A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 6. szám - Jogi államvizsgálataink reformja. 1. [r.]

4L> A JOG. főkép Lasker és Miguel erélyes küzdelmére azon megállapodás jött létre, hogy azon részleges codificatio helyébe »Gesammtes bürgerliches Recht« állittassék, egységes polgárjogi codex létrehozatalára. A beterjesztett törvényjavaslatok egy részének függőben maradása egy ülésszakról a következőre, sőt egy országgyűlésről a másikra való átháramlása nálunk is folytonos gyakorlatban van. Megtörténik ez majd mindenik ministeriumnál, de a most lefolyt öt éves időszakról legtöbb maradt el az igazságügyi ministerium részéről. A kereskedelmi s honvédelmi ministerium köréből egy sem maradt elintézetlenül; a pénzügyitől egy, tudniillik az állami tisztviselők illetményeinek szabályozása ; a közoktatásitól 's egy> az elemi tanítók fizetésének rendezése; a földmívelésitől négy s ezek közt a mezőrendőrségről szóló ; a belügyitől is egy, a mennyiben a közigazgatás államosításáról rendelkező terjedelmes codex, az elfogadott két szakasz szentesítése által elintézettnek teljességgel nem tekinthető ; míg az igazságügyi beterjesztésből nyolc nem lett elintézve. Ezek közt, azokon kivül, melyek a birák s bírósági hivatalnokok felelősségéről, a képviselőválasztások feletti bíráskodásról, az állami tisztviselők nyugdíjazási törvényének módosításáról, az erdélyi birtokrendezési eljárásról rendelkező 1880. évi törvény kiegészítéséről s módosításáról intézkednek, nagy fontosságuknál fogva különösen kiemelkedik: az örökjog, a bűnvádi eljárás codificálásának s az ügyvédi rendszer reformjának elmaradása. Valamint sajnálatra méltó hátramaradás az is, hogy a polgárjogi törvénykezésben a közvetlenség rendszerének behozatalára határozott s döntő lépések máig sem tétettek, még törvényjavaslat sem készíttetett; habár évtizedek előtt megkezdettek reá az előmunkálatok. Hogy az elől említett nagy codexek szerkesztése nagy gondot, hosszas tanulmányozást s felülvizsgálódást igényel: el kell ismernünk, valamint azt is, hogy az új igazságügyek három évi időszaka nem igen lehetett elégséges valamennyinek előállítására: tekintve főkép, hogy a táblák szervezésének nagy munkája sok időt és munkát foglalt le; és hogy az utolsó év a feloszlatás s politikai izgalmak folytán veszendőbe ment; de különben is a választások előestéjén alig nyújthatott volna nyugalmat komolyabb törvényalkotási munkálatokra. Ezt előre lehetett látni; s azért alapos volt az 1890. októberben közlött azon combinatiónk, hogy a codexek létrehozatala a közel jövőben s különö-en a most lefolytatott öt éves időszak alatt nem várható, nem különösen a bűnvádi eljárás codificatioja.3 Különben nem lehet eltagadni, hogy a lefolyt öt éves időszakban s főleg az utolsó három év alatt igazságügyi ministeriumunk s parlamentünk több nagyhasznu és szükségű reform műveletet létesített. Ezek közül a felebbviteli fórum korszerű szervezésének nagy munkáján kivül, minek — a kezdetlegesség nehézségeinek legyőzése után — üdvös hatályai el nem maradhatnak, kiemelendő: a birói s ügyészi szervezet módosítása, a telekkönyvek szervezése, az igazságügyi orvosi tanácsok behozatala, a bűnügyi költségek elszámolása s behajtásának új szabályozása az ügyészségi körből való elvonásával, a határjelek rongálása elleni büntető szabályok s a consularis bíráskodás szervezése. A jövőre nézve azonban óhajtandó, hogy elérkezzék már a gyökeres reformok ideje. A második öt éves országgyűlés a codexek korszakát állítsa elő. Ne akarjunk sokat egyszerre, mert erre elégséges erőnk sincsen, de a mit tenni fogunk, az legyen rendszeres codificatio s állandó szervezési művelet. Jogi államvizsgálataink reformja.* Irta : Dr. HORVÁTH ODON, dékántanár az eperjesi jogakadémián. I. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. ministeriumnak a közoktatás állapotára vonatkozólag közelébb megjelent (XX-ik) nagybecsű jelentésében, mely oly érdekesen tárja elénk oktatásügyünknek az elmúlt — 1890—91-ik — tanév alatt észlelt képét, a mondott idő alatt megtartott jogtudományi és államtudományi államvizsgálatokra nézve azt olvashatjuk, hogy jogtudományi államvizsgálatot hazai jogi tanintézeteinken 3 Hasztalan igyekezett ezt az O. É. 1890. évi október hó 27-én megcáfolni, a bekövetkezett tények öt cáfolták meg. * Örömünkre szolgál, hogy e nagyfontosságú tárgyban még egy másik, szintén hivatott szakférfiutói, dr. Bartha Béla sárospataki jogtanár úrtól származó nagyobb értekezést is kaptunk, melyet — miután a most megkezdett cikksorozat előbb érkezett hozzánk, — ennek a befejezése után, sorrendben azonnal közzé fogjuk tenni. A szerkesztősig. összesen 143-at, államtudományi államvizsgálatot pedig 162-őt, együttvéve tehát 305-öt tartottak, melyek közül amazokból 108, emezekből 125, együttesen tehát 233 lett elfogadva. Ezek a számok egyes jogi tanintézeteink szerint a következően oszlottak meg: Jogtudományi állam vízs ga : Állán ltudományi államvizsga : Budapesten . volt 45 Elfogadva : 25 volt 53 Elfogadva : 40 Kolozsvárott » 22 » 9 » 19 » 7 Debreczenben » 8 » 8 » 18 » 15 Egerben . . » 7 » 7 » 13 » 13 Eperjesen » 9 » 8 > — » — Győrött . . » 8 » 8 » 12 » 9 Kassán . . » 10 » 10 » 5 » 5 Kecskeméten » 6 » 6 >> 10 » 9 M.-Szigeten . 6 » 6 » 12 » 11 N.-Váradon . » 6 » 5 » 3 » /) Pécsett . . » 2 » 2 » 3 2 Pozsonyban . » 8 » 8 » 4 » 4 Sárospatakon » 6 » 6 » 10 » 7 összesen . . » 143 » 108 » 162 » 125 E számadások pedig, egybevetve az első és második félévben beirva volt joghallgatók közép létszámával, meggyőznek bennünket arról, hogy a budapesti m. kir. tudományegyetemen 1,703 joghallgatója közül 5-75°/o, a kolozsvári Ferencz József tudományegyetem 225 joghallgatója közül 18-22°/o, és a tizenegy jogakadémiának 745 hallgatója közül 22-28°/0 tette le az államvizsgálatokat, valamint hogy e vizsgálatok közül az első helyen emiitett tanintézetnél 66-32%. a második helyen emiitett tanintézetnél 39-02°/0, a harmadik helyen emiitett tanintézeteknél pedig 91-57% lelt elfogadva. Kitüntetéssel való képesítést a két egyetem jogi és államtudományi karán szervezett vizsgáló bizottságok egyetlen esetben se mondottak ki, ellenben a jogakadémiákon tett jogtudományi államvizsgálatoknál 8, az államtudományi államvizsgálatoknál pedig 12, összesen tehát 20 jelölt nyert kitüntetést. A most idézett számadatok igen kevés magyarázatot igényelnek. Különösen akkor van kevés szükség ezeknek az adatoknak bővebb kifejtésére, ha ugyancsak e rendelkezésünkre álló becses forrásból, a ministeri jelentésből, meggyőződést szerezzünk magunknak arról, hogy az elmúlt tanév alatt jogi tanintézeteinknél összesen 1,754 első és második alapvizsgálatot, valamint hogy egyetemeinken összesen 1,585 jogi és államtudományi szigorlatot és pótszigorlatot tartottak. Hogy ez a nagy aránytalanság az államvizsgálatok és a többi jogi vizsgálatok száma között az ügyvédi pályára való lépésnél megkívánt kötelező szigorlatok behozatala óta s különösen a harmadik tanév végére államvizsgálatot nem csak meg nem szabó, hanem ilyet meg nem engedő 1883-ik évi vizsgálati szabályzat (21. §.) életbelépése óta keletkezett, azt nemcsak bizonyítani nem kell, de — azt hiszem — felemlíteni is alig szükséges azok előtt, a kik jogi oktatásügyünknek múltját ismerik. Már magában véve ez a körülmény, melyre nézve megjegyezhetjük azt, hogy az államvizsgátok számában évrőlévre tapasztalható, bár igen lassú emelkedés folytán ez az aránytalanság csak pár év előtt is még szembeötlött, még jelentékenyebb volt, megfogja előttünk magyarázni azt, hogy már Trefort Ágost vallás- és közoktatásügyi m. kir. minister is szükségesnek látta figyelmét kiterjeszteni arra a csökkenésre, a melyet az államvizsgálatok számában és ennek mintegy megfelelően: azok jelentőségében észlelni lehetett s egyik rendeletében (1888. április 7-én, 14,688. szám) a jogés államtudományi karok tanári testületeinek és államvizsgálati bizottságainak véleményes jelentését kívánta be az államvizsgálatoknak szigorúbbá való tétele s egy Írásbeli vizsgálatnak felvétele által való kibővítése tárgyában. Azok a jelentések, a melyeket az erre felhívottak ennek folytán felterjesztettek, tartozó egyenességgel mutattak reá arra, hogy az államvizsgálatok számában és jelentőségében észlelhető alábbszállást első sorban magának a vizsgálati rendszernek lehet tulajdonítani, a mely, mihelyt az ügyvédi pályára lépőkre nézve a jogtudori szigorlatnak a letételét kötelezően előszabta s a szigorlatra való jelentkezhetést nem kötötte az államvizsgálatoknak, vagy legalább, mint az 1883. évi szigorlati szabályzat életbeléptetéséig volt. az ellenkező államvizsgálatnak a letételéhez: maga fosztotta meg ezeket a vizsgálatokat attól a jelentőségtől, a melylyel azok régebben birtak. És reá mutattak ezek a jelentések arra is, hogy a jelen-