A Jog, 1892 (11. évfolyam, 1-52. szám)

1892 / 5. szám - Irni-olvasni nem tudó kereskedő-cég bejegyezhető-e?

18 A JOG. t.-c. 8. és 53. § esetei fenn nem forogván, ezen perre nézve a kir. járásbíróság illetékesnek volt elfogadandó. A per érdemére nézve az elsöbiróság ítéletét megváltoztatni, a felperest keresetével elutasítani kellett azért, mert a kereset jogalapját a D. alatt csatolt egyházlátogatási okmány 92. lap 4. pontjában foglalt intézkedés képezi, mely szerint a kivetett 6. p. mérő rozs a pruszi fiók egyház részére az uradalmi malomból, mint deputatum rendeltetik kiadatni, és mely szerint tehát a rozs kiszolgáltatása a kegyurat terheli, mert továbbá az alperes a malmot árverésen vette, a szolgalmi jog pedig nyilvánkönyvileg bejegyezve nincs, és mert ekként e ténykörülményekkel szemben a felperes tartozott volna bizonyítani, hogy az alperes a malom tulajdoni jogával megszerzése alkalmával egyúttal a keresetbe vett rozs kiszolgáltatásával kötelezettséget is vállalta magára stb. A m. kir. Curia (1891. december 17-én6,812): Abudapesti kir. itélő táblának Ítélete megváltoztatik és az elsöbiróság Ítélete hagyatik helyben indokolásánál fogva, annyival is inkább, mert abból, hogy midőn alperes a keresetben érintett malmot megvette, arra mint szolgalom a r. kath plébánosnak kiszolgáltatni szokott rozsjárai, dóság oly módon, hogy az hitfelekezeti különbség nélkül feljegyezve nem volt, nem következik, hogy az a malom birtokában levő molnárt saját lelkészei rányában, mint párbér, nem terhelte és hogy ezen oknál fogva megtagadható volna, nem következik pedig jelen esetben azért sem, mert alperes beismeri, hogy a kereseti járandóságot 1879. évtől 1888. évig, tehát kilenc éven át pontosan kiszolgáltatta, ez által pedig párbér-kötelezettsége bebizonyitottnak volt veendő, minélfogva a kir. itélő tábla Ítéletének megváltoztatásával az elsőfokú bíróság ítélete volt helybenhagyandó stb. A kötelesrész kiszámításánál azon érték, melyet a szükségörökös az örökhagyó vagyonából ennek életében előre kapott, egyrészt az örökséghez hozzáadandó, másrészt a kötelesrészbe betudandó. (M. kir. Curia 1891. dec. 1. 652. sz.) Az apa a vele közös háztartásban élt és beleegyezésével nősült fia özvegyének eltartásáról gondoskodni tartozik, e kötelezettség azonban nem áll másból, mini olyan eltartás kiszolgáltatásából, minőt az özvegy térje életében élvezett. (M. kir. Curia 1891. nov. 18-án, 597. sz.) A végrehajtás, tekintet nélkül arra, hogy az ingó, ingatlanokra avagy telekkönyvi jogokra céloztatik, két egybehangzó Ítélet alapján elrendelendő. (A pozsonyi kir. itélö tábla 1891. nov. 5-én 2,241 sz.) A pénzfizetés vagy helyettesíthető dolgok vagy értékpapírok szállítása iránt visszteher kikötése Lnélkül kiállított kötelező-jegy, akkor is, ha nem szól rendeletre, önmagában véve absolut tartozást és követelési jogot állapit meg, melynek jogalapja egyedül a papír által kifejezett adóssági nyilatkozatban,! az adós fizetési Ígéretében fekszik. A hitelező tehát sem az érték leolvasását bizonyítani, sem egyátalában azon jogügyletet kimutatni nem tartozik, melyből kifolyólag, bár rendeletre nem szóló, kötelező-jegy kiállíttatott. (1875 : XXXVII. t.-c. 294. és 296. §§.) A budapesti kir. kereskedelmi és váltótörvényszék: Alperes köteles a tárgyalásnál 174 frt 77 krra leszállított hátraléktőkét felperesnek megfizetni. Indokok: Alperes azon ellenvetése, hogy felperes keresetét nem az ahhoz csatolt A. alatti okmányra, hanem kölcsön jogcímére fekteti, s igy felperes tartozik a jogcim valóságát bizonyítani, az ellen mindennemű kifogásnak helye van — biróí figyelembe nem vétethetett, mert alperes nem tagadja, hogy az A. alatti kötelező jegyet ő állította ki, az általa kiállított és aláirott, bár nem rendeletre szóló .kötelező-jegy pedig már magában képezvén kötelezettségi jogalapot, felperest a követelés jogcímének és az érték leszámolásának bizonyítása nem terhelheti ; mert továbbá alperes, ki viszonválaszában maga is beismeri, hogy felperes minden hó végével közölte vele követelése egyenlegének összegét, azt a kifogást, hogy ö az egyenleg megvizsgálása nélkül jóhiszeműleg irta alá az annak kiegyenlítéséül adott kötelezőjegyet, sikerrel fel nem hozhatja; s mert ezeknél fogva a kötelezőjegy aláírásával alperes, az abban kitett összeg fizetésére magát kötelezte, a közte s felperes közt fennállott ügyleti viszonyból felmerült kifogások jelen perben elbírálás tárgyát már nem képezhetik. Mindezeknél fogva tehát alperest az időközben teljesített fizetések folytán a tárgyalásnál leszállított hátralékos tőke és kamat fizetésére kötelezni kellett. (1890. június 13-án 4,157. sz.) A budapesti kir. itélő tábla: Az első biróság ítéletét helybenhagyja. Indokok: Helyesen mondta ki az első biróság azt, hogy az alperes által kiállított és aláirt — bár nem rendeletre szóló — A. alatti kötelező-jegy már magában véve képez kötelezettségi jogalapot, s ennél a hitelező a követelés jogcímét és az érték leolvasását bizonyítani nem tartozik; mert a követelés jogalapja egyedül a papírban foglalt adóssági nyilatkozatban az adós Ígéretében rejlik, és mert a rendelményezé3 hiánya csak azt eredményezheti, hogy a kereseti kötelező-jegy hátirattal át nem ruházható és hogy esetleges átruházás esetén az új birtokos a K. T. 296. §-ában meghatározott kedvezményt igénybe veheti. Ezek szerint nem szenved kétséget, hogy a kereset ; jául szolgáló okirat ellen, mely pénzfizetés iránt visszteher 1 tése nélkül állíttatott ki, tehát a K. T. 294. §-ában körülirt li kéknek megfelelő kötelező jegyet képez, csak oly kifogások i nyesithetők, melyek magán az okiraton alapulnak. Alpere; kifogásul az elleniratban azt hozta fel, hogy ő a kereseti l telest már teljesen kifizette. Minthogy azonban alperes a felp által tagadott ezt a kifogást mivel sem bizonyitotta, az első \ ság alperest a 174 frt 77 krra leszállított tőkekövetelés továbbá az esedékes kamatoknak megfizetésére az itt kife okokból helyesen kötelezte. (1891. január hó 8-án 6,044/90. v A m. kir. Curia: A másodbiróság ítélete a benne felhc indokoknál fogva helybenhagyatik, annyival inkább: mert alp elleniratában a kereseti kötelező-jegy bizonyító erejének tagai mellett egyedül azt állította, hogy a mivel felperesnek tartó azt lefizette; a másodbiróság tehát alperesnek ezt az állii helyesen tekintette a felperesi kereset ellen emelt fizetési kifő nak, a mely kifogás azonban nem bizonyittatott. (1891. decer 9-én 485. v. sz.) Kereskedelmi, csőd- és váltó-ügyekben. Ha a váltón rendelvényes van megnevezve, de a fizetés a bocsátó rendeletére eszközlendő, a rendelvény határozatlannak váltó hiányosnak tekintetik. A kolozsvári kir. törvényszék: Alperes váltó-kifog; nak nem adatik hely és az 5,022. sz. a. sommás végzés hat; : nak fentartása mellett alperes köteleztetik a Besztercén 1890. | nov. 1-én 455 frtról kiállított váltó alapján, mint elfogadó, 45 váltótőkét s annak 1891. márc. 1-től járó kamatait s 12 frt 5 sommás végzési és 10 frt perköltséget felperes ügyvédje kez3 nap alatt végrehajtás terhe mellett megfizetni. Indokok: Alperes a kereseti A) alatti váltón levő fogadói névaláírásának valódiságát az eredeti váltónak a gyaláson történt felmutatása után határozottan nem tagadta r csak általánosságban azt hamisítottnak állította, a nélkül, \ közelebbről részletesen előadta volna, mely tekintetekből h; sitott az, e nélkül pedig a váltó valódisága ellen általánosság emelt kifogása tekintetbe vehető nem volt. Alperesnek azon további kifogása, hogy a kereseti \ helyébe annak kiegyenlítéséül egy más hasonösszegről s váltót adott volna s hogy a váltó értékét kiegyenlítette, azért volt tekintetbe vehető, mert ezen kifogása, felperes tagai ellenében, a váltó-eljárás keretén belül alkalmazható bizonyité nem igazolta, az arra vonatkozólag felajánlott eskübizonyitékol pedig felperes ellentmondása következtében a váltó-eljárás 2€ értelmében hely adható nem volt. Alperes azon kérésének, hogy a kereseti váltó hamis miatt folyamatba tett bünvizsgálat befejezéséig a váltó-eljárás függesztessék, nem adatik hely, mert a vonatkozó bűnvádi jelentés és annak következtében folyamatba tett bűnvizsgál vonatkozó ügyiratok szerint, alperes azt, hogy a kereseti v hamis, vagy hamisított lenne, semmivel sem igazolta, a ne pedig az 1874 : XVI. t.-c. 1. §-a értelmében a váltó-eljárás függeszthető fel. Ennélfogva alperes váltó-kifogásának hely adható lévén, a minden kellékekkel ellátott váltó alapján kibocsi sommás végzés joghatálya fentartandó volt. A kolozsvári kir. itélő tábla: A kolozsvári kir. törv széknek, mint váltóbiróságnak 1890. aug. 19-én, 7,259. sz. a. ítéletét, az azt megelőző eljárással együtt, váltó-bírói hatá hiánya miatt az 1881. nov. 1-éu 2,851. sz. a. kelt igazsági miniszteri rendelet 27. §-a alapján megsemmisíti s utasítja a törvényszéket, hogy az 5,022. sz. a. beadott sommás váltókeres mellékleteivel együtt felperesnek adja vissza. Indokok: A sommás váltókeresethez A) alatt eredéi csatolt okirat rendelvényeseül B—J.-ot nevezi meg, egy azonban a fizetést a kibocsátó rendeletére mondja teljesite: nek, holott mint kibocsátó, F—A. van megjelölve. A rendelvényes személye ezek szerint határozatlan, k< kezőleg az A) alatti okirat sem tekinthető váltónak, raiye váltótörvény 3. §-ának 3-ik pontja szerint a rendelvényes vagyis annak a személynek, a kinek részére a fizetés teljesite ! megnevezése az idegen váltó lényeges kellékeihez tart< j valamely váltón a lényeges kelléknek határozatlan volta ol j mintha az hiányoznék; miután pedig a váltó-eljárást szabályozó idézett minis: rendelet 4. §-a szerint a jelen per alapjául szolgáló sommás v; kereset, mint váltó-eljárásra nem tartozó, hivatalból volt v visszautasítandó, az elsöbiróság, midőn azt a keresetet elfoga az ügyet letárgyaltatta és benne érdemileg határozott, a mon miniszteri rendelet 37. §-ban irt hivatalból észlelendő semmis okozott ; végül, minthogy felperes a jelen helytelen indított kerese nézve a fennebbiekhez képest pervesztesnek tekintendő, ő prt. 251. §-a szerint a perköltségben elmarasztalni kellett. A m. kir. Curia (1891. dec. 17. 1,437. sz.): A másod bíróságnak fent idézett keletű és számú neheztelt végzése indc nál fogva helybenhagyatik.