A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 7. szám - Ügyvédi nyugdíjalap létesítése

52 A JOG. lényegesen elütő különböző tényállás, a mely vau az 1869. évi 2,579. számú és a 40.101./881. számú igazságügyministeri rendelet szerint átalakitott telekkönyveknek, az úrbéri erdőt és legelőt, s más közös fekvőségeket mint önálló telekkönyvi jószágtesteket tartalmazó telekjegyzőköuyvei között. Ugyanis a korábbi rendelet §' <?") pontja szerint szerkesztett telekjegyzőkönyvek A) lapján erdő, legelő és más közös osztatlan tulajdont képező fekvőség együttesen van felvéve, s a B) lapon a tulajdonosok nevei fel­sorolva és a tulajdonhoz való arány kitüntetve nincsen, hanem ezek helyett csakis azon telekjegyzőkönyvek számai vannak fel sorolva, a melyek a volt úrbéri telki- avagy zsellérségi állományt tartalmaznak, s a közös osztatlan vagyonhoz való tulajdoni arányt a szám szerint felsorolt telekkönyvekben felvett úrbéri birtok mennyisége ]/s, '/je stb stb. határozza meg. Ettől lényegesen különbözik a 40,101 ./1881. számú rendelet szerint szerkesztett telekkönyvi átalakításoknál az úrbéresek közös vagyonukat feltüntető telekjegyzőkönyvi lap, mert az erdő, legelő, vagy más fekvőség mindenike külön-külön telekjegyzőkönyvbe van a volt úrbéresek tuiajdonáúl felvéve, s a telekjegyzökönyvek­ben a tulajdonosok mindenike névszerint, a lelkészek pedig állásuk minősége szerint, a tulajdonhozi arány pedig az egyes tulajdo­soknak az egész közös telekkönyvi jószágtesthez viszonyított részekben (mint p. o. '/ne, 2/IIG, 4/IIU, x/lle stb.) van bejegyezve. Ezen lényeges különbség annál élesebbé válik, ha figyelembe vesszük, hogy az 1869. évi rendelet szerinti telekkönyvezése az úrbéri közös erdő, legelő s más fekvöségeknek, teljesen megfelel az 1836. IV. t.-c. 9. és 10. §-ai s az 1810. VIII. t.-c. 4. §-a ren­delkezéseinek ; a 40,101 /1881. számú rendelet szerinti telekköuy­vezés pedig az 1873. évi LIII. t.-c. 56. §-ának gyakorlati helyes alkalmazását lehetővé teszi. Hogy a szaktanács többsége csak is ezen két ministeri rendelet intézkedését vette figyelembe, kitűnik a véleményük idézett ezen szavaiból: »a telki állományok után járó illetőségekre, az önálló telekkönyvi bejegy­zések elrendelését, sem a tkvi rdtás 71. §-a, sem pedig az illetőségeknek a telki állomá­nyokhoz való tartozása nem gátolhatja«, vagyis más szavakkal, a mint én értelmezem; az úrbéri erdőt, legelöt, vagy más közös fekvőségeket tartalmazó telekkönyvi jószágtestekre is, mint jogi tekintetben egy egészre a tkvi rendt. 55., 56., 57. és 58. §-ainak alkalmazását véleményezte, kifejezvén azt is, hogy bár azon telekkönyvi jószágtestek az úrbéri telki állományokhoz tartoznak. Az elvi jelentőségű határozat anyagául szolgált jogesetben hozott határozatot megbeszélés tárgyává tenni nem célom, mert ahhoz az ügyállásnak tüzetesebb ismerését tartom szükségesnek, mint a mennyi a nyilvánosság előtt közölve lett; mindazáltal szükségesnek vélem felemlíteni, hogy szintén nem tudom meg­magyarázni azt, vájjon mily indok vezérelte a tisztelt szaktanácsot arra, hogy hozott másodbirósági határozatának végső indokolásá­ban, a többségi véleménytől eltérőleg azon indokot is felhozta az elutasító elsöbirósági végzés helybenhagyásának indokolására, hogy »a közös legelőből való arányos jogra ön­ál 1 ó 1 a g, tulajdonjogi bejegyzések egyáltalában el nem r e n d e 1 h e t ő k«. Ezen szintén téves felfogásból eredeti indok cáfolatára hivatkozom a kir. Curiának 1885. évi 6,854. és 1886. évi 3,H88. számok alatt hozott, s a Dárday Döntvénytár új folyam XIV., illetőleg XVI. kötetében, — de a Márkus Dezső-féle »Felsö bíró­ságaink elvi határozatai gyüjtemények« I. kötet 112. lapján is (eltalálható határozataira, a melyekben a még telekkönyvileg különállólag fel sem vett úrbéri közös erdő és legelőbeli illetőség tulajdona felett az 187 J. LIII. t.-cikk 56. §-a értelmében tétetik bírósági intézkedés. Ezeknek elolvasása után azon kérdés tódul előtérbe, mi okból történhetett e határozatnak a kir. itélő táblai határozattárba való felvétele ? E kérdésre megfelel a 4,214 /1. M. E /891, szám | alatt kibocsátott igazságügyministeri rendeletnek 1. és 2. §-ában j foglalt intézkedés, a mely eltér az 1890. évi XXV. t.-c. 13. §-ának azon rendelkezésétől, mely szerint »a kir. itélő tábla a vitás elvi jelentőségű jogkérdéseket teljes I ülésben dönti e 1«. Az idézett ministeri rendelet 1. §-a megengedi, hogy midőn a kir. itélő tábla, mint utolsó fokú biróság jár el, minden itélő táblai tanács akkor, midőn valamely az ügy előadása, illetőleg tanácskozás alkalmával vitathatónak is, különösen a megóvandó jogegység szempontjából is foutosabbnak talált jogkérdésben ha­tározott, egyúttal elrendelheti, hogy ama határozata a 2-ik §-ban előirt szövegben a határozattárba felvétessék. Tehát a kir. itélő j táblai határozattárba felvett határozatok kétfélék: szaktanácsi és I teljes ülési határozatok. Ezen jogesetben a kir. tábla mint telekkönyvi ügyben ha­tározott. Midőn ezen megbeszélésnek megírására és annak a nyil­vánosságra való hozatalára magamat elhatároztam, meg voltam győződve arról, hogy a fentebbi jogkérdés, ha a kir. itélő tábla teljes ülésében vétetik tanácskozás alá, akkor egészen más jogi vélemény nyer kifejezést. Ha netalán a tisztelt kir. itélő tábla elnöke vagy szaktanácsa ezen megbeszélt határozatnak eltérőeu való eldöntésének szük- | ségét látná, van reá tere és joga az idézett 4,214./189l. számú rendelet szerint. „ , A tisztelt szaktanács ezen elvi jelentőségű határozatának tüzetesebb és részletesebb megbeszélését feleslegesnek tartom. De szükségesnek tartom felemlíteni, hogy az úrbéreseknek a tagosítás vagy úrbéri rendezés alkalmával kiadott közös legelő, erdő vagv nádas illetőségeiknek telekkönyvezése tárgyában ki­adott és 'érvényben lévő 45,041 /1889. szám alatti rendelet azok­nak csakis a folyamatban talált és a folyamatba teendő telek­könyvi átalakítások és betétszerkesztések alkalmával való mikénti telekkönyvezéséről intézkedik, azonban nincsen oly rendelet, a mely az úrbéri telkesek és zsellérek részére kiadott közös erdő, legelő, nádas avagy más közös és osztatlan fekvöségeknek az 1853-ik évi ápril 18-án kelt cs. kir. igazságügyministeri rendelet 63. §-a rendelkezése folytán és az 1869. évben a m. kir. igazság­ügyministerium által 2,579. szám alatt kiadott igazságügyministeri rendeletek szerint szerkesztett, illetőleg átalakitott telekkönyvi lapoknak akként való újabbi átalakítását elrendelné, a mely át­alakítás folytán az illető volt úrbéri birtok tulajdonosai az úrbéri erdő, legelő vagy nádas, vagy más közös fekvőségeikkel az 1871. LIII. t.-c. 56. §-a által nyert önálló szabad rendelkezési jogokat gyakorlatilag érvényesíthetnék. Tudomásom szerint nemcsak Szepes, hanem a szomszédos megyék területén is százakra menő községek vannak, melyeknek telekkönyvei 188l-ik év előtt lettek átalakítva és a melyekben az úrbéri erdő, lege'ő és más közös fekvőségek nem is az 1869. évi 2,579. számú rendelet 7. §-a g) pontja értelmében telekkönyvez­tettek, hanem az ily közös osztatlan ingatlanok »Urbéri constitu­tivum«, »Urbéri község« tulajdoni név alatt vétettek fel, s azon telekjegyzőkönyvek számai, a melyek tartozékát képezhetnék, meg­említve sem lettek. Ha ily telekjegyzőkőnyvi tulajdoni hányad megszerzéséről merült fel, avagy merül fel tulajdon vagy zálogjog bejegyzése iránti kérdés, az illető telekkönyvi hatóság a kérelme t elutasítani kénytelen. Tényleg számos eset van, a melyben az erdőbőli illetőség másnak, a legelőbőli illetőség szintén másnak adatik el, a nélkül, hogy akár egyik, akár másik vevő a volt úrbéri belsőséget vagy a külső birtok bármi részecskéjét megvásárolná s a telekkönyvön kívüli tényleges birtoklás, adásvevés, örökösödés útján való tulaj­donos változás folyik tovább. Midőn az ezen és már nagyon is sürgős intézkedést igénylő körülményre az igazságügyi kormányzat figyelmét ez alkalommal is felhívni bátor vagyok, megemlítem, hogy ha a 45,041 ./1889. sz. rendeletnek alkalmazásával elrendel­tetnék, hogy addig is, mig a betétek szerkesztése nagyobb terje­delemben foganatosittathatik, az úrbéresek közös osztatlan tulaj­donukat képező erdő, legelő, nádas avagy más fekvőségeket tárgyazó és az idézett rendelet alkalmazása nélkül szerkesztett telekjegyzőkönyvek újabban átalakitandók. Az esetben az 1871. LIII. t.-c. 56. §-a gyakorlati érvényesithetésének minden akadálya megszüntetnék. Ezen rendelet által aránylag csekélyebb költséggel, s még elég gyorsau lenne segítve a létező bajokon, zavarokon, zavaros felfogásokon és sokkal előbb, mintha a betétszerkesztésnek az egész község határára vonatkozó szerkesztésének, számos községre nézve talán évtizedet is igénylő sorrendje bekövetkezik. Ezen rendelkezés nem is lenne nagyon költséges, mert egy vizsgázott telekkönyvi díjnok a tkvi előadó biró felügyelete mellett egy hónap alatt középszerű szorgalommal 4, 5, sőt ii község telekkönyvét is átalakíthatja, a tervezett hitelesítési eljárás pedig helyes beosztás mellett a közeli községekben egymás után átlag naponkint egy községben eszközölhető lenne. Szerintem az általam javasolt ezen telekkönyvi újabb átala­kítás elrendelhetésére az igazságügyminister ur ő nagyméltósága az 1889 ik évi XXXVIII. t.-c. 35. §-a b) pontja által éppen úgy felhatalmazva van, mint a hogy felhatalmazva lett a 45.U41./889. számú rendeletnek általában, de különösen a 12. §-nak kiadására. Feltéve azonbau, ha ezen felfogásom téves lenne, akkor a hírlapok szerint most már szaktanácsi bírálat alatt levő azon törvényjavas­latban lehetne intézkedni, a mely a tényleges birtokos tulajdon­jogának a telekkönyvbe való bejegyzéséről, a telekkönyvi bejegy­zések helyesbítéséről és a tulajdonjog bejegyzésének előmozdítását tárgyazó intézkedésekről rendelkezni van hivatva. Felfogásom szerint mielőbb intézkedni szükséges, hogy az 1871. LIII. t.-c. 56. 5;-ának gyakorlati érvény szereztessék, intéz­kedni kell annyivá! iukább. mivel az e részben létező telekkönyvi zavar, tulajdonjogi bizonytalanság, tulajdonjogi szerzési akadályok nem a felek indplentiája által idéztetett elő s fokozódott, hanem az idézett törvény végrehajthatóságára vonatkozó kormányzati rendelkezésről való elfeledkezés által. Úgyvédi nyugdíjalap létesítése." Irta : dr. ROBITSEK JÓZSEF, budapesti ügyvéd. (Befejező közlemény.) Sokkal fontosabb azonbau correctivumot találni arra az esetre nézve, ha idővel, az osztályjogosultak nagy száma folytán netán azon eset állana be, hogy nem minden osztályos kaphatná meg a 300 fri nyugdíj maximumot. Megjegyzem, hogy ezen eset * Előző közlemények a »J o g« 4, 5. és 6. számaiban.

Next

/
Oldalképek
Tartalom