizsgáló biztos a vizsgálat befejezése után az iratokat rövid uton a kamara ügyészéhez teszi át indítványtétel végett. A kamara ügyészének joga van a vizsgálati iratokat bármikor megtekinteni és a vizsgálat kiegészítését a vizsgáló biztosnál közvetlenül indítványozni. Ha e tekintetben a vizsgálóbiztos és a kamara ügyésze közt véleménykülönbség támad, a fegyelmi bíróság határoz. 112. §.* A befejezett vizsgálat alapján a kamara ügyésze a fegyelmi biróság elé az iratok vételétől számított 15 nap alatt indítványt terjeszt. 113. §.* Ha a vizsgálat adataiból az tűnik ki, hogy a vádiásra elegendő adat és bizonyíték fenn nem forog, a fegyelmi biróság panaszlott ellen a további eljárást megszünteti. 114. §.* Ha a vizsgálat eredménye elegendő alapot nyújt a vádlásra, a fegyelmi biróság a kamarai ügyész indokolt indítványára az ügy szóbeli tárgyalását elrendeli. 115. §. A fegyelmi biróság előtti tárgyalás szóbeli és nyilvános. A nyilvánosság a közerkölcsiség szempontjából kizárható. A tárgyalás napját az elnök tűzi ki s arra az érdekelt feleket, tanukat és szakértőket megidézi. 116. §.* Úgy a fegyelmi tárgyalásokra, minta jelen törvény 69. és 79. §-ai értelmében megtartandó tárgyalásokra az elnök jegyzőt, lehetőleg a kar fiatalabb, választmányon kívül álló tagjai közül is rendelhet esetről-esetre. A berendelt e tisztet 50 frtig terjedhető pénzbírság terhe mellett teljesíteni köteles. Egy évben kétszernél többször egy tag sem rendelhető be ak irata ellenére jegyzőül. 117. §.* A tanukat és szakértőket a tárgyalásra az elnök közvetlenül idézi meg. Az igazolatlanul elmaradt tanút és szakértőt a fegyelmi biróság 50 frtig terjedhető és megfelelő szabadságvesztésre átváltoztatható pénzbirsággal sújthatja; szükség esetén az elővezettetést is elrendelheti és ez iránt az illetékes rendőri hatóságot keresi meg. A tanú vagy .szakértő ellen kiszabott bírságot a fegyelmi biróság megkeresésére, az illetékes kir. járásbíróság hajtja be. Az ezen szakasz alapján kiszabott bírságolás ellen felebbezésnek van helye. 118. §.* A tárgyalást az elnök az ügy megnevezésével nyitja meg. (Folyt, köv.) Belföld. A pécsi ügyvédi kamara 1892. évi jelentéséből a következőket közöljük: Törvényhozásunk a múlt évben egyetlen igazságügyi törvénynyel, a tényleges birtokos tulajdonjogának a telekjegyzőkönyvbe bejegyzéséről és a telekjegyzőkönyvi bejegyzések helyesbítéséről szóló 1892. évi XXIX. t.-cikkel gazdagította törvénytárunkat, mi nagyon is sovány eredmény akkor, midőn a mngyar jogszolgáltatás egész vonalán a modern jogélet szükségleteinek megfelelő gyökeres reformok és rendszeres törvénykönyvek már oly régtől fogva vannak kilátásba helyezve. S ezen egyetlen igazságügyi törvény alkotásának szüksége is csak azért merült fel, mert a telekkönyvi betétszerkesztés munkálatai oly csigalassúsággal haladnak, hogy ettől nyilvánkönyvi állapotaink általános javulását reményleni alig lehet, mert ha a betétszerkesztés a megkezdett mérvben halad tovább is, oda jutunk, hogy mire az végleg befejezve lesz, a most készült munkálatoknak már ismét új átalakításokra lesz szükségük. Hogy tehát ezen nagyfontosságú müvelettel a kitűzött cél valósággal elérhető is legyen, azt fokozott munkaerővel gyorsabb ütemben kellene keresztülvinni, tehát a betétszerkesztő birák és segédszemélyzet létszáma tetemesen szaporítandó lenne. Még egy nevezetes igazságügyi intézkedésről is kell beszámolnunk, melyet a nagymélt. m, kir. igazságügyminiszterium a mult év folyamán bocsátott ki s ez a bíróságok büntető ügyvitelének, szabályzata. Sokkal nagyobb szükségünk lett volna ugyan a büntető eljárási törvény megalkotására, mert valóban szégyenletes az az állapot, hogy rendszeres büntetőtörvénykönyvünk életbelépte után tizenhét évvel sincs még törvényesen szabályozott büntető perrendtartásunk s vártuk a büntető eljárási törvény megalkotását annál is inkább, mert az igazságügyminiszter ur ő nagyméltósága már 1890. évi febr. hó 5-én kijelentette a képviselőházban, hogy a bűnvádi eljárás iránti törvényjavaslat átdolgozását elrendelte, abban személyesen is tevékeny részt vesz s az eredménynyel u törvényhozás elé fog lépni. Azóta eltelt már három teljes év s az ígért munkálat még mindig nem fekszik a törvényhozás előtt, hanem e helyett megjelent » életbe is lépett a büntető ügyviteli szabályzat, pedig ha tekintetbe veszszük, hogy az ügyviteli szabályoknak mily szerves összefüggésben kell állniok a büntető perrendtartással, azon véleményünknek kell kifejezést adnunk, hogy az ügyviteli szabályok reformja már a helyes egymásután szempontjából is a sokkal égetőbb szükséget képező büntető perrendtartási reform megalkotása utáni időre lett volna halasztható. A mi pedig ezen ügyviteli szabályokba lefektetett elveket illeti, ezek a megalkotandó perjogi reform tekintetében nem a legörvendetesebb izleltetőül szolgálnak, mert az ügyviteli szabályok a legmerevebb titkos vizsgálat mellett a védelemnek a főtárgyalásig való teljes kizárását célozzák s arról, hogy a védelem a váddal egyenrangú tényezője legyen a pernek, a bűnvádi eljárás további folyamán sem gondoskodik, sőt védőt, mint perjogi tényezőt, nem is ismer. A titkos eljárás legridegebb szabályai a hivatkozott ügyviteli szabályok 128. és 134. §-aiban jelentkeznek, melyek szerint az iktató csak arról adhat értesítést magánfélnek valamely általa tüzetesen megjelölt büntetőügyről, hogy az a bírósághoz beérkezett-e vagy sem s ezt is csak akkor, ha a törvényszéki elnök ezt is el nem tiltotta ; az irattáros pedig az érdekelt magánfélnek is csak az elnök írott utasítására engedheti meg bűnügyi iratok betekintését s a megtekintésre joggal biró feleket a vizsgálóbíróhoz, előadóhoz vagy elnökhez tartozik utasítani. Eltekintve itt attól, hogy ezen szabályokban csak ügyfelekről vau említés téve s igy egy kis rosszakarattal oda is magyarázhatók, hogy a feleket képviselő ügyvédeknek elnöki engedélylyel sem lehet értesítést adni s iratokat nekik betekintésre átengedni, még liberális magyarázat mellett is megalázó a képviselő ügyvédre, hogy a kezelőszemélyzet által ide- s tovautasittassék engedélyért, mert az ügy stádiumáról sem szerezhetvén előzetes engedély nélkül tudomást, nem tudhatja, hol keresse az iratokat ; teljesen haszontalan, időrabló zaklatásnak teszi ki ugy az ügyvédet, mint a bírósági elnököket, kiknek bizony bőven akad fontosabb dolguk is, mint iratok betekintésére szükséges írásbeli engedélyeket kiállitgatni. Hogy mily képtelenségekre vezet ez eljárás, annak I illusztrálására elég megemlíteni, hogy a biróság által vagy annak meg-