A Jog, 1893 (12. évfolyam, 1-53. szám)

1893 / 9. szám - A porosz igazságügyministeri utolsó költségvita

70 keresése folytán a kamara által hivatalból kirendelt védő ügyvéd is elnöki engedélyt kénytelen kieszközölni az iratok betekintésére. Épen ily képtelenség, hogy járásbirósági büntetőügyekben, mert a 149. §. ezekre is kiterjeszti a 134. §. rendelkezését, az a panaszlott fél vagy képviselője, kinek egyszerű idéző végzés kézbesittetik oly felhívással, hogy mentő tanúit a tárgyalás előtt kellő időben bejelentse, ki tehát azt sem tudja, hogy az ellene emelt panasz mit tartalmaz s igy annak betekintése nélkül a bírósági felhívásnak elegU sem tehet, mégis előbb a bíróság vezetőjétől írásbeli engedélyt tartozzék kieszközölni a panasz betekintésére. A nagymélt. m, kir. igazságügyminiszteriumhoz az ügyv. rdts 32. § a értelmében felterjesztendő évi jelentésben tehát külörjöscn hangsúlyozandónak tartjuk, hogy bűnügyekben a védőnek már a vizsgálat folyamán kellő hatáskör bi z i o s i ta n d ó, miért is már az ügyviteli szabályokban kimondassák, hogy minden oly bűnügyben, melyben védőügyvéd be van jelentve, ez ugy a vizsgálat alatt, mint a per későbbi folyamán minden fontosabb határozatról, mint a vizsgálat és vizsgálati fogság elrendelése, a vizsgálat befejezése, vád alá helyezés, tárgyalások és Ítélethirdetésekről külön értesítést nyerjen s hogy az érdekelt ügyfél : vagy igazolt képviselője feltétlen joggal birjon az illető bünper állásáról ! bármikor értesülést szerezni s az iratokat betekinteni. Az előkészítés stádiumában lévő igazságügyi törvények közül a sommás eljárásról szóló törvényjavaslat, melyet az igazságügyminiszter ur ő nagyméltósága már mult évi márc. havában terjesztett a törvényhozás elé, már az igazságügyi bizottság által is régen letárgyalva s annak a képviseletről intézkedő szakaszai a mult évi máj. hó 15-iki közgyűlésünkből a kénviselőházhoz intézett emlékiratunknak több tekintetben megfelelőleg módosítva lettek, törvényhozási tárgyalására azonban még mindig nem kelült a sor. Az intő eljárásról szóló törvényjavaslat a képviselőházhoz be terjesztve s az igazságügyi bizottság által szintén letárgyalva lett ; ennek életbeléptetését azonban speciális hazai viszonyainknál fogva határozottan i károsnak tartjuk, mert rendkívül veszélyes dolog fizetési meghagyást ki- ! bocsátani a követelés igazolására szolgáló legcsekélyebb bizonyíték bekivánása nélkül, irni, olvasni nem tudó emberek ellen s ezt marasztalási jog- j hatálylyal kézbesittetni nekik oly közegek által, kik értelmiség dolgában legtöbb esetben csak annyiban állnak fölötte a marasztalt félnek, hogy ugy a hogy nevüket oda tudják rajzolni a kézbesítési bizonyítványra, de alperes- j nek a kézbesített határozat tartalmát megmagyarázni s őket a teendő lépések j felől kitanítani képtelenek. Az igazságügy miniszter ur ö nagyméltósága véleményezés végett a í mult év folyamán megküldötte az örökösödési eljárásra vonatkozó törvények módosításáról szóló törvényjavaslatot, melyre vonatkozólag a kamara választmánya a részletekre is kiterjedő bírálat mellett általánosságban azon véleményt nyilvánította, hogy helyesebbnek tartaná, ha a megküldött módosító törvényjavaslat helyett egy a hagyatéki eljárást a maga egészében felölelő rendszeres törvény alkottatnék, mert a toldozó-foldozó törvényalkotás jogrendszerünket még jobban összezavarja. A hagyatéki eljárásra vonatkozó eddigi három törvényhez (az 1868 : LIV., 1877 : XX., 1881 . LIX. t.-c.) fog járulni egy negyedik, mely kimondja általánosságban, hogy az ellenkező törvények hatályukat vesztik, azután pedig felsorolja azon törvényszakaszokat, melyek különösen lépnek ki hatályból. Lesznek tehát oly törvényeink, melyek általánosságban s olyanok, melyek különösen vesztik hatályukat, mi oda fog vezetni, hogy mindenki saját érdeke és izlése szerint fogja magyarázni, melyik törvényszakasz vesztette hatályát általánosságban s melyik nem. (Folyt, köv.) Ausztria és külföld. A porosz igazságügyminis'eri utolsó költségvita oly érdekes mozzanatokat tüntet fel a mi viszonyainkra vonatkozólag is, hogy annak ismertetésével olvasóinkat lekötelezni véljük. Boediker képviselő sajnálkozott a birák csekély száma fölött és az ez által beálló azon kényszerűséget, hogy kisegítő bírákat, a kiket nem a király nevez ki, kell behívni. Arra utalt, hogy a szóbeli tárgyaláshoz már kész Ítéleteket visznek, igy például egy esetben, hol egy ügynök megtartási joga forgott szóban, az Ítélet nyomban a tárgyalás után lett tizenhét sajtózott oldal on kihirdetve. Panaszkodott az elnöklés kezelése fölött is a bűnvádi eljárásban és ez alkalmat adott az igazságügyministernek, Schelling dr.-nak arra, hogy e kérdés fölött bővebben nyilatkozzék és egy rendeletet közöljön, a mely több tekintetben hasonlatos az osztrák igazságügyminister ugyanily értelmű reudeletével, sőt nem egy helyt ugy tűnik fel, mintha annak szószerinti reproductiója volna. Egy mondatot minden esetre nem lehet eléggé sajnálni i benne, a mely azt mondja, hogy a védőnek nincs joga a tanuk vallomásait hitelességük szempontjából megbirálás alá vetni, mig az osztrák ministeri rendelet sokkal helyesebben e megjegyzéseket a védbeszéd számára kívánná fentartani. Elvonni a védőtől azt a jogot, hogy a tanuk hitelességét megbírálhassa, egyenlő lenne öt merő diszlettárgygyá sülyeszteni. A védelemnek valódi ; komoly feladata a tanukhoz intézett kérdezési és keresztkérdési jogban és azok feleleteinek megbirálásában áll. Mert, a mint már j ismételten el lett mondva, a tanúbizonyitékok hitelessége számos esetben nem a tanuk jóakaratán, az igazságot megmondani, alapul, haDem hogy a tanúnak ügyesen intézett keresztkérdések mel- j lett szerfölött nehéz egy hazugságnál megmaradnia. Ehhez járul még az is, hogy ha el is tekintünk az igazság tudatos elferdité- j sének rendkívül számos eseteitől, a tanúnak képessége a helyes í észlelés és annak helyes visszaadása iránt nagyban függ az ő személyes viszonyától, melyben az ügyhöz áll. Ha a modern történeti nyomozások haladását épen aunak lehet köszönhetni, hogy a forráshelyek kritikai méltatása a szerint történik, a mint az álláspont, a melyen e történelmi vizs- j gálódások állanak, politikai vagy egyházi, hivatalos vagy magán, avagy végre nemzeti, ugy igen sajnálandó, hogy ily egyszerű' igazságok veszendőbe mennek, avagy célzatosan elnyomatnak akkor, mikor gyakorlati kérdések és feleletek megoldása forog szóban. Háttérbe kell szorulniok azon szempontoknak, melyek a tanuk zaklatását és a törvénykezési eljárás ünnepélyes méltóságát hangoztatják, sőt el kell enyészniök azon valóban szent cél előtt, mely a bűnügyi eljárásban az igazság kiderítését irja fel zászlajára, az állami élet ezen egyik legfontosabb és legkomolyabb célját. Dr. Schelling beszéde szószerint igy hangzott: »A birói állások szaporítására vonatkozólag elvileg egyetértek előttem szólóval. Tervet állítottam fel arra nézve, mily birói létszám lesz szükséges azou kívánalom kielégítésére, hogy kisegítő birák csak képviseletre vagy más szükséges esetekben alkalmaztassanak. Nem reméltem azt, hogy ezen birói létszám már a folyó állományban teljesen el lesz érve, különösen egy oly évben, mely oly rendkívül kedvezőtlenül záródik. Annál kevésbé vártam azt, mivel több mint 10 év óta igen kedvezőtlen körülményekkel harcolunk. Az 1879-iki bírósági szervezetnél a kívánatos hirói létszám igen szűkre lett szabva és a következő években semmi különös változtatás sem történt benne. Egyáltalán a mi a legutóbbi 4 év kivi-telével történt is, merőben semmi. Ehhez járult, hogy a birói ügyvitel előre nem sejtett arányokat öltött. A kormány és a pénzügyminister úr egyetértenek velem abban, hogy e bajokon erélyesen segíteni kell. 87 új birói állás rendszeresittetett az állományban, ezek közt 12 magasabb birói állás és bizton lehet arra számítani, hogy legalább a berlini bíróságoknál, a melyeknek e szaporítás különösen javukra szolgál, a kisegítő birák száma elenyészőleg csekély mértékre lesz redukálva. Különösen lehetővé fog válni, hogy Berlinben a büntető bíróságoknál a kisegitőbirák intézményé állandóan mellőzhető lesz. Továbbá még azt a véleményt táplálom, hogy minden esetre sajnálatos, ha azou szükséges megtakarítások, a melyeket eddig magamnak felróttam, megakadályozták, hogy a helyhatósági bíróságokról hasonló értelemben nem gondoskodhattam, de azért szabad kifejezést adni abbeli reményemnek, hogy a közigazgatási bíróságok nem szenvedtek e. bajok által olyan nagy mértékben, mint az országos bíróságok. Tekintettel a takarékoskodás kötelességére, a melynek alá kell magamat vetnem -- a többi ressortok kétségtelenül ezt még sokkal nagyobb mértékben kénytelenek eszközölni — csak arról kellett gondoskodnom, hogy a birói szükségletet fokozatosan fedezzem. Még azt kívánnám megjegyezni, hogy én a birói létszám most tervbe vett szaporításának elvét nemcsak fentartani óhajtom, hanem ha az ügyek szaporodása oly mértékben fog továbbra is nőni, mint eddig, ugy e szám további emelése mellett leszek és remélem, hogy már a jövő évben a birói állások további j szaporítása megtörténhetik. Boediker képviselő vizsgálódásainak az ujabb idők különböző eseményeit vevé kiindulási pontjául. Ezeket mellőznöm nem lehet és a budget-vita folyama alatt még alkalmat veendek magamnak egyik vagy másik pontra reflectálni. De egy ponttal már most kívánok foglalkozni. A t. képviselő az ujabb időkben felmerült és különösen a bűnvádi eljárásban tapasztalt olyan jelenségekre utalt, melyek általános megbotránkoztatást keltettek. Némi igazság van a dologban. Magam is eléggé sajnáltam, hogy a törvényszéki termek gyakran szenvedélyes indulatok szinhelyévé tétetnek. Nem vagyok hivatva kritikát gyakorolni a birák eljárása fölött. Biztos vagyok benne, hogy a vezető birák legjobb tudomásuk és akaratuk szerint igyekeztek a rendet fentartani és a jogot győzelemre segíteni. De be kell vallanom, hogy a politikai pártoskodások ellentéteinek átültetése a törvényszéki tárgyalásokba oly elszomorító jelenséget képez, hogy minden eszközt igyekeztem felhasználni arra nézve, hogy ily tapasztalatok ismétlődése megakadályoztassék. Nehéz szívvel bár, de mégis arra tökéltem el magam, hogy kísérletet teszek egy az elnökhöz intézett rendelettel, melyben a törvényszéki tárgyalásoknak az elnöklő által nyugodt és józan módon való vezetésének szükségességét hangoztattam. Ezen rendelet a következőkép hangzik: Berlin, 1892. december 21-én. A biró pártatlanságának a birói határozat kimondását megelőző eljárás szigorú tárgyilagosságában is kell nyilvánulnia. Bűnügyekben, a melyek a jelenkor politikai vagy társadalmi pártharcaival érintkezésben vannak, ez különösen szükséges. De épen e ponton ütközünk nehézségekbe. A vádlott könnyen kísértésbe eshetik, a védelmi eszközöket, melyeket a törvény neki a váddal szemben biztosit, a nyilvános tárgyalásnál oly nyilatkozatokra használni fel, melyek alkalmasak arra, hogy törekvéseinek pártolóit az országban szaporítsák és felbátorítsák. A vezető birónak egész türelmére és körültekintésére van tehát szükség, hogy ily törekvéssel szemben az elfogultságnak még a látszata is elkerültessék és másrészt a tárgyalás bizton átvezettethessék a mesterségesen előkészített akadályokon, melyek tulajdon kép a tárgyhoz nem tartoznak. A törvényszéki elnökök odaadásától elvárható, hogy azon fognak fáradni, miszerint e kívánalmaknak elég tétessék. E mellett szükségesnek tartom egyes oly szempontokra figyelmeztetni, a melyek ezen elvek legszigorúbb vizsgálására haszonnal lehet-