A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 6. szám - A háború idejére kötött szállítási szerződések büntetőjogi jelentősége

A JOG. legi állapotoknak egyébként változatlanul való fentartása mellett, csaknem teljesen eredménytelen fog lenni minden Olyan törekvés, mely az államvizsgálatok jelentőségének emelését célozza s azoknak szigorúbbá való tétele legfeljebb oda fog vezetni, hogy tanuló ifjúságunk csak annál nagyobb számmal fog a tudori szigorlatokra jelentkezni, s erre való tekintettel csak annál nagyobb mértékben fogja felkeresni egyetemeinket és elhagyni jogakadémiáinkat. A vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak most emiitett kezdeményezése csakugyan nem vezetett eredményre és e tekintetben ott állunk ma is, a hol a ministeri rendelet megjelenésekor — négy év előtt — állottunk. Sőt nem tévedek, ha azt állítom, hogy azok a törekvések, a melyek a tanulmányok elvégzése tekintetében ifjúságunkra nézve könynyebbséget akartak létrehozni, így különösen a szigorlati rendtartásnak az 1887. évi szeptember 5-iki (26,00(1. sz.) vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeri rendelettel történt módosítása, melynek következtében meg lett engedve az, hogy egyes joghallgatók, kiket szorgalmuknál és előmenetelüknél fogva a jog- és államtudományi kar erre különösen érdemeseknek talál: már tanulmányaik nyolcadik félévének utolsó négy hetében is szigorlatra legyenek bocsáthatók, csupán fokozták az előbb emiitett viszonyok tekintetében ész'elhetö kedvezőtlenséget. Mikor azonban a birói és ügyészi szervezet módosításáról szóló törvényjavaslat képviselőházi tárgyalása alkalmával Szilágyi Dezső igazságügyminister — a mult év április "J2-én mondott beszédében - - kijelentette azt. hogy a törvényjavaslatnak ahhoz a szakaszához, mely a gyakorlati birói vizsgálat előfeltételéül a jogtudorság megszerzését szabja meg, maga fog módositványt benyújtani, sőt kilátásba helyezte azt is, hogy törvényjavaslatot fog benyújtani arra nézve, miszerint a mondott feltétel ne legyen megkívánva a jövőben az ügyvédi pályára lépőktől sem : az államvizsgálatok reformjának a kérdése azonnal ismét szőnyegre került. Sőt erre a szükségképen keresztül viendő reformra már maga a minister is utalt, a mikor azt mondotta, hogy: . . . »Miután az államvizsgáknak jelen szervezete olyan, hogy nem nyújt biztosítékot a tudásnak azon mennyisége iránt, a melyet, mint elméleti előképzettséget, ugy az ügyvédi, mint a birói pályára nézve megkívánunk : ennélfogva én és t. collegám, a cultusminister, megállapodtunk abban, hogy ő — a mihez én is hozzájárulok — az államvizsgák átalakítását fogja eszközölni, még pedig olyformán, hogy a jogi ismereteknek azt a mértékét, a melyet a rigorosális rendszer jó kezelése mellett biztosítva találtunk, e szigorított államvizsgák alapján is biztosítva lássuk.* — Es ehhez, a képviselőház általános élénk helyeslése között, hozzátette a minister még azt is, hogy: »Ebben az esetben azután, igen természetesen, a jogtudorság elveszti képesítő jellegét s át kell alakulnia ismét és lesz az, a mi eredeti rendeltetése : tisztán tudományos jellegű fokozat.« Arra nézve, hogy a kimondott ige testet öltsön, épen olyan erélyes és körültekintő gondosságú, mint a milyen nagy szakértelemmel és ügyszerető buzgósággal bíró vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumunk is megtette már az első fontos lépést, mikor az államvizsgálatok reformjának a kérdésében egy értekezletet hivott össze, a mely 1891. év december 9-én kezdette meg és hét napon keresztül folytatta tárgyalásait. * Ezekről a tárgyalásokról s az ezek alapján létrejött megállapodásokról óhajtok a következőkben egyet-mást elmondani. A háború idejére kötött szállítási szerződések büntetőjogi jelentősége. Irta : SCHOLMÁSCHI ADOLF, kir. aljárásbiró Oravicabányán. (A btk. 457. §-a.) A btk. XLI. fejezetében felsorolt büntettek és vétségek között az itt címül irt szakasz egy magánjogi delictumot büntetési * Az értekezletnek gr. Csáky Albin minister elnöklete alatt tagja' voltak: dr. Berzeviczy Albert államtitkár, dr. Markusovszky Lajos min. tanácsos, Leővey Sándor min. oszt. tanácsos, dr. Boncz Ödön min. titkár és előadó, dr. Szász Károly min. s. fogalmazó és jegyző, Péchata Endre igazságügym. oszt. tanácsos, Szél Ignác belügym. cimz. min. tanácsos, dr. H a 1 m o s s y Endre curiai biró, dr. V a v r i k Béla it. táblai tanácselnök s a gyakorlati birói vizsgálat elnöke, dr. R e x a Pál, dr. Nagy Dezső budapesti ügyvédek, dr. K ő r ö s y Sándor és dr. Horváth Ádám orsz. képviselők, dr. Vécsey Tamás dékán, dr. K a u t z Gyula, dr. Hajnik Imre, dr. Plósz Sándor, dr. Pulszky Ágost, dr. L e c h n e r Ágost, dr. W 1 a s s i c s Gyula budapesti, dr. Concha Győző és dr. G r o i s z Gusztáv kolozsvári egyetemi tanárok, dr. B o z ó k y Alajos n.-váradi, dr. E.ckmayer Ágost pozsonyi, dr. Hubert János egri és dr. Horváth Ödön eperjesi jogakadémiai igazgatók. sanctióval Iát el. A nélkül, hogy a §-ban meghatározott cselekményeknek a büntetőtörvénybe való felvétele ellen nehézséget találhatnánk, azok mégis megérdemlik, hogy velük bővebben foglalkozzunk és azon incousequentiákat kitüntessük, melyek itt összehalmozvák. A 457. §. első bekezdése következőleg hangzik: »A ki háború idején vagy a hadseregnek, vagy a hadsereg egy részének hadilábra helyeztetése után, a haderő részére eszközlendő szállítás iránt valamely hatósággal kötött szerződést nem teljesiti, vagy azt nem a szerződés határozmányainak megfelelőleg teljesiti, ktt évig terjedhető fogházzal és két ezer forintig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendő.« A btk. 75. §-a szerint vétséget csak szándékosan lehet elkövetni, kivévén, ha a gondatlanságból elkövetett cselekmény a törvény különös részében vétségnek nyilvánittatik. Ezek szerint gondatlanság által elkövetett cselekmény csak akkor büntethető, ha az a btk., vagy kbtk. szerint kifejezetten vétségnek, vagy kihágásnak nyilvánittatik. A btk. 457. §-ának első bekezdése azonban a gondatlanságot, mint a cselekmény elkövethetőségének egyik módozatát nem emliti; az ott körülirt cselekmény tehát csakis szándékosan követhető el, a mi a második és harmadik bekezdés által is megerősítést nyer, a második bekezdésben a szándékosság kihagyásával csakis a gondatlanság, mig a harmadik bekezdésben ugy a szándékosság, mint a gondatlanság érvényre emeltetik. Ne ejtsen zavarba a cselekmény minősége maga! Ugyanis az e §-ban körülirt delictum úgynevezett mulasztási cselekmény, a mennyiben annak elkövetéséhez valamely tevőleges kötelesség szándékos nem teljesítésében áll. Cselekmény »a külvilágban előállott, előfordult eset, mely emberi akaratra is, mint okra, visszavezethető« 1 és »szándék alatt azon föltevés értetik, melynél fogva valaki tudva, akarva tesz, illetve mulasztja azt, a minek elkövetésére, illetve elmulasztására a btk. büntetést rendel.« 2 Positiv a cselekmény, ha az előfordult eset változás, emberi tevés eredménye; negatív a cselekmény, ha akár elvállalt, akár a társadalom által az egyénre ruházott kötelezettségnek a kötelezett meg nem felel, azt, mit tennie kellene, mulasztja, elmulasztja. A mulasztás oka pedig lehet: 1. szándék; 2. gondatlanság és 3. az egyénen kívül álló, akarata körén belül nem levő körülmény: casus. A btk. 457. §-ának ezen első bekezdése csak a nem teljesítést, vagy a nem megfelelő teljesítést emliti, mint a cselekvény alanyában megkivánt magatartást. Hogy ezen magatartás gondatlanságból eredhet, kétségtelen, de eredhet szándékosságból is s miután a gondatlanság kiemelést nem talál, a törvénymagyarázat elveiből, a nomenclaturából, a kiterjesztő analógia kizárásából és a fentebb idézett 75. §-ra való tekintettel csakis szándékos magatartást szabad a mulasztás okául abba belemagyarázni. Térjünk most át ezen §. második bekezdésére. Ebben az alszállitó, a meghatalmazott és a közbenjáró, »a mennyiben a szállítás elmulasztása, vagy nem kellő eszközlése körül gondatlansággal terheltetik, ugyanazon büntetéssel büntetendő. Meg nem állhat, hogy a gondatlanságból elkövetett cselekvény büntetendő legyen és a szándékosan elkövetett ugyanazon cselekvény büntetéssel meg ne toroltassék, miért is a kiterjesztő analógia kizárásával mégis a szándékos cselekményt ugyanazon büntetendő határozatok alá kell vonnunk, ha csak az ezen bekezdésben körülirt, de szándékosan elkövetelt cselekményre nem találjuk alkalmazandónak a btk. 144. §-át, mint a melyre a 458. §-ban határozott utalás történik. Ez esetben azonban a következetlenség még szembeszökőbb, a mint ez az alábbiakból kitűnni fog. De szerény nézetem szerint a 144. §. csak akkor alkalmazható, ha a tettes szándéka az ellenségnek segélyezésére irányult, vagy ha a btk. XLI. fejezetében meghatározott valamely cselekmény az ellenséggel való bűnös összejátszással, egyetértéssel követtetik el, mert a 144. §. valamennyi pontja az ellenségnek való segélynyújtást, az azzal való összejátszást tételezi fel, a mint az a tevékenységet körüliró szavakból és a szöveg szelleméből kitűnik. Ezen egyetértés tehát bizonyítás tárgya leend a cselekmény minősítésénél. A btk. 457. §-ának első bekezdése szerint a szállító valamely hatósággal szerződik, a második bekezdés szerint a szállítóval szerződött harmadik személyről van szó, a jogi viszony és a körülmények azonosak s mégis az alszállitó, a közbenjáró és a meghatalmazott büntetőjogi felelőssége nagyobb, mint a szállítóé. Az alszállitó gondatlanságáért csak ugy felelős, mint szándékos mulasztásáért,, a szállító gondatlansága pedig beszámítás alá nem esik. Ez oly következetlenség, melynek indokát találni képesek nem vagyunk s minthogy az indok hiányzik, a szakasz pongyola szerkezetének kell azt betudnunk. Az idézett 457. §. harmadik bekezdése szerint a fuvarozók és fuvarozási intézeteknél alkalmazottak felelősek szándékos cselekvésükért vagy mulasztásukért, de gondatlanságukért is és hasonbüntetéssel sujtandók, mint maga a szállító, alszállitó stb. 1 Heil: »Büntetendő cselekmény.« Bjt. VII. k. 2 Anyaggyiijtemény.