A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 7. szám - Ügyvédi nyugdíjalap létesítése

ÜG. 53 beállta igenis valószínűtlen, mert a 30-ik évben a normális emelkedés folytán már evenként több mint 10O osztályosnak jutna évi 300 frt. Mégis, minthogy kétségtelen, hogy a szükséglet nem egyenlően sürgős, méltányosnak találnám azt, hogy ilyes esetekre bizonyos prioritást adnánk a szegények és szűkölködőknek. Ennélfogva első sorban az la) és Ha) eategoriákba esők 300 frtos illetményei egészen ki volnának fizetendők, a maradékból pedig a jobban reászoruló 11a) és 11b) categoriába esőknek (csekély jövedelemmel biroknak) felével több volna kifizetendő, mint a többi osztályba esőknek. További kérdés az, vájjon a fegyelmi büntetésnek is nem kellene-e a nyugdíj-igényre kiterjedő hatályt adni. E szervezet nézetem szerint hatékony eszközt nyújtana a fegyelmi büntetésnek kiegészítésére, mert kimoDdandónak tartanám, hogy a fegyelmileg megbüntetett ügyvéd igényjogosultsága annyi évvel később áll be, a hány évre az ügyv. rts 102. §-a szerint kihat a fegyelmi büntetés. Számos ily gyakorlati kérdés vár a kidolgozandó nyugdíjszabályzatban megoldásra, sőt lesz több oly kérdés is, melyet eleve, akademice szabályozni nem lehet. Én e szervezetet ugy tekintem, hogy az a kamarai választmány folytouos gondozása, ellenőrzése alatt áll A kamarai vátasztmánynak, az ügyvédség e hivatott képviseletének kell megadni a módot a hiányok orvoslására, az igazságtalanságok kiegyenlítésére. Folytonos a panasz, hogy a választmánynak nincs hatásköre; hogy az nincs elég contaetusban az ügyvédséggel, hogy annak nincs -módjában az ügyvédség érdekeit hatályosan előmozdítani. E szervezet élő és folytonos kapcsot képezend és nagyban emelni fogja a választmány hatáskörét és tekintélyét. Addig is, mig az ügyv. rts módosítása folytán a kamara óhajához képest a választmányi tagok száma tetemesen növelíetni fog, helyesnek tartanám, ha nyugdij-intézeti tanács címén nagyobb számú, az ügyvédség viszonyait ismerő kartárs is vonatnék be az intéző választmányba. Ezek javaslatom fővonásai. Érzem azonban, tek. választmány, hogy e tervezetben hiányos a statisztikai alapokon nyugvó számítás, a megingathatlan alap. Pedig a kamara fennállása óta szerzett 17 éves tapasztalatokra és 932 kartárs életkorára, családi viszonyaira már megbízható, valószínűségi számítás alapitható. A kamara kimutatásaiban rejlő adatokat, melyeket 1885-ig dr. Králik Lajos ur említett indítványa dolgozott fel, azóta pedig kivontam, a mennyire módomban állott fel is használtam. De a szükséges adatok nagy része a kamaránál vezetett jegyzékekből ki sem tűnik. Már pedig szükségesnek tartom, hogy mielőtt tervezetem tárgyában döntő elhatározás történnék, a valószínűség törvényein alapuló számításokkal lépjünk kartársaink elé es megbízható képét nyújtsuk annak, miként fog a kar helyzete ezen szervezet által alakulni. Mert ha nem is nagy az áldozat, a melyre a közgyűlést felhívjuk, de állandó s a midőn ezért biztos, minden kartársat megillető igényt helyezünk kilátásba, kell hogy ennek megtestesülése iránt bizalmat is gerjeszszüuk. A kérdések, a melyek ismerete nélkül mathematicai számitást nem eszközölhetünk, következők : Hány segélyezendő lesz a legközelebbi öt éven át — az eddigi tapasztalatok alapján — és mily összegekre lesz szükség, hogy az átmeneti időszak alatt a segélyezést legalább is a folyó évben felemelt mérvben folytathassuk? Ki kell puhatolni a jelenleg segélyezettek életkorát és családi viszonyait, továbbá az utolsó 10 évben a segélyezettek személyében beállott változásokat, mert nagyrészt ezekből fog alakulni azok categoriája, kik javaslatom la) és Ha) pon'.jai szerint már a szervezet 6-ik évében is fognának nyugdíjban részesülni. A kamara jelenlegi tagjaira nézve kipuhatolandók a következő alaptételek: Az ügyvéd életkora. Hány év óta ügyvéd és hány év óta tagja e kamarának. Nős-e, ha igen, hánv év óta és nejének életkora. Vannak-e gyermekei, hány és ezek életkora. Hiszem, hogy a cél érdekében a kamara minden tagja kész lesz felhívásunkra ezen adatokat — egyszerűen levelezőlapon — beszolgáltatni. Ezzel meg lesz adva a mód — összevetve a kamara forgalmi adataival, t. i. az évi előrelátható törlés és újrafelvétel adataival — hogy valószínűségi alapon kiszámittassék, hány tagnak igénye fog megnyílni a korhatár elérése és a 30 évi ügyködés betöltése alapján. Arra nézve, hány ügyvéd özvegye, esetleg árvái emelhetnek részesedési igényt, az eddigi tapasztalatok nyújtanak tájékoztatást. Annvi már most bizonyos előttem, hogy kedvezők az elhalálozási viszonyok, a mennyiben az elhalálozási százalék igen csekély. Az 1885-ik évtől eltekintve, hol 767 bejegyzett tag közül 21, tehát közel 2 8% halt el, a következő években az arány kedvező volt és pedig elhalt 1886-ban 790 közül 10 = 1.26%; 1887-ben 809 közül 12 = 1.48%; 1888-ban 829 közül 9 = 1.01%; 1889-ben 869 közül 9 = 1.03%; 1890-ben pedig 893 közül 7 = 0.78%. E számokból azon megnyugvást meríthetjük, hogy a hátrahagyottak segélyezése elviselhető lesz. Arra nézve, mily számban lesznek azok,' kik az Ib) és 11b) categoriába esvén, már 10 évi tagság után lesznek jogosítottak jövedelem hiányából a nyugdíjat igénybe venni, számszerű adatokat beszerezni természetesen nem lehet, de itt a t. választmány ismerete a kartársakról és azok viszonyairól mégis némi tájékoztatást nyújthat. Ha ez adatok, a melyek gyűjtése aránylag rövid időt veend igénybe, együtt lesznek, azok feldolgozása egy megbízható mathematicusra bízandó - leghelyesebben valamely élet- és járadékbiztosító társaság mathematieusát kell felkérnünk — ki a szokásos élet- és túlélési táblázatok alapján felállitandja az egyes categoriákban várható nyugdíj-igényjogosultak táblázatát. Minthogy pedig azt, mennyi azon minimum, mely évenként rendelkezésünkre álland, megközeíitőleg ismerni fogjuk, kiszámítható egyrészt az első évtizedekben várható tőkeemelkedést, másrészt ezek alapján kiigazíthatjuk s a szükséghez képest módosíthatjuk a/, évi járulékkulcsot. Ezek alapján teljes megnyugvással fog a közgyűlés dönthetni azon kérdés felett, kivánja-e fentartani a mai állapotot, az alamizsna-rendszert, avagy minden egyesnek és a karnak összevágó érdekei alapján megszavazza-e a tagdíjnak azon csekély felemelését, a melyen e tervezet nyugszik. S ez irányban döntő az, hogy a tagdíjnak az eddigiekhez képest csupán csekély felemeléséről van szó. Azon ellenvetések között, a melyek a nyugdíj-egylet vagy alap ellen felhozattak s a melyeket dr. Králik Lajos t. tagtársam oly behatóan megvilágít, egyik legfőbb az, hogy a kar mily nagy fluctuátióknak van alávetve; hogy számos kartársunkra csak ideiglenes, átmeneti állapot az ügyvédkezés, ezektől pedig nem lehet a kar érdekében áldozatot kívánni, mely reájuk nézve a kitörléssel elveszne. Én e fiuctuátiót nem tartom oly jelentékenynek, mert a kamarai adatok szerint lemondás, kinevezés és átköltözés folytán kitörölt ügyvédek a kamarai létszámnak évenként alig 2—3%-át teszik. Az adatok felsorolását ott folytatom, hol dr. Králik munkálata elhagyta és azt találom, hogy 1885-ben 767 bejegyzett ügyvéd közül fenti okokból 21,1876 ban 790-ből 20, 1887-ben 809 közül 28, 1888-ban 829 közül 22, 1889-ben 869 közül 21, 1890-ben pedig 898 közül csupán 19 töröltetett. Az utolsó években tehát az arány javult. Ámde amaz ellenvetés éle elvész, a midőn nem valami terhes nagyösszegű járulékról, hanem néhány Irt tagdíj-felemelésről van szó. Azonkívül fenn lehetne tartani számukra azon jogot, hogy ha utóbb ismét felvétetnek a kamara tagjaiul, részükre (a korhatár adta jogtól eltekintve) a többi tekintetben előző tagságuk beszámittassék. Sőt megfontolható az is, tekintve, hogy a kamarából kilépett ügyvíd character indelebiüsénél fogva mindig összefüggésben marad a karral, nem-e lehetne megengedni, hogy kitörlés után is fizessék tagsági járulékaikat s a nyugdíj-szervezet tagjai maradhassanak. Azon intézkedések közül, a melyeket már dr. Králik ur javasolt s a melyeket az utolsó ízben működött bizottság is ajánlott, legfőbb volt a tőkegyűjtés, a kartársaknak önkéntes adakozásra való felhívása. Oly régen nem lett e módozat igénybe véve és hál' istennek, a karnak annyi tehetős tagja van, hogy e gyűjtéstől igen jelentékeny eredményt lehet várni. Kétszeresen jogosult lesz azonban e felhívás, ha az a nyugdíj-szervezet életbeléptetésének kérdésével hozatik kapcsolatba, ha ez szolgáltatja a jogcímet, kartársaink áldozatkészségét igénybe venni s hiszem, hogy ezen alapról hagyományokban is meg fognak emlékezni. Sőt remélni lehet, hogy a kamarából már kilépett, az activ ügyvédség teréről visszavonult vagyonosabb kartársaink e nemes cél érdekében adakozni fognak és hogy tekintélyes fővárosi intézeteink is meg fognak évi adakozásaiknál ezen intézményről emlékezni. Fel akarom eleveníteni ez alkalomból azon eszmét ís, melyet két év előtt a kamara közgyűlésén megpendítettem s a melyre e javaslat bekezdésében is utalok: a ma létező segélytőke jövedelmezőbbé tételét. Hiszem, hogy minden óvatosság mellett, a mely a töke elhelyezésben döntő szempont, aunak kamatlatát jelentékenyen fokozhatnánk, ha a segély-, illetve a nyugdíj-alap részére bérházat építünk. Ha a kamarai helyiséget az ügyvédi kör helyiségével kapcsolatba hoznók, mind a kettő céljait előmozdítanánk. A kamarai nagy gyülésterem az ügyvédi kör tagjai által állandóan használtathatnék. A kamarai könyvtár célszerű olvasótermekkel hozatnék kapcsolatba s ez által inkább hozzáférhetővé tétetnék s egyáltalán a kamarai intézmény — a nélkül, hogy méltósága és hatósági jellege csorbát szenvedne — élénkebb kapcsolatba hozatnék a kar tagjaival. A ház jövedelmezőségét tekintve, első sorban arra számitok, hogy a nyugdíj-alapra s az ügyvédek által a közügy érdekében tett nagy szolgálatokra való tekintettel, a főváros vagy ingyen telekkel, vagy megfelelő járulékkal támogatná az építkezést; de továbbá egymagában azon bér, a melyet a kamara s az ügyvédi kör ma fizet, nagy és biztos jövedelmet repraesentál, de még a házban a körre való tekintettel jól fizető vendéglői helyiségeket lehetne létesíteni. Tekintve, hogy az építkezés mintegy felében olcsó kamatlábú kölcsönpénzt lehetne felhasználni, az adómentesség ideje alatt bizonyára 6 — 7%-nyi kamatozását érhetnők el a befektetendő saját tőkének. És minthogy ugy eonternplálom, hogy a mai segélytőke jövedelme addig is, a mig e nyugdíj-szervezet életbelép, egész összegében segélyezésre fordittassék, elérnők azt, hogy időközben is a kar méltóságának, de a szükséglet mérvének is megfelelő segélyt nyújthatnánk azon szerencsétlen kartársainknak, kiknek kiáltó szegénysége a jobb jövő reményében vigaszt nem nyer! Á nyugdíj-kérdés a mily fontos, ép oly complicált ; beható tanulmányt, nagy megfontolást igényel. A tek. választmány bölcsesége meg fogja ítélni, vájjon az általain itt kifejtett eszmék megérdemlik-e ezen fáradságot. Ajánlom azokat a tek. választmány nagybecsű figyelmébe.